BH 2017.8.275 Közösségi termékértékesítés megállapításának feltételei [2007. évi CXXVII. tv. (Áfa. tv.) 89. § (1) bek., 2003. évi XCII. tv. (Art.) 97. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 164. § (1) bek., 206. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes gabona-, dohány-, vetőmag- és takarmány­nagykereskedelemmel foglalkozó társaság, amely 78 tagból álló termelői csoportot fog össze, tagjai mezőgazdasági termelést folytató önálló jogi személyek. A felperes jellemzően a tagoktól származó terményeket értékesítette, kisebb részben külső forrásból beszerzett termények értékesítésével is foglalkozott.

[2] A felperes 2009-2010. években repce, illetve napraforgó értékesítéséről állított ki általános forgalmi adót nem tartalmazó számlákat, mert a terményeket osztrák, szlovák, bolgár, olasz illetőségű társaságok részére értékesítette. A szállításokat nem a felperes szervezte, az értékesítések, illetve szállítások alátámasztására a szerződésen kívül mérlegjegyekkel, valamint CMR-ekkel rendelkezett. A CMR-eken a felperes szerepelt feladóként. A fuvarozóként feltüntetett személyek a fuvarozást nem ismerték el és a fuvarhoz köthető gépjárművek rendszám szerinti tulajdonosai is tagadták azok elvégzését. A felperes az értékesítést megelőzően ellenőrizte a partner közösségi adószámát, a terményt mindaddig nem adta át, amíg annak vételára be nem folyt, majd a CMR-ek visszaérkezését követően állította ki a közösségi termékértékesítésről szóló számlákat.

[3] Az adóhatóság vizsgálta a 2008-2010. évi általános forgalmi adóbevallásokat, melynek eredménye­képpen a felperes terhére 2009. január hónaptól 2010. november hónapig tartó időszakra összesen 225 336 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 225 202 000 Ft minősült adóhiánynak, illetve a 2010. november havi következő időszakra átvihető követelés összegét 0 Ft-ban rögzítette. A 2010. de­cember havi általános forgalmiadó-bevallás helyesbítésére a felperest felhívta. Az adóhiány után adóbírságot és késedelmi pótlékot számított fel. Álláspontja az volt, hogy az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 89. § (1) bekezdése, és az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 99. § (2) bekezdésének figyelembevételével adómentes közösségi termékértékesítés ténylegesen nem történt, az áru más tagállamba történő átszállítása nem valósult meg, így az értékesítéseket belföldi termékértékesítésnek tekintette. Határozatában valamennyi társaság felé történő értékesítésre lebontva részletezte mindazon hiányosságokat, amely a közösségi termékértékesítés tényét kétségessé tették. Nézete szerint a felperesnek tájékozódnia kellett volna üzleti partnerei, valamint a fuvarozók tekintetében és kételkednie kellett volna az adómentesség fennálltában a formailag és tartalmilag hiteltelen dokumentumok birtokában. Az adóhatóság - ahol ez felderíthető volt - arra is kitért, hogy a fuvarokat a felperes szerint állított vevők helyett azok vevői szervezték, márpedig az Áfa. tv. 26-27. §-aiban foglaltakból következően az adómentesség láncügyletek esetében kizárólag a mozgó termékértékesítésre alkalmazható.

[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd 2014. december 5. napján kelt 3759254160 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperes keresetében a jogerős adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatát kérte. Álláspontja szerint megfelelően igazolta a Közösségen belüli adómentes termékértékesítés megvalósulását. Az adóhatóság a tényállást nem megfelelően tárta fel, illetőleg abból téves következtetést vont le. A felperes működése tagjai irányában nonprofit, nem volt érdeke az adóelkerülés, gondosan járt el, az árut az ellenérték megfizetése után adta azt és csak a CMR-ek visszaérkezését követően számlázott. Ellenőrizte a vevők jogalanyiságát, adószámát, az ügyletek során a tagjaitól származó árut közvetlenül a tagoktól szállították el. Az érdekkörébe kizárólag az áru felrakodása tartozott, "azt mérlegen adta el" eladója telephelyén. Megítélése szerint nem kellett felismerni a CMR-ek adóhatóság által feltárt hibáit, nem kellett ismernie és feltárnia az értékesítési láncolatot. A rendszámok különbözőségének magyarázata lehet a szállítások során köztes állomásokon történő átrakodás. A felperes vevői csalárd magatartását nem ismerhette fel, a felperesre nehezedő jelentős adminisztratív teherhez képest a hiányos vagy hibás tartalmú CMR-ek száma a hibaszázalékon belüli.

[6] Az alperes a keresetet elutasítását indítványozta.

Az elsőfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozatlannak találta, ezért azt elutasította.

A felperesnél korábban nem bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végeztek, emiatt jelen eljárásban az alperes vizsgálhatta a benyújtott okiratok tartalmi helytállóságát, hitelességét. Utalt az Art. 99. § (2) bekezdéséből fakadó felperesi kötelezettségre és elvetette azt a felperesi érvelést, hogy az adómentesség feltételeinek bizonyítása az adóhatóságot terhelné. Hangsúlyozta, hogy az adómentesség érvényesítéséhez a felperesnek kellett a közösségi termékértékesítés feltételeinek megvalósulását igazolnia és amennyiben ez eredményre vezet, de a vevői oldalon mégis valamilyen adókijátszásra irányuló magatartás tapasztalható, illetve az ügylet során keletkezett bizonylatok, okiratok hiteltelenek, akkor kerülhetett volna sor a felperesi gondosság szintjének vizsgálatára. Utóbbi esetben csupán akkor illetheti meg a felperest az adómentesség, ha az ügy egyedi körülményei alapján a tőle észszerűen elvárható intézkedéseket megtette, jóhiszeműen járt el annak érdekében, hogy az ügylet ne vezessen adókijátszáshoz. Ügyletcsoportonként vizsgálta a felperesi szerződéskötéseket és igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján állapította meg a CMR-ek hibáit, ellentmondásait, melyeket a felperesnek egyszerű észrevételezéssel észlelni kellett volna. Mindezekre figyelemmel a bíróság álláspontja az volt, hogy az adóhatóság eljárásában megfelelően alátámasztotta a közösségi termékértékesítés törvényi feltételeinek hiányát. A felperes nem tudta igazolni a Közösségen belüli termékértékesítést, mert az általa bemutatott okiratok nem voltak alkalmasak annak bizonyítására, hogy az általa eladott termékek ténylegesen elhagyták Magyarország területét. Abban is helytállóan foglalt állást az alperes, hogy a felperes a kellő körültekintést, gondosságot az ügyletek során nem tanúsította.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének helyt adó határozat meghozatala, másodlagosan a jogerős ítélet és az alperesi határozat elsőfokú határozatra történő hatályon kívül helyezése és az adóhatóság új eljárásra történő kötelezése érdekében.

[9] Nézete szerint a felperes adómentességét okiratokkal megfelelő módon igazolta, ezért a bíróság döntése az Art. 99. § (2) bekezdésébe ütközik és sérti az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdését is. Hangsúlyozta, hogy a felperes egy termelői csoport, mely gazdasági tevékenysége során biztosítja a tagok irányába a nonprofit jelleg érvényesülését. A felperes a tagok értékesítési tevékenységét a jogszabályi céloknak megfelelően összehangolta, az általuk megtermelt gabonát belföldre és külföldre értékesítette. A gabonát az értékesítést megelőzően a tagoktól átvette, halasztott fizetéssel megvásárolta. A felperes a közösségi értékesítés vonatkozásában azt a gyakorlatot követte, hogy kizárólag akkor bocsátotta ki az áfamentes értékesítésről a számlát a vevő felé, ha a CMR hozzá visszaérkezett igazolva a külföldön történő lerakás, azaz a közösségi termékértékesítés tényét. Lényeges körülményként említette, hogy a kereskedelmi tevékenység az ügyvezető irányítása mellett 1 fő alkalmazottal működik, hiszen éppen nonprofit jellegéből adódóan nagyobb apparátust a társaság nem tarthat fenn.