BH 2015.2.37 I. Az alkohol- és kábítószer-függőség, valamint a munkakerülő életmód is alapot adhat a kitagadásra, ha az örökös az örökhagyó által felajánlott segítséggel nem él, az életvitelén az örökhagyó érzelmi és anyagi támogatása ellenére nem változtat.

II. Önmagában nem minősül megbocsátásnak, ha az örökhagyó a kitagadást követően az örökössel a kapcsolatot nem szakítja meg, őt anyagilag támogatja. A megbocsátás azt a szándékot is magában foglalja, hogy az örökös a hagyatékból részesedhessen [1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 663. § (1) bek., 664. § (1) bek.].

[1] Az alperes és házastársa (a továbbiakban: örökhagyó) az 1983-as születésű felperest másfél éves korában fogadta örökbe. A felperes általános iskolai tanulmányainak megkezdését követően a nála jelentkező magatartási problémák miatt köztük folyamatosan konfliktushelyzet állt fenn. Ennek ellenére az örökbe fogadó szülők mindent megtettek azért, hogy a felperes megfelelően szocializálódjon, tanulmányait folyamatosan végezze. A felperes részére az átlagosnál magasabb életszínvonalat biztosítottak, több tantárgyból folyamatosan külön tanárt fogadtak mellé és pszichológushoz is rendszeresen vitték.

[2] A felperes az általános iskolában többször konfliktusba került diáktársaival. Az itt tanúsított agresszív magatartása miatt tanárai és szülei közös döntése alapján iskolát váltott. Ez sem eredményezett azonban javulást a magatartásában, hetedikes-nyolcadikos korában több alkalommal is azt tapasztalták, hogy az iskolában alkoholt fogyaszt. A 13 éves korában kezdődő alkoholfogyasztása rendszeressé vált, majd ehhez különböző kábító hatású szerek alkalmankénti, illetve rendszeres fogyasztása is társult. Középiskolai tanulmányai alatt is folyamatosan élt káros szenvedélyeivel. Kapcsolata szüleivel megromlott.

[3] A felperes a tanulmányai befejezését követően munkaviszonyt nem létesített, a szülei tulajdonát képező gazdasági társaság alkalmazottjaként volt bejelentve, azonban folyamatosan munkát nem végzett.

[4] 2002. november 16-án rendőri intézkedés során ittas járművezetés gyanúja miatt eljárás indult ellene. Az eljárás alatt saját kérelmére 2003. január 27-től március 12-ig pszichiátriai kezelés alatt állt, ahol cannabis és származékai okozta káros használat, alkohol okozta káros használat, kóros játékszenvedély diagnózis került megállapításra. Az intézményből történő elbocsátására a rehabilitációs intézetben elvégezni vállalt elvonó kezelésre tekintettel került sor. A büntetőeljárás során beszerzett orvos szakértői vélemény egyebek mellett megállapította, hogy a kábítószerekhez való kötődése kialakult, ezért kábítószerfüggőnek tekinthető, drogambulancia keretein belül történő további gondozása orvosi szempontból indokolt és javasolt.

[5] A felperes a rehabilitációs intézetben elkezdett terápiát mintegy másfél hónap ott-tartózkodást követően abbahagyta, és visszatért a lakóhelyére. Szüleihez fűződő kapcsolata nem rendeződött, akkori barátnőjével albérletbe költözött és bejelentés nélkül egy autómosóban helyezkedett el. Néhány hónap után a szüleivel a kapcsolatot felvette és azok házába költözött vissza. Az intézetből történő távozását követően mintegy 10 hónap elteltével visszatért káros szenvedélyeihez, az alkoholfogyasztáshoz és a különböző kábítószerek használatához.

[6] Az örökhagyó 2003. június 13-án alkotott végrendeletében minden ingó és ingatlan vagyonát feleségére, az alperesre hagyta. Kijelentette, hogy a felperest minden örökségből kitagadja, mert erkölcstelen életmódot folytat, kábítószerezik, alkoholista, játékgép- szenvedélyes, munkakerülő, tanulmányait nem folytatja és szülői segítségnyújtásukat nem fogadja el.

[7] A szülők abból a célból, hogy a felperes gyógyulását és őt önálló életvitele kialakításában segítsék, 2003-ban megvásároltak egy lakást, amely egymás között egyenlő arányban került a tulajdonukba, ám azt berendezve a felperes birtokába adták és viselték annak fenntartási költségeit. Ezt meghaladóan a felperes megélhetésének költségeit is ők finanszírozták.

[8] A felperessel szemben 2007-ben ittas járművezetés vétségének gyanúja miatt újabb eljárás indult. A felperes a szüleivel történt megbeszélés alapján ismét kérte a rehabilitációs intézetbe való felvételét, és ott a szülők támogatása és a program által lehetővé tett kapcsolattartás mellett a 12 hónapos terápiát végigcsinálta. Hazatérését követően hol a szülők házában, hol az újonnan vásárolt lakásban tartózkodott életvitelszerűen.

[9] A felperes gyógyulása nem bizonyult tartósnak, rövid idő elteltével szülei, a család barátai, ismerősei többször észlelték ittas, kábítószeres állapotát.

[10] Az alperes 2007-ben ismerkedett meg Z. I.-vel és neki is beszámolt a felperessel kapcsolatos problémákról. Z. I. - arra hivatkozással, hogy külföldön, ahol egy rehabilitációs centrummal együttműködve önkéntesként hasonló gondokkal küzdő fiatalokkal foglalkozott - felajánlotta, hogy a felperessel kapcsolatba lép és megpróbálja őt segíteni a gyógyulásban. A felperessel 2008. február 15-én ismerkedett meg, azt követően vele szoros, bizalmas kapcsolatot alakított ki. Életvezetési és egyéb tanácsokkal látta el. Ajánlására vett részt a felperes az örökhagyóval együtt egy budapesti többnapos tisztítókúrán 2008 őszén.

[11] Az örökhagyó 2010. február 15-én elhunyt.

[12] Az alperes 2010 decemberében megtalálta az örökhagyó végrendeletét. Erre tekintettel a közjegyző a hagyatéki eljárásban megállapította, hogy az egész hagyatékra végrendeleti örökös egyedül az alperes, akinek ideiglenes hatállyal végrendeleti öröklés jogcímén átadta a hagyatékot, a felperest öröklési igényével egyéb törvényes útra utasította.

[13] A felperes keresetében - a végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló kereseti kérelme mellett - kérte a kitagadás érvénytelenségének a megállapítását, állítva, hogy a kitagadás oka valótlan. Arra az esetre, ha kérelmének a bíróság nem adna helyt, harmadsorban hivatkozott arra, hogy az örökhagyó a kitagadás okaként megjelölt magatartásokat megbocsátotta. Módosított keresetében elsődlegesen a kitagadás hatálytalanná válásának a megállapítását kérte. Arra az esetre, ha a megbocsátás megtörténtét a bíróság nem állapítaná meg, a kitagadás érvénytelenségének a megállapítását kérte.

[14] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

[15] A módosított kereseti kérelmek sorrendjétől eltérően az elsőfokú bíróság az általa helyesnek tartott logikai sorrendnek megfelelően elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a kitagadás érvényes volt-e, az okaként megjelölt magatartások megvalósultak-e és csak másodsorban tért ki arra, hogy a bizonyítékokat abból a szempontból értékelje, hogy azok alapján az örökhagyó megbocsátására megalapozott következtetés vonható-e le.

[16] Hangsúlyozta, hogy a felperes személyes nyilatkozatában azt adta elő, hogy 2002-ben kezdődtek alkohol- és drogproblémái, ezzel szemben a büntetőeljárásban beszerzett orvos szakértői véleményben rögzített nyilatkozata szerint a szakvélemény készítését megelőzően hat évvel, már 1997-ben kezdett kábítószert használni és ugyanezt az időpontot jelölte meg a kezelés során készített önéletrajzában is. Ugyanebben az iratban tett említést arról, hogy a debreceni klinika pszichiátriai osztályán történt kezelése előtt mindennapos volt a drogok használata. Az alkohol- és kábítószer-fogyasztás tényét erre az időszakra vonatkozóan több tanú is megerősítette. A játékszenvedély fennállását ugyan a felperes tagadta, a 2003 elejei kórházi kezelése alkalmával készített orvosi dokumentum diagnózisként ezt a tényt is rögzíti. A tanúk igazolták a felperes munkakerülő életmódját is. Mindebből az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a végrendeletben az erkölcstelen életmód részeként felsorolt valamennyi magatartás jellemezte a végrendelet készítésének időpontjában a felperest, azaz a kitagadás törvényben meghatározott oka fennállt.