BH 2019.6.180 Ha a kinevezés érvényes létrejöttét követően következik be olyan ok, amely következtében elvész a kormánytisztviselő olyan alanyi képessége, amelyet egyébként a jogalkotó a jogviszony létrejötte körében a jogviszony létesítésének feltételeként határozott meg, a kinevezés nem válik érvénytelenné, de különös jogkövetkezményként úgy kell eljárni, mintha a kinevezés érvénytelen lett volna [A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 63. § (2) bek. g) pontja, 63. § (2b) bek.].

A tényállás

[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1993-tól állt közszolgálati jogviszonyban, illetve kormánytisztviselői jogviszonyban az alperessel, illetve jogelődeivel, előbb járművezetői vizsgabiztos, majd 2016. május 1-től vizsgáztatási és utánképzési vizsgaszervezési szakügyintéző munkakörben. A H. Megyei Rendőr-főkapitányság 2016. szeptember 7-én gyanúsítottként hallgatta ki a felperest a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 250. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntettének megalapozott gyanúja miatt. Eszerint a felperes anyagi ellenszolgáltatás fejében jogtalan segítséget, előnyt nyújtott 2011. májusában, 2012. áprilisában két személynek abban, hogy sikeres B kategóriás gépjárművezetői vizsgát tegyenek úgy, hogy a különböző vizsgákon meg sem kellett jelenniük. A nyomozó hatóság a felperes által az alperesnél használt irodában házkutatást, lefoglalást rendelt, egyúttal az alperest a számítástechnikai rendszerein a felperes által használt és a rendszeren tárolt adatok megőrzésére kötelezte és tájékoztatta a munkáltatót a gyanúsítás tényéről. Erre figyelemmel az alperes 2016. szeptember 9-én meghallgatta a felperest, aki 2016. szeptember 12-én közölte, hogy 2016. szeptember 7-én meggyanúsították.

[2] Az alperes 2016. szeptember 23-án kelt és 2016. szeptember 26-án közölt intézkedésével - méltatlansági eljárás lefolytatása nélkül - a felperes kormánytisztviselői jogviszonyát a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 63. § (2) bekezdésének g) pontjára, 63. § (2b) bekezdésére, 23. § (1) és (3) bekezdésére, 25. § (1) és (2) bekezdésére, valamint 39. § (1) és (7) bekezdésére utalással - foglalkoztatást kizáró "semmisségi okra" tekintettel - 2016. szeptember 26-ával megszüntette. Intézkedésének indokolása szerint a kormányzati szolgálati jogviszony létesítése fenntartásának alapvető feltétele a feddhetetlenség, amelynek lényeges eleme, hogy a Kttv.-ben meghatározott egyes bűncselekmények tekintetében - a bűnösség jogerős megállapításának hiányában - már a bűncselekmény alapos gyanúja és erre alapozva a büntetőeljárás megindulása is kizárja a jogviszony létesítését, fenntartását. A hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűntette miatti büntetőeljárás megindítása a kormánytisztviselői jogviszonyt érintően érvénytelenségi ok, amely alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója a kormánytisztviselő jogviszonyának semmisségét állapítja meg alkalmazva annak jogkövetkezményét, az azonnali hatályú megszüntetést.

[3] A felperes az intézkedést sérelmezve a Kormánytisztviselői Döntőbizottsághoz nyújtott be panaszt. Előadta, hogy a munkáltatónak a Kttv. 64/A. § (1) bekezdését kellett volna alkalmaznia, azaz köteles lett volna vele szemben méltatlansági eljárást indítani, e körben nem lett volna mérlegelési joga, s nem szüntethette volna meg jogviszonyát érvénytelenségre hivatkozva. Kifogásolta, hogy a felmentés indokolása nem világos, nem jelölte meg a munkáltató, hogy a Kttv. 63. § (2b) bekezdésének a) vagy b) pontja miatt került-e sor az érvénytelenség megállapítására. Hivatkozott arra is, hogy az érvénytelenség megállapításához a megállapodásnak a megkötése, illetőleg a jognyilatkozatnak a megtétele pillanatában kell olyan hibában szenvednie (például jogszabályba ütközik), amely miatt nem alkalmas a célzott joghatás kiváltására. Ebből fakadóan az, hogy évekkel a kinevezését követően vele szemben közvádra üldözendő büntetőeljárás indult, nem eredményezheti az érvénytelenség megállapítását. A Döntőbizottság eljárása során előadta továbbá, hogy a Kttv. 83/A. §-a és 64/A. §-a nem differenciál a bűncselekmények jellege alapján, azaz a munkáltatónak - függetlenül a gyanúsításban szereplő bűncselekményektől - minden ilyen esetben méltatlansági eljárást kell indítania, a büntetőeljárás megindítása - az ártatlanság vélelmének alkotmányos alapelvéből fakadóan - foglalkoztatást kizáró okot, illetve érvénytelenséget a már létrejött jogviszony vonatkozásában nem eredményezhet.

[4] A Kormánytisztviselői Döntőbizottság 2016. december 19-én kelt határozatával a közszolgálati panaszt elutasította. Határozata indokolásában kifejtette, hogy a Btk. XV. fejezet VII. címének hatálya alá tartozó vesztegetés bűntette a foglalkoztatást kizáró okok között kifejezetten nevesítésre került. Erre figyelemmel a munkáltatónak a kinevezés negatív feltételét jelentő úgynevezett foglalkoztatást kizáró ok fennállása miatt a felperes kormányzati szolgálati jogviszonyát a Kttv. 63. § (2) bekezdésének g) pontjában foglalt kötelező rendelkezésnél fogva felmentéssel meg kellett szüntetnie, a Kttv. 39. § (7) bekezdésére tekintettel a törvényben meghatározott feltételek alól felmentést nem adhatott, méltatlansági eljárást sem kellett megindítania. Az ártatlanság vélelme nem irányadó a felmentő intézkedés meghozatalánál, hiszen a büntetőeljárás megindulása olyan abszolút foglalkoztatást kizáró ok, amely önmagában kizárja a kormányzati szolgálati jogviszony fenntartását.

A felperes keresete, az alperes ellenkérelme

[5] A felperes keresetében a Kormánytisztviselői Döntőbizottság határozatának megváltoztatását és az alperesi intézkedés jogellenessége megállapítását és annak jogkövetkezményei alkalmazását kérte. Előadta, hogy az alperes tévesen a jogviszonyt érvénytelenné tevő körülményként azonosította a foglalkoztatást kizáró okot, így nemcsak a jogszabályhely megjelölésével utalt a jogviszonya érvénytelenség miatti megszüntetésére, hanem foglalkoztatást kizáró semmisségi okra hivatkozott.

[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú bíróság határozata

[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

[8] Határozata indokolásában kifejtette, hogy a Kttv. 64/A. § (5) bekezdése szerint a méltatlansági eljárás célja annak megállapítása, hogy a büntetőeljárásban vizsgált cselekmény összefüggésben áll-e és ha igen, milyen mértékben a kormánytisztviselő munkakörével, továbbá a tanúsított magatartás alkalmas-e arra, hogy a kormánytisztviselő által betöltött munkakör tekintélyét, a munkáltató jó hírnevét vagy a jó közigazgatásba vetett közbizalmat súlyosan rombolja. Az e jogszabályi rendelkezéshez fűzött indokolás szerint a méltatlansági eljárás során csupán az vizsgálható, hogy van-e olyan magatartás, amely a betöltött munkakör tekintélyének, a munkáltató jó hírnevének vagy a jó közigazgatásba vetett bizalomnak a rombolására alkalmas. Mivel a felperessel szemben indult büntetőeljárás tárgyát képező bűntett nyilvánvalóan ilyen cselekmény, ezért a méltatlansági eljárás megindítására és lefolytatására nem volt szükség, továbbá az a Kttv. 39. § (1) bekezdése, (7) bekezdése, 64/A. § (5) bekezdése és 63. § (2) bekezdés g) pontja együttes értelmezése alapján jogszabályellenes is lett volna.