A Kúria Pfv.20181/2014/5. számú precedensképes határozata végrendelet érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 663. §, 664. §] Bírók: Kiss Gábor, Kovács Mária, Orosz Árpád

A határozat elvi tartalma:

I. Az alkohol- és kábítószer függőség, valamint a munkakerülő életmód is alapot adhat a kitagadásra, ha az örökös az örökhagyó által felajánlott segítséggel nem él, életvitelén az érzelmi és anyagi támogatás ellenére nem változtat.

II. Önmagában nem minősül megbocsátásnak, ha az örökhagyó a kitagadást követően az örökössel a kapcsolatot nem szakítja meg, őt anyagilag támogatja. A megbocsátás azt a szándékot is magában foglalja, hogy az örökös a hagyatékból részesedhessen.

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék P.20451/2011/50., Debreceni Ítélőtábla Pf.20292/2013/5. (ÍH 2014.71), *Kúria Pfv.20181/2014/5.* (BH 2015.2.37)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.I.20.181/2014/5.szám

A Kúria a Dobrossy és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Dobrossy István ügyvéd) által képviselt felperesnek a felülvizsgálati eljárásban a dr. Bódor Sarolta ügyvéd által képviselt alperes ellen végrendelet érvénytelenségének a megállapítása iránt a Debreceni Törvényszék előtt 8.P.20.451/2011. számon folyamatban volt és a Debreceni Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Pf.II.20.292/2013/5. számú ítéletével elbírált perében, a jogerős ítélet ellen a felperes részéről 57. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.292/2013/5. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (Ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, és az államnak felhívásra 3.500.000 (Hárommillió-ötszázezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperes és házastársa (a továbbiakban: örökhagyó) az 1983-as születésű felperest másfél éves korában fogadta örökbe. A felperes általános iskolai tanulmányainak megkezdését követően a nála jelentkező magatartási problémák miatt köztük folyamatosan konfliktushelyzet állt fenn. Ennek ellenére az örökbefogadó szülők mindent megtettek azért, hogy a felperes megfelelően szocializálódjon, tanulmányait folyamatosan végezze. A felperes részére az átlagosnál magasabb életszínvonalat biztosítottak, több tantárgyból folyamatosan külön tanárt fogadtak mellé és pszichológushoz is rendszeresen vitték.

A felperes az iskolai tanulmányait a Sz. úti Általános Iskolában kezdte, azonban többször konfliktusba került diáktársaival. Az itt tanúsított agresszív magatartása miatt tanárai és szülei közös döntése alapján tanulmányait a H. Általános Iskolában folytatta. Az iskolaváltás nem eredményezett javulást a magatartásában, hetedikes-nyolcadikos korában több alkalommal is azt tapasztalták, hogy az iskolában alkoholt fogyaszt. A 13 éves korában kezdődő alkoholfogyasztása rendszeressé vált, majd ehhez különböző kábító hatású szerek alkalmankénti, illetve rendszeres fogyasztása is társult.

Az általános iskola befejezését követően a B. Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben folytatta tanulmányait, miközben folyamatosan élt káros szenvedélyeivel. Kapcsolata szüleivel megromlott.

A felperes a tanulmányai befejezését követően munkaviszonyt nem létesített, a szülei tulajdonát képező gazdasági társaság, a G. Kft. alkalmazottjaként volt bejelentve, azonban folyamatosan munkát nem végzett.

2002. november 16-án rendőri intézkedés során ittas járművezetés gyanúja miatt eljárás indult ellene. Az eljárás alatt saját kérelmére a D. Pszichiátriai Klinikáján 2003. január 27-től március 12-ig kezelés alatt állt, ahol cannabis és származékai okozta káros használat, alkohol okozta káros használat, kóros játékszenvedély diagnózis került megállapításra. Az intézményből történő elbocsátására a N. Rehabilitációs Intézetben elvégezni vállalt elvonó kezelésre tekintettel került sor. A büntetőeljárás során beszerzett orvosszakértői vélemény egyebek mellett megállapította, hogy a kábítószerekhez való kötődése kialakult, ezért kábítószerfüggőnek tekinthető, drogambulancia keretein belül történő további gondozása orvosi szempontból indokolt és javasolt.

A felperes a N. Rehabilitációs Intézetben elkezdett terápiát mintegy másfél hónap ott tartózkodást követően abbahagyta, és visszatért D.-be. Szüleihez fűződő kapcsolata nem rendeződött, akkori barátnőjével albérletbe költözött és bejelentés nélkül egy autómosóban helyezkedett el. Néhány hónap után a szüleivel a kapcsolatot felvette, azok L. utcai ingatlanába költözött vissza. A nagyszénási otthonból történő távozását követően mintegy 10 hónap elteltével visszatért káros szenvedélyeihez, az alkoholfogyasztáshoz és a különböző kábítószerek használatához.

Az örökhagyó 2003. június 13-án alkotott végrendeletében minden ingó és ingatlan vagyonát feleségére, az alperesre hagyta. Kijelentette, hogy az 1983. január 10-én született felperest minden örökségből kitagadja, mert erkölcstelen életmódot folytat, kábítószerezik, alkoholista, játékgép szenvedélyes, munkakerülő, tanulmányait nem folytatja és szülői segítségnyújtásukat nem fogadja el.

A szülők abból a célból, hogy a felperes gyógyulását és őt önálló életvitele kialakításában segítsék, 2003-ban megvásárolták a D., Z. utca 3. szám alatti lakást, amely egymás közt egyenlő arányban került a tulajdonukba, ám azt berendezve a felperes birtokába adták és viselték annak fenntartási költségeit. Ezt meghaladóan a felperes megélhetésének költségeit is ők finanszírozták.

A felperessel szemben 2007-ben ittas járművezetés vétségének gyanúja miatt újabb eljárás indult. A felperes a szüleivel történt megbeszélés alapján ismét kérte az N. Rehabilitációs Otthonba történő felvételét, és ott a szülők támogatása és a program által lehetővé tett kapcsolattartás mellett a 12 hónapos terápiát végigcsinálta. Hazatérését követően hol a szülők Legányi utcai lakásában, hol a Z. utcai lakásban tartózkodott életvitelszerűen.

A felperes gyógyulása nem bizonyult tartósnak, rövid idő elteltével szülei, a család barátai, ismerősei többször észlelték ittas, kábítószeres állapotát.

Az alperes 2007-ben ismerkedett meg Z. I-vel és neki is beszámolt a felperessel kapcsolatos problémákról. Z. I. - arra hivatkozással, hogy Olaszországban, ahol 2001-ig élt, egy rehabilitációs centrummal együttműködve önkéntesként hasonló gondokkal küzdő fiatalokkal foglalkozott - felajánlotta, hogy a felperessel kapcsolatba lép és megpróbálja őt segíteni a gyógyulásban. A felperessel 2008. február 15-én ismerkedett meg, azt követően vele szoros, bizalmas kapcsolatot alakított ki. Életvezetési és egyéb tanácsokkal látta el. Ajánlására vett részt a felperes az örökhagyóval együtt egy budapesti több napos tisztító kúrán 2008 őszén.

Az örökhagyó 2010. február 15-én elhunyt.

A peres felek 2010. július 15-én megállapodást kötöttek a hagyatéki vagyon megosztásáról. A hagyatéki eljárás során a közjegyző a 2010. október 6-án kelt hagyatékátadó végzésben annak megállapítása után, hogy törvényes örökös az örökhagyó egyetlen gyermeke, míg özvegyi haszonélvezetre jogosult a túlélő házastárs, az örököstársak között létrejött megállapodás szerint osztályos egyezségüket rögzítette, és annak megfelelően rendelkezett a hagyatéki vagyon teljes hatályú átadásáról.