A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21282/2017/8. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 221. §, 253. §, (2) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 355. §, 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 39. §, (1) bek., 2011. évi CXXV. törvény 27. §, 2012. évi CXLIV. törvény 5. §] Bírók: Lesenyei Terézia, Mózsik Tímea, Pullai Ágnes

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf...../2017/8.

A Fővárosi Ítélőtábla a Kardos, Pető és Törőcsik Társas Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: dr. Kardos Péter ügyvéd) által képviselt ZS. V. Korlátolt Felelősségű Társaság (....) felperesnek, a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda (..... ügyintéző: dr. Kovács Orsolya ügyvéd) által képviselt alperes neve (képviseli: Nemzeti Fejlesztési Minisztérium .....) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2017. szeptember 21. napján kelt, 29.P...../2016/32. számú rész- és közbenső ítélete ellen a felperes részéről 33. sorszámon, az alperes részéről 34. sorszám alatt benyújtott fellebbezések folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletét részben megváltoztatja és a felperes teljes keresetét elutasítja, egyebekben az elsőfokú rész- és közbenső ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.500.000 (Egymillió-ötszázezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló együttes első- és másodfokú perköltséget.

Köteles a felperes az államnak külön felhívásra megfizetni a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 4.000.000 (Négymillió) forint együttes első- és másodfokú eljárási illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság rész- és közbenső ítéletével a felperes 2011. évi CXXV. törvény 27. §-ára alapított keresetét elutasította.

Megállapította, hogy az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik a felperessel szemben a szerver alapú pénznyerő automaták üzemeltetésével kapcsolatban elmaradt haszna címén felmerült kára megtérítéséért.

Az elsőfokú bíróság ezt meghaladóan a felperes 2012. évi CXLIV. törvény 5. §-ára, 8. §-ára és 10. §-ára alapított keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette a szerencsejátékok közül a pénznyerő automaták üzemeltetésére vonatkozó törvényi szabályozást és annak módosításait, különös részletességgel a 2011. évi CXXV. törvény 24. §-át, 27. §-át, 30. §-át, a 2011. évi CLVI. törvény 393. § (14) bekezdését, valamint a 2011. évi CLXVI. törvény 30. § (13) bekezdésének 6. pontját, amelyek a játékadó emeléséről rendelkeztek, továbbá a 2012. évi CXLIV. törvénynek a pénznyerő automatáknak a játékkaszinókon kívüli üzemeltetését megtiltó 5. és 8. §-ait. Kitért arra is, hogy az Alkotmánybíróság a 26/2013. (X.4.) számú határozatával a 2012. évi CXLIV. törvénnyel módosított Szjtv. 26. § (3) bekezdés első mondatának és a 40/A. § (1) bekezdésének alkotmányosságát érdemben elbírálta és az alkotmányjogi panaszokat elutasította.

Tényként állapította meg, hogy a felperes és jogelődei gazdasági társaságok, amelyek a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (Szjtv.) alapján 2012 októberéig pénznyerő automatákat üzemeltettek I. és II. kategóriájú játéktermekben az ország egész területén. Ismertette, hogy a felperes és jogelődei 2011 augusztusában még 199 játékhelyet üzemeltettek. A 2011. évi módosító törvényre tekintettel a felperesi cégcsoport a gépek kivonását 2011 októberében megkezdte, majd a rendelkezés hatályba lépésétől, 2011 novemberétől folyamatosan tovább csökkentette üzemelő gépei számát, 2012 októberében 39 játékhelyet üzemeltetett.

A felperes keresetét az Szjtv.-t 2011. évben módosító törvény, valamint a 2012. évben született módosító törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazása következtében elszenvedett - a keresetben részletesen megjelölt - kárai megtérítése iránt terjesztette elő a alperes nevemal szemben.

Az alperes deliktuális felelősségét az EU joga és az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) ítélkezési gyakorlata alapján megállapíthatónak látta. Az elszenvedett károk fajtáit és összegét illetően a Ptk. 355. § (1), (2) és (4) bekezdésére hivatkozott. Érvelése szerint a 2011. évi CXXV. törvény 27. §-án, 2011. évi CLXVI. törvény 393. § (14) bekezdésén, valamint a 2011. évi CLXVI. törvény 30. § (13) bekezdésének 6. pontján alapuló játékadó emelés, valamint a 2012. évi CXLIV. törvény 5. és 8. §-ai - melyek folytán a pénznyerő automata üzemeltetésére 2011. október 11. napjától a játékkaszinók kizárólagosságot kaptak - az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 56. cikkét sértő tagállami rendelkezést tartalmaz, mert az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának jogát sérti. Emellett a játékadó emelést elrendelő törvény - a 2011. évi CXXV. törvény - az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) vállalkozás szabadságát garantáló 15. és 16. cikkébe, valamint a tulajdonjog védelmét szolgáló 17. cikk (1) bekezdésébe ütközik. Álláspontja szerint a kártérítés megítélésekor figyelembe kell venni a Charta 21. cikkelye szerinti diszkrimináció tilalmát is.

A játékadó emelést sérelmező álláspontja szerint az alperes a 2011. évi módosító törvény elfogadásával olyan adómértéket határozott meg, amely az átlagos bevétellel rendelkező játékhelyek esetében szükségszerűen veszteségessé tette az üzemeltetést.

A 2012. évi módosító törvény tekintetében, amivel a pénznyerő automaták játéktermekben való üzemeltetése betiltásra került, arra hivatkozott a felperes, hogy az alperes a jogszabályokkal többszörösen megerősített bizalommal élt vissza, amikor azonnali hatállyal megváltoztatott egy olyan keretrendszert, amelyben a piaci szereplők alappal bíztak.

Keresete másodlagos jogalapjaként a felperes a Ptk. 339. és 349. §-át jelölte meg, arra hivatkozással, hogy az állam jogképes a magyar jogban, kártérítési felelősségének megállapítását a hatályos jog nem akadályozza, az állam nem élvez immunitást.

Harmadlagos jogalapjaként az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményre és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyvre alapította keresetét. Hangsúlyozta, hogy az Egyezmény és jegyzőkönyvei a magyar belső jog részévé váltak, ezáltal azokra a hazai bíróságok előtt közvetlenül igényt lehet alapítani. Előadta, hogy a tulajdonvédelem körét az egyezményhez fűzött 1. kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke tartalmazza.

A 2011. évi módosító törvény szerinti adóemeléssel okozott kár mértékét 220.938.000 forintban jelölte meg, míg a 2012. évi módosító törvénnyel okozott kárát 252.916.000 forintban határozta meg. Mindkét összeg alátámasztásául csatolta a B.M.C.F.Kft. (a továbbiakban: BDO) magánszakértői véleményét.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint az uniós jogrend nem alkalmazható, mivel uniós kapcsolódó elem nincs a jogesetben. Kifejtette, hogy az EUMSZ 56. cikke alkalmazásához az szükséges, hogy a perbeli tényállás esetében határon átnyúló elem álljon fenn, ami a jelen esetben nem állapítható meg, mert a felperes Magyarországon honos társaság és Magyarország területén üzemeltetett játéktermeket és pénznyerő automatákat. Kifejtette, hogy az adó fogalmilag nem lehet kár, a felperes által állított hátrány az üzleti kockázat körébe tartozik. Amennyiben a sérelmezett jogszabályok mégis korlátoznának uniós alapszabadságot, úgy az nem lenne jogellenes, mert a szolgáltatásnyújtás szabadságát a magyar jogalkotó legitim cél érdekében, a cél elérésére alkalmas eszközzel, a céllal arányos módon, azaz a szükségesnél nem nagyobb mértékben korlátozta. A játéklehetőség csökkent, a korábbi tízezres nagyságrend helyett néhány száz pénznyerő automata maradt csak elérhető és azok is csak kaszinókban. A jogalkotó szándéka az Alaptörvénnyel összhangban állt, amelyet az Alkotmánybíróság meg is erősített a 26/2013. (X.4.) AB határozatában. A 2012. évi módosító törvény nem sérti a Charta 15. cikkét, 16. cikkét és 17. cikk (1) bekezdését, mert nem tartozik a Charta alkalmazási körébe az a nemzeti aktus, amely esetében a tagállami jog és az uniós jog között csak távoli kapcsolat áll fenn. Az uniós jogsértés nem volt súlyos, ha esetleg fennállt is, uniós alanyi jogsérelem hiányában közvetlen ok-okozati kapcsolat sem merül fel.