A Kúria Mfv.11166/2010/7. számú precedensképes határozata közalkalmazotti jogviszony JOGELLENES megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 4. §, 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. §, 39. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §, 19. §] Bírók: Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka, Tálné dr. Molnár Erika

Mfv.I.11.166/2010/7.szám

A Kúria a dr. Sipos Márta ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Kulcsár Gábor jogtanácsos által képviselt alperes ellen közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítása és ennek jogkövetkezményei iránt a Gyulai Munkaügyi Bíróságnál 3.M.471/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Békés Megyei Bíróság 3.Mf.25.482/2010/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2012. február 29. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta és 2012. március 14-én kihirdette a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Békés Megyei Bíróság 3.Mf.25.482/2010/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt napon belül - 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.A felülvizsgálati eljárás illetéke az államot terheli.

I n d o k o l á s :

A felperes a keresetében a munkáltatói felmentés jogellenességének megállapítását, és közalkalmazotti jogviszonya helyreállítását kérte elmaradt illetményének megfizetése mellett.A Gyulai Munkaügyi Bíróság 3.M.471/2009/24. számú ítéletével a keresetet elutasította és a felperest 80.000 forint perköltség fizetésére kötelezte azzal, hogy a le nem rótt 68.400 forint eljárási illeték és 2.930 forint állam által előlegezett költség az állam terhén marad.A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2007. november 1-jétől közalkalmazotti jogviszonyban, ügyviteli alkalmazott munkakörben állt az alperes alkalmazásában.2009. augusztus 25-én a törzs tagjai és a hivatali munkarendben dolgozók jelenlétében az alperes parancsnoka a felperessel szembeni kifogásait közölte, és közös megegyezéses jogviszony megszüntetést ajánlott fel, amitől a felperes elzárkózott.Az alperes a 2009. szeptember 29-én kelt felmentéssel 2009. október 31. napjára a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontja alkalmazásával a felperes közalkalmazotti jogviszonyát felmentéssel megszüntette. Ennek indokolása szerint alkalmatlan a munkaköri feladatainak ellátására, szóbeli ígérete ellenére nem fejlesztette gyakorlati ismereteit, gépelési tudása kívánnivalót hagy maga után. Hivatalos leveleket elfelejt postára adni, ezzel veszélyezteti a határidőre történő ügyintézést. Munkaideje nagy részében telefonon intézi a magánügyeit, amelyek több tízpercesek, akár fél órásak is, gyakoriak az internetes magánlevelezései. A megbízott megelőzési osztályvezető több alkalommal kérte különböző ügyek előzményeit, amelyeknek az iktatása, tárolása a felperes feladata, azonban előkeresése indokolatlanul hosszú időt vett igénybe hátráltatva a határidőre történő ügyintézést. Sokszor "eltűnt" a laktanya területén, nem tudták merre van. A közvetlen felettese figyelmeztette arra, hogy a beosztottakkal való csevegése az irodában zavarja a munkavégzést, ez nem munkaköri kötelezettsége, de ezt figyelmen kívül hagyta. Munkahelyi fegyelme nem megfelelő, az elvárható erkölcsi normákat nem tartja be, viszonyt folytatott az egyik kollégájával. Ezen kapcsolat egy része munkaidőben zajlott. Előbb csak órákig tartó folyosói beszélgetések voltak, amit huzamosabb idejű bezárkózás követett, ezzel zavarták a kollégáik munkáját. Ezen túlmenően a kolléga szolgálati idejében többször bejött a laktanyába, így folytatódott a viszony. A kolléga kapcsolata az egész állománnyal ennek következtében megromlott, a szolgálatellátása labilissá vált, ezért veszélyeztetve volt az elvárható, esküjében vállalt feladatok maradéktalan ellátása.A munkaügyi bíróság a keresetben foglaltaknak megfelelően vizsgálta a 2003. évi CXXV. tv. (Esélytv.) 8. §-ában foglaltakat és arra a következtetésre jutott, hogy a felperes női mivolta önmagában nem valószínűsít oltalmazandó helyzetet, illetve a "F. rokonsággal" kapcsolatban felhozott esetek sem minősülnek olyan tulajdonságnak, amely a 2003. évi CXXV. tv. (Esélytörvény) alapján védettséget élvez. A felperes házastársának MSZP-s választott tisztsége lehetne az Esélytv. szempontjából oltalmazandó tulajdonság, de ennek valószínűsége sem áll fenn a rendelkezésre álló adatok alapján.Az elsőfokú bíróság bizonyítottnak találta, hogy a felperes telefonos, internetes, és közvetlenül folytatott magánbeszélgetéseinek túlsúlya zavarta a felettesét és más munkatársakat. A tevékenység akadályozásának a lényege abban állt, hogy a felperesnek nem mindig tudták időszerűen és gördülékenyen átadni az ellátandó feladatot. Okszerű indoknak lehet tekinteni azt is, hogy az iktatás minősége, az egyes előzményi iratok megkeresése nem volt kifogástalan. A felperes a szükségesnél többet időzött S.M. társaságában, ezzel másokat várakoztatott, munkatársának házasságában és annak munkatársaival való kapcsolatában zavart idézett elő. A felmentéssel az alperesi parancsnok a szervezeti cél megvalósulását biztosította, S.M. helyzetét közvetve rendezte és lehetővé tette, hogy a felperes által korábban ellátott feladatkör egy része más minőségben teljesüljön.A felperes fellebbezése folytán eljárt Békés Megyei Bíróság 3.Mf.25.482/2010/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest 40.000 forint másodfokú költség viselésére kimondva, hogy a fellebbezési illeték az államot terheli.A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban a körben, hogy az Esélytv. sérelmét a felperes sem a F. családból való származása, sem a nőiessége, sem a házastársának M-s volta vonatkozásában sikerrel bizonyítani nem tudta, figyelemmel a hivatkozott törvény 19. §-ának (1) bekezdésére is.A rendeltetésellenes joggyakorlásra az elsőfokú eljárás során és a fellebbezési szakban sem utalt a felperes, ezért a másodfokú bíróság a kereseti kérelmen nem terjeszkedhetett túl, így azt nem vizsgálhatta a Pp. 215. § (1) bekezdése szerint. Az alperes munkáltató a bíróság előtt minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy a felmentésben közölt valamennyi ok valós volt. A meghallgatott tanúk vallomását a bíróság hiteltérdemlőnek fogadta el, azok nem voltak elfogultak, hiszen nyilvánvaló, hogy egy munkahelyen az ott tanúsított magatartásokról azok tudnak nyilatkozni, illetve azok rendelkeznek közvetlenül észleléssel, akik a felperessel egy időben az adott helyen dolgoztak. A valós és okszerű felmentési indokokra tekintettel nem volt jelentősége annak, hogy a felperes és a parancsnok kapcsolata nem volt zavartalan, továbbá annak sem, hogy a felperes felvételére politikai nyomásgyakorlás miatt került-e sor, illetve volt-e politikai vetülete a foglalkoztatásnak vagy sem.A felperes a tárgyalás berekesztését megelőzően nem kérte a korábban előterjesztett, és az elsőfokú bíróság által mellőzött bizonyítási indítványai teljesítését, a másodfokú bíróság is úgy ítélte meg, hogy a fellebbezési szakban ismételten előterjesztett tanúmeghallgatásra vonatkozó indítvány teljesítése szükségtelen. A felperes által meghallgatni kért V.J., K.F. és T.L. nyugdíjas tűzoltók csak arról tudtak volna nyilatkozni, hogy az alperesi parancsnok más személyekkel szemben hogyan viselkedett, azonban a felperessel kapcsolatban nem volt közvetlen tapasztalásuk. A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen az eljáró bíróságok ítéleteinek hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát kérte, míg másodlagosan az ítéletek hatályon kívül helyezése mellett elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. Álláspontja szerint a bíróságok tévesen értelmezték a 2003. évi CXXV. törvényt és iratellenes bizonyítékokat vettek figyelembe.A felülvizsgálati érvelés szerint indokolatlan, hogy az alperes csak a felperessel szemben alkalmazott súlyos intézkedést, S.M.-vel szemben pedig nem. A felperes terhére rótt cselekmény megalapozatlan feltételezéseken alapult, bizonyíték a bírósági eljárásban sem volt arra nézve, hogy "viszonya" lett volna a felperesnek bármelyik munkatársával. Ennek ellenére találta a magatartását az alperes olyan súlyúnak, amely a jogviszony megszüntetését elkerülhetetlenné tette.A felperes álláspontja szerint az ítéletek jogszabályt sértettek, amikor megalapozottnak nyilvánították a munkáltató valamennyi felmondási indokát. Munkavégzési kötelezettsége teljesítését úgy vizsgálták, hogy teljes mértékben figyelmen kívül hagyták a Kjt. vonatkozó előírásait. Az alperes a lehető legszélesebb körben igyekezett a felmentési okokat, a felperes munkájával kapcsolatos kifogásokat felsorakoztatni függetlenül attól, hogy előzőleg azokért még csak írásbeli figyelmeztetés kiadását sem tartotta szükségesnek.Az eljárás során egyértelműen igazolódott, hogy az alperes már több hónappal korábban tudomást szerzett a kifogásolt felperesi magatartásról, ennek ellenére semmiféle intézkedést nem tartott szükségesnek 2009-ig, amíg nem értesült az alperesi parancsnok megbízásának megszűnéséről.Egyik eljáró bíróság sem tartotta lényegesnek annak vizsgálatát, hogy az alperes hogyan tett eleget a Kjt. 30. § (3) bekezdésében foglalt meghallgatási kötelezettségének. Ezzel összefüggésben a 2009. augusztus 25-ei keltezésű levél és a felmentésben foglalt hiányosságok nem fedik egymást, nem egyeznek, a "gépelési végzettség" megszerzése a munkaköri leírásban nem szerepel.A felperes az elsőfokú eljárás során többször indítványozta tanúk meghallgatását arra vonatkozóan, hogy az alperes milyen rendeltetésellenes gyakorlatot folytatott a munkatársak megkülönböztetésére. Egyik bíróság sem tartotta szükségesnek a szubjektív megkülönböztetésen alapuló magatartás bizonyítását, bár lényeges körülményként a politikai összefüggéseket - amelyek pedig a munkavégzés körében nem értékelhetőek - mindkét ítélet tartalmazza, a másodfokú bíróságnak az Esélytv. 19. § (1) bekezdésére utalása pedig jogellenes.