A Székesfehérvári Törvényszék Gf.21471/2014/4. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 207. §, 277. §, 2003. évi CI. törvény (Posta tv.) 16. §, 2006. évi V. törvény (Ctv.) 7. §, 79/2004. (IV. 19.) Korm. rendelet 12. §, 23. §] Bírók: Ébner Vilmos, Füssy Béla, Soósné dr. Steffler Györgyi

Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság

1.Gf.21.471/2014/4. szám

A Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság a Dr. Szijártó Marcell Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek ,- a Dr. Csere Ügyvéd Iroda által képviselt alperes ellen 6.735.445,- Ft és járulékai megfizetése iránt indított perében a Bicskei Járásbíróság 5.G.20.223/2013/25. számú ítélete ellen az alperes által 26. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

az elsőfokú ítéletet megváltoztatja,

és a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 750.000,- (hétszázötezer) Ft első- és másodfokú perköltséget.

Ezen ítélettel szemben további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen - amellyel az alperest 5.612.871,- Ft tőke, továbbá ezen összeg után 2013. március 14. napjától 2013. június 30. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal, míg 2013. július 1. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8%-kal növelt késedelmi kamata, valamint 590.000,- Ft perköltség felperes javára történő megfizetésére kötelezte - az alperes fellebbezett, amelyben elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan pedig az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte.

Arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint helytelen és téves következtetéseket vont le az elsőfokú bíróság az eljárás során, egyes bizonyítékokat nem értékelt megfelelően, olyan többletállításokat társított felperesi nyilatkozatok mellé, amelyeket azok nem tartalmaztak.

A szerződéses együttműködés minden partner részére kötelezettség, a jogszabályok nem tesznek különbséget a küldemények kis vagy nagy cég általi átvétel között. A felmondási idő lejárta előtt 45 nappal megelőzően postára adott szerződésfelmondás kellő időben megküldöttnek minősül. A másik fél szerződésfelmondásról történő tudomásszerzése körében hivatkozott arra, hogy az e-mailben történő továbbítás megkísérlésének vizsgálata szükségtelen és irreleváns jelen ügyben, mivel az e-mailben történő továbbítás a kézbesítéssel hatályosul, a felperes azonban egyoldalúan kijelentette a 2012. december 28-án kelt e-mailjében, hogy nem fog tudni e-mailt fogadni, így nem bír jelentőséggel az a körülmény, hogy az alperes a 2012. december 20. napján postára adott felmondást követően megkísérelte-e azt e-mailben is elküldeni, mert amikorra az alperes számára egyértelművé vált, hogy a felperes nem keresi a levelet, és nem érhető el a székhelyén, már nem volt lehetősége e-mailt küldeni, így a felmondás az e-mail elküldése esetén sem tudott volna hatályosulni a felperes részére saját felróható magatartása folytán.

Hivatkozott továbbá az alperes a felek korábbi gyakorlatára, miszerint 2001. évtől folyamatos együttműködésük során sosem került sor a szerződéses kapcsolat végleges felszámolására, így a felperes, amikor anélkül kapott ajánlott, tértivevényes levelet, hogy az alperessel előtte telefonon vagy e-mailben egyeztetett volna szerződésmódosítás, szerződésfelmondás és új szerződés megkötése tárgyában, alappal feltételezhette, hogy szerződésfelmondás érkezett részére postai úton. Életszerűtlen az a felperesi magatartás, hogy a vele hosszú évek óta szerződéses kapcsolatban álló partnertől nem kérdezi meg, hogy mit kíván neki levélben, majd futár útján kézbesíteni - különösen úgy, hogy az e-mailben történő kommunikációt maga zárta ki - nyilvánvalóan azért, mert a felek korábbi gyakorlatára alapítva tudta, hogy mit tartalmaz a boríték.

Az elsőfokú bíróság azon megállapításával kapcsolatban, miszerint az alperes sosem kézbesített felmondást e-mail útján, előadta, hogy korábban soha nem is fordult elő olyan eset, hogy egy szerződéses partnert ne lehetett volna megtalálni a székhelyén, illetve hogy az 18 munkanapig ne keressen egy levélküldeményt. Jelen esetben azonban nem zárható ki, hogy az alperes nem élt volna ezzel a lehetőséggel akkor, amikor tudatosult benne, hogy a felperes nem veszi át a levelet, bár az ügy szempontjából irreleváns ez a körülmény.

Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében tényként értékelte, hogy a felperesi társaság képviselője és a futárral kézbesített küldeményt átvevő felperesi képviselő lakcímén tartózkodó, vele azonos vezetéknevű nagykorú személy nem állnak rokoni kapcsolatban. Ezt azonban az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, erre vonatkozóan semmiféle hitelt érdemlő bizonyíték nem került becsatolásra, így álláspontja szerint ellenkező bizonyításáig a felperesi képviselő cégnyilvántartásban szereplő lakcímén tartózkodó, vele azonos vezetéknevű nagykorú személy a felperesi képviselő hozzátartozójának tekintendő.

Az elsőfokú ítélet azon megállapításával szemben, miszerint nem nyert bizonyítást, hogy a felperesi képviselő futár útján értesült a szerződésfelmondásról, hivatkozott XY felperesi tanúnak a 2014. március 6-i tárgyalási napon tett, a tárgyalási jegyzőkönyv 7. oldal első bekezdésében rögzített tanúvallomására, amely szerint ő a felmondásról a felperesi ügyvezető, XX által értesült, aki annyit mondott neki, hogy az alperes felmondta a szerződést, és futárral kézbesített. Az alperes ennek alapján - az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően - igazoltnak látja azt a tény, hogy XX a felmondásról futár útján értesült, ezért az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperesi képviselő a futárral történő felmondásról 2013. január 14. napján értesült, ugyanis erről sem az említett tanú nem tett nyilatkozatot, sem máshonnan nem derül ez ki.

Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a tanú vallomásának azt a részét, miszerint nem tudja, hogy mi történt előbb, az, hogy az alperes felmondta a szerződést, vagy az, hogy a munkaviszonya megszűnt, legfeljebb egy-két hét telhetett el a két időpont között. A tanúnak nem lehetett volna tudomása az egy-két hét időtartamról, ha nem ismerte volna pontosan a kézbesítési dátumokat, és érdekes egybeesés, hogy a futárral történő felmondás január 2. napján, a levél tanú általi átvétele és a tanú munkaviszonyának megszűnése a felperesi társaságnál pedig január 14. napján történt, tehát éppen tizenkettő nap telt el a két esemény között, ami szintén azt támasztja alá, hogy a felperesi képviselő nem 2013. január 14. napján, a "volt" munkavállaló által átvett levélből értesült a felmondásról, hanem a futárral történő kézbesítés alapján. A tanú tehát kifejezetten állította, hogy XX ügyvezetőtől értesült a szerződésfelmondásról, pedig a tértivevényes küldeményt ő maga vette át, és állítása szerint ő bontotta ki azt január 14. napján. Ennek alapján, ha nem a levélből értesült a tanú a szerződésfelmondásról, amit maga vett át, hanem az ügyvezetőtől, akkor az kizárólag a levél átvételét megelőzően lehetett, vagyis az ügyvezető már azt megelőzően tudott a felmondásról, hogy a levelet a tanú 2013. január 14. napján átvette. Szerinte kétségtelen tehát, hogy a felperesi ügyvezető futár útján értesült a szerződésfelmondásról, mégpedig január 14. napja előtt.