BH 1993.5.312 Az egyszer már végrehajtás során lefoglalt vagyontárgy ismételt elzálogosításának következményei [Ptk. 200. § (2) bek., 251. § (3) bek., 254. § (1) bek., 1979. évi 18. tvr. 31. §, 72. §, 75. § (3) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 1 472 272 Ft-ot, ennek évi 44%-os kamatát a megyei bíróság végrehajtói letéti számlájára fizessen meg. Ítéletében tényként állapította meg, hogy a felperes - a perben nem álló S. T. és felesége részére - 1989. augusztus 14-én kötött szerződés alapján vállalkozói hitelt folyósított 1 000 000 Ft összegben, amelyet 1989. november 15-én egy összegben kellett volna visszafizetni évi 27%-os kamatával együtt. Késedelmes teljesítés esetén további évi 8%-os késedelmi kamat megfizetését kötötték ki. Az adósok a felvett kölcsön erejéig biztosítékként lekötötték az NJ 15-76 forgalmi rendszámú 190 E típusú személygépkocsit, melynek forgalmi engedélyébe a kölcsönt biztosító zálogjogot a rendőrség 1989. december 15-ig bejegyezte.

Az adósok fizetési kötelezettségüknek határidőre nem tettek eleget, ezért ellenük végrehajtási eljárás indult, mely ez idő szerint a megyei bíróság végrehajtói irodánál folyamatban van. Az adósok fizetési kötelezettségüknek 1989. december 15-ig sem tettek eleget, ezért a felperes a zálogjog törlésig szóló bejegyzését kérte a rendőrségtől, mert az a valóságban csak 1990. december 15-ig tüntette fel a zálogjogot a felperes javára.

S. T. 1990. július 30-án az alperestől 1 200 000 Ft kölcsönt vett fel évi 34%-os kamat és 5% kezelési költség mellett. Az alperestől felvett kölcsön fedezetéül is lekötötte ugyanazt a személygépkocsit, amelyet a felperestől felvett kölcsön fedezetére már korábban szintén lekötött. Az alperesnek a szerződéskötés előkészítése során olyan bejelentést tett, hogy a gépkocsi tehermentes, és ennek bizonyítására a forgalmi engedély olyan fénymásolatát csatolta, amelyben a felperes javára bejegyzett zálogjog nem volt feltüntetve. A kölcsönszerződésben írt fizetési kötelezettségének határidőben az alperes részére sem tett eleget.

A felperes által megindított végrehajtási eljárás során a végrehajtó 1990. január 29-én a perbeli személygépkocsit 1 500 000 Ft becsértékben lefoglalta, és elszállításáról intézkedett. S. T. a végrehajtó intézkedése elleni panasza, majd a végrehajtás megszüntetése iránti per sikertelensége után a végrehajtó a gépkocsi elszállítását 1991. január 4-re tűzte ki, amikor is S. T. a végrehajtót arról tájékoztatta, hogy időközben a gépkocsira az alperes javára is zálogjog lett bejegyezve, ezért a gépkocsit nem a végrehajtó, hanem az alperes részére adta át, aki a végrehajtó felhívása ellenére sem volt hajlandó kiszolgáltatni a gépkocsit arra hivatkozással, hogy S. T. azt tehermentesen ajánlotta fel biztosítékul, valamint hogy a felperes javára a forgalmi engedélybe csak 1990. december 15-ig volt bejegyezve a jelzálogjog, ezért saját követelésének kielégítésére a gépkocsit 1991. január 4-én már jogszerűen vehette birtokba.

A végrehajtó feljelentésére S. T. ellen csalás és "zálogtárgy elsikkasztása" miatt az Sz.-i Városi Ügyészség a nyomozást elrendelte. Az alperes a személygépkocsit saját udvarán tárolta, majd S. T. 1991. május 9-én bizományosi szerződést kötött a K. Autókereskedéssel a gépkocsi értékesítésére. A gépkocsit végül 1991. május 10-én adásvételi szerződéssel az Sz.-i Nyomda részére 1 300 000 Ft-ért értékesítette, és a vételárból 1 200 000 Ft-ot az alperesnek megfizetett. A fennmaradó 100 000 Ft-ot a K. Autókereskedés közvetítési díj, tárolási díj, mosás költsége, rendszámtábla felszerelése, hátsó lámpabura cseréje, tankolás, olajcsere, átvizsgálás és féktisztítás címén elszámolta.

A gépkocsi forgalmi értéke a szakértői vélemény alapján 1 475 000 Ft, a Merkur Személygépkocsi Értékesítő Vállalat szerint 1991. január és május között 1 500 000-1 800 000 Ft között volt, míg a SZÖVMÜ Kft. tájékoztatása szerint a bonyolítási költséget a bíróság által meghatározott foglalási értékből vonják le.

Egyéb vagyontárgyak értékesítéséből a felperes követelésére 153 450 Ft összeg folyt be. A felperes követelése 1991. május 10-én 1 millió forint tőketartozásból, hátralékos és ügyleti kamatból, a végrehajtó által átutalt 153 450 Ft levonása után járó 380 883 Ft, illetőleg 91 389 Ft kamatból, összesen: 1 472 272 Ft-ból állt. A felperes keresete ennek, valamint az ez után a kifizetés napjáig járó évi 44%-os kamat és perköltség megfizetésére irányult.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta.

A zálogjogra vonatkozó közös szabályok szerint a Ptk. 251. §-ának (3) bekezdése értelmében a kielégítési jogot - ha a törvény másképpen nem rendelkezik - a zálogtárgyra az elzálogosítás után szerzett jogok nem érintik. Ha ugyanazt a zálogtárgyat több zálogjog terheli, eltérő jogszabály hiányában a kielégítés joga a zálogjogosultakat zálogjoguk keletkezésének sorrendjében illeti meg. A bankhitelt biztosító zálogjog kielégítési elsőbbséget biztosít. Jelen esetben azonban a két pénzintézet ugyanazon vagyontárgyat kötötte le szerződéssel a kölcsön folyósításának fedezeteként. Ennek következtében pedig az az irányadó, hogy melyik zálogjog keletkezett korábban. Megállapította, hogy a felperes zálogjoga l989. augusztus hó 14-én keletkezett, melynek alapján 1990. január 29-én a végrehajtó a zálogtárgyat le is foglalta, az alperes zálogjoga ehhez képest később, csak 1990. július 30-án került bejegyzésre. Utalt arra, hogy a Vht. 75. §-ának (3) bekezdése szerint a lefoglalt zálogtárgynak az elzálogosítása bűncselekményt valósít meg, és a végrehajtás során is elsőbbséget élvez a szerződéses vagy törvényes zálogjog alapján fennálló követelés kielégítése. Eszerint is a felperest illette volna meg a kielégítési elsőbbség az alperessel szemben.

Az alperes a felperes korábban szerzett zálogjogáról, valamint a bírósági végrehajtásról és foglalásról 1991. január 4-én tudomást szerzett, ennek ellenére a zálogtárgyat a végrehajtónak nem adta ki. Ettől az időponttól kezdődően az alperes magatartása jogellenes és felróható, amely kártérítési kötelezettséget von maga után. Az alperes felelőssége a Ptk. 251. §-ának (3) bekezdése, valamint a Ptk. 339. §-a alapján fennáll.

Az összegszerűség tekintetében a Merkur Személygépkocsi Értékesítő Vállalat és a SZÖVMÜ Kft. válaszleveleit elfogadva arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli személygépkocsit magasabb áron lehetett volna értékesíteni 1 300 000 Ft-nál, s amennyiben a gépkocsit a végrehajtónak vagy a felperesnek az alperes kiadta volna, nem merült volna fel a felperes által megjelölt ügyleti és késedelmi kamat, valamint a felperes a befolyt összeget más kölcsönök folyósításához 44%-os kamatra felhasználhatta volna.