A Kúria Bfv.1354/2011/5. számú precedensképes határozata önbíráskodás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 170. §, 273. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 426. §] Bírók: Belegi József, Horváth Ibolya, Mészár Róza

KÚRIA

Bfv.I.1354/2011/5.szám

A Kúria Budapesten, a 2012. évi március hó 27. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

Az önbíráskodás bűntette és más bűncselekmény miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kiskunhalasi Városi Bíróság 6.B.148/2008/35. számú és a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2.Bf.59/2010/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s:

A Kiskunhalasi Városi Bíróság a 6.B.148/2008/35. számú, 2010. február 1. napján kelt ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 273. § (1) bekezdése szerinti önbíráskodás bűntettében, valamint a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettében; ezért halmazati büntetésül egy évi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását négy évi próbaidőre felfüggesztette. Emellett rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:

A terhelt és a sértett házasságon kívüli életközösségben éltek, kapcsolatukat azonban megszakították. A közös gyermeküket az anya gondozza.

Együttélésük alatt egy Fiat Multipla 1.9. JTD típusú gépjárműre tettek szert. A gépkocsit - amelynek tulajdonosa a forgalmi engedély szerint a sértett volt - az életközösség megszakadásakor a terhelt magával vitte, bár annak közterheit továbbra is a sértett viselte; a sértett több alkalommal jelezte is, hogy a jármű használatára igényt tart.

2008. január 11-én a terhelt a járművel a sértett házához hajtott, hogy a közös gyermeküket láthatás céljából magával vigye.

A terhelt indulás előtt beszállt a gépjárműbe, és a gyermeket középre ültette; a sértett pedig beült a jármű bal első ülésébe, és kihúzta a műszerfalból a gépkocsi indítókulcsát, közölve a terhelttel, hogy a jármű használatára igényt tart. A terhelt annak érdekében, hogy visszaszerezze az indítókulcsot, bal kezével megragadta a sértett jobb csuklóját, majd jobb kezével ököllel, közepes erővel, legalább három alkalommal megütötte a sértett homlokát és orrát.

A gyermek az első ütést követően a sértett felszólítására kiszállt az autóból, és ezt követően az autó mellett állt.

Az 50 kg súlyú, 170 cm magas sértett az erőszak hatására kiejtette kezéből a kulcsot; a jelentős fizikai erőfölényben lévő - 95 kg súlyú, 182 cm magas - terhelt mindkét lábával több alkalommal megrúgta a sértett testét, aki emiatt hanyatt kiesett az autóból.

Ezután a terhelt az autó ajtaját becsukva a helyszínről elhajtott.

A sértett védekezés közben elszakította a terhelt pólóját, valamint nyakláncát.

A bántalmazás következtében a sértett orrának lágyrész-zúzódását, orrcsontjának töréses sérülését, bal felkarjának lágyrész-zúzódását, valamint homloktájának zúzódását szenvedte el. Töréses sérülésének gyógytartama nyolc napon túli, tényleges gyógytartama négy hét, egyéb sérüléseinek gyógytartama összességében nyolc napon belüli.

Az első fokú ítéletet a kétirányú fellebbezésre tekintettel a Bács-Kiskun Megyei Bíróság felülbírálta, és azt a 2011. február 7. napján kelt 2.Bf.59/2010/4. számú ítéletével akként változtatta meg, hogy a terhelttel szemben a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét öt évre súlyosította; a testi épség elleni bűncselekmény megnevezését testi sértés bűntettére helyesbítette; a bűnjellel kapcsolatos rendelkezést mellőzte; egyebekben a határozatot helybenhagyta.

Az első és másodfokú ítélet ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amit a Be. 416. §-ra alapított, a tényleges felülvizsgálati ok pontos megjelölése nélkül.

Az indítvány tartalma szerint a kérdéses gépkocsit a terhelt a saját vagyonából vásárolta, és annak használatára a sértett nem is tartott igényt a különköltözést követően, azt soha nem is kérte, és az erre vonatkozó állítását semmilyen módon nem is bizonyította. Így az indítványozó álláspontja szerint a gépjármű birtokosa a terhelt volt, akit emiatt megilletett a birtokvédelem, és ennek keretében - tekintettel a Ptk. 190. § (1) bekezdésére - az önhatalom is; az, aki az önbíráskodás bűncselekményét elkövette, nem a terhelt, hanem a sértett volt.

Ezt meghaladóan arra hivatkozott, hogy a bántalmazás nem történhetett a tényállásban rögzített módon, mivel a terhelt és a sértett között ott volt a gyermek is; emellett a sértett állításait a bíróság által értékelt bizonyítékok a bántalmazás kapcsán nem támasztották alá; sem az ambuláns-lap, sem a szakértői vélemény nem igazolta a sértett mellkasi sérüléseit, a rugdosás tényét és az annak kapcsán keletkezhetett sérüléseket.

Megítélése szerint a sértett ellentmondásos és tényeket elhallgató vallomásával szemben a terhelt volt az, aki a sértetti jogtalan támadást jogos védelemmel próbálta elhárítani, azonban az eljárt bíróságok elmulasztották a tényállás alapos, hiánytalan és valóságnak megfelelő tisztázását.

Ezért elsősorban azt indítványozta, hogy a Kúria a terheltet mentse fel mindkét - terhére megállapított - bűncselekmény vádja alól, másodsorban pedig a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezésére és az első fokon eljárt bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt.

A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt az irányadó tényállást támadó részében törvényben kizártnak, egyebekben alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az ítéleti tényállásra figyelemmel a birtokvédelem nem illette meg a terheltet, így az alkalmazott erőszak a jogérvényesítésnek nem volt megengedhető eszköze. Ezért a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt (Bf.417/2012. szám).

A nyilvános ülésen a védő és a legfőbb ügyész képviselője az indítványát fenntartotta; a terhelt védőjéhez csatlakozva a felmentését kérte.

A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslati jellegéből következik, hogy az csak a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okokból vehető igénybe.