224/D/1992. AB határozat

a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 358. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz és jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság megállapítja: nem alkotmányellenes, hogy a munkaügyi vitában a fellebbezés - meghatározott esetek kivételével - kizárt volt abban az esetben, ha a munkaügyi bíróság eljárását munkaügyi döntőbizottsági eljárás előzte meg.

Az Alkotmánybíróság ezért a Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 358. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

A Pp. 358. § (2) bekezdése alkotmányelleneségének megállapítására irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozó 1992. február 21-én benyújtott alkotmányjogi panaszában a Pp. 358. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességét állította. Előadta, hogy a Fővárosi Munkaügyi Bíróság, az 1992. január 20-án kelt 6.M. 1123/1991/5. számú ítéletével, a felperes - az indítványozó perbeli ellenfele - keresetének helyt adott. A bíróság a Budapest XII. kerületi Polgármesteri Hivatal mellett működő Közös Munkaügyi Döntőbizottságnak a felperes kérelmét elutasító 100/29/31. számú határozatát megváltoztatta, az indítványozó Alkotóközösség fegyelmi határozatát hatályon kívül helyezte. Egyben kötelezte az indítványozót 150 654 Ft kiesett munkabér és kamatai megfizetésére.

Az ítélet elleni fellebbezést a bíróság a Pp. 358. § (1) bekezdése alapján zárta ki.

Az indítványozó kérte a Pp. 358. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és e rendelkezések megsemmisítését; valamint annak kimondását, hogy a kifogásolt rendelkezések munkaügyi vitájában nem alkalmazhatók.

2. Az időközben elfogadott és 1992. július 1-jén hatályba lépett 1992. évi XXII. törvény (a Munka Törvénykönyve) a 212. § (6) bekezdésében a Pp. 358. §-át új tartalommal alkotta meg. Ezáltal megszűnt az a rendelkezés, amely a munkaügyi bíróság ítélete ellen a fellebbezést egyes esetekben kizárta.

Megállapítható, hogy azok a rendelkezések, amelyeknek alkotmányellenességét az indítványozó állította, az indítvány benyújtását követően hatályukat vesztették; a helyükbe lépő új szabályok pedig nem tartalmazzák az alkotmányellenesnek állított rendelkezéseket.

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: ABtv.) 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. A (3) bekezdés szerint az eljárásra az ABtv. 40-43. §-ában foglaltak az irányadók. Alkotmányjogi panasz esetén - meghatározott feltételek mellett - a konkrét esetben alkalmazott rendelkezés alkotmányellenessége akkor is vizsgálható, ha az már nincs hatályban. Az Alkotmánybíróság ezért azt vizsgálta, hogy az indítványozó munkaügyi vitájában az alkotmányos követelményeket kielégítő jogorvoslat biztosított volt-e, és a vizsgálatot a munkaügyi bíróság által alkalmazott Pp. 358. § (1) bekezdése tekintetében folytatta le.

II.

Az alkotmányjogi panasz benyújtásakor hatályban volt és a munkaügyi vita elbírálásakor alkalmazott - az 1991. évi XX. törvénnyel módosított - Pp. 358. § (1) bekezdése szerint a munkaügyi vitában fellebbezésnek nincs helye, kivéve ha a fellebbezés

a) a vállalat anyagi felelőssége tárgyában hozott határozat ellen, vagy

b) a dolgozó anyagi felelőssége tárgyában hozott határozat ellen irányul, feltéve hogy a vállalat igénye az ötezer forintot meghaladja,

c) a 349. § (3)-(4) bekezdése szerinti eljárásban hozott határozat ellen irányul.

A Pp. 349. § (3) bekezdése szerint jogszabály által meghatározott esetekben a magasabb vezető állású dolgozó munkaügyi vitájában a jogosult - a szolgálati felettes mellőzésével - közvetlenül fordulhat keresettel a munkaügyi bírósághoz. A (4) bekezdés szerint az olyan munkáltatónál felmerült munkaügyi vitában, amelynél munkaügyi döntőbizottság nem alakítható, a jogosult közvetlenül fordulhat keresettel a munkaügyi bírósághoz.

III.

Az alkotmányjogi panasz alaptalan.

Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a törvényekben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti.

Az a szabály, hogy a jogorvoslati jogot mindenki a törvényekben meghatározottak szerint gyakorolhatja, utalás az eltérő szabályozási lehetőségekre; arra, hogy a jogorvoslatnak többféle formája lehet.

A munkaügyi vitában igénybe vehető jogorvoslatnak nem volt egyedüli formája a fellebbezés. A munkaügyi bíróság határozata ellen benyújtható fellebbezés kizárása nem jelentette minden esetben az alkotmányossági követelményeket kielégítő jogorvoslat lehetőségének hiányát.

A munkaügyi vita elbírálásakor hatályban volt 1967. évi II. törvény (a továbbiakban: Mt.) 63. § (1) bekezdése szerint a dolgozó és a munkáltató között a munkaviszonyból eredő jogokkal és kötelezettségekkel összefüggésben felmerült vitában (munkaügyi vita)

- ha jogszabály kivételt nem tesz - munkaügyi döntőbizottság jár el.

A konkrét esetben az indítványozó a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen

- és nem közvetlenül - fordult keresettel a munkaügyi bírósághoz.

E határozat II. alatti részében ismertetett szabályok értelmében a Pp. 358. § (1) bekezdésének az adott ügyben való alkalmazásakor akkor volt kizárt a fellebbezés a munkaügyi bíróság határozata ellen (meghatározott esetek kivételével), ha a munkaügyi bíróság eljárását döntőbizottsági eljárás előzte meg; és biztosított volt a fellebbezés, amikor a munkaügyi vitában közvetlenül a munkaügyi bíróság járt el.

A konkrét esetben a döntőbizottság határozata ellen a más szervhez (a munkaügyi bírósághoz) fordulás (keresetindítás) lehetősége biztosított volt. Az indítványozó a munkaügyi vitában hozott döntést vitathatta; a döntőbizottság határozatának helyességét, törvényességét a munkaügyi bíróság vizsgálhatta és a határozatra közvetlenül visszahatóan újabb döntést hozhatott.

Ez a szabályozás a jogorvoslattal szemben támasztott alkotmányossági követelményeket kellően kielégítette; a Pp. 358. § (1) bekezdésének az adott ügyben való alkalmazása nem csorbította a jogorvoslathoz való alapjogot.

Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt elutasította.

A Pp. 358. § (2) bekezdését illetően a jogszabályváltozás folytán az indítvány tárgytalanná vált, az Alkotmánybíróság ezért e részben az eljárást megszüntette.

Budapest, 1992. október 20.

Dr. Herczegh Géza s. k.,

az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró