BH 2014.3.70 Rablás - nem pedig csalás - valósul meg, ha a terheltek rendőr egyenruhába öltözve, magukat valótlanul rendőrnek kiadva, hivatalos eljárást színlelve azért támadják meg a sértettet, hogy annak nagy értékű éremgyűjteményét megszerezzék, s e vagyontárgyak eltulajdonításának akadálymentes végrehajtása érdekében a sértettet megbilincselik, s ezáltal védekezésre képtelen állapotba helyezik [1978. évi IV. tv. 321. § (1) bek., 318. §].

A törvényszék a 2012. február 10. napján kelt ítéletével az I. r. terheltet a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (7) bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntette, a Btk. 175. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként megvalósított személyi szabadság megsértésének bűntette, és a Btk. 274. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt halmazati büntetésül 8 évi börtönbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra;

a II. r. terheltet a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (7) bekezdés a) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett csalás bűntette, a Btk. 175. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette, és a Btk. 274. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző bűnsegédként megvalósított közokirat-hamisítás bűntette miatt halmazati büntetésül ugyancsak 8 évi börtönbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az elsőfokú bíróság az I. és II. r. terhelteket az ellenük a Btk. 176. § (1) bekezdésébe ütköző magánlaksértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette.

Az ítélet ellen az ügyész valamennyi terhelt terhére téves minősítés miatt, és a büntetés súlyosítása végett, míg az I. és II. r. terhelt és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.

A másodfokon eljáró ítélőtábla a 2012. november 21-én jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta, és az I. és II. r. terhelt vagyon elleni bűncselekményét a Btk. 321. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő társtettesként elkövetett rablás bűntettének minősítette, és az I. és II. r. r. terhelt büntetését egyaránt 10 évi fegyházbüntetésre súlyosította, a kártérítés összegét pedig 479 308 000 forintban határozta meg, míg egyebekben az ítéletet e két terhelt tekintetében helybenhagyta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a következő.

A III. r. terheltnek tudomására jutott, hogy a sértett jelentős értékű numizmatikai gyűjteménnyel rendelkezik, ezt elmondta az I. és II. r. terheltnek, majd megállapodtak abban hogy a gyűjteményt oly módon fogják megszerezni, hogy hivatalos ügyben eljáró rendőröknek adják ki magukat.

Ennek érdekében a III. r. terhelt rendőri láthatósági mellényeket, rendőrségi baseball sapkákat szerzett, majd az I. és II. r. terhelt részére a fényképük felhasználásával hamis rendőrségi igazolványt készíttetett, és egy házkutatási jegyzőkönyv blankettát is beszerzett.

2010. április 13-án 18.30-kor az I. és II. r. terhelt a sértettet a háza előtt megvárta, majd közölték vele, hogy felmerült annak a gyanúja, miszerint bűncselekményből származó értékek vannak a birtokában.

A sértett a terhelteket beengedte a lakásába, ahol a II. r. terhelt a sértettet végigmotozta, majd a kezét hátrabilincselte. Ezt követően a terheltek felszólították, hogy mutassa meg az éremgyűjteményét, mert azt át kell nézniük. A sértett aki abban a hiszemben volt hogy igazi rendőrökkel van dolga, közölte, hogy a földszinti fürdőszobában lévő cirkóban van a széf kulcsa.

A terheltek a széfet kinyitották, az értékeket kipakolták és azokkal a helyszínről távoztak. A sértettet megbilincselve a helyszínen hagyták, őt másnap az ismerőse szabadította ki.

Az elsőfokú bíróság ítélete szerint a terheltek összesen 603 520 000 forint kárt okoztak amelyből az eljárás során 61 397 000 forint a lefoglalással és kiadással megtérült.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet 5. oldal első bekezdésének második mondata helyébe az alábbi rész illesztette.

"A III. r. vádlott ismerősei körében társakat keresett a bűncselekmény elkövetéséhez, köztük K. F.-et, de ő azonnal elzárkózott és ajánlatát visszautasította. A III. r. vádlott találkozott az I. r. és a II. r. vádlottakkal is, akiknek elmondta, hogy B.-n lakik egy idős műgyűjtő, akihez magukat rendőrnek kiadva be kell menni és a numizmatikai gyűjteményét el kell hozni, mely tárgyak értékesítéséhez felajánlotta segítségét. A III. r. vádlott ekkor közölte azt is, hogy az elkövetéshez szükséges rendőrigazolványt, rendőrségi sapkát, láthatósági mellényt és bilincset is tud szerezni. Az I. r. és a II. r. vádlottak beleegyeztek abba, hogy a bűncselekményt elkövetik."

A tényállás 5. oldal utolsó bekezdését annyiban helyesbítette, hogy a "vádlottak által elvitt numizmatikai gyűjtemény és egyéb értéktárgyak összértéke legalább 540 000 000 forint, a megtérült kár értéke 60 692 000 forint, a K. Cs.-től lefoglalt és a sértett részére visszaadott aranyérmék értéke 3 450 000 forint".

A jogerős ítélet ellen az I. r. terhelt védője jelentett be felülvizsgáltai indítványt, a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással.

A védő álláspontja szerint a másodfokú bíróság a vagyon elleni bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki.

A felülvizsgálati indítvány jogi okfejtéseiből kitűnően a rablás, mint delictum compositum, a lopás és a kényszerítés cél-eszköz viszonyára épül, az elkövető azért fosztja meg a sértettet a cselekvési szabadságától, hogy az idegen dolgot elvegye.

Ezzel szemben az elsőfokú bíróság ítéletéből egyértelműen kiderül, hogy a sértett kezeinek hátrabilincselése a rendőri eljárás színlelése érdekében történt, és nem azért, hogy a sértett ellenállását megtörjék, hiszen a sértettnek nem is állt szándékában ellenállást kifejteni.

Ezt a másodfokú bíróság is rögzítette a 12. oldal második bekezdésében amikor megállapította, hogy a "sértett fel sem ismerte hogy a vele szemben intézkedő vádlottak eljárása és megbilincselése jogellenes" , ugyanakkor viszont rögzíti azt is, hogy ennek a körülménynek a cselekmény szempontjából nincs jelentősége, csak annak hogy a terheltek a sértettet védekezésre képtelen állapotba helyezték.

A védő álláspontja szerint a sértett tudati állapotát nem lehet figyelmen kívül hagyni, ugyanis a rablás nem állapítható meg, ha a sértettnek nem is állt szándékában védekezés, vagy ellenállás kifejtése.

Mindezek alapján az I. r. terhelt cselekménye helyesen nem rablás, hanem csalás bűntettének minősül, ezért az ítélőtábla ítéletének megváltoztatását indítványozta.

A II. r. terhelt védője is felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, ugyancsak a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással.

A védő álláspontja szerint a sértett megbilincselése a megtévesztő magatartás része volt csupán.

A felülvizsgálati indítvány vitatta, hogy a bilincseléssel kapcsolatos törvényi szabályozásnak bármi jelentősége lenne, ugyanis a rendőrségi törvény idevonatkozó szabályozását sem a terheltek, sem a sértett nem ismerték. Ennek megfelelően az elsőfokú bíróság álláspontja fogadható el, amely szerint a megbilincselés a megtévesztés részét képezte.