A Kúria Gfv.30107/2012/6. számú precedensképes határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 195. §, 206. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 4. §, 34. §] Bírók: Csőke Andrea, Hosszú Hedvig, Pethőné dr. Kovács Ágnes
A határozat elvi tartalma:
A nem az adós tulajdonában álló vagyontárgyaknak a felszámolás során történő értékesítéséből befolyó ellenérték nem tartozik a felszámolási vagyonba. A tulajdonjogát állítónak a felszámolás kezdő időpontjára vonatkozóan kell tulajdonjogát bizonyítania. 1991. XLIX. Tv. 34. § (2), 1991. XLIX. Tv. 4. § (1), 1952. III. Tv. 195. § (6), 1952. III. Tv. 206. § (1)
Kapcsolódó határozatok:
Kúria G.40541/2010., Budapest Környéki Törvényszék G.40541/2010/9., Fővárosi Ítélőtábla Gf.40466/2011/5., *Kúria Gfv.30107/2012/6.* (BH+ 2013.4.163)
***********
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Lencs Petra ügyvéd) által képviselt R. T. B.V. felperesnek dr. Szabó János Zoltán ügyvéd által képviselt R. T. H.Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt a Pest Megyei Bíróságon 1.G.40.541/2010.számon folyamatban volt és a Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.466/2011/5.számú ítéletével jogerősen befejezett perben, a jogerős ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi:
í t é l e t e t:
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg az alperesnek 506.300 (ötszázhatezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes Hollandiában bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, amely gépjármű-hasznosítással, haszonjárművek bérbeadásával, lízingeléssel foglalkozik.
A Magyarországon cégnyilvántartásba vett alperesi társaság 1993-ban alakult. Főtevékenységként közúti teherszállítást végzett. 2000-ben a tagjai a hollandiai székhelyű R. T. B.V. és a R. B. B.V. társaságok voltak.
Az említett társaságok, valamint a R. H. B.V. a felperessel szerződéses jogviszonyban álltak, egy 1996. július 29-én kelt, határozatlan időre, gépjárművek felperes általi bérbeadására kötött bérleti keretszerződés alapján.
A keretszerződésben foglaltakra utalással, 2000. július 24-én öt darab, 2000. szeptember 23-án négy darab, 2000. szeptember 27-én három darab, 2000. szeptember 29-én ugyancsak három darab gépjárművet adott bérbe a felperes a hollandiai társaságoknak hat évre, havi díjfizetési kötelezettség mellett azzal, hogy részükre a szerződés időtartamának leteltekor 30.000 holland gulden ellenében vételi jogot biztosított. A 2000. július 24-én kelt megállapodásokat 2006. július 25-én 2007. július 31-éig meghosszabbították a szerződő felek. 2006. szeptember 28-án a 2000. szeptember 23-án kelt megállapodásokat, 2007. szeptember 23-áig, a 2000. szeptember 27-én kelt megállapodásokat 2007. szeptember 27-éig, a 2000. szeptember 29-én kelt megállapodásokat 2007. szeptember 29-ig ugyancsak meghosszabbították.
A forgalmi engedélyek kiadására hatáskörrel rendelkező holland hatóság a bérbe adott perbeli gépjárműveket 2000. júliusa, illetve szeptembere óta tartotta nyilván a nyilvántartási rendszerében. Egy 2004. március 15-én kiállított igazolás, a 2000. júliusában bérbe adott öt darab járműre nézve a felperest tüntette fel tulajdonosként.
A bérleti szerződésekben megjelölt járművek Magyarországon is forgalomba helyezésre kerültek. A 2000. július 24-én bérbe adottakat 2000. szeptember 19-e óta az alperes tulajdonaként tartotta nyilván az arra illetékes magyar hatóság. A 2000. szeptemberében kötött bérleti szerződéssel érintett gépjárművek 2000. novembere óta szerepeltek a magyar nyilvántartási rendszerben, amely azok tulajdonosaként ugyancsak az alperest jelölte.
A Pest Megyei Bíróság a 8.Fpk.13-07-001862 számú eljárásban 2007. október 18-án megindította az alperes felszámolását.
A felperes a 2008. december 12-én benyújtott, utóbb módosított keresetében kérte elsődlegesen annak megállapítását, hogy a perbeli gépjárművek a tulajdonát képezik. Másodlagosan kérelmet terjesztett elő a keresetének benyújtását követően értékesített ingóságok befolyt 34.910.316 Ft-os vételárának az alperes általi megfizetésre kötelezése iránt.
Állította, hogy a gépjárművek forgalmi engedélyéről Hollandiában kiállított, 2004-ben kelt hivatalos igazolások, a mellékelt bérleti szerződések, illetve azok módosításai bizonyítják tulajdonjogát a magyar nyilvántartási rendszerben szereplő adatokkal szemben. Utalt arra is, hogy a bérlők a szerződés alapján őket megillető vételi jogukat nem gyakorolták, a perbeli ingóságok tulajdonjogát nem szerezték meg, arra vonatkozó tulajdonjogot ezért nem ruházhattak át az alperesre. Az alperes nevében eljárni jogosult felszámoló ennek ellenére a felperesi tulajdonjogot nem ismerte el. A vitatott tulajdoni helyzet miatt, az érintett járművek tárolási költségeinek, értékcsökkenésének elkerülése érdekében a felszámolóval, valamint az adós vagyonára igényt tartó zálogjogosult holland bankkal megállapodott és hozzájárult a járművek értékesítéséhez. A 2009. január 15-i eladásból származó, összesen 34.910.316 Ft befolyt vételárat a felszámoló 2009. május 18-án ügyvédi letétbe helyezte. A letéti szerződés szerint, ha a felperes pernyertes lesz, a letétbe helyezett pénzösszeget részére kell kifizetni. Pervesztessége esetén pedig abból az adós zálogjoggal biztosított hitelezője nyer kielégítést.
A felperes szerint a Pp.123.§-ában írt feltételek a megállapítási kereset előterjesztésére fennállnak. Az alperessel szembeni jogainak megóvása végett ugyanis szüksége van a perbeli ingóságokra vonatkozó tulajdonjogának megállapítására. A felszámolás kezdő időpontját követő értékesítés miatt, hitelezői igényének bejelentésére nem volt módja. Előadta azt is, hogy a gépjárművek értékesítéséből befolyt pénzösszeget a felszámoló elkülönítetten kezeli, az nem képezi a felszámolási vagyon részét. Ez okból az alperes perbeli marasztalásának - az igény felszámolási eljáráson kívüli érvényesítésének - sem látta jogi akadályát.
Az alperes kérte a kereset elutasítását. Állította, hogy a felszámolás kezdő időpontjában a járművek tulajdonosa volt. Azokat jogelődjeitől adásvétel jogcímén szerezte meg, a vételárat kifizette. A járművek vámeljárás lefolytatását követően kerültek Magyarországon forgalomba helyezésre. Azok forgalmi engedélye, illetve a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala által vezetett nyilvántartás a tulajdonjogát igazolja.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 34.910.316 Ft-ot.
Úgy ítélte, a felperes által csatolt okiratok - a gépjárművek hollandiai nyilvántartási adatai, a bérleti keretszerződés Hollandián kívüli használatára, a járművek elidegenítésére, terhelésére, birtokának átengedésére, bérbeadására, harmadik személynek átengedésére vonatkozó tiltó rendelkezései - kizárják az alperes tulajdonszerzésének lehetőségét, igazolják a felperes tulajdonjogát. Ez utóbbit erősíti az a tény is, hogy az alperes 2000-től fennálló tulajdonjogát igazoló, magyar hatóság által kiállított okiratban foglaltak ellenére, a gépjárművek bérleti szerződéseit még 2006-ban is módosították a szerződő felek, a felperes ennek során tulajdonosi jogokat gyakorolt.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!