A Kúria Kfv.35772/2016/7. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 89. §] Bírók: Darák Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Közösségi termékértékesítés megállapításának feltételei.

Kapcsolódó határozatok:

Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27008/2015/81., *Kúria Kfv.35772/2016/7.* (BH 2017.8.275)

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.772/2016/7. szám

A tanács tagjai: Dr. Darák Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Dr. Farkas és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Farkas Sándor ügyvéd)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: Dr. Knoll Judit jogtanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 84. szám alatt

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.008/2015/81.

Rendelkező rész

A Kúria a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.008/2015/81. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes gabona, dohány, vetőmag és takarmány nagykereskedelemmel foglalkozó társaság, amely 78 tagból álló termelői csoportot fog össze, tagjai mezőgazdasági termelést folytató önálló jogi személyek. A felperes jellemzően a tagoktól származó terményeket értékesítette, kisebb részben külső forrásból beszerzett termények értékesítésével is foglalkozott.

[2] A felperes 2009-2010. években repce, illetve napraforgó értékesítéséről állított ki általános forgalmi adót nem tartalmazó számlákat, mert a terményeket osztrák, szlovák, bolgár, olasz illetőségű társaságok részére értékesítette. A szállításokat nem a felperes szervezte, az értékesítések, illetve szállítások alátámasztására a szerződésen kívül mérlegjegyekkel, valamint CMR-ekkel rendelkezett. A CMR-eken a felperes szerepelt feladóként. A fuvarozóként feltüntetett személyek a fuvarozást nem ismerték el és a fuvarhoz köthető gépjárművek rendszám szerinti tulajdonosai is tagadták azok elvégzését. A felperes az értékesítést megelőzően ellenőrizte a partner közösségi adószámát, a terményt mindaddig nem adta át, amíg annak vételára be nem folyt, majd a CMR-ek visszaérkezését követően állította ki a közösségi termékértékesítésről szóló számlákat.

[3] Az adóhatóság vizsgálta a 2008-2010. évi általános forgalmi adóbevallásokat, melynek eredményeképpen a felperes terhére 2009. január hónaptól 2010. november hónapig tartó időszakra összesen 225.336.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 225.202.000 Ft minősült adóhiánynak, illetve a 2010. november havi következő időszakra átvihető követelés összegét 0 Ft-ban rögzítette. A 2010. december havi általános forgalmi adóbevallás helyesbítésére a felperest felhívta. Az adóhiány után adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel. Álláspontja az volt, hogy az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban Áfa tv.) 89. § (1) bekezdés, és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 99. § (2) bekezdésének figyelembevételével adómentes közösségi termékértékesítés ténylegesen nem történt, az áru más tagállamba történő átszállítása nem valósult meg, így az értékesítéseket belföldi termékértékesítésnek tekintette. Határozatában valamennyi társaság felé történő értékesítésre lebontva részletezte mindazon hiányosságokat, amely a közösségi termékértékesítés tényét kétségessé tették. Nézete szerint a felperesnek tájékozódnia kellett volna üzleti partnerei, valamint a fuvarozók tekintetében és kételkednie kellett volna az adómentesség fenn álltában a formailag és tartalmilag hiteltelen dokumentumok birtokában. Az adóhatóság - ahol ez felderíthető volt - arra is kitért, hogy a fuvarokat a felperes szerint állított vevők helyett azok vevői szervezték, márpedig az Áfa tv. 26-27. §-aiban foglaltakból következően az adómentesség láncügyletek esetében kizárólag a mozgó termékértékesítésre alkalmazható.

[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd 2014. december 5. napján kelt 3759254160 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperes keresetében a jogerős adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. Álláspontja szerint megfelelően igazolta a Közösségen belüli adómentes termékértékesítés megvalósulását. Az adóhatóság a tényállást nem megfelelően tárta fel, illetőleg abból téves következtetést vont le. A felperes működése tagjai irányában nonprofit, nem volt érdeke az adóelkerülés, gondosan járt el, az árut az ellenérték megfizetése után adta azt és csak a CMR-ek visszaérkezését követően számlázott. Ellenőrizte a vevők jogalanyiságát, adószámát, az ügyletek során a tagjaitól származó árut közvetlenül a tagoktól szállították el. Az érdekkörébe kizárólag az áru felrakodása tartozott, "azt mérlegen adta el" eladója telephelyén. Megítélése szerint nem kellett felismerni a CMR-ek adóhatóság által feltárt hibáit, nem kellett ismernie és feltárnia az értékesítési láncolatot. A rendszámok különbözőségének magyarázata lehet a szállítások során köztes állomásokon történő átrakodás. A felperes vevői csalárd magatartását nem ismerhette fel, a felperesre nehezedő jelentős adminisztratív teherhez képest a hiányos vagy hibás tartalmú CMR-ek száma a hibaszázalékon belüli.

[6] Az alperes a keresetet elutasítását indítványozta.