ÍH 2022.116 VÉTŐKÉPES KISKORÚÉRT VALÓ GONDOZÓI FELELŐSSÉG, CSALÁDI ÉLETHEZ FŰZŐDŐ JOG, SZEMÉLYISÉGI JOG MEGSÉRTÉSE

I. A vétőképes kiskorúért való gondozói felelősség speciális jellegéből következik, hogy a gondozói felelősség megállapításához nem mellőzhető olyan konkrét felügyeleti kötelezettségszegés, vagy olyan egyértelmű, súlyos nevelési hiba bizonyítása, amely okozati összefüggésbe hozható a vétőképes kiskorú károkozó cselekményével. Nem lehet vélelmezni magából a károkozó cselekményből, hogy azt a vétőképes kiskorú azért követte el, mert a gondozó a kötelezettségét megszegve a kiskorút helytelenül nevelte, elhanyagolta, nem tanította meg a társadalmi normák követésére. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:547. §]

II. A személyiség lényegéhez tartozik a családi élet és a családi kapcsolatok megélése. A családi élet személyiségi jogi fogalma nem korlátozódik vér szerinti rokonságra. A külön élő rokonok (pl. szülő-gyermek) kapcsolata, vagy az olyan családokon belüli kapcsolatok is, ahol a családban élő gyermek csak az egyik szülőnek a vér szerinti rokona (pl. nevelőszülői kapcsolat) egyaránt a magán- és családi élet zavartalanságához fűződő jog személyiségi jogvédelme alatt állnak. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (1), (2) bekezdés, Ptk. 2:52. § (1), (2), (3) bekezdés]

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. rendű felperes (anya) és a tőle különélő II. rendű felperes (apa) gyermeke, S. F. az I. rendű felperessel és annak élettársával, a III. rendű felperessel élt egy háztartásban. Az I. és II. rendű alperesek a III. rendű alperes szülei.

S. F. és a III. rendű alperes között 2016-ban szerelmi kapcsolat alakult ki. 2017 októberében a lány a kapcsolat befejezéséről döntött, a III. rendű alperes azonban nem tudta elfogadni a szakítást. Ezt követően is rendszeresen kereste telefonon és személyesen a volt barátnőjét, emiatt rendszeres vita, veszekedés volt közöttük, a III. rendű alperes folyamatosan öngyilkossággal fenyegetőzött. S. F. erről a III. rendű alperes családját, elsősorban a III. rendű alperes nővérét rendszeresen értesítette, segítségüket, illetve közbenjárásukat kérte.

A III. rendű alperes szülei az öngyilkossági fenyegetésekről személyesen gyermeküktől, valamint S. F-től értesültek, és megkísérelték orvosi-pszichológiai segítség felkutatását, de ez nem vezetett eredményre, a III. rendű alperes tagadta kezelésének szükségességét. Ilyen előzményeket követően a II. rendű alperes 2017 novemberében felkereste a III. rendű alperes háziorvosát, aki azt tanácsolta, hogy ismételt öngyilkossággal való fenyegetőzés esetén hívják ki a mentőt, mert csak így érhető el, hogy a III. rendű alperes az akarata ellenére orvosi kezelést kapjon. Az I. rendű alperes több alkalommal személyesen is eljárt a III. rendű alperes és S. F. szakításával összefüggésben kialakult, a III. rendű alperes által okozott konfliktusok kezelésében, így 2017 novemberében megkísérelte a III. rendű alperes hazavitelét S. F. lakhelyét képező társasházból.

A III. rendű alperes továbbra is öngyilkossággal fenyegetőzött, 2018. január 5-én hosszú búcsúlevelet írt volt barátnőjének, melyben közeli öngyilkosságát helyezte kilátásba. S. F. a III. rendű alperes nővérén keresztül erről nyomban értesítette a III. rendű alperes családját. Az I. és a II. rendű alperesek 2018. január 6-án mentőt hívtak. A mentők a III. rendű alperest - öngyilkossággal való fenyegetőzése miatt - beszállították egy kórház pszichiátriájának zárt osztályára. A III. rendű alperes 2018. január 8-án a szakorvosi ajánlás alapján született határozat értelmében a kórházból eltávozhatott, mert az öngyilkosság veszélyének fennállása nem igazolódott. A III. rendű alperes a kórházból való távozását követően maga is felkereste az orvosát, és a II. rendű alperes is eljárt a pszichológiai segítségnyújtás végett. A III. rendű alperes pszichológiai konzultációját 2018. január 20-ra jegyezték elő.

2018. január 12-én a III. rendű alperes egy buszmegállóban véletlenül találkozott S. F-fel, akit hazakísért, majd a lépcsőházban beszélgettek. Este fél 8 körüli időpontban a III. rendű alperes és a lány között heves vita alakult ki, melynek hevében a III. rendű alperes a hátizsákjából elővett késsel többször megszúrta a lányt, aki az elszenvedett sérülései következtében a helyszínen életét vesztette.

A III. rendű alperes 17 évesen és 11 hónaposan követte el a bűncselekményt. Az elkövetéskor nem szenvedett tudatzavarban, elmebetegségben, személyiségszerkezete diszharmónikusként volt leírható, az átlagosnál lazább szabályozó rendszerrel, gátlástalansággal, szenzitív-paranoid attitűddel, féltékenységgel, sértődékenységgel, gyanakvással volt jellemezhető, magatartása rejtőzködő, manipulatív volt. A III. rendű alperest személyiségzavara nem akadályozta abban, hogy felismerje, volt barátnőjének megölésével bűncselekményt követ el.

Az I. rendű felperesnek S. F. volt az egyetlen gyermeke, akit 2 éves kora óta a gyermek édesapjától, a II. rendű felperestől külön élve nevelt. Az I. rendű felperest gyermekének elvesztése alapvetően, mélyen, tartósan jelenleg is fennálló megbetegedést okozva sújtotta, a halálesettel összefüggésben szorongásos-depresszív típusú pszichés betegségei keletkeztek, folyamatosan és jelenleg is gyógykezelésre szorul, depressziós állapota alapján pszichoszomatikus betegségek alakultak ki.

A II. rendű felperes a tőle különélő gyermekével átlagosan heti rendszerességgel tartotta a kapcsolatot telefonon, személyesen jellemzően havonta 1-2 alkalommal találkoztak. A gyermeke halálát követően hosszan elhúzódó depresszió alakult ki nála, amelyhez további pszichés megbetegedések társultak, jelenleg is gyógykezelésre szorul, a gyógyszeres és pszichoterápiás kezelések eddig nem vezettek eredményre, állapotában várható javulás, de a veszteség természetére tekintettel az nem is lehet teljes. A haláleset következtében már korábban is meglévő alkoholproblémái súlyosbodtak és pszichoszomatikus betegségek is kialakultak nála.

A III. rendű felperes huzamosabb ideje élettársi kapcsolatban állt az I. rendű felperessel, és a velük egy háztartásban élt az I. rendű felperes gyermeke. A III. rendű felperes kapcsolata I. rendű felperes gyermekével közeli volt, a III. rendű felperes alkalomszerűen részt vett a gyermek ellátásában, nevelésében, főzött neki, segítette számítógépes problémái megoldását, kocsival szállította. A III. rendű felperesnek S. F. halála nagy megterhelést jelentett, veszteségélményét pótolhatatlannak élte meg, enyhe, de elhúzódó depresszió, szorongásos-depresszív típusú pszichés betegség, poszt-traumás stressz zavar tünetei alakultak ki nála, gyógyszeres és pszichoterápiás gyógykezelésre szorul. A pszichés terhelését, betegségét jelentős mértékben súlyosbítja élettársa súlyos testi, lelki megbetegedése, amely gyermekének elvesztésére vezethető vissza.

Az I., a II. és a III. rendű felperesek a keresetükben azt kérték, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket az I. rendű felperes részére15.000.000 forint, a II. rendű felperes részére 10.000.000 forint, a III. rendű felperes részére pedig 6.000.000 forint sérelemdíj, és ezen összegek után 2018. január 12-től a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamat egyetemleges megfizetésére.