62018CJ0601[1]

A Bíróság ítélete (második tanács), 2020. szeptember 24. Prysmian SpA és Prysmian Cavi e Sistemi Srl kontra Európai Bizottság. Fellebbezés - Verseny - Kartellek - A föld alatti és tenger alatti elektromos kábelek európai piaca - A projektek keretében történő piacfelosztás - Egységes és folyamatos jogsértés - Jogalanyok jogutódlása - A jogsértő magatartás betudhatósága - Az egyenlő bánásmód elve - A bizonyítékok elferdítése - 1/2003/EK rendelet - 20. cikk - Az Európai Bizottságot kartellügyekben megillető helyszíni vizsgálati jogkör - Az adatok előzetes vizsgálat nélküli lemásolására és ezt követően a Bizottság helyiségeiben történő megvizsgálására vonatkozó jogkör - Bírságok. C-601/18. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2020. szeptember 24. ( *1 )

"Fellebbezés - Verseny - Kartellek - A föld alatti és tenger alatti elektromos kábelek európai piaca - A projektek keretében történő piacfelosztás - Egységes és folyamatos jogsértés - Jogalanyok jogutódlása - A jogsértő magatartás betudhatósága - Az egyenlő bánásmód elve - A bizonyítékok elferdítése - 1/2003/EK rendelet - 20. cikk - Az Európai Bizottságot kartellügyekben megillető helyszíni vizsgálati jogkör - Az adatok előzetes vizsgálat nélküli lemásolására és ezt követően a Bizottság helyiségeiben történő megvizsgálására vonatkozó jogkör - Bírságok"

A C-601/18. P. sz. ügyben,

a Prysmian SpA (székhelye: Milánó [Olaszország]),

a Prysmian Cavi e Sistemi Srl (székhelye: Milánó)

(képviselik őket kezdetben: C. Tesauro és L. Armati avvocati, később: C. Firth és C. Griesenbach solicitors)

fellebbezőknek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2018. szeptember 24-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik: F. Castilla Contreras, C. Sjödin, T. Vecchi és P. Rossi, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

a The Goldman Sachs Group Inc. (székhelye: New York [Egyesült Államok], képviselik: J. Koponen advokat, valamint A. Mangiaracina avvocatessa),

a Pirelli & C. SpA (székhelye: Milánó, képviselik: G. Rizza és M. Siragusa avvocati)

beavatkozó felek az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: A. Arabadjiev tanácselnök, P. G. Xuereb (előadó) és T. von Danwitz bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: M. Longar tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2019. október 23-i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésében a Prysmian SpA és a Prysmian Cavi e Sistemi Srl az Európai Unió Törvényszéke 2018. július 12-i Prysmian és Prysmian Cavi e Sistemi kontra Bizottság ítéletének (T-475/14, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2018:448) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék elutasította egyrészt az [EUMSZ] 101. cikk és az [EGT]-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.39610 - "erősáramú [helyesen: elektromos] kábelek" ügy) 2014. április 2-án hozott C(2014) 2139 final bizottsági határozatnak (a továbbiakban: vitatott határozat) a fellebbezőket érintő részében történő megsemmisítése iránt, másrészt pedig a velük szemben a vitatott határozatban kiszabott bírságok összegének csökkentése iránt előterjesztett keresetüket.

Jogi háttér

2 [Az EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendeletnek (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) "A Bizottság helyszíni vizsgálati jogköre" címet viselő 20. cikke a következőket írja elő: "(1) A Bizottság az e rendeletben ráruházott feladatok teljesítése érdekében a vállalkozásokkal és a vállalkozások társulásaival kapcsolatos minden szükséges helyszíni vizsgálatot lefolytathat. (2) A Bizottság által a helyszíni vizsgálat lefolytatására felhatalmazott tisztviselők és egyéb kísérő személyek jogában áll, hogy: [...] (4) A vállalkozások és vállalkozások társulásai kötelesek magukat a Bizottság által határozatban elrendelt helyszíni vizsgálatnak alávetni. A határozat meghatározza a helyszíni vizsgálat tárgyát és célját, megjelöli a vizsgálat kezdetének napját, és feltünteti a 23. és 24. cikkben előírt büntetéseket [helyesen: szankciókat], valamint azt a jogot, hogy a határozat a Bírósággal felülvizsgáltatható. A Bizottság az ilyen határozatot azon tagállam versenyhatóságával történt konzultáció után hozza meg, amelynek területén a helyszíni vizsgálatra sor kerül. [...]"

a) a vállalkozásoknak és vállalkozások társulásainak bármely helyiségébe, területére és közlekedési eszközébe belépjenek;

b) az üzletmenethez kapcsolódó könyveket és más feljegyzéseket megvizsgálják, függetlenül attól, hogy milyen eszközön tárolják ezeket;

c) bármilyen formában elkészítsék vagy megszerezzék az ilyen könyvek vagy feljegyzések másolatát vagy kivonatát;

d) a helyszíni vizsgálathoz szükséges időre és mértékben lepecsételjenek bármilyen üzlethelyiségeket és könyveket vagy nyilvántartásokat;

e) magyarázatot kérjenek a vállalkozás vagy a vállalkozások társulásának bármely képviselőjétől vagy dolgozójától az ellenőrzés [helyesen: a helyszíni vizsgálat] céljához és tárgyához kapcsolódó tényről vagy dokumentumról, valamint a választ rögzítsék.

3 E rendeletnek az "Egyéb helyiségek helyszíni vizsgálata" címet viselő 21. cikke a következőket fejti ki:

"(1) Ha észszerűen gyanítható, hogy az üzletmenethez és a helyszíni vizsgálat tárgyához kapcsolódó, [az EUMSZ 101.] vagy [az EUMSZ 102.] cikke megsértésének bizonyítására vonatkozó könyveket vagy egyéb nyilvántartásokat [helyesen: más feljegyzéseket] egyéb helyiségben, területen vagy közlekedési eszközön tárolják - ideértve az igazgatók, vezetők és a vállalkozások és vállalkozások társulásai egyéb dolgozóinak otthonát -, a Bizottság határozatával elrendelheti az ilyen egyéb helyiségek, területek és közlekedési eszközök helyszíni vizsgálatát.

[...]

(4) A Bizottság által az e cikk (1) bekezdésével összhangban elrendelt helyszíni vizsgálat lefolytatására felhatalmazott tisztviselők és egyéb kísérő személyek a 20. cikk (2) bekezdésének a), b) és c) pontjában foglalt jogkörökkel rendelkeznek. [...]"

4 Az említett rendelet 23. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében: "(2) A Bizottság határozattal bírságot szabhat ki a vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira, amennyiben azok akár szándékosan, akár gondatlanságból: [...] (3) A bírság mértékének meghatározásakor tekintetbe kell venni mind a jogsértés súlyát, mind annak időtartamát."

a) megsértik a[z] [EUMSZ 101.] vagy [az] [EUMSZ 102.] cikk[e]t; [...]

A jogvita előzményei és a vitatott határozat

5 A jogvita előzményei, amelyek a megtámadott ítélet 1-20., 39-44. és 131. pontjában szerepelnek, a jelen eljárás szempontjából a következőképpen foglalhatók össze.

6 A fellebbezők, a Prysmian SpA és a Prysmian Cavi e Sistemi Srl (a továbbiakban: PrysmianCS) két olasz társaság, amelyek együtt alkotják a Prysmian csoportot. Az utóbbi társaság, amely az előbbi 100%-os tulajdonában áll, a tenger alatti és föld alatti elektromos kábelek ágazatában működő világméretű szereplő.

7 1999. február 18. és 2005. július 28. között a Pirelli & C. SpA (a továbbiakban: Pirelli) olasz társaság - korábban Pirelli SpA - a Pirelli Cavi e Sistemi SpA (a továbbiakban: PirelliCS), majd a Pirelli Cavi e Sistemi Energia SpA (a továbbiakban: PirelliCSE) anyavállalata volt, amely utóbbiak a tenger alatti és föld alatti elektromos kábelek ágazatában tevékenykedtek. 2005. július 28-án a Pirelli az utóbbi társaságot átruházta egy amerikai társaság, a The Goldman Sachs Group Inc. (a továbbiakban: Goldman Sachs) egy leányvállalatára. Ezen átruházást követően a PirelliCSE előbb Prysmian Cavi e Sistemi Energia Srl (a továbbiakban: PrysmianCSE), majd PrysmianCS lett.

8 2008. október 17-i levelében az ABB AB, Svédországban székhellyel rendelkező társaság a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 2006. C 298., 17. o.) alapján előterjesztett mentesség iránti kérelem keretében a Bizottsághoz benyújtott egy sor, az ezen ágazatban tanúsított megszorító kereskedelmi magatartásokkal kapcsolatos nyilatkozatot és dokumentumot.

9 Ezután a Bizottság vizsgálatot folytatott.

10 2009. január 28-án, szerdán a Bizottság ellenőrei (a továbbiakban: ellenőrök) az olasz versenyfelügyeleti hatóság képviselőjével ellátogattak a fellebbezők milánói (Olaszország) helyiségeibe, hogy lefolytassák az 1/2003 rendelet 20. cikkének (4) bekezdése szerinti helyszíni vizsgálatot (a továbbiakban: szóban forgó helyszíni vizsgálat) a 2009. január 9-i azon határozat alapján, amely elrendelte a Prysmian és az általa közvetlenül vagy közvetetten ellenőrzött vállalkozások számára, hogy vessék alá magukat e helyszíni vizsgálatnak (a továbbiakban: helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat). E határozat 1. cikkének második bekezdése szerint "[a] [szóban forgó] helyszíni vizsgálatra sor kerül[het]ett a vállalkozás vagy a leányvállalatai bármely helyiségében, különösen Milánóban [20126], Olaszországban a Viale Scarca 222. alatt található helyiségekben". Miután az ellenőrök közölték a fellebbezőkkel ezt a határozatot és átadtak részükre egy magyarázó feljegyzést a helyszíni vizsgálatokkal kapcsolatban, a fellebbezők képviselőinek és ügyvédeinek jelenlétében megvizsgálták öt munkavállaló számítógépét.

11 A szóban forgó helyszíni vizsgálat második napján, 2009. január 29-én csütörtökön az ellenőrök arról tájékoztatták a fellebbezőket, hogy a helyszíni vizsgálat tovább fog tartani, mint az eredetileg előirányzott három nap. A fellebbezők jelezték, hogy készek hozzáférést biztosítani helyiségeikhez a hétvége során, vagy arra is, hogy azokat lepecsételjék annak érdekében, hogy a szóban forgó helyszíni vizsgálatot a következő héten folytassák. Mindazonáltal a helyszíni vizsgálat harmadik napján, 2009. január 30-án pénteken az ellenőrök úgy döntöttek, hogy az eredetileg érintett öt munkavállaló közül három munkavállaló számítógépének (a továbbiakban: szóban forgó számítógépek) lemásolják a merevlemezeit annak érdekében, hogy az ott található információkat a Bizottság brüsszeli (Belgium) irodáiban tanulmányozzák.

12 A fellebbezők megjegyezték, hogy az ellenőrök által sugallt vizsgálati módszer jogellenes. Miután az ellenőrök tájékoztatták a fellebbezőket, hogy a javasolt ellenőrzési eljárással szembeni minden tiltakozást az "együttműködés megtagadásának" fognak tekinteni, a fellebbezők alávetették magukat ennek az eljárásnak, de fenntartották a jogot az eljárás jogszerűségének bírósági vitatására.

13 Az ellenőrök ezt követően másolatokat készítettek a szóban forgó számítógépek merevlemezeiről. Két számítógép merevlemezeinek másolatát egy informatikai adathordozóra mentették le. A harmadik számítógép merevlemezének másolatát a Bizottság egy számítógépére mentették le. Ezt a számítógépet és a szóban forgó informatikai adathordozót lepecsételt borítékokba helyezték, amelyeket az ellenőrök magukkal vittek Brüsszelbe.

14 2009. február 26-án az előző pontban említett lepecsételt borítékokat a fellebbezők ügyvédeinek jelenlétében felnyitották a Bizottság irodáiban. Az ellenőrök megvizsgálták az e borítékokban található másolatokat, és papírra kinyomtatták az általuk a vizsgálat szempontjából relevánsnak ítélt dokumentumokat. Egy második papíralapú másolatot és e dokumentumok listáját átadták a fellebbezők ügyvédeinek. E tevékenységek 2009. február 27-én folytatódtak, és 2009. március 2-án fejeződtek be. A műveletek helyszínéül szolgáló irodát minden egyes munkanap végén lepecsételték a fellebbezők ügyvédjeinek jelenlétében, és másnap szintén az ő jelenlétükben nyitották ki újra. E műveletek végén a Bizottság a fellebbezők képviselőinek jelenlétében törölte a merevlemezekről általa készített másolatokat.

15 A Törvényszék Hivatalához 2009. április 7-én benyújtott és T-140/09. számon nyilvántartásba vett keresetlevéllel a fellebbezők többek között arra irányuló keresetet terjesztettek elő, hogy a Törvényszék semmisítse meg a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatot, és nyilvánítsa jogellenesnek a Bizottság azon határozatát, amely elrendelte a szóban forgó számítógépek merevlemezeiről annak érdekében való másolat készítését, hogy azokat később a brüsszeli irodáiban vizsgálja.

16 2012. november 14-iPrysmian és Prysmian Cavi e Sistemi Energia kontra Bizottság ítéletében (T-140/09, nem tették közzé, EU:T:2012:597) a Törvényszék részben megsemmisítette a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatot annyiban, amennyiben az a nagyfeszültségű, tenger alatti és föld alatti elektromos kábeleken kívüli egyéb elektromos kábelekre, valamint az ezen egyéb kábelekhez kapcsolódó anyagokra vonatkozott, a keresetet pedig az ezt meghaladó részében elutasította.

17 Ebben az összefüggésben a Bizottság a megtámadott határozat 1. cikkében megállapította, hogy a fellebbezők és 24 másik társaság, beleértve két francia társaságot, a Nexans France SAS-t és a Silec Cable SAS-t, a föld alatti és/vagy tenger alatti, nagyfeszültségű (igen nagy feszültségű) elektromos kábelek ágazatában az EUMSZ 101. cikkbe és az Európai Gazdasági Térségről szóló, 1992. május 2-i megállapodás (HL 1994. L 1., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o.; a továbbiakban: EGT-Megállapodás) 53. cikkébe ütköző, egységes és folyamatos jogsértésnek (a továbbiakban: szóban forgó jogsértés) minősülő kartellben vett részt (a továbbiakban: kartell).

18 Az említett határozatban a Bizottság megállapította, hogy a kartellnek két fő konfigurációja volt, amelyek egy összetett egészet alkottak, nevezetesen

- egy olyan konfiguráció, amely az általánosan "R tagoknak" nevezett európai vállalkozásokat, az "A tagoknak" nevezett japán vállalkozásokat, és a "K tagoknak" nevezett dél-koreai vállalkozásokat foglalta magában, és amely konfiguráció lehetővé tette a területek és az ügyfelek európai, japán és dél-koreai gyártók közötti elosztására vonatkozó célkitűzés megvalósítását (a továbbiakban: A/R konfiguráció). Ezen elosztásra a "nemzeti területre" vonatkozó megállapodás alapján került sor, amelynek értelmében a japán és a dél-koreai gyártók tartózkodtak attól, hogy versenyt támasszanak az európai gyártók "nemzeti területét" érintő projektek vonatkozásában, míg ez utóbbi gyártók arra vállaltak kötelezettséget, hogy távol maradnak Japán és Dél-Korea piacától. Ehhez hozzáadódott még az "exportterületeket", azaz - nevezetesen az Egyesült Államokon kívül - a világ többi részét érintő projektek elosztása;

- egy olyan konfiguráció, amelynek keretében az európai gyártók osztották fel a területeket és az ügyfeleket az európai "nemzeti területen" megvalósítandó projektek, illetve az európai gyártóknak odaítélt projektek vonatkozásában (a továbbiakban: európai konfiguráció).

19 A vitatott határozat szerint a PrysmianCS 1999. február 18. és 2009. január 28. között vett részt a kartellben. A Pirelli felelősségét lényegében azon az alapon állapították meg, hogy 2005. július 28-ig meghatározó befolyást gyakorolt a PirelliCSE-re annak anyavállalataként. A Prysmiant a 2005. július 29. és 2009. január 28. közötti időszak vonatkozásában a PrysmianCS anyavállalataként a szóban forgó jogsértés felelőseként ismerték el. Továbbá a Bizottság a Goldman Sachs-ot a Prysmiannal és közvetetten a PrysmianCSE-vel fennálló kapcsolataira tekintettel felelősnek tekintette a szóban forgó jogsértésért ugyanezen időszak vonatkozásában.

20 A Bizottság a bírságok összegének kiszámításakor az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontját, valamint az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatásban (HL 2006. C 210., 2. o.) kifejtett módszert alkalmazta.

21 Először is az említett bírságok alapösszegét illetően a Bizottság meghatározta az eladások figyelembe veendő értékét. Ezt követően megállapította az eladások ezen értékének a szóban forgó jogsértés súlyát tükröző arányát. E tekintetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e jogsértés a jellege miatt a legsúlyosabb versenykorlátozások közé tartozik, ami indokolja a 15%-os súlyossági együttható alkalmazását. Ez az intézmény ezen túlmenően az említett együtthatót a vitatott határozat valamennyi címzettje vonatkozásában 2%-kal emelte az összesített piaci részesedés, valamint a kartellnek szinte az egész világra kiterjedő földrajzi hatálya miatt, amely lefedte többek között az Európai Gazdasági Térség (EGT) területének egészét.

22 Egyébiránt a Bizottság megállapította, hogy az európai vállalkozások magatartása a versenyre nézve károsabb volt, mint a többi vállalkozás magatartása, mivel az európai vállalkozások, azon túl, hogy részt vettek az A/R konfigurációban, az európai konfiguráció keretében felosztották egymás között a kábelekre vonatkozó projekteket. Ezen okból a Bizottság az eladások értékének a jogsértés súlya címén figyelembe veendő arányát az európai vállalkozások vonatkozásában 19%-ban, a többi vállalkozás vonatkozásában pedig 17%-ban állapította meg. Az így meghatározott alapösszeg a PrysmianCS tekintetében 104613000 eurót tett ki.

23 Másodszor a bírságok alapösszegének kiigazítását illetően a Bizottság a fellebbezőket illetően nem állapított meg súlyosító körülményeket, sem pedig enyhítő körülményeket.

24 A vitatott határozat 2. cikkének f) és g) pontja értelmében a Bizottság egyrészt a PrysmianCS-szel szemben a Pirellivel együttesen és egyetemlegesen 67310000 euró összegű bírságot szabott ki az 1999. február 18. és 2005. július 28. közötti időszak vonatkozásában, másrészt a PrysmianCS-szel szemben a Prysmiannal és a Goldman Sachsszal együttesen és egyetemlegesen 37303000 euró összegű bírságot szabott ki a 2005. július 29. és 2009. január 28. közötti időszak vonatkozásában.

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

25 A Törvényszék Hivatalához 2014. június 17-én benyújtott keresetlevéllel a fellebbezők a vitatott határozat őket érintő részében való megsemmisítése és a velük szemben kiszabott bírságok összegének csökkentése iránti keresetet terjesztettek elő.

26 2015. június 25-i két végzésével a Törvényszék engedélyezte a Pirelli és a Goldman Sachs ezen ügybe való beavatkozását a Pirelli esetében a Bizottság, a Goldman Sachs esetében pedig a fellebbezők kérelmeinek támogatása végett.

27 A vitatott határozat megsemmisítése iránti kereseti kérelmeik alátámasztása érdekében a fellebbezők a Törvényszék előtt kilenc jogalapra hivatkoztak, amelyek közül többek között az első a szóban forgó helyszíni vizsgálat jogellenességén, a negyedik a felelősségnek a PrysmianCS-szel szemben a 2001. november 27-ét megelőző időszak vonatkozásában való téves betudásán, a hatodik az EUMSZ 101. cikk megsértésére vonatkozó bizonyítékok elégtelenségén, a hetedik a szóban forgó jogsértés időtartamának téves meghatározásán, a nyolcadik jogalap második része pedig a kiszabott bírságok kiszámítását illetően az egyenlő bánásmód elvének megsértésén alapult. A velük szemben kiszabott bírságok összegének csökkentése iránti kereseti kérelmeik alátámasztására a fellebbezők a vitatott határozat megsemmisítése iránti kérelemben érintett, Bizottság által vétett hibákon kívül a közigazgatási eljárás túlzott időtartamára hivatkoztak.

28 A megtámadott ítéletben a Törvényszék a keresetet teljes egészében elutasította.

29 A fellebbezők első jogalapját illetően a Törvényszék úgy ítélte meg először is, hogy a fellebbezők állításával ellentétben az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjából nem tűnik ki, hogy a Bizottság azon jogköre, hogy elkészítse vagy megszerezze a helyszíni vizsgálat alá vont vállalkozás üzletmenethez kapcsolódó könyveinek és feljegyzéseinek másolatát vagy kivonatát, azon könyvekre és feljegyzésekre korlátozódna, amelyeket már megvizsgált. Az ilyen értelmezés egyébként árthat az ezen rendelet 20. cikke (2) bekezdése b) pontja hatékony érvényesülésének, mivel bizonyos körülmények között a helyszíni vizsgálat alá vont vállalkozás üzletmenethez kapcsolódó könyveinek és feljegyzéseinek ellenőrzése az említett könyvek vagy feljegyzések előzetes lemásolását igényelheti, vagy e másolás a jelen ügyhöz hasonlóan megkönnyítheti az ellenőrzést. A Törvényszék szerint, mivel a szóban forgó számítógépek merevlemezeinek lemásolása a Bizottság által használt, az e számítógépekben szereplő adatokban kulcsszavakkal való keresést lehetővé tevő kiberkriminalisztikai szoftver alkalmazásának keretébe illeszkedett, amelynek célja az volt, hogy releváns információkat keressenek a vizsgálathoz, e másolatok készítése az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjában rögzített jogkörök keretébe tartozott.

30 Másodszor a Törvényszék megállapította, hogy ellentétben a fellebbezők állításával, az ellenőrök nem csatolták közvetlenül a vizsgálati iratokhoz a szóban forgó számítógépek merevlemezeinek másolatán található dokumentumokat, anélkül hogy előzetesen megvizsgálták volna, hogy azok relevánsak-e a helyszíni vizsgálat tárgya szempontjából.

31 Harmadszor a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének b) pontja nem írja elő azt, hogy a helyszíni vizsgálat tárgyát képező vállalkozások üzletmenethez kapcsolódó könyveinek vagy feljegyzéseinek vizsgálata kizárólag azok helyiségeiben végezhető, amennyiben a jelen ügyhöz hasonlóan az említett helyszíni vizsgálatot nem lehetett az eredetileg előírt időben befejezni. E rendelkezés kizárólag arra kötelezi a Bizottságot, hogy a dokumentumok saját helyiségeiben történő vizsgálata során ugyanazokat a garanciákat biztosítsa a helyszíni vizsgálat által érintett vállalkozások vonatkozásában, mint amelyek a helyben elvégzett vizsgálat során kötelezik ezt az intézményt, aminek az esete a jelen ügyben fennállt.

32 Negyedszer a Bizottság nem sértette meg a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat hatályát sem, mivel ez utóbbi nem zárta ki a Bizottság számára annak lehetőségét, hogy brüsszeli irodáiban folytassa a helyszíni vizsgálatot, és a fellebbezők nem hivatkoztak arra, hogy a szóban forgó helyszíni vizsgálat időtartama meghaladta az észszerű határidőt.

33 Ami a fellebbezők negyedik jogalapját illeti, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság megalapozottan tekintette úgy, hogy a gazdasági folytonosság elve alapján a PirelliCS 2001. november 27-ig kifejtett jogsértő magatartásáért fennálló felelősség átszállt a PirelliCSE-re, és ez a felelősség tehát a PrysmianCS-re hárult. A fellebbezőknek az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított érvét illetően a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy azt összhangba kell hozni a jogszerűség elvével, miszerint senki sem hivatkozhat valamely harmadik személy javára elkövetett jogellenességre előnyök szerzése végett. A Törvényszék szerint ebből az következik, hogy még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság esetleges jogellenességet követett el, amikor nem állapította meg a Nexans France és a Silec Cable felelősségét, a gazdasági folytonosság elve értelmében egy ilyen esetleges jogellenesség, amelynek elbírálására a fellebbezők által indított kereset keretében nincs hatásköre, semmiképpen sem eredményezheti a fellebbezőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés, és ennélfogva jogellenesség megállapítását.

34 A fellebbezők hatodik jogalapját illetően a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy azok nem hoztak fel bizonyítékot azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság nem bizonyította érvényesen az EUMSZ101. cikkének megsértését.

35 Ami a fellebbezők hetedik jogalapját illeti, a Törvényszék úgy határozott, hogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szóban forgó jogsértés kezdetét egy 1999. február 18-án tartott találkozó határozta meg.

36 A fellebbezők nyolcadik jogalapjának második részével kapcsolatban a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az, hogy - amint azt a fellebbezők állították - a japán vállalkozásoknak a szóban forgó jogsértésben való részvétele hasonló volt az európai vállalkozások részvételéhez az európai kartellkonfigurációban való részvételt illetően, még ha bizonyítottnak is tekintjük, nem alkalmas a Bizottság azon következtetésének megkérdőjelezésére, amely szerint a projektek EGT-n belüli elosztása olyan kiegészítő körülmény volt, amelyet a súlyossági együttható növelésével kell szankcionálni. Továbbá a fellebbezők azon érvének, miszerint a Bizottság e tekintetben értékelési hibát vétett, nincs következménye az egyenlő bánásmód elvének a fellebbezőkkel szembeni megsértését illetően. Ugyanis jóllehet az ilyen érv - megalapozottságát feltételezve - igazolhatja a japán vállalkozásokkal szemben kiszabott bírság növelését, az egyenlő bánásmód elve nem alapozhatja meg a jogellenes bánásmód hátrányos megkülönböztetéstől mentes alkalmazásához való jogot.

37 Végezetül a Törvényszék elutasította a fellebbezőknek a velük szemben kiszabott bírságok összegének csökkentése iránti kérelmét.

A felek kérelmei a Bíróság előtt

38 A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

- adjon helyt az elsőfokú eljárásban előterjesztett kereseti kérelmeiknek; és

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

39 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- a fellebbezést utasítsa el, és

- a fellebbezőket kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

40 A Pirelli azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a fellebbezők második jogalapját;

- hagyja helyben a megtámadott ítéletet annyiban, amennyiben az elutasítja az elsőfokú eljárás felperesei által felhozott negyedik jogalapot, és

- a fellebbezőket kötelezze a részéről felmerült költségek viselésére.

A fellebbezésről

41 Fellebbezésük alátámasztására a fellebbezők öt jogalapra hivatkoznak. Az első jogalap az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének megsértésén alapul. A második jogalap a személyes felelősség, a jogbiztonság és az egyenlő bánásmód elvének, valamint az indokolási kötelezettségnek a megsértésén alapul. A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a szóban forgó jogsértést egységes és folyamatos jogsértésnek minősítette. A negyedik jogalap a jogsértés időtartama behatárolásának értékelése során elkövetett téves jogalkalmazáson alapul. Az ötödik jogalap a súlyossági együttható meghatározását illetően az egyenlő bánásmód elvének megsértésén alapul.

Az első jogalapról

A felek érvei

42 Első jogalapjukkal, amely a megtámadott ítélet 50-53., 58., 60. és 62-68. pontjára vonatkozik, a fellebbezők azt állítják, hogy az ítélet az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdése b) és c) pontjának értelmezésével kapcsolatos téves jogalkalmazást tartalmaz, amennyiben a Törvényszék megerősítette, hogy a Bizottság egyrészt jogosult volt arra, hogy a szóban forgó számítógépeinek merevlemezeiről másolatokat készítsen, anélkül hogy előzetesen megvizsgálta volna az ezen merevlemezeken található dokumentumok jellegét és azoknak a szóban forgó helyszíni vizsgálatra való relevanciáját, másrészt pedig jogosult volt arra, hogy e helyszíni vizsgálatot a brüsszeli helyiségeiben folytassa.

43 Ami a merevlemezekről való másolatok készítését illeti, az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdése c) pontjának szövegéből kitűnik, hogy amikor a Bizottság a vállalkozás helyiségeibe belép, mindenekelőtt az üzletmenethez kapcsolódó feljegyzéseket kellene ellenőriznie annak értékeléséhez, hogy azok a vizsgálathoz relevánsak-e, és csak az említett vizsgálat elvégzését követően készíthet az "ilyen könyvekről vagy feljegyzésekről", azaz általa ellenőrzött dokumentumokról másolatot.

44 Ezenkívül az 1/2003 rendelet pontosítja, hogy a Bizottság csak az üzletmenethez kapcsolódó könyveket és a feljegyzéseket ellenőrizheti, és csak azokról készíthet másolatot. Jóllehet valamely vállalkozás igazgatóinak számítógépeit "üzletmenethez kapcsolódónak" lehet minősíteni, az azokon lévő nem mindegyik fájl, adat és szoftver minősül szükségszerűen ilyennek. Következésképpen a Bizottság azáltal, hogy másolatot készített a szóban forgó számítógépek merevlemezeiről, elkerülhetetlenül lemásolta a fájlokat és személyes adatokat is, tehát nyilvánvalóan megsértette az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontját.

45 A jelen ítélet 10. pontjában említett, a helyszíni vizsgálatokra vonatkozó magyarázó feljegyzés nem minősül elegendő jogalapnak az ilyen gyakorlat igazolására. A jogszerűség elvének megfelelően minden olyan eljárást, amely az összes adatról készített másolatot érinti, az uniós jogalkotó által kibocsátott vagy legalábbis a Bizottság által az e jogalkotó által kifejezetten átruházott jogkörök alapján elfogadott jogi aktusnak kellene szabályoznia.

46 Ugyanez vonatkozik arra a helyre, ahol a Bizottság jogosult a vizsgálatát folytatni. A Bizottságra az 1/2003 rendelet 20. cikke által átruházott vizsgálati jogkörök földrajzi kiterjedése egyértelműen az érintett vállalkozások helyiségeire korlátozódik, amint azt e rendelet 20. cikke (1) bekezdésének szövege bizonyítja. Továbbá az említett rendelet 21. cikkéből kitűnik, hogy a Bizottság csak kivételesen gyakorolhatja helyszíni vizsgálati jogköreit más helyiségekben, amennyiben arra valamely uniós jogi aktus kifejezetten feljogosítja. A jelen esetben ugyanezen rendelet 20. cikkének (1) bekezdése és a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat - amely átvette az előbbi rendelkezés tartalmát - megtiltotta tehát a Bizottság számára, hogy a szóban forgó helyszíni vizsgálatot a brüsszeli helyiségeiben folytassa. Következésképpen az 1/2003 rendelet 20. cikkének a Törvényszék által elfogadott értelmezése ellentétes e rendelet hatályával, valamint a jogszerűség és a jogbiztonság elvével.

47 Az a tény, hogy a dokumentumoknak a Bizottság brüsszeli helyiségeiben való vizsgálata során ugyanazokat a garanciákat biztosították, mint amelyek ezen intézményt a helyben elvégzett vizsgálat során kötelezik, nem teszi kétségessé az 1/2003 rendelet Bizottság által amiatt történő megsértését, hogy a szóban forgó helyszíni vizsgálatot a brüsszeli helyiségeiben folytatta.

48 A Bizottság azt állítja, hogy az első jogalap elfogadhatatlan, mivel az csak az elsőfokú eljárásban már előadott érvek puszta megismétlésének minősül és arra irányul, hogy a Bíróság vizsgálja felül a fellebbezők által a Törvényszék elé terjesztett érveket. Másodlagosan a Bizottság úgy érvel, hogy e jogalap hatástalan vagy legalábbis megalapozatlan, ugyanis a megtámadott ítélet részbeni figyelembevételén alapul, és nem veszi tekintetbe a Törvényszéknek az ezen ítélet 50. és 56. pontjában szereplő főbb megállapításait.

A Bíróság álláspontja

49 Az első jogalap elfogadhatóságával kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy ezzel a jogalappal a fellebbezők az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdése b) és c) pontjának Törvényszék általi értelmezését vitatják. Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy amennyiben a fellebbező azt vitatja, hogy a Törvényszék miként értelmezi vagy alkalmazza az uniós jogot, az első fokon vizsgált jogkérdéseket a fellebbezési eljárás során újból meg lehet tárgyalni. Ha ugyanis a fellebbező ily módon nem tudná fellebbezését a Törvényszék előtt már előadott jogalapokra és érvekre alapítani, a fellebbezési eljárás részben értelmét vesztené (2019. január 16-iBizottság kontra United Parcel Service ítélet, C-265/17 P, EU:C:2019:23, 15. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ebből következik, hogy az első jogalap elfogadható.

50 Az ügy érdemét illetően elöljáróban meg kell állapítani, hogy a fellebbezők kétségkívül nem vitatják a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 50. és 56. pontjában szereplő megállapításait. E megállapítások szerint egyrészt a szóban forgó számítógépek merevlemezeiről a Bizottság kiberkriminalisztikai szoftverének felhasználásával való másolatkészítés lényegében egy olyan közbenső szakasznak minősül, amelynek célja az ellenőrök számára a szóban forgó helyszíni vizsgálathoz releváns dokumentumok keresésének lehetővé tétele. Másrészt az említett megállapításokból kitűnik, hogy a jelen ügyben a Bizottság nem csatolta közvetlenül a vizsgálati iratokhoz az e másolatokon található dokumentumokat anélkül, hogy előzetesen megvizsgálta volna, hogy azok relevánsak-e ezen helyszíni vizsgálat tárgya szempontjából. Ugyanakkor az a tény, hogy a fellebbezők nem vitatták a Törvényszék ugyanezen megállapításait, a Bizottság állításával ellentétben nem jelenti azt, hogy az első jogalap hatástalan a fellebbezőknek a megtámadott ítélet azon indokai ellen irányuló érveit illetően, amelyek szerint a Bizottságnak joga volt a szóban forgó számítógépek merevlemezeiről másolatokat készíteni. Az említett megállapítások ugyanis önmagukban nem elegendőek annak bizonyításához, hogy a Bizottság az ilyen másolatok készítésére vonatkozó jogkörrel rendelkezett.

51 Meg kell tehát vizsgálni, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta-e a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének b) vagy c) pontja arra vonatkozó jogkört biztosít a Bizottság számára, hogy ilyen másolatokat készítsen, és helyszíni vizsgálatát a brüsszeli helyiségeiben folytassa.

52 Először is a szóban forgó számítógépek merevlemezeiről való másolatok készítését illetően rá kell mutatni arra, hogy mind az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdése c) pontjának szövegéből, mind pedig összefüggéseiből kitűnik, hogy az uniós jogalkotó azzal, hogy az e rendelkezésben feljogosította a Bizottságot arra, hogy bármilyen formában "elkészíts[e] vagy megszerezz[e]" az e rendelet 20. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett, üzletmenethez kapcsolódó könyvek vagy más dokumentumok másolatát vagy kivonatát, azokra a bizonyítékokra utalt, amelyeket a Bizottság jogosult beszerezni annak érdekében, hogy azokat az ügy irataihoz csatolja, és adott esetben az uniós versenyjogba ütköző jogsértések szankcionálására irányuló eljárás keretében felhasználja. Azoknak tehát a helyszíni vizsgálat tárgyának hatálya alá tartozó dokumentumoknak kell lenniük, ami feltételezi, hogy a Bizottság előzetesen megvizsgálta, hogy ez a helyzet áll-e fenn (2020. július 16-iNexans France és Nexans kontra Bizottság ítélet, C-606/18 P, EU:C:2020:571, 58. pont).

53 Ebből az következik, hogy a Törvényszék nem vehette alapul az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének c) pontját annak megállapításához, hogy a Bizottság jogosult volt a szóban forgó számítógépek merevlemezeiről másolatokat készíteni.

54 Mindazonáltal az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének b) pontja, amelyre a Törvényszék szintén hivatkozik, és amely feljogosítja a Bizottságot arra, hogy a helyszíni vizsgálat alá vont vállalkozásnak vagy vállalkozások társulásának üzletmenetéhez kapcsolódó könyveket és bármely más dokumentumot az adathordozójuk formájától függetlenül megvizsgálja, jogalapot nyújt ilyen másolatok készítéséhez (2020. július 16-iNexans France és Nexans kontra Bizottság ítélet, C-606/18 P, EU:C:2020:571, 60. pont).

55 Rá kell mutatni ugyanis elsősorban, hogy az uniós jogalkotó azáltal, hogy e tekintetben arra szorítkozott, hogy feljogosítsa a Bizottságot ilyen vizsgálat lefolytatására, anélkül hogy részletesen meghatározná a Bizottságnak ily módon nyújtott jogkört, bizonyos mérlegelési mozgásteret biztosított ezen intézmény számára az általa elvégezhető vizsgálat konkrét módjait illetően.

56 A Bizottság tehát a körülményektől függően dönthet úgy, hogy a helyszíni vizsgálat alá vont vállalkozás digitális adathordozóján található adatok vizsgálatakor nem az eredeti adatokat, hanem azok másolatát veszi alapul. Ugyanis mind abban az esetben, amikor a Bizottság eredeti adatokat vizsgál, mind pedig abban az esetben, amikor ezen adatok másolatait vizsgálja, ugyanazon, az általa végzett vizsgálat tárgyát képező adatokról van szó.

57 Így a Bizottság azon joga, hogy valamely számítógép merevlemezéről másolatot készítsen az ezen adathordozón szereplő adatok vizsgálatának mintegy közbenső szakaszában, nem minősül a Bizottság számára biztosított további jogkörnek, hanem - amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 53. pontjában helyesen megállapította - az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének b) pontjában ezen intézménynek biztosított vizsgálati jogkör részét képezi.

58 Másodsorban kétségtelen, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a versenyjog területén a Bizottságra ruházott vizsgálati jogkörök jól körül vannak határolva (lásd ebben az értelemben: 2015. június 18-iDeutsche Bahn és társai kontra Bizottság ítélet, C-583/13 P, EU:C:2015:404, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), ez azonban nem jelenti azt, hogy az említett intézmény számára vizsgálati jogkört biztosító rendelkezéseket megszorítóan kell értelmezni, még akkor sem, ha e tekintetben ügyelni kell arra, hogy az említett jogkör ne sértse az érintett vállalkozások jogait. Márpedig e jogok biztosítottak akkor, ha - mint a jelen ügyben is - a Bizottság kétségkívül előzetes vizsgálat nélkül másol le adatokat, ezt követően azonban az érintett vállalkozás védelemhez való jogának szigorú tiszteletben tartása mellett vizsgálja meg, hogy ezen adatok a helyszíni vizsgálat tárgya szempontjából relevánsak-e, majd az e tekintetben relevánsnak ítélt dokumentumokat csatolja az ügy irataihoz, a lemásolt többi adatot pedig törli.

59 Ennélfogva a Bizottság ilyen másolatok készítéséhez való joga nem érinti sem az 1/2003 rendeletben előírt eljárási garanciákat, sem a helyszíni vizsgálat alá vont vállalkozás egyéb jogait, feltéve hogy a Bizottság, miután befejezte a vizsgálatát, csak olyan dokumentumokat csatol az ügy irataihoz, amelyek a helyszíni vizsgálat tárgya szempontjából relevánsak. Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 56. pontjában megállapította, a jelen ügyben erről van szó.

60 Harmadsorban, amint az a Törvényszék által a megtámadott ítélet 49. pontjában tett ténybeli megállapításokból kitűnik, a Bizottság olyan kiberkriminalisztikai szoftvert használ, amely egy "indexálásnak" nevezett előzetes szakaszt tesz szükségessé, amely általában jelentős időt vesz igénybe. Ugyanez vonatkozik ezen információkezelési folyamat következő szakaszára, amely során a Bizottság megvizsgálja ezen adatokat, amint azt egyébként a jelen ügy tényállása is mutatja. Nem csupán a Bizottságnak, hanem az érintett vállalkozásnak is érdeke fűződik tehát ahhoz, hogy ezen intézmény a vizsgálatának lefolytatása érdekében ezen adatok másolatára támaszkodjon, lehetővé téve ezáltal azt, hogy amint e másolat elkészült, e vállalkozás továbbra is használni tudja az eredeti adatokat, valamint az azokat tartalmazó adathordozókat, ezáltal csökkentve tehát az e vállalkozás működésébe a Bizottság által végzett helyszíni vizsgálat révén történő beavatkozást.

61 E körülmények között a fellebbezőknek a szóban forgó számítógépek merevlemezeiről való másolatok készítésére vonatkozó és az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdése c) pontjának szövegére, valamint az e rendelet 20. cikke (2) bekezdésének általános rendszerére alapított érveit el kell utasítani.

62 Másodszor, a Bizottságnak a szóban forgó számítógépek merevlemezeiről készült másolatok vizsgálatának a brüsszeli helyiségeiben való folytatására vonatkozó határozatát illetően rá kell mutatni arra, hogy kétségtelen, hogy mind az 1/2003 rendelet 20. cikkének szövegéből, mind pedig e cikk rendszeréből kitűnik, hogy - amint azt e rendelet 20. cikkének (1) bekezdése kimondja - "a vállalkozásokkal és a vállalkozások társulásaival" kapcsolatos helyszíni vizsgálatnak ez utóbbiaknál kell kezdődnie és főszabály szerint folytatódnia, és hogy ezen okból egyrészt az említett rendelet 20. cikke (2) bekezdésének a) pontja feljogosítja a Bizottságot arra, hogy az utóbbiak "bármely helyiségébe, területére és közlekedési eszközébe belépjen[...]", másrészt pedig ugyanezen rendelet 20. cikkének (3) bekezdése arra kötelezi a Bizottságot, hogy a helyszíni vizsgálat előtt megfelelő időben küldjön értesítést a vizsgálatról azon tagállam versenyhatóságának, "amelynek területén a vizsgálatra sor kerül". Ez az oka annak is, hogy a jelen ügyben a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat arra kötelezte a Prysmiant, hogy "bármely helyiség[ei]ben", valamint leányvállalatai helyiségeiben vesse alá magát helyszíni vizsgálatnak.

63 Mindazonáltal, amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 58. pontjában helyesen rámutatott, az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének b) pontja - a fellebbezők állításával ellentétben - nem mondja ki, hogy a helyszíni vizsgálat alá vont vállalkozások üzletmenetéhez kapcsolódó könyvek és dokumentumok vizsgálata minden körülmények között kizárólag e vállalkozások helyiségeiben végezhető el (2020. július 16-iNexans France és Nexans kontra Bizottság ítélet, C-606/18 P, EU:C:2020:571, 78. pont).

64 Ugyanez vonatkozik a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatra is, amely csupán azt írta elő, hogy a szóban forgó helyszíni vizsgálatra a fellebbezők bármely helyiségeiben sor kerülhet.

65 Az ilyen vizsgálatnak a Bizottság helyiségeiben történő folytatása ugyanis a helyszíni vizsgálat alá vont vállalkozások helyiségeiben végzett vizsgálathoz képest önmagában nem jelenti ez utóbbiak jogainak olyan további sérelmét, amely szükségessé tenné, hogy kifejezetten rendelkezzenek a Bizottság e lehetőségéről, anélkül hogy ez az 1/2003 rendelet 20. cikkének (1) és (2) bekezdésében ezen intézmény számára biztosított jogkörökből hallgatólagosan levezethető lenne. Az a tény, hogy bizonyos esetekben a vizsgálatnak a Bizottság helyiségeiben történő folytatásának lehetősége nem elengedhetetlen ahhoz, hogy a Bizottság el tudja végezni a vizsgálatot, nem jelenti azt, hogy e lehetőség minden körülmények között kizárt (2020. július 16-iNexans France és Nexans kontra Bizottság ítélet, C-606/18 P, EU:C:2020:571, 80. pont).

66 Jogos indokok alapján ugyanis a Bizottság az érintett vállalkozások érdekében is dönthet úgy, hogy az érintett vállalkozásnál összegyűjtött adatok vizsgálatát a brüsszeli helyiségeiben folytatja. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy - amint az a jelen ítélet 60. pontjából kitűnik - az elektronikus adatok kezeléséhez szükséges idő jelentősnek bizonyulhat. Márpedig a Bizottság arra való kötelezése, hogy az ilyen adatokat kizárólag a helyszíni vizsgálat alá vont vállalkozás helyiségeiben kezelje akkor, amikor különösen terjedelmes adatokról van szó, azzal a következménnyel járhat, hogy jelentősen meghosszabbítja az ellenőrök e vállalkozás helyiségeiben való jelenlétének időtartamát, ami sértheti a helyszíni vizsgálat hatékonyságát, és feleslegesen növelheti az említett vállalkozás működésébe a helyszíni vizsgálat miatt történő beavatkozást (2020. július 16-iNexans France és Nexans kontra Bizottság ítélet, C-606/18 P, EU:C:2020:571, 81. pont).

67 Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy - amint az a megtámadott ítélet 60. pontjából kitűnik - a fellebbezők nem azt róják fel a Bizottságnak, hogy a szóban forgó számítógépek merevlemezeiről készült másolatoknak a Bizottság brüsszeli helyiségeiben való vizsgálata során másként járt el, mint ha ez a vizsgálat a fellebbezők helyiségeiben történt volna. A fellebbezők ugyanis nem vitatják, hogy a Bizottság által a brüsszeli helyiségeiben végzett vizsgálat a védelemhez való joguk szigorú tiszteletben tartásával zajlott, mivel a Bizottság a szóban forgó helyszíni vizsgálat teljes időtartama alatt biztosította az érintett adatok védelmét, és csak azokat a dokumentumokat csatolta az ügy irataihoz, amelyekkel kapcsolatban előzetesen meggyőződött arról, hogy relevánsak e helyszíni vizsgálat szempontjából.

68 Az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdése b) pontjának azon értelmezését, amely szerint a Bizottság adott esetben a brüsszeli helyiségeiben folytathatja azt a vizsgálatot, amelyet a helyszíni vizsgálat alá vont vállalkozásnak vagy vállalkozások társulásának a helyiségeiben jogszerűen megkezdett, nem kérdőjelezi meg a fellebbezők azon érve, amely szerint e rendelet 21. cikke csak kivételes jelleggel teszi lehetővé a Bizottság számára vizsgálati jogköreinek "egyéb helyiségben" való gyakorlását. E 21. cikk ugyanis az említett rendelet 20. cikkében említett helyzettől teljesen eltérő helyzetre vonatkozik, nevezetesen arra a lehetőségre, hogy a Bizottság az érintett vállalkozás üzleti helyiségeitől eltérő helyiségekben - például a vállalkozás dolgozóinak otthonában vagy közlekedési eszközein - folytasson helyszíni vizsgálatot, amennyiben észszerűen gyanítható, hogy itt tárolnak a helyszíni vizsgálat tárgyához kapcsolódó, az EUMSZ 101. vagy EUMSZ 102. cikk súlyos megsértésének bizonyítása tekintetében adott esetben releváns, az üzletmenethez kapcsolódó könyveket vagy más dokumentumokat (lásd ebben az értelemben: 2020. július 16-iNexans France és Nexans kontra Bizottság ítélet, C-606/18 P, EU:C:2020:571, 85. pont).

69 Az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdése b) pontjának az előző pontban említett értelmezését nem kérdőjelezi meg a fellebbezők azon érve sem, amely szerint az ilyen értelmezés lehetőséget adna a Bizottságnak arra, hogy távolról folytasson helyszíni vizsgálatokat, vagy arra kötelezze az érintett vállalkozásokat, hogy merevlemezek egészéről küldjenek részére másolatokat, amennyiben a Bizottság megfelelő garanciákat biztosít. A Bizottság azon lehetősége ugyanis, hogy brüsszeli helyiségeiben folytassa a helyszíni vizsgálat alá vont vállalkozás helyiségeiben általa megkezdett vizsgálatot, semmilyen hatással nincs arra a kérdésre, hogy ezen intézmény az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontja alapján jogosult-e a fellebbezők által tervezetthez hasonló vizsgálati intézkedések folytatására. E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az a tény, hogy a Bizottság saját helyiségeiben folytatja tovább a helyszíni vizsgálatot, azt jelenti, hogy az ilyen vállalkozás helyiségeiben megkezdett egy és ugyanazon helyszíni vizsgálat folytatásáról, nem pedig egy új, harmadik személynél végzett vizsgálatról van szó (lásd ebben az értelemben: 2020. július 16-iNexans France és Nexans kontra Bizottság ítélet, C-606/18 P, EU:C:2020:571, 84. pont).

70 Ugyanakkor pontosítani kell, hogy a Bizottság az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján csak akkor élhet azzal a lehetőséggel, hogy a helyszíni vizsgálat alá vont vállalkozás üzletmenethez kapcsolódó könyveinek és más dokumentumainak vizsgálatát a brüsszeli helyiségeiben folytassa, ha jogszerűen tekintheti úgy, hogy a helyszíni vizsgálat hatékonyságához fűződő érdekből vagy az érintett vállalkozás működésébe való túlzott mértékű beavatkozás elkerülése érdekében indokolt ily módon eljárnia (2020. július 16-iNexans France és Nexans kontra Bizottság ítélet, C-606/18 P, EU:C:2020:571, 87. pont).

71 A jelen esetben, amint az a Törvényszék által megállapított tényállásnak lényegében a jelen ítélet 10-14. pontjában felidézett ismertetéséből kitűnik, az ellenőrök összesen három napot töltöttek a fellebbezők helyiségeiben, a 2009. január 28. és 30. közötti időszakot. Másolatokat készítettek a szóban forgó számítógépek merevlemezeiről, és azokat egy informatikai adathordozóra, valamint a Bizottság egyik számítógépére mentették le. Ezt az adathordozót és ezt a számítógépet lepecsételt borítékokba helyezték, és a Bizottság brüsszeli irodáiba vitték. Ezt követően a Brüsszelbe vitt adatok vizsgálata a fellebbezők képviselőinek jelenlétében három munkanapon keresztül, azaz 2009. február 26-tól március 2-ig tartott, ami azt jelenti, hogy abban az időpontban, amikor a Bizottság úgy határozott, hogy a szóban forgó helyszíni vizsgálatot a brüsszeli helyiségeiben folytatja, különösen jelentős mennyiségű digitális adatot kellett kezelni.

72 E körülmények között arra kell következtetni, hogy a Bizottság nem követett el jogsértést, amikor úgy határozott, hogy a szóban forgó helyszíni vizsgálatot a brüsszeli helyiségeiben folytatja. A Törvényszék által megállapított ténybeli elemekre tekintettel ugyanis a Bizottság a helyszíni vizsgálat hatékonysága érdekében és az e vállalkozások működésébe való túlzott mértékű beavatkozás elkerülése érdekében jogszerűen tekinthette úgy, hogy e helyszíni vizsgálatot a brüsszeli helyiségeiben indokolt folytatni, elkerülve ezáltal azt, hogy az ellenőrök a fellebbezők helyiségeiben tovább legyenek jelen (lásd analógia útján: 2020. július 16-iNexans France és Nexans kontra Bizottság ítélet, C-606/18 P, EU:C:2020:571, 89. pont).

73 Végül, amint az a jelen ítélet 65. pontjából kitűnik, a Bizottság azon lehetősége, hogy az 1/2003 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján a vállalkozás üzletmenethez kapcsolódó könyveinek és más dokumentumainak vizsgálatát a brüsszeli helyiségeiben folytassa, attól a megállapítástól függ, hogy a vizsgálat ilyen folytatása nem jár a védelemhez való jog megsértésével, és nem jelenti az érintett vállalkozások jogainak további sérelmét azon sérelemhez képest, amely a helyiségeikben végzett helyszíni vizsgálat velejárója. Márpedig ilyen sérelmet kellene megállapítani, ha e vizsgálatnak a Bizottság brüsszeli helyiségeiben történő folytatása a helyszíni vizsgálat alá vont vállalkozás számára pusztán a vizsgálat ily módon történő folytatása miatt többletköltségekkel járna. Ebből következik, hogy amennyiben a vizsgálat folytatása ilyen többletköltségekkel járhat, a Bizottság e lehetőséget csak azzal a feltétellel veheti igénybe, ha kész arra, hogy e költségeket megtéríti, amennyiben az érintett vállalkozás erre irányuló, megfelelően indokolt kérelmet nyújt be hozzá (2020. július 16-iNexans France és Nexans kontra Bizottság ítélet, C-606/18 P, EU:C:2020:571, 90. pont).

74 A fentiekre tekintettel az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

A második jogalapról

75 Második jogalapjukkal, amely a megtámadott ítélet 130-140. és 144-148. pontjára vonatkozik, és amely három részből áll, a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megerősítette a vitatott határozat megalapozottságát, amely megállapította a PrysmianCS felelősségét a szóban forgó jogsértésért annak teljes időtartama alatt, azaz 1999. február 18. és 2009. január 27. között, annak ellenére, hogy azt csak 2001. november 27-én hozták létre.

Az első részről

- A felek érvei

76 A második jogalap első részében a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék megsértette a személyes felelősség és a jogbiztonság elvét.

77 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az uniós versenyjogi szabályok megsértéséért főszabály szerint az abban részt vevő vállalkozást a jogsértés elkövetésének időpontjában irányító természetes vagy jogi személynek kell felelnie, még akkor is, ha e vállalkozás működtetéséért a jogsértést megállapító határozat meghozatalakor egy másik természetes vagy jogi személy felelős. Kizárólag kivételes körülmények igazolhatják az ezen általános elvtől való eltéréseket az uniós versenyszabályok hatékony érvényesülése és elrettentő hatása érdekében. Ebben az esetben a gazdasági folytonosság elvének megfelelően a felelősség e másik természetes vagy jogi személynek tudható be. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az is következik, hogy e körülmények akkor állnak fenn, ha a jogsértést elkövető természetes vagy jogi személy jogilag vagy gazdaságilag megszűnt létezni, és strukturális kapcsolat áll fenn az eredeti és az új üzemeltető között, amely utóbbi következésképpen ugyanazokat a kereskedelmi irányelveket alkalmazza.

78 A jelen esetben a Törvényszéknek tehát a releváns nemzeti társasági jog alapján mindenekelőtt azonosítani kellett volna a PrysmianCS eredeti üzemeltetőjét, azaz a Pirellit, amely beolvasztotta a PirelliCS-t. Márpedig a Törvényszék nem végzett ilyen vizsgálatot, és a gazdasági folytonosság elvét a jogalanyok személyes felelőssége elvének puszta alternatívájaként alkalmazta, amint azt az a tény bizonyítja, hogy a Törvényszék következmény nélküliként elutasította annak lehetőségét, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor a PirelliCSE-t a PirelliCS jogutódjának tekintette. Ebben az esetben egy olyan nyilvánvaló téves jogalkalmazásról van szó, amely azzal a hatással jár, hogy a jogbiztonság elvével ellentétben a Bizottság javára abszolút diszkrecionális jogkört ismer el, amely lehetővé teszi utóbbi számára annak a jogalanynak a meghatározását, amellyel szemben a csoporton belüli aktíveszköz-átruházás keretében bírság szabható ki.

79 A Bizottság azt állítja, hogy a második jogalap elfogadhatatlan, mivel a fellebbezők a Bíróság előtt azon érvek megismétlésére szorítkoznak, amelyeket már a Törvényszék előtt előadtak. A fellebbezők ugyanis azt kérik, hogy a Bíróság vizsgálja felül a Törvényszék által már megvizsgált bizonyítékokat.

80 Másodlagosan a második jogalap nem megalapozott.

81 A Pirelli azt állítja, hogy a gazdasági folytonosság elve nemcsak akkor alkalmazandó, ha a jogsértést elkövető eredeti üzemeltető megszűnt létezni, hanem akkor is, ha az már nem folytat gazdasági tevékenységet a releváns piacon. A jelen esetben a 2001-ben történt szétválást követően a PirelliCS fedővállalkozás lett, és a PirelliCSE vált az egyetlen gazdasági és jogi utódjává. Az a tény, hogy az eredeti anyavállalat, a Pirelli a vitatott határozat elfogadásának időpontjában továbbra is létezett, semmit nem változtat ezen az elemzésen. A Pirelli hozzáteszi, hogy semmi esetre sem mentesült a szóban forgó jogsértésért való felelőssége alól, hanem az 1999. február 18. és 2005. július 28. közötti időszak vonatkozásában megállapították az e jogsértésért a PrysmianCS-szel való egyetemleges felelősségét.

82 A Pirelli szerint a második jogalap első része tehát hatástalan, mindenesetre pedig megalapozatlan.

- A Bíróság álláspontja

83 A Bíróságnak a jelen ítélet 49. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatának megfelelően, tekintettel arra, hogy a második jogalap első része a Törvényszék által vizsgált jogkérdést kifogásol, a jogalapot ezen részében a Bizottság állításával ellentétben elfogadhatónak kell tekinteni, mivel az ilyen jogkérdést a fellebbezési eljárás során újból meg lehet tárgyalni.

84 Rá kell mutatni mindazonáltal arra, hogy a fellebbezők által a második jogalapjuk első részének alátámasztására felhozott érvelés a Bíróság e területre vonatkozó ítélkezési gyakorlatának téves értelmezésén alapul.

85 Kétségtelen, hogy azt a kérdést illetően, hogy egy olyan jogalanyt, amely nem követte el az uniós versenyjog megsértését, milyen körülmények között lehet ennek ellenére e jogsértés miatt szankcionálni, a Bíróságnak volt alkalma pontosítani, hogy az ilyen eset körébe tartozik az a helyzet, amikor a jogsértést elkövető jogalany jogilag vagy gazdaságilag megszűnt létezni, mivel fennáll a veszélye annak, hogy nem bír elrettentő hatással egy olyan vállalkozással szemben kiszabott szankció, amely már nem folytat gazdasági tevékenységet. Ezzel szemben, ha a jogsértést elkövető jogalany jogilag továbbra is létezik, és gazdasági tevékenységeket is folytat, a Bizottság főszabály szerint köteles e jogalannyal szemben a szóban forgó bírságot kiszabni (lásd ebben az értelemben: 2011. március 29-iThyssenKrupp Nirosta kontra Bizottság ítélet, C-352/09 P, EU:C:2011:191, 144. és 145. pont).

86 Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az is következik, hogy amikor az uniós versenyjog megsértését elkövető jogalany jogi vagy szervezeti változáson megy keresztül, e változás nem feltétlenül eredményezi új, a jogsértést elkövető korábbi jogalany magatartása miatti felelősség alól mentesülő vállalkozás létrejöttét, ha legalábbis gazdasági szempontból azonos a két jogalany. Ha ugyanis a vállalkozások mentesülhetnének a szankciók alól azon egyszerű ténynél fogva, hogy a személyazonosságuk módosult a szerkezetátalakításokat, átruházásokat vagy más jogi vagy szervezeti változásokat követően, veszélybe kerülne az uniós versenyjoggal ellentétes magatartások elrettentő szankciókkal történő megtorlására, illetve azok megismétlésének megelőzésére vonatkozó célkitűzés (lásd ebben az értelemben: 2014. december 18-iBizottság kontra Parker Hannifin Manufacturing és Parker-Hannifin ítélet, C-434/13 P, EU:C:2014:2456, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

87 A Bíróság ezért kimondta, hogy ha két jogalany egyazon gazdasági egységet alkot, az a tény, hogy a jogsértést elkövető jogalany továbbra is létezik, önmagában nem képezi akadályát annak, hogy azon jogalanyt szankcionálják, amelyre átruházta a gazdasági tevékenységeit, különösen ha ezen jogalanyok ugyanazon személy irányítása alá tartoznak, és figyelembe véve az őket gazdasági és szervezeti téren összekötő szoros kapcsolatokat, lényegében ugyanazokat a kereskedelmi irányelveket alkalmazták (lásd ebben az értelemben: 2014. december 18-iBizottság kontra Parker Hannifin Manufacturing és Parker-Hannifin ítélet, C-434/13 P, EU:C:2014:2456, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

88 A Törvényszék ezen ítélkezési gyakorlat és a szabad mérlegelésének körébe tartozó tények alapján erősítette meg a megtámadott ítélet 130-133. pontjában, hogy a PirelliCSE-t 2001. november 27-től a PirelliCS gazdasági utódjának kell tekinteni, valamint hogy a Bizottság a gazdasági folytonosság elve alapján helyesen állapította meg, hogy a PirelliCS szóban forgó jogsértésben való részvételéért való felelősség átszállt a PirelliCSE-re.

89 Márpedig a fellebbezők nem vitatják, hogy a jelen ítélet 87. pontjában említett feltételek a jelen ügyben teljesültek.

90 E körülmények között a Törvényszék nem követett el téves jogalkalmazást, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság jogosan tekintette a PirelliCSE-t a PirelliCS gazdasági utódjának.

91 Továbbá a Törvényszék a megtámadott ítélet 140. pontjában helyesen állapította meg, hogy még azt is feltételezve, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor a PirelliCSE-t a PirelliCS jogutódjának tekintette, e megállapítás nem hat ki a szóban forgó jogsértésben 2001. november 27-ét megelőző időszakban való közvetlen részvétel miatti felelősség elsőként említett társaságnak való betudására, mivel a Bizottság mindenféleképpen megalapozottan állapította meg, hogy a PirelliCSE a PirelliCS gazdasági utódja.

92 Ezenfelül a fellebbezőknek az uniós versenyszabályok hatékony érvényesülésére és elrettentő hatására vonatkozó érvét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság a vitatott határozatban a Pirellinek a szóban forgó jogsértésért való felelősségét a PirelliCS és a PirelliCSE anyavállalataként is megállapította az 1999. február 18. és 2005. július 28. közötti időszak vonatkozásában.

93 A fentiekre tekintettel a második jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

A második részről

- A felek érvei

94 A második jogalap második részében a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék az egyenlő bánásmód elvének a jelen ügyben történő alkalmazása során tévesen alkalmazta a jogot. A Nexans France és a Silec Cable a PrysmianCS helyzetével összehasonlítható helyzetben voltak, amelyeket belső szerkezetátalakításokat követően hoztak létre - hogy átvegyék a kartellhez kapcsolódó összejátszásokkal érintett munkavállalókat és eszközöket magában foglaló létező tevékenységet - annak érdekében, hogy az említett társaságokat harmadik személyekre ruházzák. Márpedig a gazdasági folytonosság elvét csak a PrysmianCS tekintetében alkalmazták.

95 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy ha valamely kartell esetén a Bizottság különleges módszert alakít ki az anyavállalatoknak a leányvállalataik által elkövetett jogsértésekért való felelősségének meghatározása érdekében, kivételes körülményektől eltekintve köteles valamennyi említett anyavállalat esetében ugyanazokból a módszertani kritériumokból kiindulni. Ez az ítélkezési gyakorlat akkor is alkalmazandó, ha a Bizottság úgy dönt, hogy a gazdasági folytonosság elve alapján a határozatának egyik címzettjét tekinti felelősnek, anélkül azonban, hogy a határozat többi címzettjét azonos bánásmódnak vetné alá. Ugyanis, bár a Bizottság bizonyos mérlegelési jogkörrel rendelkezik ezen elv alkalmazását illetően, hogy a felelősséget az anyavállalatoknak tudja be, nem köteles azt alkalmazni.

96 Ellenben amikor ez az intézmény úgy dönt, hogy alkalmazza az említett elvet, köteles ezt megtenni a kartellben részt vevő azon többi vállalkozással szemben, amelyek összehasonlítható helyzetben vannak. A jelen ügyben a Törvényszék tehát tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság azon határozata, hogy a gazdasági folytonosság elvét nem alkalmazza a vitatott határozatnak a PrysmianCS-en kívüli más címzettjeire, nem volt jogellenes.

97 Következésképpen nem releváns a Törvényszék által a megtámadott ítélet 145. és 146. pontjában a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára tett hivatkozás, amely szerint az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartását összhangba kell hozni a jogszerűség elvének tiszteletben tartásával, ami azt vonja maga után, hogy senki sem hivatkozhat valamely harmadik személy javára elkövetett jogsértésre előnyök szerzése végett.

98 A Bizottság azt állítja, hogy a második jogalap a jelen ítélet 79. pontjában már kifejtett okokból elfogadhatatlan, másodlagosan pedig megalapozatlan.

99 A Pirelli arra hivatkozik, hogy e jogalap második része nem megalapozott.

- A Bíróság álláspontja

100 A Bíróságnak a jelen ítélet 49. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatának megfelelően, tekintettel arra, hogy a második jogalap második része a Törvényszék által vizsgált jogkérdést érint, a jogalapot ezen részében a Bizottság állításával ellentétben elfogadhatónak kell tekinteni, mivel az ilyen jogkérdést a fellebbezési eljárás során újból meg lehet tárgyalni.

101 Emlékeztetni kell arra, hogy az egyenlő bánásmód elve az uniós jog általános elve, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 20. és 21. cikke ír elő. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy ez az elv megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, hacsak ez a különbségtétel objektív módon nem igazolható (lásd különösen: 2014. november 12-iGuardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ítélet, C-580/12 P, EU:C:2014:2363, 51. pont).

102 A jelen ügyben a fellebbezők azzal érvelnek, hogy a Törvényszék megsértette ezt az elvet, amikor helybenhagyta a Bizottság azon határozatát, amely a gazdasági folytonosság elvét alapul véve megállapította a PrysmianCS szóban forgó jogsértésért való felelősségét a létrehozását megelőző időszak vonatkozásában, miközben a Bizottság nem alkalmazta ezt az elvet a Nexans France és a Silec Cable tekintetében, amely két vállalkozás a fellebbezők szerint a PrysmianCS helyzetével összehasonlítható helyzetben volt.

103 E rész alátámasztása érdekében a fellebbezők lényegében két érvet hoznak fel.

104 Egyrészt a fellebbezők a Bíróságnak többek között a 2013. július 18-iDow Chemical és társai kontra Bizottság ítéletből (C-499/11 P, EU:C:2013:482) eredő ítélkezési gyakorlatára hivatkoznak, amelynek során a Bíróság ezen ítélet 50. pontjában úgy ítélte meg, hogy ha valamely kartell esetén a Bizottság különleges módszert alakít ki az érintett anyavállalatoknak a leányvállalataik által elkövetett jogsértésekért való felelősségének meghatározása érdekében, kivételes körülményektől eltekintve köteles valamennyi említett anyavállalat esetében ugyanazokból a kritériumokból kiindulni.

105 Ezen érvet illetően emlékeztetni kell arra, hogy az ezen ítélet alapjául szolgáló ügy egy olyan helyzetre vonatkozott, amelyben a Bizottság határozatából kitűnt, hogy a Bizottság a valamely leányvállalat által elkövetett jogsértésért való felelősség anyavállalatnak történő betudását illetően olyan különleges módszert választott a szóban forgó anyavállalatok felelősségének meghatározására, amelyet következésképpen az e jogsértéssel érintett valamennyi vállalkozásra alkalmaznia kellett (lásd ebben az értelemben: 2012. július 19-iAlliance One International és Standard Commercial Tobacco kontra Bizottság ítélet, C-628/10 P és C-14/11 P, EU:C:2012:479, 50., 53. és 59. pont). Márpedig, még azt is feltételezve, hogy ez az ítélkezési gyakorlat átültethető a jogsértésért való felelősségnek a gazdasági folytonosság elve alapján való betudására, meg kell állapítani, hogy a fellebbezők nem bizonyították, hogy a Bizottság az ezen elv alkalmazására vonatkozó olyan módszert alkalmazott, amely eltér az általános szabályoktól. Következésképpen a vitatott határozatból nem tűnik ki, hogy a szóban forgó jogsértésben részt vevő valamennyi vállalkozás esetében különleges módszert kellett volna követni.

106 Ebből következik, hogy a fellebbezők nem hivatkozhatnak érvényesen a jelen ítélet 104. pontjában említett ítélkezési gyakorlatra annak megállapítására, hogy a jelen ügyben megsértették az egyenlőség elvét.

107 Másrészt a fellebbezők előadják, hogy mivel a Bizottság úgy döntött, hogy a PrysmianCS-nek a létrehozását megelőző időszak vonatkozásában fennálló felelősségének megállapítása érdekében a gazdasági folytonosság elvét veszi alapul, ugyanazt a módszert kellett volna alkalmaznia a Nexans France és a Silec Cable tekintetében. Ezért a fellebbezők ténylegesen azt állítják - amint arra a Pirelli jogosan hivatkozik -, hogy a vitatott határozat e két társaságot illetően jogellenes.

108 Márpedig, amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 146. pontjában helyesen rámutatott, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartását összhangba kell hozni a jogszerűség elvének tiszteletben tartásával, miszerint senki sem hivatkozhat valamely harmadik személy javára elkövetett jogellenességre előnyök szerzése végett (2016. június 16-iEvonik Degussa és AlzChem kontra Bizottság ítélet, C-155/14 P, EU:C:2016:446, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

109 A fellebbezők tehát a megtámadott ítélet e tekintetben történő megkérdőjelezése érdekében nem hivatkozhatnak a Nexans France és a Silec Cable esetében a Bizottság által esetlegesen megvalósított jogellenességre.

110 A fentiekre tekintettel a második jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

A harmadik részről

- A felek érvei

111 A második jogalap harmadik részében a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék megsértette az EUMSZ 296. cikk alapján rá háruló indokolási kötelezettséget azáltal, hogy nem határozott a gazdasági folytonosság elvének kivételes jellegére alapított kifogásukról, és azáltal, hogy a fellebbezők által első fokon hivatkozott negyedik jogalap első és második részének elutasítását ellentmondásos indokokra alapította.

112 A Bizottság azt állítja, hogy a második jogalap a jelen ítélet 79. pontjában már kifejtett okok miatt elfogadhatatlan, másodlagosan pedig megalapozatlan. A harmadik rész egyébként hatástalan, mivel nem jelent önálló alapot a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezéséhez.

- A Bíróság álláspontja

113 Tekintettel arra, hogy a jogalap ezen részében a megtámadott ítélet indokolásának hibáján, következésképpen pedig az uniós bíróságot terhelő törvényes kötelezettség megsértésén alapul, azt a Bizottság állításával ellentétben elfogadhatónak kell tekinteni.

114 Az ügy érdemét illetően rá kell mutatni egyrészt arra, hogy a Törvényszék, miután bizonyította, hogy a Bizottság által a vitatott határozatban a gazdasági folytonosság elvének alkalmazását illetően követett megközelítés megfelelt a Bíróság ítélkezési gyakorlatának, nem volt köteles a fellebbezőknek az ilyen alkalmazás állítólagosan kivételes jellegére alapított érvére konkrétan válaszolni. Másrészt a fellebbezők nem fejtették ki, hogy a Törvényszék által e tekintetben szolgáltatott indokolás mennyiben volt önmagában ellentmondásos vagy logikátlan.

115 A fentiekre tekintettel a második jogalap harmadik részét, ennélfogva pedig e jogalapot teljes egészében mint megalapozatlant el kell utasítani.

A harmadik jogalapról

A felek érvei

116 A megtámadott ítélet 169-186. pontjára vonatkozó harmadik jogalapjukkal a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék a szóban forgó jogsértés egységes és folyamatos jogsértésnek való minősítését illetően nyilvánvaló hibát követett el. A Törvényszék ugyanis megerősítette, hogy a Bizottság kellően pontos bizonyítékokat szolgáltatott a kartellt alkotó három tényező fennállásának igazolásához, anélkül azonban, hogy állást foglalt volna az elsőfokú eljárás felperesei által előadott azon fő érvről, amely szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy a jelen ügyben az EUMSZ 101. cikkbe és az EGT-Megállapodás 53. cikkébe ütköző, egységes és folyamatos jogsértésről volt szó.

117 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy három feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy az egységes és folyamatos jogsértésben való részvételéért való felelősséget valamely vállalkozásnak betudják, nevezetesen egy közös versenyellenes célú általános terv fennállása, a vállalkozásnak e tervhez való hozzájárulása és a többi résztvevőnek a versenyellenes hozzájárulásról való tudomása. Márpedig a Törvényszék tévesen hagyta helyben a vitatott határozatot annak vizsgálata nélkül, hogy a "nemzeti területre" vonatkozó megállapodás fennállása - feltéve, hogy bizonyítást nyer - elegendő-e az igen eltérő helyzetekre és megállapodásokra vonatkozóan összegyűjtött bizonyítékok közötti kapcsolat megállapításához az egységes és folyamatos jogsértés fennállásának a jogilag megkövetelt módon történő bizonyítása érdekében. E tekintetben a bizonyítékoknak a megtámadott ítélet 172. és 173. pontjában összefoglalt listája egyáltalán nem bizonyítja a két kartellkonfiguráció és a "nemzeti területre" vonatkozó állítólagos megállapodás közötti kapcsolat fennállását.

118 A Törvényszék többek között elferdítette a "nemzeti területre" vonatkozó megállapodással kapcsolatos bizonyítékokat, valamint a fellebbezők azon érvét, amely szerint ez a fogalom hatástalan és értelmetlen, mivel az elektromos kábelek ázsiai gyártóinak semmilyen érdekük nem fűződik az európai gyártók piacaira való belépéshez, és fordítva.

119 A megtámadott ítélet 180. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az olyan megállapodás, amely arra irányul, hogy megvédje az európai gyártókat az Unió területén az egyéb külföldi gyártóktól származó tényleges vagy potenciális versenytől, alkalmas a verseny korlátozására, hacsak az európai piacra történő belépésnek nincsenek olyan leküzdhetetlen akadályai, amelyek kizárnak minden potenciális versenyt e külföldi gyártók részéről. Márpedig e megfontolásokkal a Törvényszék nem válaszolt a fellebbezők által a keresetlevelükben előadott azon érvre, amely szerint a Bizottság a "nemzeti területre" vonatkozó megállapodás révén kiterjesztette az export-együttműködés hatályát az Unió egész területére, miközben az ilyen megállapodás alkalmazása soha nem képezte tárgyalások tárgyát az A/R kartellkonfiguráció keretében tartott találkozók során, mégpedig többek között amiatt, hogy stratégiai szempontból nem volt érdekes az ázsiai gyártók számára azon olyan ajánlati felhívásokban való részvétel, amelyek az Unió területén megvalósítandó projektekre vonatkoztak.

120 Ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 183. pontjában megállapított, a fellebbezők nem azt állították, hogy a japán és dél-koreai gyártók EGT-n belüli piacon való részvétele "műszakilag kivitelezhetetlen" volt, hanem azt, hogy általánosságban semmilyen gazdasági jellegű ok nem indokolta az ilyen jelentős beruházást. Ennélfogva a Törvényszék elferdítette a fellebbezők által e tekintetben előadott magyarázatokat.

121 A Bizottság azt állítja, hogy a harmadik jogalap elfogadhatatlan. E jogalappal ugyanis a fellebbezők megismétlik az elsőfokú eljárásban már előadott érveket, és arra törekednek, hogy a Bíróság vizsgálja felül ezeket az érveket. Ezenkívül a fellebbezők nem tartották tiszteletben a Bíróság eljárási szabályzata 169. cikkének (2) bekezdése által rájuk háruló kötelezettséget, mivel nem adták elő a megtámadott ítélet azon konkrét részeit, amelyek a jogilag megkövetelt módon bizonyítják, hogy a Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat.

122 Másodlagosan a Bizottság arra hivatkozik, hogy e jogalap megalapozatlan, mivel a Törvényszék nem elégedett meg a szóban forgó jogsértés Bizottság általi minősítésének jóváhagyásával, hanem az ügy irataihoz csatolt számos bizonyítékot megvizsgált, különösen az európai projektek elosztására vonatkozó levélváltásokat, bizonyítva, hogy azok a kartell két konfigurációját magában foglaló egységes és folyamatos jogsértés részét képezték.

A Bíróság álláspontja

123 Ami a harmadik jogalap elfogadhatóságát illeti, meg kell állapítani egyrészt, hogy a Bizottság állításával ellentétben a megtámadott ítéletnek a fellebbezők harmadik jogalapjával érintett konkrét részei kellően egyértelműen kitűnnek a fellebbezésből.

124 Másrészt rá kell mutatni arra, hogy e jogalap alátámasztására a fellebbezők két különböző érvet terjesztenek elő. Ezen érvek közül az elsővel a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a Bizottság bizonyította-e, hogy a szóban forgó jogsértés az EUMSZ 101. cikkbe és az EGT-Megállapodás 53. cikkébe ütköző egységes és folyamatos jogsértésnek minősült. A második érv pedig azon alapul, hogy a Törvényszék elferdítette a "nemzeti területre" vonatkozó megállapodással kapcsolatos bizonyítékokat.

125 A Bíróságnak a jelen ítélet 49. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatának megfelelően, míg ezen érvek közül az első a Törvényszék által vizsgált jogkérdésre vonatkozik, amelyet a fellebbezés keretében újból meg lehet tárgyalni, más vonatkozik a második érvre.

126 E tekintetben emlékeztetni arra, hogy az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 58. cikkének első bekezdése szerint a fellebbezés csak jogkérdésekre vonatkozhat. Kizárólag a Törvényszéknek van hatásköre a releváns tények megállapítására és értékelésére, valamint a bizonyítékok értékelésére. E tények és e bizonyítékok értékelése tehát - az elferdítés esetét kivéve - nem minősül olyan jogkérdésnek, amely a fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálatának hatálya alá tartozna (2018. szeptember 26-iPhilips és Philips France kontra Bizottság ítélet, C-98/17 P, nem tették közzé, EU:C:2018:774, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

127 Nem vitatott, hogy a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék elferdítette a "nemzeti területre" vonatkozó megállapodással kapcsolatos bizonyítékokat. Rá kell azonban mutatni arra, hogy a fellebbezők nem azonosították azokat a bizonyítékokat, amelyeket ily módon elferdítettek, és még kevésbé bizonyították, hogy az ilyen elferdítés a Törvényszéknek róható fel. Az ebben az összefüggésben említett egyetlen konkrét bizonyítékot illetően ugyanis a fellebbezők megelégedtek annak állításával, hogy az megerősíti álláspontjukat.

128 Ebből következik, hogy a fellebbezőknek a "nemzeti területre" vonatkozó megállapodással kapcsolatos bizonyítékok értékelését érintő érvelését elfogadhatatlannak kell tekinteni.

129 Az egyik érvük olyan állítólagos elferdítésére alapított érvet illetően, amelyet a megtámadott ítélet 183. pontjából kellene levezetni, az ezen ítélet részbeni figyelembevételén alapul. Az említett ítélet ezen pontjában ugyanis a Törvényszék megállapította, hogy a fellebbezők állításával ellentétben az ázsiai gyártóknak az EGT-n belüli projektekben való részvétele "nem volt sem műszakilag kivitelezhetetlen, sem gazdaságilag életképtelen". Még azt is feltételezve, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy a fellebbezők azt vették alapul, hogy műszakilag kivitelezhetetlen az ázsiai gyártóknak e piacra való belépése, e bíróság utalt a fellebbezők azon érvére is, amely szerint az a tény, hogy az említett gyártók nem voltak jelen az EGT-ben, gazdasági megfontolásoknak tudható be. E körülmények között a fellebbezők nem bizonyították, hogy a Törvényszék állítólagos téves jogalkalmazása megkérdőjelezheti azt a következtetést, amelyre a Törvényszék jutott.

130 Az ügy érdemét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint annak bizonyításához, hogy valamely vállalkozás az uniós versenyjogba ütköző egységes jogsértésben vett részt, bizonyítani kell, hogy ez a vállalkozás saját magatartásával hozzá kívánt járulni a valamennyi résztvevő által követett közös célokhoz, és tudomása volt a más vállalkozások által azonos célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított jogsértő magatartásokról, illetve e magatartásokat észszerűen előre láthatta, és kész volt azok kockázatát elfogadni (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 26-iInfineon Technologies kontra Bizottság ítélet, C-99/17 P, EU:C:2018:773, 172. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

131 A Bíróság által a tárgyaláson feltett azon kérdésre válaszul, amelyben a Bíróság felkérte a fellebbezőket annak pontosítására, hogy az első fokon benyújtott keresetlevelük mely pontján hivatkoztak arra, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a szóban forgó jogsértés megfelelt azon feltételeknek, amelyek az előző pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint szükségesek ahhoz, hogy azt egységes és folyamatos jogsértésnek lehessen minősíteni, e keresetlevél 110. pontjára hivatkoztak. Márpedig ez a pont nem utal sem a fent hivatkozott feltételekre, sem pedig az említett ítélkezési gyakorlatra. Ebből következik, hogy a Törvényszék előtt a fellebbezők nem hivatkoztak kellően egyértelműen azon érvre, amely szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy a szóban forgó jogsértés megfelelt az ahhoz szükséges valamennyi feltételnek, hogy azt egységes és folyamatos jogsértésnek lehessen minősíteni.

132 Egyébiránt rá kell mutatni arra, hogy az első fokon felhozott hatodik jogalap keretében a fellebbezők azzal érveltek, hogy a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon a "nemzeti területre" vonatkozó megállapodás fennállását, amely ezen intézmény szerint a kartell kulcsfontosságú elemét képezte, következésképpen pedig a Bizottság nem bizonyította, hogy a fellebbezők az EUMSZ 101. cikkbe ütköző, az EGT egész területét lefedő egységes és folyamatos jogsértésben vettek részt.

133 Márpedig a megtámadott ítélet 174. pontjában a Törvényszék az ezen ítélet 170-173. pontjában szereplő ténybeli értékelések alapján úgy ítélte meg, hogy a Bizottság a jogilag megkövetelt módon bizonyította az említett megállapodás fennállását. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben a fellebbezők érvelése ezen értékelés megkérdőjelezésére irányul, azt - amint az a Bíróságnak a jelen ítélet 126. pontjában említett ítélkezési gyakorlatból kitűnik - mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

134 Az előző megfontolásokból következik, hogy a harmadik jogalapot részben mint elfogadhatatlant, részben pedig mint megalapozatlant el kell utasítani.

A negyedik jogalapról

135 Negyedik jogalapjukkal, amely a megtámadott ítélet 199-217. pontjára vonatkozik, és amely négy részből áll, a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék azon megállapítása, amely szerint a Bizottság nem követett el hibát, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szóban forgó jogsértés kezdő időpontja egy 1999. február 18-én tartott találkozónak felel meg, téves jogalkalmazáson alapul.

Az első részről

- A felek érvei

136 E jogalap első részében a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék a kereseten túlterjedően hozott határozatot, és megsértette a védelemhez való jogukat, amikor megállapítását olyan indokolásra alapította, amely a föld alatti elektromos kábelekre vonatkozó Super Tension Cables Export Agreementre (az igen nagy feszültségű kábelekre vonatkozó exportmegállapodás, a továbbiakban: STEA megállapodás), a Sub-marine Cable Export Association-re (a tenger alatti kábelek exportszervezete, a továbbiakban: SMEA), valamint egy állítólag írásba nem foglalt, az európai, japán és dél-koreai gyártók közötti megegyezésre vonatkozott, amely révén e három gyártói csoport vállalta, hogy nem támasztanak egymással szemben versenyt a "nemzeti területeiken", és amely e megállapodásokat kísérte (a továbbiakban: írásba nem foglalt megegyezés).

137 A fellebbezők által a Törvényszékhez benyújtott kereset csak az uniós versenyjog 1999 és 2009 közötti, a vitatott határozatban megállapított állítólagos megsértésére vonatkozott. Azzal, hogy a Törvényszék az 1997-ben megszűnt STEA megállapodást, SMEA megállapodást és az írásba nem foglalt megegyezést versenyellenes megállapodásoknak minősítette, tehát olyan kérdésekről döntött, amelyek nem képezték a jogvita keresetlevélben körülhatárolt tárgyának részét. Ezenkívül a vitatott határozathoz vezető közigazgatási eljárás során sem a STEA megállapodást, sem a SMEA megállapodást, sem pedig az írásba nem foglalt megegyezést nem tekintették soha az EUMSZ 101. cikkbe ütközőnek. A fellebbezőknek tehát soha nem volt lehetőségük arra, hogy hivatalosan vitassák a velük szemben felhozott ilyen jogellenességi megállapítást. A fellebbezőknek még kevésbé volt lehetőségük arra, hogy a Törvényszék előtti eljárás során e tekintetben ténylegesen gyakorolják a védelemhez való jogukat.

138 A Bizottság azt állítja, hogy a negyedik jogalap elfogadhatatlan, mivel e jogalappal a fellebbezők megismétlik az elsőfokú eljárás során már megvitatott érveket, és azok arra irányulnak, hogy a Bíróság vizsgálja felül ezen érveket.

139 Másodlagosan ez a jogalap hatástalan, amennyiben az a STEA megállapodás és a SMEA megállapodás állítólagosan téves értelmezésén alapul, noha ez utóbbiakat a vitatott határozatban csak azon összefüggés ismertetése céljából említették, amelyekben a kartell megalakult. Ebből következik, hogy még azt is feltételezve, hogy a negyedik jogalapnak helyt kell adni, ez nem elegendő indok annak megállapításához, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor helybenhagyta a szóban forgó jogsértés Bizottság által megállapított kezdő időpontját. A Bizottság szerint a negyedik jogalap semmi esetre sem megalapozott.

- A Bíróság álláspontja

140 A negyedik jogalap első részében a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék a kereseten túlterjedően hozott határozatot és megsértette a védelemhez való jogukat. A Bizottság állításával ellentétben ez a rész tehát a Törvényszék megfontolásaira vonatkozó jogkérdést érint, amelyet a fellebbezés keretében meg lehet tárgyalni, és azt ennélfogva elfogadhatónak kell nyilvánítani.

141 Az ügy érdemét illetően először is meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítéletből kitűnik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 201. pontjában annak a kérdésnek a vizsgálata során, hogy a Bizottság helyesen állapította-e meg a szóban forgó jogsértés kezdetét 1999. február 18-ban, figyelembe vette a Bizottság által a vitatott határozat (64)preambulumbekezdésében tett és a STEA megállapodást, a SMEA megállapodást, valamint az írásba nem foglalt megegyezést érintő megállapításokat, továbbá ezen ítélet 202. pontjában rámutatott arra, hogy a kartell követte az ezen intézmény által leírt rendszert az azt megelőző említett megállapodásokat illetően. A Törvényszék ugyanezen vizsgálat során tette hozzá a megtámadott ítélet 203. pontjában, hogy a Bizottság a fellebbezők által érvényesen konkrét bizonyítékokkal nem vitatott bizonyítékokkal szolgált, amelyekből kitűnik, hogy egyrészt az e megállapodásokat kötő, elektromos kábelek gyártói tudatában voltak azok jogellenes jellegének, valamint másrészt, hogy e megállapodások jövőbeli újraszervezését tervezték.

142 Márpedig e vizsgálat végén a Törvényszék egyáltalán nem hozott a kereseten túlterjedően határozatot. A Törvényszék által hozott ilyen kimenetelű határozat ugyanis - vagyis a szóban forgó jogsértés kezdő időpontjának 1999. február 18-ban való meghatározása fellebbezők általi vitatásának elutasítása - megfelelt a Bizottság által e tekintetben a Törvényszékhez benyújtott kérelemnek.

143 Másodszor meg kell állapítani, hogy a Törvényszék e tekintetben nem sértette meg a fellebbezők védelemhez való jogát sem. Egyrészt, amint arra a Bizottság helyesen rámutatott, a vitatott határozat (64) preambulumbekezdésében szereplő bizonyítékok már abban a kifogásközlésben is szerepeltek, amelyet a fellebbezők a Bizottság előtti közigazgatási eljárás során vitathattak. Másrészt a vitatott határozatnak a Törvényszék által a megtámadott ítélet 199. pontjában hivatkozott (506) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az 1999. február 18-i találkozóra vonatkozó bizonyítékok értékeléséhez a Bizottság figyelembe vette az érintett felek ezen időpont előtti magatartását, amely ezen intézmény szerint bizonyította, hogy a szóban forgó vállalkozások a korábbi megállapodások újbóli bevezetését tervezték. Márpedig e megjegyzést csak a vitatott határozat (64) preambulumbekezdésében ismertetett megállapodásokra való hivatkozásként lehetett értelmezni. E körülmények között a fellebbezőknek számítaniuk kellett arra, hogy a Törvényszék ezt az összefüggést is figyelembe veszi.

144 A fentiekre tekintettel a negyedik jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

A második és a harmadik részről

- A felek érvei

145 A negyedik jogalap második részében a fellebbezők azt állítják, hogy a Törvényszék elferdítette az elé terjesztett bizonyítékokat, és elemzése során téves jogi szempontot alkalmazott, ami ahhoz vezetett, hogy tévesen minősítette a STEA megállapodást, a SMEA megállapodást és az írásba nem foglalt megegyezést a tagállamok közötti kereskedelmet érintő "versenyellenes megállapodásoknak". A Törvényszék ugyanis e tekintetben tévesen támaszkodott a vitatott határozat (64) preambulumbekezdésében szereplő megállapításokra, anélkül hogy megvizsgálta volna, hogy azokat alátámasztják-e bizonyítékok. Ráadásul nyilvánvalóan téves azt állítani, hogy a fellebbezők soha nem mondtak ellent a Bizottság által a vitatott határozat (64) preambulumbekezdésében tett megállapításoknak, és azokat nem is vitatták.

146 A negyedik jogalap harmadik részében a fellebbezők azt állítják, hogy a STEA megállapodásnak és a SMEA megállapodásnak, valamint az írásba nem foglalt megegyezésnek az e jogalap második részében említett, "versenyellenes megállapodásokként" való téves minősítése teljesen eltorzította azon összefüggés Törvényszék általi elemzését, amelyben a szóban forgó jogsértés elkezdődött, és orvosolhatatlanul hatással volt a Bizottság vitatott határozatban szereplő azon következtetésének a Törvényszék általi helybenhagyására, amely szerint az állítólagos kartell 1999. február 18-án kezdődött.

147 Tekintettel ugyanis arra, hogy azon bizonyítékok többsége, amelyekre a Bizottság e következtetést alapította, és amelyeket a Törvényszék a megtámadott ítélet 200-206. pontjában tekintetbe vett, az "exportterületekre" vonatkozó megállapodásokra vonatkozott, e bizonyítékokat nem kellett volna figyelembe venni az EGT-n belül hatásokat kiváltó, a "nemzeti területre" vonatkozó megállapodást magában foglaló jogsértés kezdő időpontjának megállapításához.

148 A ténybeli háttér ezen téves értelmezése ezenkívül ahhoz vezetett, hogy a Törvényszék tévesen elemezte az 1999. február 18-i találkozóról készült feljegyzéseket, azaz az első dokumentumot, amely a "nemzeti terület" szabályára vonatkozó minimális és vitatható hivatkozásokat tartalmazza. Márpedig ezek a feljegyzések egyértelműen azt sugallják, hogy e találkozó résztvevői nem állapodtak meg a jövőbeli megállapodások fő jellemzőiben.

149 A megtámadott ítélet 210. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék ezeket a feljegyzéseket a korábbi tárgyalások puszta megerősítéseként értelmezte. Márpedig a megtámadott ítélet említett pontja e ténynél fogva két téves állítást tartalmaz. Egyrészt semmilyen bizonyíték nem köti a "nemzeti területre" vonatkozó állítólagos megállapodást a STEA megállapodáshoz és a SMEA megállapodáshoz. Másrészt a megtámadott ítélet 204. pontjában ismertetett tárgyalás, amely a Törvényszék szerint megerősíti az ilyen megállapodás létezését, valójában a projektek "exportterületeken" belüli elosztására vonatkozott.

150 A Törvényszék ezenkívül alapvető módszertani hibát követett el, amikor a megtámadott ítélet 213. pontjában elvetette annak szükségességét, hogy az 1999. február 18-át követő találkozók során folytatott tárgyalásokat egyenként értékelje, ellentétben azzal, amit ezen ítélet ugyanezen pontjában maga is megállapított.

151 Továbbá a Törvényszék elferdítette a fellebbezők érveit, amikor a megtámadott ítélet 213. pontjában úgy ítélte meg, hogy a fellebbezők állításával ellentétben az 1999. február 18-i találkozóról készült feljegyzések bizonyító erejét nem gyengíti az, hogy azokat "szerzőjük" több évvel később "szerintük »távoli emlékek« alapján" értelmezte. Valójában a fellebbezők úgy érveltek, hogy ezeket a feljegyzéseket a Bizottságnak nem a szerzőjük, hanem a szóban forgó vállalkozás más alkalmazottai magyarázták el, anélkül hogy e szerző bármilyen segítséget nyújtott volna.

152 A Törvényszék tehát következetesen elferdítette a mérlegelésének körébe tartozó bizonyítékokat azáltal, hogy megkülönböztetés nélkül hivatkozott olyan ténybeli elemekre és eseményekre, amelyek között semmilyen kapcsolat nincs és amelynek a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatásai nem nyertek bizonyítást.

- A Bíróság álláspontja

153 A negyedik jogalap együttesen vizsgálandó e két részében a fellebbezők a Bizottság által az azon megállapításának alátámasztására hivatkozott bizonyítékok Törvényszék általi értékelését kifogásolják, amely szerint az 1999. február 18-án tartott találkozó a szóban forgó jogsértés kezdetét jelentette.

154 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Törvényszék e bizonyítékokat a megtámadott ítélet 199-214. pontjában vizsgálta meg. Ennek során a Törvényszék ezen ítélet 199-206. pontjában először az 1999. február 18-i találkozó összefüggésével foglalkozott. A Törvényszék ezt követően a 207-214. pontban megvizsgálta a konkrétabban az e találkozóra vonatkozó bizonyítékokat.

155 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy - amint az a jelen ítélet 126. pontjából kitűnik - a bizonyítékok Törvényszék általi értékelése - az elferdítés esetét kivéve - nem minősül olyan jogkérdésnek, amely a fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálatának hatálya alá tartozna.

156 Jóllehet a fellebbezők arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék e tekintetben következetesen elferdítette a bizonyítékokat, a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 207-214. pontjában szereplő megfontolásait illetően e pontok közül csak egyre, azaz ezen ítélet 210. pontjára hivatkoznak, amelyben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az 1999. február 18-i találkozóról készített feljegyzések "megerősít[ették]", hogy az említett feljegyzések készítésének időpontjában az e találkozón részt vevő vállalkozások megállapodtak az érintett piacok felosztásának az elvében.

157 A fellebbezők egyrészt azt állítják, hogy e pont szövege azt bizonyítja, hogy a Törvényszék az 1999. február 18-i találkozóról készített feljegyzéseket a korábbi tárgyalások puszta megerősítéseként értelmezte. Márpedig azon kívül, hogy ezt az érvet a megtámadott ítélet 210. pontjában szereplő indokolás egyáltalán nem támasztja alá, az semmi esetre sem alkalmas annak bizonyítására, hogy a Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat.

158 Ami másrészt a fellebbezők azon érvét illeti, amely szerint az említett feljegyzések egyértelműen azt sugallják, hogy az 1999. február 18-i találkozón részt vett vállalkozások nem állapodtak meg a jövőbeli megállapodások fő jellemzőiben, elegendő emlékeztetni arra, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg - elismerve egyúttal a megtámadott ítélet 208. pontjában azt, hogy az e találkozó alkalmával megvitatott egyes szempontok nem eredményeztek megállapodást -, hogy az e találkozóról készült feljegyzésekből kitűnt, hogy az e találkozón részt vett vállalkozások megállapodtak az érintett piacok felosztásának az elvében. Mivel a fellebbezők nem kérdőjelezték meg ezt az értékelést, az említett érv tehát hatástalan.

159 Ami a megtámadott ítélet 213. pontját illeti, még azt is feltételezve, hogy az 1999. február 18-i találkozóról készült feljegyzéseket nem a "szerzőjük" magyarázta el a Bizottságnak, ez a körülmény semmi esetre sem szolgál alapul ahhoz a következtetéshez, amelyre a Törvényszék e tekintetben jutott, így az ilyen érvet, még ha megalapozott is, hatástalannak kell nyilvánítani.

160 Végül a Törvényszék által állítólagosan elkövetett módszertani hibát, vagyis azt a tényt illetően, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe az 1999. február 18-át követő találkozók során folytatott tárgyalásokat, ellentétben azzal, amit maga a Törvényszék a megtámadott ítélet 213. pontjában megállapított, elegendő rámutatni arra, hogy a Törvényszék ugyanebben a pontban jelezte, hogy a Bizottság az arra való következtetéshez, hogy a szóban forgó jogsértés az 1999. február 18-i találkozó időpontjában kezdődött, az érintett vállalkozásoknak az e találkozót követően tanúsított magatartását is figyelembe vette.

161 Mivel a megtámadott ítélet 207-214. pontjában szereplő indokok önmagukban érvényes és elégséges jogalapját képezik a Törvényszék azon határozatának, amely szerint a Bizottság jogosan állapította meg, hogy a szóban forgó jogsértés az 1999. február 18-i találkozó időpontjában kezdődött, a Törvényszék által a megtámadott ítélet 199-206. pontjában a kartell hátterének értékelése során elkövetett esetleges téves jogalkalmazások - még ha megalapozottak is - nem kérdőjelezhetik meg e határozatot, így a fellebbezők által ennek kapcsán felhozott érveket mint hatástalanokat el kell utasítani.

162 A fentiekre tekintettel a negyedik jogalap második és harmadik részét részben mint elfogadhatatlant, részben pedig mint megalapozatlant el kell utasítani.

A negyedik részről

- A felek érvei

163 A negyedik jogalap negyedik részében a fellebbezők lényegében arra hivatkoznak, hogy az e jogalap többi részében említett hibák, különösen pedig a Törvényszéknek az olyan tényekre és bizonyítékokra való hivatkozása, amelyek nem jártak hatással a szóban forgó jogsértés kezdő időpontjának az 1999. február 18-i találkozó időpontjában való meghatározásról szóló határozatára, következetlen indokolást eredményeznek, megsértve ezzel a Törvényszékre az EUMSZ 296. cikk alapján háruló, a határozatainak indokolására vonatkozó kötelezettséget.

- A Bíróság álláspontja

164 Ezt a részt illetően elegendő megállapítani, hogy a fellebbezők egyáltalán nem pontosították azokat az állítólagos következetlenségeket, amelyekre ebben az összefüggésben hivatkoznak, így a jogalap e részét elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. Mindenesetre rá kell mutatni arra, hogy a Törvényszék a jogilag megkövetelt módon indokolta határozatát.

165 Az előző megfontolásokra tekintettel a negyedik jogalapot részben mint elfogadhatatlant, részben pedig mint megalapozatlant el kell utasítani.

Az ötödik jogalapról

A felek érvei

166 A megtámadott ítélet 251-254. pontjára vonatkozó ötödik jogalapjukkal a fellebbezők azt kifogásolják, hogy a Törvényszék a súlyossági együttható meghatározása során megsértette az egyenlő bánásmód elvét.

167 A fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék előtt arra hivatkoztak, hogy az ázsiai gyártók ugyanolyan mértékben vettek részt az európai kartellkonfigurációban, mint az európai gyártók. A Törvényszék által a megtámadott ítélet 251. és 253. pontjában adott válasz, amely szerint a fellebbezők álláspontja, még ha bizonyítottnak is tekintjük, nem alkalmas a Bizottság azon következtetésének megkérdőjelezésére, amely szerint a projektek EGT-n belüli elosztása olyan kiegészítő körülmény volt, amelyet a jogsértés súlya alapján további százalékkal kell szankcionálni, és hogy az európai kartellkonfiguráció felerősítette az EGT-ben az említett kartell A/R konfigurációja által okozott versenytorzítást, nyilvánvalóan ellentmondásos.

168 Ezenkívül, amint azt a Bizottság a vitatott határozatban elismerte, a kartell A/R konfigurációja a kartell átfogó tervének volt alárendelve, és a "nemzeti területre" vonatkozó megállapodáshoz való csatlakozás ténye egyenértékű volt az ázsiai gyártók számára azzal, hogy nem tesznek ajánlatot az európai projektekre. Következésképpen, még ha az ázsiai gyártók nem is vettek részt aktívan a projektek EGT-n belüli elosztásában, ahhoz hasonló mértékben járultak hozzá, mint az európai gyártók.

169 E körülmények között logikátlan és hátrányosan megkülönböztető volt a súlyossági együttható 2%-os növelése a fellebbezők, valamint a többi európai gyártó esetében az európai konfigurációban való állítólagos kizárólagos részvételük miatt. Ezen érv megalapozottságát megerősíti a 2017. július 6-iToshiba kontra Bizottság ítélet (C-180/16 P, EU:C:2017:520), amely olyan kartellre vonatkozik, amely a jelen ügyben szóban forgó struktúrához nagyon hasonló struktúrával rendelkezett.

170 A Bizottság arra hivatkozik, hogy az ötödik jogalap elfogadhatatlan, mivel a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékok újbóli értékelésére irányul. Másodlagosan e jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

A Bíróság álláspontja

171 Mivel az ötödik jogalap jogkérdésre vonatkozik, azt elfogadhatónak kell tekinteni.

172 Az ügy érdemét illetően rá kell mutatni arra, hogy a fellebbezők e tekintetben a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 251-253. pontjában szereplő érvelésének kifogásolására szorítkoznak. Márpedig a megtámadott ítélet 256. és 257. pontjában a Törvényszék lényegében pontosította, hogy még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság a japán gyártók európai kartellkonfigurációban való részvételét illetően hibát követett el, az ilyen hiba indokolhat egy magasabb súlyossági együtthatót az ázsiai gyártók terhére, azonban nem alapozhatja meg "a jogellenes bánásmód hátrányos megkülönböztetéstől mentes alkalmazásához" való jogot.

173 Ez a következtetés nem tartalmaz téves jogalkalmazást. A Bíróságnak a jelen ítélet 108. pontjában említett ítélkezési gyakorlatából ugyanis kitűnik, hogy az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartását összhangba kell hozni a jogszerűség elvének tiszteletben tartásával, miszerint senki sem hivatkozhat valamely harmadik személy javára elkövetett jogellenességre előnyök szerzése végett.

174 Ebből következik, hogy az ötödik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

175 Következésképpen, mivel a fellebbezők által a fellebbezésük alátámasztására felhozott egyetlen jogalapnak sem lehet helyt adni, a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

176 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

177 Mivel a Prysmian és a PrysmianCS pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell őket saját költségeiken felül a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

178 Az eljárási szabályzat 184. cikkének (4) bekezdése szerint, ha nem az elsőfokú eljárásban beavatkozó fél terjesztette elő a fellebbezést, az elsőfokú eljárásban beavatkozó felet csak akkor lehet a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére kötelezni, ha részt vett a Bíróság előtti eljárás írásbeli vagy szóbeli szakaszában. Ha e fél részt vesz az eljárásban, a Bíróság dönthet úgy, hogy e fél maga viseli saját költségeit.

179 Mivel a Pirelli részt vett a Bíróság előtti eljárásban, úgy kell határozni, hogy a jelen ügy körülményei között a Pirelli maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2) A Prysmian SpA és a Prysmian Cavi e Sistemi Srl saját költségein felül viseli az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

3) A Pirelli & C. SpA maga viseli saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.