BH+ 2013.4.163 A nem az adós tulajdonában álló vagyontárgyaknak a felszámolás során történő értékesítéséből befolyó ellenérték nem tartozik a felszámolási vagyonba. A tulajdonjogát állítónak a felszámolás kezdő időpontjára vonatkozóan kell tulajdonjogát bizonyítania [1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 4. § (1) bek., 34. § (2) bek., Pp. 123. §, 195. § (6) bek., 206. § (1) bek.].

A felperes Hollandiában bejegyzett korlátolt felelősségű társaság, amely gépjármű-hasznosítással, haszonjárművek bérbeadásával, lízingeléssel foglalkozik.

A Magyarországon cégnyilvántartásba vett alperes társaság 1993-ban alakult. Főtevékenységként közúti teherszállítást végzett. 2000-ben a tagjai a hollandiai székhelyű R. T. K. B.V. és az R. B. B.V. társaságok voltak.

Az említett társaságok, valamint a R. Holding B.V. a felperessel szerződéses jogviszonyban álltak, egy 1996. július 29-én kelt, határozatlan időre kötött, gépjárművek felperes általi bérbeadására létrejött bérleti keretszerződés alapján.

A keretszerződésben foglaltakra utalással, 2000. július 24-én öt darab, 2000. szeptember 23-án négy darab, 2000. szeptember 27-én három darab, 2000. szeptember 29-én ugyancsak három darab gépjárművet adott bérbe a felperes a hollandiai társaságoknak hat évre, havi díjfizetési kötelezettség mellett azzal, hogy részükre a szerződés időtartamának leteltekor 30 000 holland gulden ellenében vételi jogot biztosított. A 2000. július 24-én kelt megállapodásokat 2006. július 25-én 2007. július 31-éig meghosszabbították a szerződő felek. 2006. szeptember 28-án a 2000. szeptember 23-án kelt megállapodásokat, 2007. szeptember 23-áig, a 2000. szeptember 27-én kelt megállapodásokat 2007. szeptember 27-éig, a 2000. szeptember 29-én kelt megállapodásokat 2007. szeptember 29-ig ugyancsak meghosszabbították.

A forgalmi engedélyek kiadására hatáskörrel rendelkező holland hatóság a bérbe adott perbeli gépjárműveket 2000 júliusa, illetve szeptembere óta tartotta nyilván a nyilvántartási rendszerében. Egy 2004. március 15-én kiállított igazolás, a 2000 júliusában bérbe adott öt darab járműre nézve a felperest tüntette fel tulajdonosként.

A bérleti szerződésekben megjelölt járművek Magyarországon is forgalomba helyezésre kerültek. A 2000. július 24-én bérbe adottakat 2000. szeptember 19-e óta az alperes tulajdonaként tartotta nyilván az arra illetékes magyar hatóság. A 2000 szeptemberében kötött bérleti szerződéssel érintett gépjárművek 2000 novembere óta szerepeltek a magyar nyilvántartási rendszerben, amely azok tulajdonosaként ugyancsak az alperest jelölte.

A megyei bíróság 2007. október 18-án megindította az alperes felszámolását.

A felperes a 2008. december 12-én benyújtott, utóbb módosított keresetében kérte elsődlegesen annak megállapítását, hogy a perbeli gépjárművek a tulajdonában állnak. Másodlagosan kérelmet terjesztett elő a keresetének benyújtását követően értékesített ingóságok 34 910 316 Ft-os vételárának az alperes általi megfizetésre kötelezése iránt.

Állította, hogy a gépjárművek forgalmi engedélyéről Hollandiában kiállított, 2004-ben kelt hivatalos igazolások, a mellékelt bérleti szerződések, illetve azok módosításai bizonyítják tulajdonjogát a magyar nyilvántartási rendszerben szereplő adatokkal szemben. Utalt arra is, hogy a bérlők a szerződés alapján őket megillető vételi jogukat nem gyakorolták, a perbeli ingóságok tulajdonjogát nem szerezték meg, arra vonatkozó tulajdonjogot ezért nem ruházhattak át az alperesre. Az alperes nevében eljárni jogosult felszámoló ennek ellenére a felperes tulajdonjogát nem ismerte el. A vitatott tulajdoni helyzet miatt, az érintett járművek tárolási költségeinek, értékcsökkenésének elkerülése érdekében a felszámolóval, valamint az adós vagyonára igényt tartó zálogjogosult holland bankkal megállapodott és hozzájárult a járművek értékesítéséhez. A 2009. január 15-i eladásból származó, összesen 34 910 316 Ft befolyt vételárat a felszámoló 2009. május 18-án ügyvédi letétbe helyezte. A letéti szerződés szerint, ha a felperes pernyertes lesz, a letétbe helyezett pénzösszeget részére kell kifizetni. Pervesztessége esetén pedig abból az adós zálogjoggal biztosított hitelezője nyer kielégítést.

A felperes szerint a Pp. 123. §-ában írt feltételek a megállapítási kereset előterjesztésére fennállnak. Az alperessel szembeni jogainak megóvása végett ugyanis szüksége van a perbeli ingóságokra vonatkozó tulajdonjogának megállapítására. A felszámolás kezdő időpontját követő értékesítés miatt, hitelezői igényének bejelentésére nem volt módja. Előadta azt is, hogy a gépjárművek értékesítéséből befolyt pénzösszeget a felszámoló elkülönítetten kezeli, az nem része a felszámolási vagyonnak. Ez okból az alperes perbeli marasztalásának - az igény felszámolási eljáráson kívüli érvényesítésének - sem látta jogi akadályát.

Az alperes kérte a kereset elutasítását. Állította, hogy a felszámolás kezdő időpontjában a járművek tulajdonosa volt. Azokat jogelődjeitől adásvétel jogcímén szerezte meg, a vételárat kifizette. A járművek vámeljárás lefolytatását követően kerültek Magyarországon forgalomba helyezésre. Azok forgalmi engedélye, illetve a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala által vezetett nyilvántartás a tulajdonjogát igazolja.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 34 910 316 Ft-ot.

Úgy ítélte, a felperes által csatolt okiratok - a gépjárművek hollandiai nyilvántartási adatai, a bérleti keretszerződés Hollandián kívüli használatára, a járművek elidegenítésére, terhelésére, birtokának átengedésére, bérbeadására, harmadik személynek átengedésére vonatkozó tiltó rendelkezései - kizárják az alperes tulajdonszerzésének lehetőségét, igazolják a felperes tulajdonjogát. Ez utóbbit erősíti az a tény is, hogy az alperes 2000-től fennálló tulajdonjogát igazoló, magyar hatóság által kiállított okiratban foglaltak ellenére, a gépjárművek bérleti szerződéseit még 2006-ban is módosították a szerződő felek, a felperes ennek során tulajdonosi jogokat gyakorolt.

Az elsőfokú bíróság szerint az alperes ezzel szemben - bírói kioktatás ellenére, az előírt határidőben - nem bizonyította, hogy milyen jogcímen és kitől szerezte a tulajdonjogát. E tény bizonyítatlanságának a következménye - a Pp. 164. § (1) bekezdése, illetve a Pp. 141. § (2) és (6) bekezdése értelmében - reá hárul.

Az elsőfokú bíróság kifejtette azt is, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 4. § (1) és (3)-(5) bekezdése értelmében a perbeli gépjárművek - az alperesi tulajdonjogának hiánya miatt - nem tartozhattak a felszámolási vagyonba. Azokat az alperes jogalap nélkül tartotta birtokában, s köteles lett volna a felperesnek kiadni a Ptk. 193. § (1) bekezdése szerint.

A gépjárművek azonban a felszámolás során értékesítésre kerültek. A befolyt vételárat a felszámoló a felszámolási vagyontól elkülönítetten kezeli a csatolt letéti szerződés szerint. A felperes pénzkövetelése ezért nem esik a Cstv. 38. § (3) bekezdésének hatálya alá. A másodlagos - marasztalási - keresetnek való helyt adás jogszabályi feltételei emiatt fennálltak. Az alperes marasztalhatóságára tekintettel viszont, az elsődleges, megállapítás iránti kereset előterjesztésének, a Pp. 123. § értelmében nem volt helye.