BH 2006.4.111 Az idegen pénznemben fizetendő kártérítés - mint tőketartozás - után a kamat is ebben a pénznemben jár, mértékét a teljesítés helyén fizetendő kamat határozza meg [Ptk. 231. § (2) bek., 292. § (1) bek., 301. §].

A német állampolgárságú felperes 2002. július 19-én Budapesten balesetet szenvedett gépkocsijával. A balesetet az L. A. által vezetett gépkocsi okozta, amely az alperesnél kötelező felelősségbiztosítással rendelkezik. Az alperes a felperes által előterjesztett 6930,87 euró összegű igényből peren kívül elismert és megfizetett 6054,03 eurót és 17,50 euró kamatot. Nem fizette meg a javítási költség után számított 876,84 euró áfa-összeget és járulékait.

A felperes keresetében a meg nem térített áfa-összeget és kamatait igényelte az alperestől.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 160,50 eurót és ennek 2002. július 30-ától a kifizetésig járó évi 4% kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Álláspontja szerint a ténylegesen igénybe nem vett javítási szolgáltatás értéktöbblet adója a felperest nem illette meg, a kamat mértéke pedig a teljesítés helyének megfelelően alakul [Ptk. 231. § (2) bekezdés, 292. § (1) bekezdés].

A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és az alperes marasztalásának összegét 876,84 euróra felemelte azzal, hogy az alperes 219 500 forint után köteles 2002. július 19-étől a kifizetés napjáig az évi 11% késedelmi kamatot megfizetni. Megállapította, hogy a felperes alkotmányos joga az egyenlő elbírálás elvének az alkalmazása. Ezért a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti kamatmérték alkalmazandó a felperes követelésére. A marasztalás tőkeösszegével kapcsolatban kifejtette, hogy a javítási költség felmerülése esetén, attól függetlenül, hogy a javítás ténylegesen megtörtént-e és azt hol végezték, a károsult az általános forgalmi adóval emelt összegre jogosult. A felperes tényleges kára adott esetben az értéktöbbletadóval emelt javítási költségnek felelt meg, mivel a visszaigénylés jogosultsága nem merült fel a perben. A szakszervizen kívüli javítási költségre ugyanez vonatkozik, mert az ebből fakadó minőségkülönbséggel a gépjárműben értékcsökkenés marad fenn, ami szintén a felperes kára.

A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása érdekében.

Az általános forgalmi adó fizetési kötelezettségével kapcsolatban kifejtette, hogy kártérítés címén a károsult a javítási költséget terhelő általános forgalmi adót csak annak felmerülése esetén igényelheti, amennyiben azt számlával igazolja az 1992. évi LXXIV. törvény 3. § a) pontja, 4. §-a és 43. § (1) bekezdése alapján. A felmerült kár ugyanis nem a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenés, hanem a költség kategóriájába tartozó olyan kiadás, ami valójában nem keletkezett, így a reparáció körbe sem tartozik.

Sérelmezte a kamatfizetési kötelezettségének a számítását és mértékét is előadva, hogy az euróban meghatározott marasztalási összeg után a kamatot is az e pénznemre irányadó szabályok szerint kell meghatározni. Nincs lehetőség annak forintra való átváltására és a forintösszeg után a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti kamatmérték alkalmazására.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Előadta, hogy kára a gépkocsi műszakilag teljes értékű helyreállításának az összegével egyezik meg, ami a szakszervizben felszámított, értéktöbbletadót is tartalmazó javítási költséggel azonos. A teljes kártérítés elvének a bruttó javítási költség, és nem az úgynevezett szükséges költség térítése felel meg.

A kamatmértéket illetően kifejtette, hogy a járulékos követelésére a Ptk. 301. § (1) bekezdését kell alkalmazni, mivel a módosított Ptk. szerinti eltérő feltételek (jogszabály eltérően rendelkezik, vagy a felek másként állapodtak meg) nem állnak fenn. Vitatta az alperes-által megjelölt 4% kamatot is, mivel az euró kamatlába nem tisztázott a perben, a LIBOR kamatmérték pedig adott esetben nem alkalmazható.