BH 2002.6.236 Az értékpapír megsemmisítésére vonatkozó eljárás megszüntetése esetén az értékpapírt annak kell kiadni, aki azt bemutatta. Ennek elmulasztása esetén a perköltségviselésre vonatkozó szabályok értelmezése [Ptk. 287. § (1) bek., 338/B. §, Pp. 78. § (1) bek., 80. § (1) bek., 105/1952. (XII. 28.) MT r.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesnek a perköltségre leszállított keresetét elutasította, és megállapította, hogy a perrel felmerült költségeiket a peres felek maguk viselik. Az ítélet indokolása szerint T. I. 1993. július 30-án 300 000 Ft névértékben befektetési jegyeket vásárolt, amelyek 1995. április 14-én kikerültek a birtokából, s az értékpapírok megsemmisítése iránt eljárás indult. Az eljárást a közjegyző 1995. december 12-én azért szüntette meg, mert a befektetési jegyeket az alperesnél bemutatták, aki azokat 1995. október 30-án letéti őrzésbe vette, s erről a közjegyzőt értesítette. T. I. pert indított egyebek mellett a jelen per felperese ellen is annak megállapítása iránt, hogy a perbeli értékpapíroknak ő a tulajdonosa. T. I. felperes keresetét a másodfokú bíróság az 1998. október 30-án kelt jogerős ítéletével elutasította. Megállapította, hogy a perbeli értékpapírokat a jelen per felperese 1995. június 7-én megvásárolta, így kerültek a birtokába, ezért azok tulajdonosává vált (Ptk. 119. §).

A jelen perben a felperes az értékpapírok kiadása vagy azok ellenértékének megfizetése iránt indította a pert 1996. augusztus 9-én az alperes ellen. Az alperes a perbeli értékpapírokat csak azután adta ki (1998 december 15-én) a felperesnek, miután a T. I. által a tulajdonjog megállapítása iránt indított per jogerősen befejeződött. A felperes az értékpapírok átvétele után a keresetét a perköltségre leszállította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes nem pernyertes, ezért a perköltségigénye alaptalan. Az alperes - miután a T. I. által indított perben a perbeli értékpapírok tulajdonjoga vitás volt - a jogerős ítélet meghozataláig nem ismerhette el a felperes tulajdonjogát. Figyelembe vette azt is, hogy az alperes nem a felperestől, hanem annak élettársától, N. Zs.- tól vette át a perbeli értékpapírokat, és ezután helyezte letéti őrzésbe. A jogerős ítélet után azonban az alperes teljesített. Ezért a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése értelmében határozott a perköltségviselésről.

A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán az elsőfokú ítéletet a fellebbezett részében megváltoztatta, és az alperest a felperes javára 33 000 Ft elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Abból indult ki, hogy az alperes a keresetet 1998. december 15-én önként teljesítette, amely egyenértékű azzal, hogy a felperes teljes egészében pernyertes. A pervesztes fél a pernyertes fél költségeit a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján köteles megfizetni. Az alperes mentesülését az jelentette volna, ha a Ptk. 287. §- ának (1) bekezdése értelmében ténylegesen bírói letétbe helyezéssel teljesít.

A jogerős másodfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértően állapította meg, hogy az alperes a perre okot adott. Az alperes nem ismerhette el a felperes igényét mindaddig, amíg a másik igénylő, T. I. keresete alapján a per jogerősen le nem zárult. A függő jogi helyzet 1995. október 30-a és 1998. október 30-a között állt fenn. A bírói letétbe helyezéssel történő teljesítés a fél számára nem kötelező, ezt a Pp. 287. §-ának (1) bekezdése lehetőségként írja elő.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme arra irányult, hogy a felülvizsgálati bíróság a másodfokú ítéletet a hatályában tartsa fenn. Az alperes a tulajdoni igényét nem ismerte el annak ellenére, hogy az értékpapíroknak tulajdonosa volt, annak összes jogosítványával együtt, függetlenül a T. I. által indított pertől.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A rendelkezésre álló iratok alapján a felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy a másodfokú ítélet nem jogszabálysértő.