A Kúria Bfv.228/2013/17. számú precedensképes határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 318. §, 321. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 423. §, 426. §] Bírók: Akácz József, Székely Ákos, Varga Zoltán

A határozat elvi tartalma:

Nem csalásnak, hanem rablásnak minősül a terheltek azon cselekménye, amikor rendőri eljárást színlelve azért tévesztik meg a sértettet, hogy megbilincselve védekezésre képtelen állapotba helyezzék a dolog elvétele érdekében.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.584/2011/81., Fővárosi Ítélőtábla Bf.80/2012/28., *Kúria Bfv.228/2013/17.* (BH 2014.3.70), Kúria Bfv.1464/2014/6. (BH+ 2015.6.242)

***********

KÚRIA

Bfv.III.228/2013/17.szám

A Kúria Budapesten, a 2013. év november hó 12. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt V. Á. és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a V. Á. I. rendű terhelt védője, valamint a D. Sz. G. II. rendű terhelt és védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Törvényszék 9.B.584/2011/81. számú, illetőleg a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.80/2012/28. számú ítéletét V. Á. I. rendű és D. Sz. G. II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék a 2012. február 10. napján kelt 9.B.584/2011/81. számú ítéletével V. Á. I. rendű terheltet a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (7) bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntette, a Btk. 175. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként megvalósított személyi szabadság megsértésének bűntette és a Btk. 274. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt halmazati büntetésül 8 évi börtönbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra,

D. Sz. G. II. rendű terheltet a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (7) bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként megvalósított csalás bűntette, a Btk. 175. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette és a Btk. 274. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző bűnsegédként megvalósított közokirat-hamisítás bűntette miatt halmazati büntetésül ugyancsak 8 évi börtönbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az elsőfokú bíróság az I. és II. rendű terhelteket az ellenük a Btk. 176. § (1) bekezdésébe ütköző magánlaksértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

Az ítélet ellen az ügyész valamennyi terhelt terhére téves minősítés miatt és a büntetés súlyosítása végett, míg az I. és II. rendű terhelt és védőik felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla a 2012. november 21-én jogerős 3.Bf.80/2012/28. számú ítéletével az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta, és az I. és II. rendű terhelt vagyon elleni bűncselekményét a Btk. 321. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett rablás bűntettének minősítette, és az I. és II. rendű terhelt büntetését egyaránt 10 évi fegyházbüntetésre súlyosította, a kártérítés összegét pedig 479.308.000 forintban határozta meg, míg egyebekben az ítéletet e két terhelt tekintetében helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a következő.

A III. rendű terheltnek tudomására jutott, hogy Á. I. sértett jelentős értékű numizmatikai gyűjteménnyel rendelkezik. Ezt elmondta az I. és II. rendű terheltnek, majd megállapodtak abban, hogy a gyűjteményt oly módon fogják megszerezni, hogy hivatalos ügyben eljáró rendőröknek adják ki magukat.

Ennek érdekében a III. rendű terhelt rendőri láthatósági mellényeket, rendőrségi baseball sapkákat szerzett, majd az I. és II. rendű terhelt részére a fényképük felhasználásával hamis rendőrségi igazolványt készíttetett, és egy házkutatási jegyzőkönyv blankettát is beszerzett.

2010. április 13-án 18.30-kor az I. és II. rendű terhelt a sértettet a háza előtt megvárta, majd közölték vele, hogy felmerült annak a gyanúja, miszerint bűncselekményből származó értékek vannak a birtokában.

A sértett a terhelteket beengedte a lakásába, ahol a II. rendű terhelt a sértettet végigmotozta, majd a kezét hátrabilincselte. Ezt követően a terheltek felszólították, hogy mutassa meg az érmegyűjteményét, mert azt át kell nézniük. A sértett, aki abban a hiszemben volt, hogy igazi rendőrökkel van dolga, közölte, hogy a földszinti fürdőszobában lévő cirkóban van a széf kulcsa.

A terheltek a széfet kinyitották, az értékeket kipakolták és azokkal a helyszínről távoztak. A sértettet megbilincselve a helyszínen hagyták, őt másnap az ismerőse szabadította ki.

Az elsőfokú bíróság ítélete szerint a terheltek összesen 603.520.000 forint kárt okoztak, amelyből az eljárás során 61.397.000 forint a lefoglalással és kiadással megtérült.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet 5. oldal első bekezdésének második mondata helyébe az alábbi részt illesztette.

"M. Cs. T. III. rendű vádlott ismerősei körében társakat keresett a bűncselekmény elkövetéséhez, köztük K. F-et, de ő azonnal elzárkózott és ajánlatát visszautasította. M. Cs. T. III. rendű vádlott találkozott V. Á. I. rendű és D. Sz. G. II. rendű vádlottakkal is, akiknek elmondta, hogy Budapesten a XII. kerületben lakik egy idős műgyűjtő, akihez magukat rendőrnek kiadva be kell menni és a numizmatikai gyűjteményét el kell hozni, mely tárgyak értékesítéséhez felajánlotta segítségét. M. Cs. T. III. rendű vádlott ekkor közölte azt is, hogy az elkövetéshez szükséges rendőrigazolványt, rendőrségi sapkát, láthatósági mellényt és bilincset is tud szerezni. V. Á. I. rendű és D. Sz. G. II. rendű vádlottak beleegyeztek abba, hogy a bűncselekményt elkövetik."

A tényállás 5. oldal utolsó bekezdését annyiban helyesbítette, hogy a "vádlottak által elvitt numizmatikai gyűjtemény és egyéb értéktárgyak összértéke legalább 540.000.000 forint, a megtérült kár értéke 60.692.000 forint, a K. Cs-tól lefoglalt és a sértett részére visszaadott aranyérmék értéke 3.450.000 forint".

A jogerős ítélet ellen az I. rendű terhelt védője jelentett be felülvizsgáltai indítványt, a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással.

A védő álláspontja szerint a másodfokú bíróság a vagyon elleni bűncselekmény törvénysértő minősítésére figyelemmel törvénysértő büntetést szabott ki.

A felülvizsgálati indítvány jogi okfejtéséből kitűnően a rablás, mint delictum compositum, a lopás és a kényszerítés cél eszköz viszonyára épül, az elkövető azért fosztja meg a sértettet a cselekvési szabadságától, hogy az idegen dolgot elvegye.