BH 2019.9.248 Az 1952. évi III. tv. (régi Pp.) alkalmazásában nem minősül keresetváltoztatásnak, ha a felperes valamely, az elsőfokú tárgyalás berekesztését követően bekövetkezett - nem az ő érdekkörében felmerült - okból a keresetét úgy pontosítja, hogy az nem érinti érdemben sem az ügy elbírálása szempontjából irányadó tényállást, sem az általa érvényesíteni kívánt jogot [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 146. § (5) bek., 247. § (1) bek.].

Pertörténet:

Veszprémi Járásbíróság P.21306/2012/60., Veszprémi Törvényszék Pf.20336/2015/5., Kúria Pfv.21922/2015/4. (BH 2017.3.88), Veszprémi Törvényszék Pf.20138/2017/14., Kúria Pfv.20269/2018/7. (*BH 2019.9.248*), Veszprémi Törvényszék Pf.20176/2019/12., Kúria Pfv.20193/2020/6.

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az A. sétány 4. szám alatt található társasüdülő a felperes társasházat alkotó közösség tulajdona. Annak építésekor az ingatlant az akkori H. utca, jelenleg A. sétány felől lehetett megközelíteni. Az ingatlanon egymástól eltolva két épület került kialakításra: a telek felső északi részén a 64 üdülőegységes "B" jelű, a telek alsó déli részén a 32 üdülőegységes "A" jelű épület.

[2] Az építkezés során az egyik személygépkocsi-parkolót az alsó "A" jelű épület és az A. sétány közötti kerítésvonal közé helyezték el. A parkolóterület kb. 900 m2, azon kb. 35 darab gépjármű fér el.

[3] Az alperes jogelődje az ingatlan északi részéből kisajátítással 1975-ben - területfejlesztés során - kialakította az M. utcát. Ezzel a felperes ingatlana két oldalról is közvetlen kapcsolatba került a közúttal.

[4] A felperes a későbbiekben az M. utcai oldalon kerítést épített. Azon egy gyalogos- és egy gépjármű­áthaladást biztostó kapu került kialakításra. A felperes ingatlana épületekkel, parkolóval nem fedett része - az épületek körüli járdák kivételével - zöldterület, azt az ingatlan tulajdonosai pihenőterületként használják. A területen a 96 üdülőlakrész több mint kétszáz személy tulajdonában, illetve haszonélvezetében áll.

[5] Az alperes településfejlesztési koncepciójában az elmúlt években az A. sétány fejlesztését határozta el, amelynek célja a helyi két strand közötti terület olyan mértékű fejlesztése, amely tekintettel van a megnövekedett turistaforgalomra és színvonalában a városi sétány folytatásának tekinthető. E koncepció keretében az A. sétány melletti területek rendezése megkezdődött, a korábban elhanyagolt ingatlanokon sorházak épültek. Ezzel egyidejűleg az alperes a tulajdonában álló A. sétányt átalakította, a burkolatát korszerűsítette, lehetővé téve a megnövekedett gyalogos- és kerékpáros-forgalmat. Az alperes ezzel egyidejű célja az A. sétányon korábban kialakult gépjárműforgalom minimálisra csökkentése. Az A. sétánnyal szomszédos telkeken lezajlott fejlesztések eredményeképpen jelenleg is épülőfélben lévő sorházak, apartmanházak megközelítése sem lehetséges ma már az A. sétányon keresztül, az épületek kialakítására is oly módon került sor, hogy azok az M. utca felől közelíthetők meg közúton. Az alperes célja, hogy az A. sétányon a gépjárműforgalom elsősorban a strandokon, illetve az A. sétány mentén található vendéglátóipari egységek kiszolgálásához kapcsolódva a kialakított szervizúton bonyolódjon. E terv megvalósulása érdekében az alperes az A. sétány két bejárati oldalán a korábban "Behajtani tilos, kivéve célforgalom" kiegészítő táblát "Kivéve áruszállítás és engedéllyel" kiegészítő táblára cserélte.

[6] A lecserélt közlekedési táblák miatt a felperes ingatlanának a tulajdonosai a parkolóhelyeik egy részét az A. sétányon keresztül gépjárművel nem tudják jogszerűen megközelíteni.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[7] A felperes pontosított keresetében - egyebek mellett - kérte, hogy a bíróság kötelezze a helyi önkormányzat alperest, hogy az A. sétány és a K. köz határán kihelyezett "Behajtani tilos" közlekedési tábla alatt a "Kivétel áruszállítás és engedéllyel" kiegészítő táblát az alperes cserélje vissza az eredeti állapotnak megfelelő feliratú táblára, amely a célforgalmat is lehetővé tette vagy adjon az alperes a részére behajtási engedélyt.

[8] Másodlagosan a kereseti kérelme útszolgalom alapítására irányult.

[9] Az alperes kérte a kereset elutasítását.

[10] Álláspontja szerint a táblák kihelyezéséhez és azok cseréjéhez joga van, ez nem jogellenes magatartás, annak a célja az volt, hogy az A. sétány fejlesztése a településfejlesztési koncepciónak megfelelően megtörténhessen, a városi sétány meghosszabbítása körében elsősorban a gyalogos-, illetve a kerékpáros-forgalomnak engedje át az A. sétányt.

Az első- és másodfokú ítélet

[11] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

[12] Kifejtette a következőket. A közút kezelője a helyi közutak esetében a helyi önkormányzat, ezért a felperes igényét az alperessel szemben érvényesíthette. A tulajdonjog védelmének egyik eszköze a tulajdon háborítatlanságát védő per, és ehhez képest a felperes a keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 115. § (3) bekezdésére alapította. A felperes igénye polgári perben érvényesíthető.

[13] A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján úgy ítélte meg, hogy az alperes nem mint közigazgatási hatóság jár el a kezelésében lévő közút kapcsán, intézkedéseivel összefüggésben olyan közigazgatási határozatot nem hoz, amellyel szemben az érintettek jogorvoslattal élhetnének. Ezért arra a következtetésre jutott, hogy a felperes indíthat tulajdonjoga háborítatlansága érdekében pert az alperessel szemben abban az esetben, ha az alperes mint az A. sétány tulajdonosa közfeladata ellátása körében, de tulajdonjogához kapcsolódóan szabályozza a helyi közút forgalmi rendjét, és esetlegesen ezzel valamely más tulajdonost a tulajdonjogához tartozó jogosítványok gyakorlásában korlátoz.

[14] Kiemelte, hogy a tulajdonjog háborítatlanságát védő per [régi Ptk. 115. § (3) bek.] akkor indítható, ha a tulajdonjog zavartalan gyakorlását jogellenes beavatkozás vagy behatás gátolja vagy akadályozza. A per célja, hogy a jogellenes háborítás megszüntetésével a bíróság a tulajdonos zavartalan joggyakorlását biztosítsa. A rendelkezésre álló bizonyítékokból szerinte az volt megállapítható, hogy 1968-1970 között, amikor a felperes ingatlanán az egyes apartmanok építése befejeződött, még nem létezett az M. utca, így a felperes tulajdonosai a közös tulajdonukban álló földrészleten lévő parkolót csak az A. sétányon keresztül közelíthették meg. Ehhez képest az elmúlt évtizedekben a helyzet annyiban módosult, hogy az M. utca kialakításával másik közúti összeköttetése is van a felperes ingatlanának, másrészről a településfejlesztés koncepciójában az alperes elhatározta az A. sétány jelentős mérvű fejlesztését.

[15] Okfejtése szerint a helyszíni szemle adatai alapján az is megállapítható volt, hogy a jelenlegi helyzetben a felperes tulajdonosai az M. utca felől parkolóikat nem tudják megközelíteni. Így az alperesnek az az érdeke, hogy egyrészről a tulajdonában álló sétányt közösségi érdekből fejleszteni kívánja, és e tekintetben a forgalmat szabályozza, másrészről a felperesnek az a tulajdonosi érdeke, hogy a közös tulajdonban álló parkolóhelyeket a tulajdonostársak elérhessék, egymással ütközik.