BH 2023.7.200 A közrendi és közbiztonsági veszély fennállásának megítéléséhez a családi és személyi körülmények vizsgálata a családi élethez való jog tiszteletben tartására figyelemmel - az adott jogálláshoz kapcsolódó jogszabályi háttér által meghatározott módon - nem mellőzhető [2007. évi II. törvény (Harmtv.) 13. § (1) bek., 18. §, 42. § (1) bek., 43. §, 45. § (1) bek.; Tanács 2003/109/EK irányelv (Huzamos tartózkodási irányelv) 12. cikk].

Pertörténet:

Győri Törvényszék K.700927/2022/8., Kúria Kfv.37832/2022/6. (*BH 2023.7.200*), 3183/2024. (V. 17.) AB végzés

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A tunéziai állampolgárságú felperes 2012. augusztus 21. napján magyar állampolgár feleségére tekintettel tartózkodási kártya kiadása iránti kérelmet terjesztett elő, mely kérelmének a hatóság helyt adott és a felperes részére a 2017. augusztus 21. napjáig érvényes tartózkodási kártyát állította ki.

[2] A felperes 2017. március 26-tól 2017. június 8. napjáig előzetes letartóztatásban volt, majd 2017. június 9-től 2019. június 6. napjáig, valamint 2019. június 6-tól 2021. december 5. napjáig szabadságvesztés-büntetését töltötte, majd 2021. december 5. napján szabadult.

[3] A felperes 2021. december 13. napján családi együttélés biztosítása céljából tartózkodási engedély kiadása iránti kérelmet nyújtott be az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatóságán (a továbbiakban: elsőfokú hatóság), mely azt 106-7-25170/16/2021-10. számú határozatával elutasította, és a felperest az Európai Unió tagállamainak területéről Tunézia területére kiutasította. Határozatának indokolásában hivatkozott a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság "szakhatósági állásfoglalására," amelyben azt állapította meg, hogy a felperes tartózkodása az elutasítás alapjául szolgáló nyilvántartások adatai alapján veszélyezteti Magyarország közbiztonságát, ezért szakhatósági hozzájárulását megtagadta. Az elsőfokú hatóság határozatát a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 13. § (1) bekezdés h) pontjára, 17. §-ára és a 18. § (1) bekezdésére alapította.

[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2022. május 31. napján kelt 106-T-16238/6/2022. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, mellyel egyidejűleg a felperest az Európai Unió tagállamainak területéről Tunézia területére kiutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az Országos Rendőr-főkapitányság arról tájékoztatta, hogy a felperes magyarországi tartózkodása veszélyezteti Magyarország közrendjét, közbiztonságát. Megállapította, hogy a felperest a Szombathelyi Járásbíróság 2018. november 13-án jogerőre emelkedett 35.B.160/2018/17. számú döntésével a Btk. 310. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző, és aszerint minősülő erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozva elkövetett hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy elleni erőszak bűntette, a Btk. 371. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő nagyobb kárt okozó rongálás bűntette, a Btk. 283. § (2) bekezdésébe ütköző, és aszerint minősülő kényszerintézkedés végrehajtása alóli kivonás céljából elkövetett fogolyszökés vétsége, a Btk. 178. § (6) bekezdésébe ütköző, és aszerint minősülő kábítószer fogyasztásával csekély mennyiségű kábítószer fogyasztás céljából megszerzésével, tartásával elkövetett kábítószer birtoklásának vétsége, a Btk. 339. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő garázdaság vétsége kétrendbeli, a Btk. 164. § (2) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő könnyű testi sértés vétsége miatt mint tettest 2 év 6 hó börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte.

[5] A bűncselekmények elkövetési idejét a bíróság 2017. március 26. napjában állapította meg. Az adatok szerint a felperes a büntetésből 2021. december 5-én szabadult. A felperest továbbá a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2019. szeptember 30-án jogerőre emelkedett 150.BPK.VII.41254/2018/5. számú döntésével 2 rendbeli, a Btk. 227. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő, a sértett munkakörének ellátásával, közmegbízatásának teljesítésével vagy közérdekű tevékenységével összefüggésben elkövetett becsületsértés vétsége miatt mint tettest 6 hónap fogházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte, amely végrehajtását 2 évre felfüggesztette. A bűncselekmény elkövetési idejét a bíróság 2017. január 3. napjában állapította meg. A felperest továbbá a Szombathelyi Járásbíróság 2017. május 23. napján jogerőre emelkedett 15.B.347/2016/22. számú döntésével a Btk. 164. § (2) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő könnyű testi sértés vétsége miatt 30 000 forint (30 nap, 1 000 Ft/nap) pénzbüntetésre ítélte. A bűncselekmény elkövetési idejét a bíróság 2016. március 12. napjában állapította meg. A felperest a Mosonmagyaróvári Járásbíróság 2014. április 3. napján jogerőre emelkedett B.98/2014/5. számú döntésével a Btk. 353. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő, államhatár átlépéséhez több személynek segítséget nyújtva elkövetett embercsempészés bűntette miatt, mint tettest 1 év börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, amely végrehajtását 2 évre felfüggesztette. A bűncselekmény elkövetési idejét a bíróság 2013. október 8. napjában állapította meg. A felperest a Fővárosi Törvényszék 2017. június 8. napján jogerőre emelkedett 21.Bf.6433/2017/7. számú döntésével a Btk. 176. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő kínálással, átadással, forgalomba hozatallal, kereskedéssel elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette miatt mint tettest 3 év börtönben letöltendő szabadságvesztésre, és 3 év közügyektől eltiltásra, emellett 2.000 Ft vagyonelkobzásra ítélte. A bűncselekmény elkövetési idejét a bíróság 2013. szeptember 16. napjában állapította meg.

[6] Kifejtette, a felperes cselekményeivel súlyos mértékben sértette a közbiztonságot, felmerült a kábítószer fogyasztás, a szervezett bűnözéssel is kapcsolatba került, erőszakos, sértő magatartása hivatalos személyek ellen is irányult. Szabadulása óta a feltétel nélküli és teljes körű jogkövetésre vonatkozóan hosszabb távú pozitív irányú tapasztalat nem áll rendelkezésre. Kiemelte, figyelemmel kell lenni arra is, hogy a felperes cselekményei súlyát alulértékeli, tevékenysége jogsértő jellegének felmerülése, hatósági igazolása esetén a felelősségre vonása alóli mentesüléshez, illetve érdekei érvényesítéséhez erőszak alkalmazásától sem riad vissza, illetve viselkedése tiszteletlen formát ölthet. Ennek alapján az ORFK rögzítette, hogy a felperes jelen idejű, valódi, közvetlen és súlyos mértékű veszélyt jelent a társadalomra, azaz magyarországi tartózkodása veszélyezteti Magyarország közrendjét.

[7] Az alperes döntésében megállapította, hogy magyar állampolgár házastársát jelölte meg. A családi kapcsolatot a 2012-ben házassági anyakönyvi kivonattal igazolta. Csatolta továbbá a házastársával közös két kiskorú magyar állampolgár gyermeke születési anyakönyvi kivonatát, a magyar állampolgár házastársa által tett eltartási nyilatkozatot, amelyben a felesége vállalta a felperes eltartását, a munkaszerződését, azonban az alperes megállapította, hogy a Harmtv. 19. §-a alapján a felperes a családi együttélés biztosítása célú tartózkodási engedély birtokában nem végezhet Magyarországon kereső tevékenységet, ezért megállapította, hogy családja eltartását és támogatását nem képes biztosítani. A fellebbezési eljárás során a felperes javára értékelte, hogy magyar állampolgár családtagokkal rendelkezik, azonban az eltartásukra és anyagi támogatásukra nem képes.