BH 2000.9.386 Megvalósítja a vámorgazdaság vétségét, aki a külföldi személy által nem kereskedelmi forgalomban az országba behozott és vámkezelés alá nem vont személygépkocsit megszerzi, és a saját - ugyanilyen típusú - gépkocsijának a motorját a megszerzett gépkocsi karosszériájába beszerelve használja;

ilyen esetben nem indokolt a gépkocsi elkobzásának a mellőzése [Btk. 312. § (1) bek. b) pont, 1995. évi C. tv 1. § 7., 15. és 18. pont, 34. § (1) bek., 39. § (1) és (2) bek., 51. §, 52. §].

A városi bíróság a vádlottat 1 évi időtartamra próbára bocsátotta, a vám- és pénzügyőrség megyei nyomozó hivatalánál kezelt személygépkocsit pedig elkobozta. A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott piaci kereskedő. Rendszeresen járta és járja a megye városainak a piacait. Így ott ismerkedett meg M. E. német állampolgárságú személlyel. Közöttük üzleti kapcsolat volt, sem a vádlott, sem a vádlott volt férje közelebbről ezt a személyt nem ismerte. 1997 decemberében beszélgetésük közben ez a német állampolgárságú személy elmesélte a vádlottnak és a volt férjének, hogy tönkrement a Volkswagen Passat személygépkocsija, mely annyira meghibásodott, hogy nem is tudott visszamenni ezzel a gépkocsival Németországba. Azt az ajánlatot tette a vádlottnak, hogy a tönkrement személygépkocsiját neki ajándékozza, cserébe vigye fel őt Budapestre. Ez így is történt.

A vádlott még 1997 decemberében az ajándékba kapott személygépkocsit hazavontatta a lakására, majd az ugyanilyen gyártmányú, saját tulajdonában levő Volkswagen Passat személygépkocsiból a motort kiszerelték, és az ajándékba kapott személygépkocsi karosszériájába beszerelték. Ez az átalakítás a vádlottnak és családjának jelentős pénzébe került.

1998 februárjában a vádlott egyik fia használta a személygépkocsit, amikor a rendőrség igazoltatta. Igazoltatás során az igazoltató rendőr észrevette azt, hogy a felmutatott, gépkocsi forgalmi engedélyben feltüntetett alvázszám nem egyezik az átalakított személygépkocsi alvázszámával.

A vádlott 1998 februárjában érdeklődött a városi rendőrkapitányságon, hogy mi a hivatalos eljárás a konkrét esetben, hogyan használhatják az ajándékba kapott személygépkocsi karosszériáját a saját személygépkocsijuk motorjával párosítva.

1998 márciusában a vádlott ismét találkozott a német állampolgárságú személlyel a piacon, ekkor ez a személy aláírt egy ajándékozási szerződést, amely szerint a saját gépkocsiját a vádlottnak ajándékozta.

Időközben kiderült az is, hogy az a személygépkocsi, amit a német állampolgár a vádlottnak ajándékozott, lopott volt, melyet a német hatóságok 1997 óta köröznek. Ezt követően indult meg a büntetőeljárás a vádlott ellen a vám- és pénzügyőrség nyomozó hivatalánál.

A városi ügyészség vádindítványában a vádlott ellen vámorgazdaság vétsége miatt emelt vádat.

A vádlott a tárgyaláson elismerte azt, hogy elfogadta az M. E. német állampolgárságú férfi által ajándékba adott személygépkocsit. Előadta azt is: arról nem tudott, hogy a személygépkocsi lopott. Nem tudott arról sem, hogy az adott esetben az ajándékba kapott személygépkocsit vámkezelés végett be kellett volna mutatnia az illetékes vámhatóságnak.

A vámjogról és a vámeljárásról szóló 1995. évi C. tv 38. §-ának (1) bekezdése előírja, hogy a vámáruval rendelkező személy köteles vámkezelést kérni. A vádlott ezáltal elkövette a Btk. 312. §-a (1) bekezdésének b) pontjába ütköző vámorgazdaság vétségét.

A bíróság az intézkedés meghozatalánál súlyosító körülményt nem észlelt. Enyhítő körülményként értékelte a vádlott büntetlen előéletét és ténybeli beismerő vallomását. Mindezekre figyelemmel a bíróság úgy látta, hogy a vádlott cselekménye nem éri el a társadalmi veszélyességnek azt a súlyát, amiért vele szemben büntetést kellene kiszabnia, ezért a bíróság őt a Btk. 72. §-ára való hivatkozással próbára bocsátotta.

A végzés ellen a vádlott az elkobzás mellőzése végett fellebbezett.