BH+ 2014.9.378 A szökés önálló előzetes letartóztatási ok, tehát a kényszerintézkedést már önmagában is megalapozhatja [Be. 129. § (2) bek. a) pont I. fordulat, Be. 132. § (1) bek. b) pont, Be. 327. § (2) bek.].

Az ítélőtábla a 2014. március 28. napján tanácsülésen meghozott végzésével a 2012. február 2. napjától őrizetben, majd 2012. február 3. napjától előzetes letartóztatásban lévő vádlott - vádirat benyújtása után 2013. március 26. napján fenntartott - előzetes letartóztatásának indokoltságát a Be. 132. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással felülvizsgálta, s azt a Be. 327. §-ának (2) bekezdése, továbbá a Be. 129. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti okokból továbbra is fenntartotta.

Megelőzőleg a törvényszék a 2013. december 3. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett - kétirányú fellebbezések miatt nem jogerős - ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében [2012. évi C. törvény (a továbbiakban: hatályos Btk.) 365. § (1) bekezdés, (4) bekezdés b) pont] és 3 rendbeli közokirat-hamisítás előkészületének vétségében [hatályos Btk. 342. § (1) bekezdés b) pont, (2) bekezdés], s ezért - halmazati büntetésül - 11 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte, az előzetes fogvatartásban töltött időt pedig beszámította a szabadságvesztés tartamába.

A végzés szerint a vádlott az eljárás során megszökött, több mint egy évig hamis okiratokkal rejtőzködött, csak elfogatóparancs alapján került kézre [Be. 129. § (2) bekezdés a) pont]; a nem jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés tartama folytán megalapozottan feltehető, hogy a vádlott szabadlábra kerülése esetén megszökne, elrejtőzne [Be. 129. § (2) bekezdés b) pont, Be. 327. § (2) bekezdés].

A végzés ellen a vádlott fellebbezett, indokolás nélkül, értelemszerűen az előzetes letartóztatás megszüntetése érdekében. Fellebbezett a védő is a vádlott megromlott pszichés állapotára hivatkozással az előzetes letartóztatás megszüntetése, kezelését biztosítandó házi őrizet elrendelése érdekében.

A Legfőbb Ügyészség a fellebbezést alaptalannak tartotta. Egyetértett a támadott végzés indokaival és helybenhagyást indítványozott.

A fellebbezések nem alaposak.

Az ítélőtábla törvényesen járt el, amikor felülvizsgálta a vádlott előzetes letartóztatásának indokoltságát, s azt megalapozottan, továbbra is fenntartotta.

A vádlott esetében az vizsgálandó, hogy az előzetes letartóztatás indokoltsága tényszerű alapon áll-e, amely ésszerűen alátámasztott-e, az abból vont következtetés okszerű-e, s ekként a kényszerintézkedés alkalmazása célszerű-e (EBH 2009.2025).

Az előzetes letartóztatást önmagában megalapozza a szökés ténye.

Továbbá a Be. 327. § (2) bekezdésének és a Be. 596. § (1) bekezdésének összevetéséből következik, hogy a nem jogerős ítélettel kiszabott legalább öt évi szabadságvesztés esetén az előzetes letartóztatás elrendelésének vagy fenntartásának van végrehajthatóságot biztosító szempontja, s ennek megfelelő rendeltetése is. A jelen ügyben kiszabott 11 évi szabadságvesztés kapcsán ez a rendeltetés kifejezetten hangsúlyos.

Mindez egyben azt is jelenti, hogy az előzetes letartóztatás a jelen esetben szükségszerű és arányos kényszerintézkedés. Az előzetes letartóztatás egyidejűleg többes okára tekintettel az eljárás célja a személyi szabadság ennél enyhébb korlátozásával nem biztosítható.

Ekként a Kúria a támadott határozatot - a Be. 383. §-a szerint eljárva - a Be. 382. §-a értelmében, a Be. 384. §-a szerint tanácsülésen a Be. 371. §-ának (1) bekezdése alapján helybenhagyta.

(Kúria Bpkf. II. 550/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria Budapesten, a 2014. év április hó 30. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt T. I. ellen folyamatban lévő büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bel.10335/2014/2. számú - a vádlott előzetes letartóztatását továbbra is fenntartó - végzését helybenhagyja.