BH 2004.4.129 A halászati őr jogszabály alapján közhatalmi feladatot lát el, ezért hivatalos személy - A halászati őr - jogszerű eljárásában - erőszakkal való akadályozása nem közfeladatot ellátó, hanem hivatalos személy elleni erőszak bűntettének minősül [Btk. 137. § 1. k) pont, 2. pont, Btk. 229. § (1) bek., 230. §, 1998. évi LXXXVII. tv. 34. §, 54. §, 1997. évi XLI. tv. 34. § (4) bek., 1997. évi CLIX. tv. 23. § (1) bek. a)-d) pontok, 24. § (1) bek. a) pont].

Az elsőfokú bíróság a 2001. április 4. napján kelt ítéletével az I. r. terheltet közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette és folytatólagosan, társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt 1 év 8 hónapi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte, és halászati eszközöket továbbá egy Yamaha motort elkobozni rendelt.

A másodfokon eljáró megyei bíróság a 2002. február 1. napján kelt ítéletével az I. r. terhelt bűnösségét további közúti veszélyeztetés bűntette és cserbenhagyás vétségében is megállapította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A tényállás szerint az I. r. terhelt a B.-i Horgászegyesület tagja 1999. június 2-ától érvényes partmenti területi jeggyel, és 1999. évre érvényes fogási eseménynaplóval rendelkezett. A II. r. terhelt horgászegyesületi tagsággal, horgászásra jogosító engedéllyel nem rendelkezett.

1999. november 25-én a déli órákban I. és II. r. terheltek az I. r. terhelt tulajdonát képező Yamaha motorral felszerelt csónakban a Balatonon tiltott, úgynevezett pottyantós módszerrel halásztak.

D. F., a Halászati Rt. alkalmazásában álló, a halászati hatóság által felhatalmazott halőr észlelte 13 óra körüli időben, hogy a Balatonon levő csónakban tartózkodók tiltott halászatot folytatnak.

D. E. ekkor értesítette Gy. A.-t, az Rt. másik halőrét, és két különböző helyről figyelték a csónak mozgását, és közben telefonon tartották egymással a kapcsolatot.

Miután észlelték, hogy a csónak a B.-i Honvédségi Csapatpihenő felé indult, D. F. a honvédségi csapatpihenőhöz ment a saját tulajdonát képező személygépkocsival, amellyel a csapatpihenő kapubejárójával szemben állva, annak jobb oldalára állt. Ezt követően a halőr a csapatpihenő területére ment.

D. F. halőr figyelte a csónaknak motorral történő közeledését és látta, hogy az általa felismert I. és II. r. terheltek kikötöttek és a csónakból a kifogott halakat, valamint a tiltott halászati eszközöket az I. r. terhelt Wartburg típusú személygépkocsijába helyezték, a csónakmotort és egyéb eszközöket pedig az I. r. terhelt bérleményében levő kabinba tették. Miután a terheltek ezzel végeztek, D. F. odament az I. r. terhelthez, felmutatva halőri igazolványát közölte vele, hogy a gépkocsit ellenőrzés céljából átvizsgálja. Az I. r. terhelt tiltakozott a halőr intézkedése ellen, közölte, hogy azt csak rendőr jelenlétében hajlandó megengedni, mire D. F. közölte, hogy értesíteni fogja a rendőrséget, de addig a terheltek nem hagyhatják el a helyszínt.

Az I. r. terhelt és D. F. halőr között heves vita bontakozott ki az ellenőrzés kapcsán, ezért D. F. felhívta telefonon Gy. A. halőrt, aki a telefonon hallotta az I. r. terhelt és a halőr heves vitáját. Az I. r. terhelt hirtelen beült a saját Wartburg típusú személygépkocsijába és azt elindította.

D. F. halőr azért, hogy megakadályozza a vádlottaknak a helyszínről történő eltávozását, felugrott a gépkocsi csomagtartójára, az I. r. terhelt ennek ellenére a csapatpihenőnek a magánforgalom elől el nem zárt útján a gépkocsival elindult, és a 71-es útig közlekedett, majd a gépkocsival megállt. Kiszállt a gépkocsijából és a még mindig a csomagtartón tartózkodó halőrt a csomagtartóról lerántotta és elkezdte ráncigálni, ami miatt D. F. halőr az I. r. terhelt ruhájába, nadrágszíjába kapaszkodott.

Ekkor ért a helyszínre Gy. A. halőr, aki a saját személygépkocsijával B. irányából érkezve a 71-es főútnak a bal oldalán, közvetlenül a csapatpihenő bejárója előtt, az út szélén az I. r. terhelt gépkocsija előtt állt meg. Gépkocsijából kiszállva felszólította az I. r. terheltet, hogy hagyja abba a dulakodást, aki ennek a felszólításnak eleget tett. Ezt követően Gy. A. felszólítására az I. r. terhelt kinyitotta gépkocsijának csomagtartóját, ahol Gy. A. megtalált 1 zsákban 14 db süllőt, továbbá a Wartburg hátsó üléséről a vádlott vonakodva ugyan, de átadta Gy. A. halőr részére azt a 2 db kannát, melyben az ún. tiltott halászati eszközök voltak. Az I. r. terhelt Gy. A. halőr kérdésére elismerte, hogy tiltott halászatot folytatott.

Az intézkedést követően az I. r. terhelt beült a gépkocsijába és Gy. A. gépkocsiját kikerülve a helyszínt el akarta hagyni. Eközben a gépkocsija jobb oldalával D. F. halőr gépkocsijának bal első sárvédőjének ütközött, azonban nem állt meg, hanem a helyszínről elhajtott a gépkocsi jobb első ülésén ülő II. r. terhelttel együtt.

A halőrök értesítették a rendőrséget és a T.-i Rendőrkapitányság baleseti helyszínelői, valamint a vízirendészeti kapitányság munkatársainak kiérkezéséig a honvédségi csapatpihenőbe álltak gépkocsijukkal.

D. F. halőrnek az I. r. terhelttel történt dulakodása és a gépkocsijuk ütközése során sérülése nem keletkezett.

A vízirendészeti kapitányság munkatársainak helyszínre érkezése után az I. r. terhelt lakásán házkutatást tartottak, melynek során az I. r. terhelt által tiltott halászattal megszerzett összesen 323 db, 282 kg súlyú fogas került lefoglalásra, melynek összértéke 423 000 forint volt.

A jogerős bírósági határozatok ellen az I. r. terhelt nyújtott be jogi képviselője útján felülvizsgálati indítványt, amely a Legfelsőbb Bírósághoz 2002. július 26. napján érkezett.

Az indítványban írtak szerint az I. r. terhelt bűnösségének a megállapítása valamennyi cselekmény vonatkozásában a büntető anyagi jogi szabályok megsértésével történt.

A közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette tekintetében azért, mert a halőr eljárása jogellenes volt, tehát őt nem illette volna meg a büntetőjogi védelem.

A közúti veszélyeztetés bűntette tekintetében is a halőr hozta létre a veszélyeztető helyzetet azáltal, hogy a terhelt gépkocsija csomagtartójára ugrott, amelyet egyébként a terhelt nem is érzékelt, tehát a szándéka sem terjedhetett ki a veszélyeztetésre.

A cserbenhagyás vétségét sem valósította meg, mert nem is érzékelte, hogy a járműve ütközött, nincs tehát szándékosság, a cserbenhagyás vétségének pedig nincs gondatlan alakzata.

A lopás vétségét pedig nem követte el, az nem nyert bizonyítást, a bíróságok helytelenül értékelték a bizonyítékokat, illetőleg helytelen ténybeli következtetéssel állapították meg a lopás vétsége elkövetését. Ennek folyományaként a Yamaha motor elkobzása is törvénysértő.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában - valamint képviselője a nyilvános ülésen - az indítványt alaptalannak tartva a megtámadott bírósági határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos, részben pedig a törvényben kizárt.

A felülvizsgálati eljárás során az alapügyben megállapított tényállás az irányadó, az indítványnak a tényállást támadó, az ítélet megalapozatlanságát állító részében ezért a törvényben kizárt. Ez elsősorban a lopás vétségének az elkövetésére vonatkozik, de az indítvány tartalmaz a többi bűncselekmény vonatkozásában is a tényállástól eltérő megállapításokat. A Legfelsőbb Bíróság számára azonban az ügyben eljárt bíróságok határozataiban megállapított tényállás volt irányadó a felülvizsgálat során, mivel az a felülvizsgálati eljárásban nem támadható.