ÍH 2022.76 MAGÁNSZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY

A magánszakértői vélemény felhasználásának szempontjai. [Be. 164. §, Be. 189. §, Be. 190. § (1), (2), (3) bekezdés, Be. 197. § (2) bekezdés, Be. 198. § (1) bekezdés, Be. 520. § (1), (2) és (3) bekezdés]

A törvényszék mint elsőfokú bíróság dr. Ó. L. I. rendű vádlottat és K. I. III. rendű vádlottat az ellenük társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont, (4) bekezdés a) pont] és a társtettesként folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége [Btk. 345. §], valamint Ó. L. II. rendű vádlottat az ellene bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont, (4) bekezdés a) pont] és a bűnsegédként folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége [Btk. 345. §] miatt emelt vád alól felmentette.

A törvényszék a Magyar Államkincstár magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelek kiadásáról, illetve a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen az erre fenntartott három munkanapon belül az ügyészség jelentett be fellebbezést, mindhárom vádlott terhére felmentésük miatt, eljárási szabálysértés és részbeni megalapozatlanság okából.

A megyei főügyészség fellebbezésének indokolása szerint a törvényszék határozatát részben a Gy. É. igazságügyi könyv- és adószakértő által készített magánszakértői véleményre alapította, amelyet szakértői véleménynek minősített, azonban az ügyészségi álláspont szerint a törvényszék a szakértői bizonyítás lefolytatása kapcsán nem a büntetőeljárási szabályok betartásával járt el, és a magánszakértői vélemény jelen büntetőügyben bizonyítékként nem volt felhasználható. Az ügyészségi fellebbezés azt nem vitatta, hogy dr. Ó. L. I. rendű és Ó. L. II. rendű vádlottak - figyelemmel arra, hogy a nyomozó hatóság az adószakértői vélemény kiegészítésére vagy új igazságügyi könyvszakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványaikat 2019. november hó 22. napján elutasította - a Be. 190. § (2) bekezdés a) pontja értelmében jogosultak voltak Gy. É. könyv- és adószakértő részére magánszakértői vélemény elkészítésére megbízást adni. Az ügyészség fellebbezési indokai szerint azonban Gy. É. szakértő bíróság általi kirendelésére a Be. 197. § (2) bekezdés értelmében a törvényszéknek csak azt követően nyílt volna meg a jogosultsága, ha a nyomozás során kirendelt S. S. igazságügyi adószakértőt a bíróság felvilágosítás adására vagy szakértői véleményének kiegészítésére szabályszerűen felhívta volna, illetve a kért felvilágosítás vagy a szakvélemény kiegészítése nem vezetett volna eredményre. A törvényszék eljárásában a szakértők párhuzamos tárgyalási meghallgatására anélkül került sor, hogy S. S. adószakértő előzetesen felvilágosítást adott volna a nyomozás során elkészített szakvéleményével kapcsolatban beszerzett magánszakértői véleményben megfogalmazott aggályokkal kapcsolatban, vagy a szakvéleményét kiegészítette volna. Ennek hiányában az írásbeli magánszakértői véleményt adó Gy. É. szakértőként való eljárására nem kerülhetett volna sor. A törvényszék ugyanis nem teremtette meg az eljárásjogi feltételeit annak, hogy a két szakértő véleménye azonos eljárási feltételek mellett a tárgyaláson ütköztethetővé váljon. A törvényszék Gy. É. magánszakértőt jelen büntetőügyben szakértőként nem rendelte ki, csupán megállapította, hogy a Be. 198. § (1) bekezdés értelmében magánszakértői véleménye szakvéleménynek minősül. Az elsőfokú bíróság a szakvélemény elfogadhatóságával kapcsolatos eljárása sértette a bizonyítás törvényességének elvét, mely miatt Gy. É. magánszakértő véleménye nem vehető bizonyítékként figyelembe, az S. S. szakértő véleményének helyességével szemben pedig nyomatékos kétség fogalmazható meg. Éppen ezért a Be. 592. § (2) bekezdés b) pontjában szabályozott megalapozatlansági ok áll fenn, amely megalapozatlanság kiküszöbölése céljából új igazságügyi könyvszakértő kirendelése és szakértői bizonyítás felvétele szükséges.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészség által bejelentett fellebbezést fenntartotta. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az ítélet részbeni megalapozatlanságát bizonyítás felvételével küszöbölje ki, és a megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapításával az elsőfokú bíróság által felmentett vádlottak bűnösségét állapítsa meg és velük szemben büntetést szabjon ki. A fellebbviteli főügyészség is kiemelte, hogy a törvényszék hatályon kívül helyezésre alapot adó eljárási hibát nem vétett, azonban fenntartotta azon ügyészi fellebbezésben foglalt indokokat, mely szerint relatív eljárási szabálysértés nyomán az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan, amint azt az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett ügyészségi fellebbezés részletesen kifejtette.

A fellebbviteli főügyészség átiratának indokolása szerint relatív eljárási szabálysértés történt a törvényszék eljárásában, hiszen a bíróság anélkül fogadta el magánszakértői véleményként a dr. Ó. L. I. rendű és Ó. L. II. rendű vádlottak védője által benyújtott szakvéleményt, hogy a nyomozás során kirendelt S. S. adószakértő véleményének kiegészítése iránt intézkedett volna. Amennyiben a szakvélemény hiányos, homályos, önmagával ellentmondásos, a Be. 197. § (1) bekezdés b), c) és d) pontjai alapján a szakértőtől felvilágosítás kérésére vagy a szakvélemény kiegészítésére kellett volna sort kerítenie az elsőfokú bíróságnak. Erre azonban nem került sor. S. S. adószakértő előzetes felvilágosítást nem adott a nyomozás során elkészített szakvéleményét érintően beszerzett magánszakértői véleményben megfogalmazott aggályokkal kapcsolatban, illetve szakértői véleményét nem egészítette ki, ennek hiányában pedig az írásbeli magánszakértői véleményt adó Gy. É. szakértőként való eljárására nem kerülhetett volna sor. A két szakértő véleménye nem vált azonos eljárási feltételek mellett ütköztethetővé. A magánszakértő bevonása így idő előtti volt, mert az a kirendelt szakértő véleményének kiegészítése előtt történt, ezért azt csak észrevételként lehetett volna értékelni a Be. 198. § (1) bekezdése alapján. Az ügyészi indítvány szerint a másodfokú eljárásban ezért csak új igazságügyi könyv- és adószakértő kirendelésével és szakértői bizonyítás felvételével küszöbölhető ki a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja szerinti megalapozatlansági ok.

K. I. III. rendű vádlott védője a másodfokú eljárásban észrevételezte, hogy a megyei főügyészségnek az eljárás során végig biztosítva volt a lehetősége, hogy S. S. szakértő helyett más szakértőt rendeljen ki vagy ezt indítványozza, így a tárgyalás tartására irányuló indítvány elutasítását kérte.

Dr. Ó. L. I. rendű és Ó. L. II. rendű vádlottak védője észrevételében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. Ügyészi tévedésnek tartotta annak kifogásolását, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelte ki a jogszerűen megbízás alapján magánszakértői véleményt készítő szakértőt 'kirendelés alapján is szakértőként'. A hatályos Be. alapján a magánszakértő nem kirendelés, hanem megbízás alapján jár el, amint arra a Be. 189. § (1) bekezdése is utal, azzal, hogy törvény eltérő rendelkezése hiányában a szakértő alkalmazása kirendeléssel történik. Ilyen eltérő rendelkezés a Be. 190. § alapján a magánszakértő megbízása. Abban az esetben, ha két eltérő szakvélemény áll rendelkezésre, az eltérést a szakértők egymás jelenlétében való meghallgatásával lehet tisztázni. Egyebekben pedig az ügyészség a Be. 520. § alapján a más szakértő kirendelésére irányuló indítványát határidőben a szakértők párhuzamos meghallgatásától számított 15 napon belül terjeszthette volna elő. A szakértők meghallgatása 2021. május 5. napján történt, az ügyészség azonban bizonyítási indítványát csak 2021. december 15. napján terjesztette elő, amit az elsőfokú bíróság helytállóan elutasított.