A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37024/2009/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (FELÜGYELETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 327. §, 1992. évi LXIII. törvény (Avtv.) 10. §, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 153. §] Bírók: Kárpáti Zoltán, Márton Gizella, Sperka Kálmán

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.33370/2007/10., Fővárosi Ítélőtábla Kf.27375/2008/6., *Kúria Kfv.37024/2009/10.*

***********

Kfv.VI.37.024/2009/10.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Fóris Ferenc ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Orosz V. Sándor ügyvéd által képviselt Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete alperes ellen pénzügyi felügyeleti eljárásban hozott határozat felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 2.K.33.370/2007. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 2008. szeptember 10-én kelt 4.Kf.27.375/2008/6. számú ítéletével befejezett perében, a jogerős ítélet ellen a felperes által 17. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.27.375/2008/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg államnak - külön felhívásra - 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2007. február 9-én panaszbejelentést tett az alperesnél, amelyben előadta, hogy 2003. évben két budaörsi ingatlan megvásárlásához hitelfelvételi tárgyalásokat folytatott a bankkal, illetve annak jogutódával, a Bankkal (a továbbiakban: bank). Az érintett bankfiók vezetője a tudomására jutott banktitoknak minősülő információkat más személyeknek átadta, és ezek a személyek, ezt az információt felhasználva megvásárolták a kérdéses budaörsi telkeket. Az ingatlan vevői a Kft. (továbbiakban: kft.) ügyvezetői voltak. A kft. az érintett bankfiókban működött és az "E Leasing Cégcsoport" logót viselő névjegykártyát használt.

Az alperes a panaszbejelentésben foglaltak kivizsgálására hivatalból eljárást indított, bizonyítást folytatott le, amelynek eredményeként a 2007. június 2-án kelt PSZÁF I-PJ-73/2007. számú határozatával a hatósági eljárást intézkedés alkalmazása nélkül megszüntette. A bejelentő szerint a banktitoksértés abban állt, hogy egyedül a bank tudott arról, hogy milyen forrásból, milyen összegért kívánta megvásárolni a telkeket és ezeknek az információknak a birtokában ígért rá a vevő vételárra. A bejelentő a hitelkérelem benyújtására vonatkozó állítását nem tudta bizonyítékokkal alátámasztani, a kérdéses időszakban a bankfiókok számára cenzúrakönyv vezetési kötelezettség nem volt előírva, a hitelkérelmeket egy LHR nevű rendszerben rögzítették, ez a rendszer azonban nem tartalmazott adatot arra, hogy a bejelentő hitelkérelmet nyújtott be. A banktitoksértés azért sem volt megállapítható, mert a kérdéses ingatlanokat a nyilvánosság számára hozzáférhető módon is kínálták eladásra. A közölt információk részletei tekintetében a bejelentő és a banki alkalmazottak vallomásai közti ellentmondásokra figyelemmel okirati bizonyíték nem áll rendelkezésre, így nem bizonyítható, hogy a közölt információk elérték volna a banktitoknak minősülés fokát. Mindezek alapján az alperes megállapítása szerint a banktitoksértés nem bizonyítható. A kft.-nek a bankfiók területén való működése az alperes szerint nem volt bizonyított, a meghallgatott személyek nyilatkozata szerint a kft. a bankfiók épületében, de a bankfióktól elkülönülten, egy bérelt irodahelyiségben működött. A névjegy használat tekintetében azt állapította meg a vizsgálat, hogy a kft. képviselői jogszerűen használták az "E Leasing" logót. Mivel a bizonyítási eljárás során jogszabálysértés nem került megállapításra, ezért az alperes az eljárását érdemi intézkedés alkalmazása nélkül megszüntette.

A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. A felperes a perindítási és a kereshetőségi jogát egyrészt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. törvény (a továbbiakban: Psztv.) 11/D.§-ára alapította azzal, hogy a közigazgatási eljárásban ügyfél volt. Perindítási és kereshetőségi jogát a Pp. 327.§ /1/ bekezdés b/ pontjára alapozva is fennállónak tartotta, mert álláspontja szerint az az érdeke, hogy megismerje, valóban megsértették-e a banktitkát, megalapozza a jogos érdekét. A cenzúrakönyv létezése, illetve eltűnése kérdésében a kereshetőségi jogát a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Avtv.) 10.§-ára alapította. Álláspontja szerint jogszerű határozat meghozatala esetén a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 153.§ /2/ bekezdés b/3. pont és a 151.§ /2/ bekezdés j/ pont alkalmazása esetén a határozat indokolásából kiderülne, hogy az alkalmazott szankció alapja a felperes terhére elkövetett banktitoksértés, ezért jogi érdeke fűződik ahhoz is, hogy a tényállás teljes körűen felderítésre kerüljön.

Az elsőfokú bíróság elsődlegesen a felperes perindítási jogát, kereshetőségi jogát vizsgálta és annak hiányát állapította meg. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a közigazgatási eljárásban nem volt ügyfél, az eljárás során tanúként hallgatták meg, a fogyasztói bejelentése panaszbejelentésnek minősült és nem a Psztv. 11/D.§-a szerinti kérelemnek. A felperes bejelentő volt, nem pedig ügyfél, így a perindítási joga a Pp. 327.§ /1/ bekezdés a/ pontja alapján nem áll fenn, emiatt kereshetőségi joggal sem rendelkezik. Az elsőfokú bíróság vizsgálta azt is, hogy a Pp. 327.§ /1/ bekezdés b/ pontja alapján a felperes perindítási joga és kereshetőségi joga fennáll-e. Ezzel összefüggésben az álláspontja az volt, a felperes személyes banktitka, illetőleg az a körülmény, hogy a bejelentés nyomán a banktitok esetleges megsértésére irányult az alperes által hivatalból folytatott vizsgálat, nem alapozza meg a kereshetőség megvalósulásához szükséges anyagi jogi kapcsolatot. A felperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy az alperes döntésének vitatása nélkül valamely joga, jogi érdeke közvetlenül sérülne, a kereseti kérelemnek a teljesítése a jogos érdek sérelmét megszüntetné, illetve azt, hogy a kereseti kérelem teljesítése hiányában az elvárt kedvező joghatás nem vagy csak eshetőlegesen állhatna be.