ÍH 2022.15 SÉRELEMDÍJ

I. A fogvatartottak napi legálabb 1 óra szabad levegőn való tartózkodására vonatkozó előírás betartásának elmulasztása nem függ össze a fogvatartottakat megillető, jogszabályban előírt élettér biztosításával, ahhoz nem kapcsolódik, ezért az emiatt érvényesített kártérítés és sérelemdíj iránti igény érvényesítése nem a büntetés-végrehajtási bíró hatáskörébe tartozik [2013. évi CCXL. tv. (Bv. tv.) 75/B. §, 122. §].

II. A fogvatartottnak okozott kár megtérítése és a fogvatartás során állítottan elszenvedett személyiségi jogsértés miatt sérelemdíj és egyéb jogkövetkezmények iránti polgári pert szükségképpen meg kell előznie a fogvatartott kérelmére indult, és a büntetés-végrehajtási szerv által lefolytatott határozattal elbírált eljárásnak, igényét a fogvatartott felperes közvetlenül bíróság előtt nem érvényesítheti [2013. évi CCXL. tv. (Bv. tv.) 143. §, 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 176. §].

A felperes a 2021. május 27. napján előterjesztett keresetében kérte annak megállapítását, hogy fogvatartása során az alperes nem biztosította számára a napi 1 óra szabad levegőn való tartózkodást, ezáltal megsértette az emberi méltósághoz, testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogát. A jogsértés jogkövetkezményeként kérte kötelezni az alperest 900.000 Ft összegű sérelemdíj megfizetésére.

Érvényesíteni kívánt jogként az Alaptörvény I. cikkének (1) bekezdését és (3) bekezdését, II. cikkét és XX. cikkének (1) bekezdését, a büntetések és intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési eljárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. tv. (a továbbiakban: Bv. tv.) 122. § e) pontját és 143. (3) bekezdését, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 2:52. §-át és 2:43. §-át jelölte meg.

Előadta, szabadságvesztés-büntetését tölti az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben, ahol 2019. március 25. napjától 2020. szeptember 16. napjáig az Á. Kft. által üzemeltetett baromfi vágóhídon dolgozott. Állította, a szálláskörletére vonatkozó napirendben meghatározott időpontban - akaratán kívül - nem minden esetben tudott élni a Bv. tv. 122. § e) pontjában biztosított szabad levegőn tartózkodás jogával, ugyanis a dolgozó fogvatartottak részére az alperes nem biztosított lehetőséget a munkaidő végeztével az elmaradt séta pótlására. Számítása szerint havonta átlagosan 8-10 alkalommal nem jutott ki a sétaudvarra. Utalt arra, a perindítást megelőzően az alperes előtt 30503/1155/2021.ált. ügyszámon folyamatban volt eljárásban kívánta érvényesíteni a sérelemdíj iránti igényét, az alperes azonban a kérelmet elutasította.

Az elsőfokú bíróság végzésével a keresetlevelet visszautasította a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 176. § (1) bekezdés b) pontja alapján. Határozatának indokolásában kifejtette, a felperes 2017. január 1. napja előtt véglegesen meg nem szűnt, az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményei miatt terjesztette elő sérelemdíj iránti igényét, amely a Bv. tv. 2020. december 31. napjáig hatályban volt 70/A. §-a szerint, majd a 2021. január 1. napjától hatályos 75/J. §-a szerint is a büntetés-végrehajtási bíró által lefolytatott eljárásban érvényesíthető. A bírósági gyakorlatra hivatkozással kiemelte, az igényérvényesítés lehetséges módját nem a követelés jogcíme (sérelemdíj), de nem is annak jogalapja (személyiségi jogsértés), hanem az ügy jellege dönti el, márpedig a keresetlevélben érvényesített ügy egyértelműen a Bv. tv. 2020. december 31. napjáig hatályban volt 10/A. § (1) bekezdésében, illetve 2021. január 1-től hatályos 75/B. § (1) bekezdésében írt alapjogi sérelemmel kapcsolatos fogvatartási ügy. Rámutatott, a hivatkozott jogszabályhelyek értelme az Alaptörvény XXVIII. cikkének megfelelően mindkét időállapotban az, hogy az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt sem kártérítés, sem sérelemdíj nem illeti meg a felperest, hanem a Bv. tv. megfelelő jogszabályi rendelkezésében meghatározott összegű kártalanításra tarthat igényt.

A végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a keresetlevél visszautasításának mellőzését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a napi szabad levegőn való tartózkodás joga az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények körébe tartozik, a fogvatartásból eredő, de az elhelyezési körülményektől függetlenül bekövetkezett kártérítési igény érvényesítésére a Bv. tv. 143. §-a és a 12/2014. (XII.16.) IM rendelet alapján van lehetőség.

A fellebbezés alapos.

Az ítélőtábla a fellebbezés kapcsán azt vizsgálta, helyesen jutott-e az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a keresetlevél visszautasításának van helye.

A Bv. tv. 75/B. § (1) bekezdése szerint kártalanítás jár az elítéltnek a fogvatartása során a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiánya és az ehhez esetlegesen kapcsolódó más, a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmába ütköző elhelyezési körülmény, különösen az illemhely elkülönítésének a hiánya, a nem megfelelő szellőztetés, világítás, fűtés vagy rovarirtás által (továbbiakban együtt: alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények) előidézett sérelem miatt.

A Bv. tv. 75/B. § (1) bekezdése a kártalanítás feltételeként az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményeket gyűjtőfogalomként említi, amelyek azonban kivétel nélkül a jogszabályban előírt élettér biztosításának a hiányából fakadnak, illetőleg ehhez kapcsolódóan merülnek fel. A Bv. tv. 122. § e) pont ea) alpontja a napi legalább 1 óra szabad levegőn tartózkodást az elítélt testi és szellemi állapotának fenntartása, illetve fejlesztése érdekében biztosított jogként határozza meg. A fenti rendelkezéshez fűzött Jogtár Kommentár szerint az egészség a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapota, a fogvatartottak egészségének megóvása, védelme a fogvatartó hatóságok számára így annak kötelezettségét is jelenti, hogy hozzájáruljanak az elítéltek testi és szellemi állapotának fenntartásához, illetve fejlesztéséhez. Ehhez kapcsolódóan rendelkezik az elítéltek szabad levegőn tartózkodásának jogáról is, amely a megfelelő büntetés-végrehajtási környezetnek is fontos része. Ennek a jognak a megvonása, illetve korlátozása a megfelelő végrehajtási környezet hiányát jelenti, ez azonban egyéb, a Bv. tv. 75/B. § (1) bekezdésében foglalt többlet tényállási elemek hiányában nem tekinthető önmagában alapjogokat sértő elhelyezési körülménynek. A testi és szellemi állapot fenntartása és fejlesztése érdekében a törvény ezen jogot azonos megítélés alá vonja az eb) alpontban írt önképzésre, sajtótermékek megrendelésére, sportolási lehetőségre vagy az ec) alpontban rögzített tanuláshoz való jogra irányuló rendelkezéssel, amelyek biztosítása - jogalkotói célját tekintve is - meghaladja a fogvatartottakat az elhelyezési körülményeikhez kapcsolódóan megillető alapjogok körét, és a keresetlevélben is említett társadalmi reintegrációt segíti elő. Következésképp a napi legálabb 1 óra szabad levegőn való tartózkodásra vonatkozó előírás betartásának elmulasztása nem az előírt élettér biztosításával függ össze, ahhoz nem kapcsolódik, ezért az emiatt érvényesített kár- és sérelemdíj iránti igény érvényesítése nem a büntetés-végrehajtási bíró hatáskörébe tartozik, emiatt a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontja alapján a keresetlevél visszautasításának nincs helye.