62010CJ0235[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2011. március 3-i ítélete. David Claes (C-235/10), Sophie Jeanjean (C-236/10), Miguel Rémy (C-237/10), Volker Schneider (C-238/10) és Xuan-Mai Tran (C-239/10) kontra Landsbanki Luxembourg SA. Előzetes döntéshozatal iránti kérelmek: Cour de cassation - Luxemburg. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Szociálpolitika - 98/59/EK irányelv - Csoportos létszámcsökkentés - A munkaszerződésnek a jogi személy munkáltató megszüntetését és felszámolását elrendelő bírósági határozat következtében történő, azonnali hatályú felmondása - A munkavállalók képviselőivel való konzultáció elmaradása - A felszámoló munkáltatónak való minősítése. C-235/10 - C-239/10. sz. egyesített ügyek.

C-235/10-C-239/10. sz. egyesített ügyek

David Claes és társai

kontra

Landsbanki Luxembourg SA (felszámolás alatt)

(a Cour de cassation [Luxemburg] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Szociálpolitika - 98/59/EK irányelv - Csoportos létszámcsökkentés - A munkaszerződésnek a jogi személy munkáltató megszüntetését és felszámolását elrendelő bírósági határozat következtében történő, azonnali hatályú felmondása - A munkavállalók képviselőivel való konzultáció elmaradása - A felszámoló munkáltatónak való minősítése"

Az ítélet összefoglalása

1. Szociálpolitika - Jogszabályok közelítése - Csoportos létszámcsökkentés - 98/59 irányelv - Hatály

(98/59 tanácsi irányelv, 1-3. cikk)

2. Szociálpolitika - Jogszabályok közelítése - Csoportos létszámcsökkentés - 98/59 irányelv - A munkavállalók tájékoztatásának és a velük folytatandó konzultációnak a kötelezettsége - Az illetékes hatóság értesítésének a kötelezettsége - A munkáltató kötelezettségei - A vállalkozás megszüntetéséről és felszámolásáról szóló határozat

(98/59 tanácsi irányelv, 2. és 3. cikk)

1. A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 98/59 irányelv 1-3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazandó valamely vállalkozás mint munkáltató tevékenységének fizetésképtelenség miatti megszüntetését és felszámolását elrendelő bírósági határozat következtében történő megszűnésére, még ha az ilyen megszűnés esetén a nemzeti jogszabály a munkavállalók munkaszerződéseinek azonnali hatályú felmondását is írja elő.

(vö. 49. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 98/59 irányelv 2. és 3. cikkéből eredő kötelezettségeket mindaddig teljesíteni kell, amíg végleg meg nem szűnik azon vállalkozás jogi személyisége, amelynek a megszüntetését és felszámolását elrendelték. A munkáltatót e cikkek alapján terhelő kötelezettségeket, amennyiben a helyén mar ad, a szóban forgó vállalkozás igazgatóságának kell teljesítenie, még ha e vállalkozás üzletvitelét illetően korlátozott hatáskörrel rendelkezik is, vagy annak felszámolójának, ha az az említett vállalkozás üzletvitelét teljes mértékben átveszi.

Abban az esetben, ha a 98/59 irányelvből eredő kötelezettségek nem terhelnek senkit, a nemzeti bíróság feladata a nemzeti jogot a lehető legnagyobb mértékben a 98/59 irányelv szövegének és célkitűzéseinek a fényében értelmezni, oly módon, hogy az annak 2. és 3. cikkében előírt kötelezettségeket tiszteletben tartsák, és azoknak eleget tegyenek.

(vö. 57-58. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2011. március 3.(*)

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Szociálpolitika - 98/59/EK irányelv - Csoportos létszámcsökkentés - A munkaszerződésnek a jogi személy munkáltató megszüntetését és felszámolását elrendelő bírósági határozat következtében történő, azonnali hatályú felmondása - A munkavállalók képviselőivel való konzultáció elmaradása - A felszámoló munkáltatónak való minősítése"

A C-235/10-C-239/10. sz. egyesített ügyekben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a Cour de cassation (Luxemburg) a Bírósághoz 2010. május 12-én érkezett, 2010. április 29-i határozataival terjesztett elő az előtte

David Claes (C-235/10),

Sophie Jeanjean (C-236/10),

Miguel Rémy (C-237/10),

Volker Schneider (C-238/10),

Xuan-Mai Tran (C-239/10)

és

a Landsbanki Luxembourg SA (felszámolás alatt)

között folyamatban lévő eljárásokban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, Juhász E. (előadó), G. Arestis, J. Malenovský és T. von Danwitz bírák,

főtanácsnok: V. Trstenjak,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- D. Claes, S. Jeanjean, M. Rémy, V. Schneider és X-M. Tran képviseletében R. Michel ügyvéd,

- a Landsbanki Luxembourg SA (felszámolás alatt) képviseletében C. Jungers ügyvéd,

- az Európai Bizottság képviseletében G. Rozet, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügyek elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelv (HL L 225., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 327. o., helyesbítve: HL L 59., 2007. 2. 27., 84. o.) 1-3. cikkének az értelmezésére vonatkoznak.

2 E kérelmeket a D. Claes, S. Jeanjean, M. Rémy, V. Schneider, valamint X-M. Tran és a felszámolás alatt álló Landsbanki Luxembourg SA (a továbbiakban: Landsbanki) között a munkaszerződéseik ezen utóbbi megszüntetését és felszámolását elrendelő bírósági határozat következtében történő azonnali hatályú felmondásának tárgyában folyamatban lévő eljárások keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. február 17-i 75/129/EGK tanácsi irányelv (HL L 48., 29. o.) az 1. cikke (2) bekezdése d) pontjának eredeti változatában arról rendelkezik, hogy ezen irányelv nem alkalmazandó a vállalkozás tevékenységének megszűnése által érintett munkavállalókra, ha a megszüntetés bírósági határozat következtében történik.

4 A 75/129 irányelvet módosító, 1992. június 24-i 92/56/EGK tanácsi irányelv (HL L 245., 3. o.) harmadik preambulumbekezdése szerint elő kell írni, hogy a 75/129 irányelv főszabály szerint azokra a csoportos létszámcsökkentésekre is alkalmazandó, amelyeket többek között a vállalkozás tevékenységének bírósági határozat alapján történő megszűnése eredményez.

5 A 92/56 irányelv 1. cikke hatályon kívül helyezte a 75/129 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének d) pontját.

6 A 92/56 irányelv hatodik preambulumbekezdése szerint szükséges annak biztosítása, hogy a munkáltató tájékoztatásra, konzultációra és értesítésre vonatkozó kötelezettségei attól függetlenül fennálljanak, hogy a csoportos létszámcsökkentésekről szóló döntést a munkáltató vagy az e munkáltatót ellenőrző vállalkozás hozza-e meg.

7 A 92/56 irányelvvel módosított 75/129 irányelvet hatályon kívül helyezte a 98/59 irányelv, és ez utóbbi annak helyébe lépett.

8 A módosított 75/129 irányelvet egységes szerkezetbe foglaló 98/59 irányelv kilencedik preambulumbekezdése szerint elő kell írni, hogy a jelen irányelv főszabály szerint azokra a csoportos létszámcsökkentésekre is alkalmazandó, amelyeket többek között a vállalkozás tevékenységének bírósági határozat következtében történő megszűnése eredményez.

9 A 98/59 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján ezen irányelv alkalmazása céljából a "csoportos létszámcsökkentés" alatt azokat az elbocsátásokat kell érteni, amelyeket valamely munkáltató egy vagy több, nem a munkavállalók személyében rejlő ok miatt foganatosít, amennyiben bizonyos mennyiségi és időbeli feltételek teljesülnek.

10 Az említett irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében ez az irányelv nem alkalmazandó:

"a) azoknak a munkaszerződéseknek a keretein belül történő csoportos létszámcsökkentésekre, amelyeket korlátozott időtartamra [helyesen: határozott időre] vagy meghatározott feladatra nézve kötöttek, kivéve ha az elbocsátások az ilyen szerződések lejárta vagy azok teljesítése előtt történnek;

b) a közigazgatási vagy a közjogi (vagy azokban a tagállamokban, amelyekben ezt a fogalmat nem ismerik, az azokkal egyenértékű hatósági) intézmények dolgozóira;

c) a tengerjáró hajók legénységére."

11 Ugyanezen irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Ha egy munkáltató csoportos létszámcsökkentéseket tervez, megállapodás kötése céljából megfelelő időben konzultációkat kezdeményez a munkavállalók képviselőivel.

(2) A konzultációk kiterjednek legalább a csoportos létszámcsökkentések elkerülésének vagy az érintett munkavállaló-létszám csökkentésének módjaira és eszközeire, valamint a következmények enyhítésére olyan kísérő szociális intézkedések alkalmazása révén, amelyek - többek között - az elbocsátott munkavállalók áthelyezéséhez vagy átképzéséhez nyújtott támogatásra vonatkoznak.

A tagállamok előírhatják, hogy a munkavállalók képviselői szakértők segítségét kérhetik a nemzeti jogszabályoknak és/vagy gyakorlatnak megfelelően.

(3) Annak érdekében, hogy a munkavállalók képviselői konstruktív javaslatokat tehessenek, a munkáltatók a konzultációk során megfelelő időben:

a) megadnak nekik minden, a tárgyra vonatkozó információt; továbbá

b) írásban feltétlenül közlik velük:

i. a tervezett elbocsátások okait;

ii. az elbocsátani kívánt munkavállalók számát és munkavállalói kategóriákat;

iii. a rendszerint alkalmazott munkavállalók számát és a munkavállalói kategóriákat;

iv. azt az időszakot, amely során a tervezett elbocsátásokat végre kívánják hajtani;

v. az elbocsátani kívánt munkavállalók kiválasztására javasolt ismérveket, amennyiben a nemzeti jogszabályok és/vagy a gyakorlat e jogot a munkáltatóra ruházzák;

vi. a nemzeti jogszabályokból és/vagy gyakorlatból következő végkielégítéstől eltérő, esetleges egyéb végkielégítés kiszámításának módszerét.

A munkáltató legalább az első albekezdés b) pontjának i-v. alpontjában előírtakra vonatkozó írásbeli tájékoztatás egy másolati példányát az illetékes állami hatóságnak eljuttatja.

(4) Az (1), (2) és (3) bekezdésben foglalt kötelezettségek attól függetlenül fennállnak, hogy a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntést a munkáltató vagy a munkáltatót ellenőrző vállalkozás hozza-e meg.

Az ebben az irányelvben foglalt tájékoztatási, konzultációs és értesítési kötelezettségek állítólagos megszegésének megítélésében nem vehető figyelembe a munkáltatónak az a védekezése, hogy a csoportos létszámcsökkentéshez vezető döntést meghozó vállalkozás nem adta meg a szükséges információt a munkáltatónak."

12 A 98/59 irányelv 3. cikke a következőképpen szól:

"(1) A munkáltató minden tervezett csoportos létszámcsökkentésről írásban értesíti az illetékes hatóságot.

A tagállamok azonban rendelkezhetnek úgy, hogy az üzem [helyesen: vállalkozás] tevékenységének bírósági határozat következtében történt megszüntetése miatt tervezett csoportos létszámcsökkentés esetében a munkáltató csak akkor értesíti írásban az illetékes hatóságot, ha az utóbbi ezt kéri.

Ez az értesítés tartalmazza a tervezett csoportos létszámcsökkentésre és a munkavállalók képviselőivel folytatott, a 2. cikk által előírt konzultációkra vonatkozó összes lényeges információt, és különösen az elbocsátás okait, az elbocsátandó munkavállalók létszámát, a rendszerint foglalkoztatott munkavállalók létszámát és azt az időszakot, amely során az elbocsátásokat végre kívánják hajtani.

(2) A munkáltató az (1) bekezdésben előírt értesítés egy példányát átadja a munkavállalók képviselőinek.

A munkavállalók képviselői az esetleges észrevételekkel az illetékes állami hatósághoz fordulhatnak."

13 Ezen irányelv 4. cikke értelmében:

"(1) Az illetékes állami hatóságnak bejelentett tervezett csoportos létszámcsökkentések a felmondási időre vonatkozó egyéni jogokra irányadó rendelkezések sérelme nélkül legkorábban 30 nappal a 3. cikk (1) bekezdésében előírt értesítést követően léphetnek hatályba.

A tagállamok feljogosíthatják az illetékes állami hatóságot, hogy az előző albekezdésben előírt határidőt lerövidítse.

(2) Az (1) bekezdésben előírt időszakot az illetékes állami hatóság arra használja fel, hogy megoldást keressen a tervezett csoportos létszámcsökkentések következtében felmerülő problémákra.

(3) Amennyiben az (1) bekezdésben előírt eredeti időszak 60 napnál rövidebb, a tagállamok feljogosíthatják az illetékes állami hatóságot, hogy az eredeti határidőt az értesítés megtételétől számított 60 napig meghosszabbítsa, ha fennáll annak a veszélye, hogy a tervezett csoportos létszámcsökkentések következtében felmerülő problémákat az eredeti határidőn belül valószínűleg nem lehet megoldani.

A tagállamok az illetékes állami hatóságot további hosszabbításokra jogosíthatják fel.

A meghosszabbítást és annak indokolását az (1) bekezdésben előírt eredeti határidő lejárta előtt közölni kell a munkáltatóval.

(4) A tagállamoknak nem szükséges alkalmazniuk ezt a cikket az üzem [helyesen: vállalkozás] tevékenységének bírósági határozat alapján történt megszüntetése miatt tervezett [helyesen: bekövetkezett] csoportos létszámcsökkentés esetében."

A nemzeti jog

14 A luxembourgi code du travail (a munka törvénykönyve) L. 125-1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"[A] munkaszerződés azonnali hatállyal megszűnik a munkáltató tevékenységének a halála, cselekvőképtelensége vagy csődjének megállapítása következtében történő megszűnése esetén. [...]

Amennyiben a csődgondnok vagy a munkáltató jogutódja nem folytatja a tevékenységet, a munkavállaló jogosult:

1. az esemény bekövetkeztének hónapjában és az azt követő hónapban esedékes fizetésére;

2. a havi fizetése ötven százalékának megfelelő, azon felmondási időre vonatkozó végkielégítésre, amelyre a munkavállaló igényt tarthatott volna [...]

A munkavállalónak a fenti albekezdésnek megfelelően juttatott fizetések és végkielégítések azonban nem haladhatják meg azon fizetések és végkielégítések összegét, amelyre a munkavállaló igényt tarthatott volna a felmondási idővel történő elbocsátás esetén."

15 E törvénykönyv L. 166-1-L. 166-5. cikke a csoportos létszámcsökkentés fogalmára és az ilyen elbocsátás esetén fennálló munkáltatói kötelezettségekre vonatkozik.

16 A pénzügyi ágazatról szóló 1993. április 5-i törvénynek - a hitelintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló, 2001. április 4-i 2001/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a pénzügyi ágazatról szóló, 1993. április 5-i módosított törvénybe történő átültetéséről szóló - 2004. március 19-i törvénnyel (Mémorial A 2004., 708. o.) módosított 61. cikke előírja:

"(1) Megszüntetés vagy felszámolás akkor következhet be, ha:

a) a kifizetések előző fejezetben előírt, korábban elhatározott felfüggesztése láthatóan nem teszi lehetővé azon helyzet rendezését, amely e felfüggesztést indokolttá tette;

b) a hitelintézet pénzügyi helyzete olyan mértékben ingott meg, hogy ez utóbbi többé nem tud eleget tenni a hitelezőivel és tagjaival szemben fennálló kötelezettségvállalásainak;

c) a hitelintézet engedélyét visszavonták, és e határozat jogerőssé vált.

(2) Kizárólag a Commission [de surveillance du secteur financier] (a pénzügyi ágazat felügyelőbizottsága) vagy - az [említett] Commission megfelelő perbe hívásával - a Procureur d'État (államügyész) kérhetik a Tribunaltól (bíróság) valamely hitelintézet megszüntetésének és felszámolásának megállapítását.

[...]

(7) A felszámolás elrendelésével a Tribunal felszámoló bírót, valamint egy vagy több felszámolót nevez ki. Meghatározza a felszámolás módját. Dönthet úgy, hogy alkalmazhatók a csődre vonatkozó szabályok. Ebben az esetben a kifizetések megszüntetésének idejét olyan időpontban állapíthatja meg, amely a 60-2. cikk (3) bekezdésében előírt kereset benyújtását legfeljebb hat hónappal előzi meg. A felszámolás módja később akár hivatalból, akár a felszámoló vagy a Commission [de surveillance du secteur financier] keresetére módosítható.

[...]"

Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

17 A Landsbanki egy Luxembourgban letelepedett hitelintézet.

18 A luxembourgi tribunal d'arrondissement (kerületi bíróság) a Landsbanki kérelmére engedélyezte kifizetéseinek legfeljebb hat hónapos időszakra történő felfüggesztését, és a Deloitte SA-t jelölte ki a vagyonkezelés ellenőrzésére.

19 2008. november 27-i keresetében az államügyész a luxembourgi tribunal d'arrondissement-tól kérte a Landsbanki megszüntetését és felszámolását. A Commission de surveillance du secteur financier szintén kérte a hitelintézet bírósági felszámolását.

20 2008. december 12-i ítéletében a luxembourgi tribunal d'arrondissement elrendelte a Landsbanki megszüntetését, mivel úgy vélte, hogy annak helyzete nem rendezhető, és hogy az nem képes kötelezettségvállalásainak eleget tenni. Egyúttal kimondta a Landsbanki felszámolását, és két felszámolót nevezett ki.

21 2008. december 15-i levelükben e felszámolók, értesítve a Landsbanki munkavállalóit annak megszüntetéséről és felszámolásáról, tájékoztatták e munkavállalókat arról, hogy a szerződésük a luxembourgi munka törvénykönyve L. 125-1. cikkének megfelelően megszűnik.

22 2008. december 19-én a Landsbanki banki engedélyét visszavonták.

23 2008. december 24-i keresetükkel az alapügy felperesei a tribunal de travail (munkaügyi bíróság) elnökéhez fordultak annak megállapítását kérve, hogy elbocsátásuk semmis, mivel üzemi megbízottakról és egy terhes nőről van szó. Kérelmezték az azonnali visszahelyezésüket.

24 2009. február 10-i végzéseivel a tribunal de travail elnöke a kérelmeket megalapozatlannak nyilvánította, mivel a körülmények a visszahelyezést gyakorlatilag lehetetlenné tették.

25 Az alapügy felperesei fellebbezést nyújtottak be e végzésekkel szemben.

26 2009. június 4-i végzéseivel a cour d'appel (fellebbviteli bíróság) hatáskörrel rendelkező tanácsának elnöke a fellebbezéseket megalapozatlannak nyilvánította, és helybenhagyta a megtámadott végzéseket, azzal az indokkal, hogy a jelen ügyben fennállnak azok az okok, amelyek a jogalkotót arra késztették, hogy a luxembourgi munka törvénykönyvének L. 125-1. cikkében előírja a munkaszerződések azonnali hatályú felmondását abban az esetben, ha a tevékenység a munkáltató csődje megállapításának következtében szűnik meg. Mivel a tevékenység a csődhöz hasonló ok miatt szűnt meg, a bírósági felszámolást az ezen L. 125-1. cikkében előírt csődnek kell tekinteni.

27 Az alapügy felperesei a 2009. június 4-i végzésekkel szemben felülvizsgálati kérelemmel fordultak a Cour de cassationhoz, amely - mivel úgy vélte, hogy a 98/59 irányelv 1-3. cikkének az értelmezése szükséges ahhoz, hogy az előtte folyamatban lévő ügyekben döntést hozzon - úgy határozott, hogy az eljárásokat felfüggeszti, és a következő, az említett ügyekben ugyanúgy megfogalmazott kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"1) Úgy kell-e értelmezni a [...] 98/59 irányelv 1., 2. és 3. cikkét, hogy azok vonatkoznak a munkáltató tevékenységének a csőd megállapítása, illetve a [2004. március 19-i törvénnyel módosított] pénzügyi ágazatról szóló [...] 1993. április 5-i törvény 61. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján hozott, a hitelintézet fizetésképtelensége miatt annak megszüntetését és felszámolását elrendelő bírósági határozat következtében való megszűnésére, figyelemmel arra, hogy ilyen megszűnés esetén a nemzeti jog a munkaszerződés azonnali hatályú felmondását írja elő?

2) Igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni a 98/59 irányelv 1., 2. és 3. cikkét, hogy a csődgondnok vagy felszámoló olyan munkáltatónak tekintendő, amely csoportos létszámcsökkentést tervez, és képes ennek érdekében [ezen] irányelv 2. és 3. cikkében említett cselekmények teljesítésére, illetve elbocsátások foganatosítására (a C-323/08. sz., Rodríguez Mayor és társai ügyben 2009. december 10-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-11621. o.] 39., 40. és 40. pontja)?"

28 A Bíróság elnöke a 2010. június 14-i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C-235/10-C-239/10. sz. ügyeket.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

29 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt szeretné megtudni, hogy úgy kell-e értelmezni a 98/59 irányelv 1-3. cikkét, hogy azok alkalmazandók valamely vállalkozás mint munkáltató tevékenységének fizetésképtelenség miatti megszüntetését és felszámolását elrendelő bírósági határozat következtében való megszűnésére, még ha ilyen megszűnés esetén a nemzeti jogszabály a munkavállalók munkaszerződéseinek azonnali hatályú felmondását írja is elő.

30 A 75/129 irányelv az 1. cikke (2) bekezdésének d) pontjában akként rendelkezett, hogy az irányelv nem vonatkozik a vállalkozás tevékenységének megszűnésével érintett munkavállalókra, amennyiben az bírósági határozat eredménye volt. E rendelkezés az ugyanezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontjában megállapított szabály alóli kivételt írt elő, amely a 98/59 irányelv ugyanezen rendelkezésével azonos megfogalmazásban kimondta, hogy a 75/129 irányelv alkalmazása céljából a "csoportos létszámcsökkentések" alatt az olyan elbocsátások értendők, amelyeket valamely munkáltató egy vagy több, nem a munkavállalók személyében rejlő ok miatt foganatosít (a C-55/02. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2004. október 12-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-9387. o.] 55. pontja).

31 A 92/56 irányelv 1. cikke (1) pontjának b) alpontja hatályon kívül helyezte a 75/129 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének d) pontját.

32 E módosítást kiemelte az uniós jogalkotó a 92/56 irányelv harmadik preambulumbekezdésében, amely szerint elő kell írni, hogy a 75/129 irányelv főszabály szerint azokra a csoportos létszámcsökkentésekre is alkalmazandó, amelyeket többek között a vállalkozás tevékenységének bírósági határozat alapján történő megszüntetése eredményez.

33 A Bíróság megállapította, hogy a 75/129 irányelv e módosítása óta valamennyi, a vállalkozás tevékenységének megszűnését követő csoportos létszámcsökkentéssel járó esetben - még akkor is, ha a tevékenység megszűnésére bírósági határozat alapján került sor - a munkáltató köteles tájékoztatni a munkavállalókat és konzultálni velük (lásd ebben az értelemben a C-187/05-C-190/05. sz., Agorastoudis és társai ügyben 2006. szeptember 7-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-7775. o.] 33. pontját).

34 Emlékeztetni kell arra is, hogy a 75/129 irányelv hatályának e kiterjesztésével párhuzamosan az uniós jogalkotó ezt az irányelvet a 92/56 irányelv által két rendelkezéssel, nevezetesen a 3. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével és 4. cikkének (4) bekezdésével egészítette ki.

35 Egyrészt e 3. cikk (1) bekezdésének második albekezdése lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy úgy rendelkezzenek, hogy a vállalkozás tevékenységének bírósági határozat következtében történő megszüntetéséhez kapcsolódó tervezett csoportos létszámcsökkentés esetében a munkáltató csak akkor értesítse írásban az illetékes hatóságot, ha az utóbbi ezt kéri. E rendelkezés csak a tervezett létszámcsökkentésre vonatkozó tájékoztatási kötelezettséget érinti.

36 Másrészt az említett 4. cikk (4) bekezdése alapján a tagállamoknak nem szükséges alkalmazniuk az illetékes állami hatóságnak már bejelentett tervezett csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó, ugyanezen cikkben szereplő (1)-(3) bekezdését a vállalkozás tevékenységének bírósági határozat alapján történő megszűnése miatt bekövetkezett csoportos létszámcsökkentésekre. E 4. cikk (1)-(3) bekezdése azon határidőkre vonatkozik, amikor a bejelentett tervezett csoportos létszámcsökkentés hatályba lép.

37 A 92/56 irányelvvel módosított 75/129 irányelv III. szakaszában szereplő fenti két - a csoportos létszámcsökkentési eljárásról szóló - rendelkezés bizonyos választási lehetőséget nyújt a tagállamoknak. Nem korlátozzák azonban az irányelv hatályát, ellentétben az ugyanezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében előírt azon három esettel, amelyekben az irányelv nem alkalmazandó.

38 Ebből következik, hogy a 92/56 irányelvvel módosított 75/129 irányelv hatálya - az 1. cikkének (2) bekezdésében előírt három kivétel sérelme nélkül - kiterjed a vállalkozás tevékenységének bírósági határozat alapján történő megszűnése következtében történő csoportos létszámcsökkentésekre.

39 A 98/59 irányelv nem tartalmaz semmiféle, a 92/56 irányelvvel módosított 75/129 irányelv jelen ügyben releváns rendelkezéseit érintő módosítást.

40 Először is a 92/56 irányelv harmadik preambulumbekezdésének szövege megismétlődik a 98/59 irányelv kilencedik preambulumbekezdésében.

41 Másodszor a 98/59 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése és 4. cikkének (4) bekezdése azonos megfogalmazásban megismétli a 92/56 irányelvvel módosított 75/129 irányelv megfelelő rendelkezéseit.

42 Harmadszor a 98/59 irányelv nem tartalmaz semmiféle olyan, a vállalkozás tevékenységének bírósági határozat miatti megszűnése következtében történő csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó rendelkezést, amely ne szerepelne a 92/56 irányelvvel módosított 75/129 irányelvben.

43 Ezért meg kell állapítani, hogy a 98/59 irányelv hatálya - az 1. cikkének (2) bekezdésében előírt három kivétel sérelme nélkül - kiterjed a vállalkozás tevékenységének bírósági határozat miatti megszűnése következtében történő csoportos létszámcsökkentésekre.

44 E megállapítást a Landsbanki állításával ellentétben sem a fent hivatkozott Rodríguez Mayor és társai ügyben hozott ítélet, sem pedig az alapügy sajátosságai nem kérdőjelezhetik meg.

45 Először is a fent hivatkozott Rodriguez Mayor és társai ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben az volt a kérdés, hogy a 98/59 irányelvvel ellentétes-e az, hogy nem minősül csoportos létszámcsökkentésnek több munkavállaló munkaszerződésének a természetes személy munkáltatójuk halála miatti megszűnése, amennyiben a vállalkozás nem száll át örökösre.

46 Meg kell azonban állapítani, hogy jelentős különbség van azon helyzet között, amikor a természetes személy munkáltató halála után a vállalkozása nem száll át senkire, és - az alapügyben szereplő - azon helyzet között, amikor a jogi személy munkáltató megszüntetését és felszámolását bírósági határozat rendelte el. Ezen utóbbi esetben ugyanis a munkáltató mindaddig ugyanaz marad, amíg a jogi személyisége egyrészt a 98/59 irányelv 2. és 3. cikkében említett cselekmények elvégzéséhez, másrészt pedig adott esetben a csoportos létszámcsökkentés végrehajtásához fennáll.

47 Másodszor az alapügy sajátosságaival kapcsolatban a Landsbanki tévesen érvel azzal, hogy a vállalkozás megszüntetése és felszámolása, valamint a munkaszerződések nemzeti jogszabályban előírt megszűnése egybeesnek, oly módon, hogy gyakorlatilag képtelen teljesíteni a munkavállalók képviselőivel folytatandó konzultációkra vonatkozó kötelezettségeit.

48 E tekintetben meg kell állapítani, hogy kizárólag a nemzeti jog rendelkezéseinek alkalmazásából adódó jogi helyzet nem határozhatja meg az uniós szabályozás értelmezését.

49 Ilyen körülmények között az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 98/59 irányelv 1-3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazandó valamely vállalkozás mint munkáltató tevékenységének fizetésképtelenség miatti megszüntetését és felszámolását elrendelő bírósági határozat következtében történő megszűnésére, még ha az ilyen megszűnés esetén a nemzeti jogszabály a munkavállalók munkaszerződéseinek azonnali hatályú felmondását is írja elő.

A második kérdésről

50 Az alapügy felperesei azzal érvelnek, hogy a felszámolás alatt álló Landsbanki maradt a munkáltató jogi személy, azzal az egyetlen különbséggel, hogy annak képviseleti szervei megváltoztak, mivel az igazgatótanács és az igazgatóság a felszámolók javára valamennyi jogától megfosztatott. A felperesek hozzáteszik, hogy a felszámolók a munkáltató valódi képviselőiként jártak el.

51 Az Európai Bizottság megjegyzi egyrészt, hogy a luxembourgi tribunal d'arrondissement a Landsbanki felszámolása során két felszámolót nevezett ki, és másrészt e felszámolók megtartották a személyzet egy részét, és kívülálló személyeket vettek fel a Landsbanki állományába.

52 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az első kérdésre adott válaszból következik, hogy még ha valamely nemzeti jogszabály elő is írja a munkaszerződések azonnali hatályú felmondását abban az esetben, ha a munkáltató tevékenysége fizetésképtelenség miatti megszüntetését és felszámolását elrendelő bírósági határozat következtében szűnik meg, az ilyen csoportos létszámcsökkentés a 98/59 irányelv hatálya alá tartozik.

53 Fizetésképtelenség esetén azon vállalkozás jogi személyisége, amelynek a megszüntetését és felszámolását bírósági határozat elrendelte, csak meghatározott célból áll fenn, mégpedig ezen eljárás érdekében és a felszámolási műveletek zárómérlegének a közzétételételéig. Azonban az ilyen vállalkozás köteles a jogi személyisége fennállásának végleges megszűnése időpontjáig teljesíteni a 98/59 irányelv 2. és 3. cikkében előírt, munkáltatót terhelő kötelezettségeket.

54 Amennyiben a szóban forgó vállalkozás igazgatósága a helyén marad, még ha az említett vállalkozás üzletvitelét illetően korlátozott hatáskörrel rendelkezik is, ezen igazgatóságnak kell biztosítania a munkáltatót a 98/59 irányelv 2. és 3. cikke alapján terhelő kötelezettségek teljesítését.

55 Ezzel szemben, ha a szóban forgó vállalkozás üzletvitelét teljes mértékben átveszi a felszámoló, akkor ezen utóbbi feladata a 98/59 irányelvből eredő kötelezettségek teljesítése.

56 Emlékeztetni kell arra, hogy a 98/59 irányelv 2. cikkében előírt konzultációk nemcsak a csoportos létszámcsökkentések elkerülésére, hanem a következmények enyhítésének lehetőségeire is kiterjednek olyan kísérő szociális intézkedések alkalmazása révén, amelyek többek között az elbocsátott munkavállalók áthelyezéséhez vagy átképzéséhez nyújtott támogatásra vonatkoznak (lásd ebben az értelemben a C-44/08. sz., Akavan Erityisalojen Keskusliitto AEK és társai ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-8163. o.] 64. pontját).

57 Abban az esetben, ha a 98/59 irányelvből eredő kötelezettségek nem terhelnek senkit, a nemzeti bíróság feladata a nemzeti jogot a lehető legnagyobb mértékben a 98/59 irányelv szövegének és célkitűzéseinek a fényében értelmezni, oly módon, hogy az annak 2. és 3. cikkében előírt kötelezettségeket tiszteletben tartsák, és azoknak eleget tegyenek.

58 Ilyen körülmények között a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 98/59 irányelv 2. és 3. cikkéből eredő kötelezettségeket mindaddig teljesíteni kell, amíg végleg meg nem szűnik azon vállalkozás jogi személyisége, amelynek a megszüntetését és felszámolását elrendelték. A munkáltatót e cikkek alapján terhelő kötelezettségeket, amennyiben a helyén marad, a szóban forgó vállalkozás igazgatóságának kell teljesítenie, még ha e vállalkozás üzletvitelét illetően korlátozott hatáskörrel rendelkezik is, vagy annak felszámolójának, ha az az említett vállalkozás üzletvitelét teljes mértékben átveszi.

A költségekről

59 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelv 1-3. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazandó valamely vállalkozás mint munkáltató tevékenységének fizetésképtelenség miatti megszüntetését és felszámolását elrendelő bírósági határozat következtében történő megszűnésére, még ha az ilyen megszűnés esetén a nemzeti jogszabály a munkavállalók munkaszerződéseinek azonnali hatályú felmondását is írja elő.

2) A 98/59 irányelv 2. és 3. cikkéből eredő kötelezettségeket mindaddig teljesíteni kell, amíg végleg meg nem szűnik azon vállalkozás jogi személyisége, amelynek a megszüntetését és felszámolását elrendelték. A munkáltatót e cikkek alapján terhelő kötelezettségeket, amennyiben a helyén marad, a szóban forgó vállalkozás igazgatóságának kell teljesítenie, még ha e vállalkozás üzletvitelét illetően korlátozott hatáskörrel rendelkezik is, vagy annak felszámolójának, ha az az említett vállalkozás üzletvitelét teljes mértékben átveszi.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: francia.