921/B/1992. AB határozat

a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 345. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 345. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt és e rendelkezés megsemmisítése iránti kérelmet elutasítja.

Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 349. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló eljárást megszünteti.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó álláspontja szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló, többször módosított 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 345. § (4) bekezdése, amely szerint a veszélyes üzem működéséből eredő károk esetén a kártérítési követelés három év alatt évül el, alkotmányellenes.

A Ptk. 349. § (2) bekezdése az indítványozó álláspontja szerint azért alkotmányellenes, mert az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére irányuló követelés elévülési ideje egy év.

A Ptk. 324. §-ában megállapított ötéves elévülési időtől eltérő elévülési szabályok törvényi meghatározása az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 8. § (2), 9. § (1), 13. § (1) és 57. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel ellentétben állnak. Ezért kérte a kifogásolt rendelkezések alkotmányellenességének a megállapítását és megsemmisítését.

II.

1. Az indítványozó által felhívott alkotmányos rendelkezések közül az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint az alapvető jogok lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja, a 9. § hivatkozott rendelkezése a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogúságát és egyenlő védelmét biztosítja, a 13. § (1) bekezdése a tulajdonhoz való alkotmányos jogot garantálja, az 57. § (1) bekezdése szerint pedig az állampolgároknak alanyi joguk van arra, hogy bármely perben jogaikat és kötelességeiket független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

2. Az Alkotmánybíróság a Ptk. 349. §. (2) bekezdése vonatkozásában az 53/1992. (X. 29.) AB határozat meghozatala során az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség különös elévülési ideje tekintetében alkotmányossági vizsgálatot folytatott le. A különböző polgári jogi követelések elévülésének alkotmányos követelményeit illetően az Alkotmánybíróság álláspontját e határozatban kifejtette. Ennek során rámutatott arra, hogy a polgári jogi követelések érvényesítése iránt a bíróság igénybevételére vonatkozó alkotmányos jog - a jogviszonyok tartalmi és tárgyi azonossága esetén - egyforma súllyal érvényes a polgári jogi jogviszonyok bármely alanyára.

Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata, a korábbi határozatok indokolásainak [21/1990. (X. 4.) AB határozat, 18/1992. (III. 30.) AB határozat] elvi okfejtéseire is támaszkodva, kifejtette, hogy értelmezésében - noha az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés nevesítve az emberi és állampolgári jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést - e jogegyenlőségi tételt az Alkotmány 9. § (1) bekezdése alapján a tulajdonjogra és az abból fakadó egyéb vagyoni jogokra is vonatkoztatni kell. Ezért a polgári jogi jogalanyok között az e jogviszonyokban tett megkülönböztetés, alkotmányos indokok hiányában, ugyancsak alkotmányellenes. Mivel az elévült követelést bírósági úton nem lehet érvényesíteni, vagyis az elévülés a bírói úton való igényérvényesítés gátja, annak különböző időtartamban történő meghatározása - ha nem a jogviszonyok tárgyi és tartalmi különbözőségére, hanem a jogviszonyok alanyaira vonatkozik - a jogalanyok közötti megengedhetetlen, alkotmányellenes megkülönböztetéshez vezethet. Azonban nem az elévülés általános szabályától való eltérés ténye, hanem kizárólag ennek az alkotmányos jogegyenlőséget sértő szempontja lehet oka az alkotmányellenesség megállapításának.

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogalkotó által alkalmazott eltérések a Ptk. 324. § (I) bekezdésének generális szabályától - alkotmányos megítélésüket tekintve - különbözőek lehetnek. A jogalkotó a polgári jogi jogviszonyok szabályozása során az Alkotmány keretei között nagyfokú szabadsággal rendelkezik egyebek között abban a vonatkozásban is, hogy az alanyi jog érvényesíthetőségének időkorlátját (az elévülést) milyen általános és különös törvényi rendelkezésekbe foglalja. A követelések elévülési idejének törvényi meghatározása az Alkotmány egyetlen rendelkezésével sincs egyenes kapcsolatban, így az elévülés időmeghatározása csak kivételesen, szélső esetben vethet fél alkotmányossági kérdést. Ezért az eltérő elévülési szabályok is mindaddig alkotmányosak, amíg a különbözőséget a jogviszonyok tartalma, természete vagy egyéb jogi (gazdasági, társadalmi) sajátossága indokolja és az nem vezet az Alkotmányba ütköző, a személyek egyéb helyzet szerinti hátrányos megkülönböztetéséhez.

III.

1. A veszélyes üzem működéséből eredő károkért való, ún. tárgyi felelősség jelenleg a polgári jogi kártérítési felelősség egyik különös esete. Az általános, felróhatóságon alapuló felelősséghez képest a kártérítési felelősség szigorúbb alakzata, a felelősség zsinórmértéke itt nem az adott helyzetben általában elvárható magatartás, hanem az objektív elháríthatatlanság belső vagy külső oka, ez pedig a károkozó helyzetét ezekben a jogviszonyokban lényegesen terhesebbé teszi.

A veszélyes üzem működéséből eredő károkért való felelősség olyan, a jogviszony természetéből, lényegi sajátosságából fakadó különös vonásokkal rendelkező felelősségi alakzat, amely e sajátosságánál fogva lehetővé teszi - az elévülés időmeghatározására is kiterjedő - különös szabályozást és amely éppen ezért nem jelent jogalanyok közötti alkotmányellenes megkülönböztetést. Így az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ebben a körben az elévülés általános szabályaitól a Ptk. által alkalmazott eltérés alkotmányosan nem kifogásolható, ezért az indítvány megalapozatlan.

2. Az indítványozó által felhívott alkotmányos rendelkezések és a Ptk. 345. § (4) bekezdése között mélyebb és érdemi összefüggés nem állapítható meg. A támadott rendelkezés alapjog lényeges tartalmát nem korlátozza, a köz- és magántulajdon egyenlő védelmét biztosító és a tulajdonhoz való alkotmányos alapjogot deklaráló alkotmányi rendelkezésekkel alkotmányosan értékelhető kapcsolata nincs és nem sérti az állampolgároknak a polgári jogviták tekintetében fennálló, a bíróság igénybevételére vonatkozó jogát sem, ezért az Alkotmánybíróság a megalapozatlan indítványt elutasította.

IV.

Az 53/1992. (X. 29.) AB határozat szerint a Ptk. 349. §-a olyan személyek közötti megkülönböztetést tartalmazott, amely sértette a bíróság előtti egyenlőség alkotmányos elvét, ezért a Ptk. 349. § (2) bekezdését az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatával megsemmisítette.

E rendelkezés tekintetében tehát az indítvány tárgytalanná vált, ezért az Alkotmánybíróság az eljárást ebben a körben megszüntette.

Budapest, 1994. január 4.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró