BH 2003.8.348 Személyiséget sértő reklám miatt nem kizárt a reklámfelügyeleti eljárás hivatalból történő megindítása [1997. évi LVIII. tv. 4. §, 16. §].

Az elsőfokú fogyasztóvédelmi hatóság 1997. november 19-én kelt határozatával reklámfelügyeleti eljárás keretében 500 000 Ft pénzbírság megfizetésére kötelezte a felperest.

A határozat indokolása szerint a felperes II. János Pál pápát egy sajátos helyzetben (ásítás vagy tüsszentés közben) ábrázoló, az RTL Klub hírműsorát reklámozó fotó óriásplakáton történő közzétételével megsértette a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) 4. §-ának a) pontját.

A bírság kiszabásával egyidejűleg a határozat megtiltotta a reklám további közzétételét.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes az 1997. december 30-án kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy a kiszabott bírság összegét 100 000 Ft-ra mérsékelte, egyebekben pedig helybenhagyta.

A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte, anyagi és eljárásjogi jogszabálysértésre hivatkozással.

Álláspontja szerint az alperesi határozat egyértelműen sérti a Grtv. 16. §-ában foglaltakat, mert a perbeli esetben a reklámfelügyeleti eljárás csak kérelemre lett volna indítható.

E szabály összhangban áll a Ptk. 85. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal, mely szerint a személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni.

Az alperes az eljárást - nem vitatottan - hivatalból indította, mely jogszabálysértő volt.

Az alperes anyagi jogilag is megalapozatlan határozatot hozott, mert a Grtv. 4. §-a a) pontjának megsértéséért kizárólag abban az esetben lehet a felelősséget megállapítani, ha azt megelőzően a bíróság a személyhez fűződő jogsérelmet megállapította.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes és az alperes közötti jogviszonyban nem a Ptk., hanem a Grtv. az irányadó jogszabály.

Álláspontja szerint a Grtv. 15. §-ának (3) bekezdése lehetőséget ad a Grtv. szerinti eljárással párhuzamosan polgári per lefolytatására is a személyiségi jog védelme érdekében.

Rámutatott, hogy a felperesi jogsértés önmagában azáltal valósult meg, hogy a pápa arcképét a felperes reklámozás céljából nyilvánosságra hozta.

A másodfokú eljárás során az alperes beszerezte az Apostoli Nunciatúra nyilatkozatát. Eszerint az egyházfő képmásának felhasználásához engedély szükséges, ilyen engedélyt azonban a felperes felmutatni nem tudott.

Nem osztotta az elsőfokú bíróság a felperes álláspontját az alperes eljárásjogi jogszabálysértése vonatkozásában sem. Úgy találta, hogy a Grtv. 16. §-ának (1) és (2) bekezdéséből, továbbá a 15. § (1) bekezdéséből egyértelműen következik a hivatalbóli eljárás megindíthatóságának lehetősége.

Az elsőfokú bíróság a Magyar Katolikus Püspöki Kar tiltakozó levelét kérelemként értékelte, annak ellenére, hogy a kérelem nem a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség részére került kézbesítésre, és nem az egyház- és államfő képviseletére jogosult intézmény terjesztette elő. Kifejtette, hogy a hivatalbóli gyors eljárást az is indokolta, hogy a sérelmet szenvedett fél a Katolikus Egyház feje, aki a vallásos érzületű emberek számára egyben jelkép is.

A bírság összegének megállapítása tekintetében az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes megfelelően mérlegelte azt, hogy a felperesi cég által közzétett reklám óriásplakát formájában közterületen, több példányban került megjelenítésre.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, amelynek elbírálására során a Fővárosi Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a per főtárgya tekintetében - helybenhagyta, az eljárási illeték megfizetésére kötelező rész tekintetében megváltoztatta, és további 5000 Ft kereseti eljárási illeték megfizetésére kötelezte a felperest.

Ítéletének indokolásában rámutatott, hogy helyesen hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy a felperes és az alperes között keletkezett közigazgatási jogviszonyban a Ptk.-val azonos rangú Grtv. rendelkezéseit kell alkalmazni.

A Grtv. 4-7. §-a tartalmazza az általános reklámtilalmakat és reklámkorlátozásokat.

A Grtv. 16. §-ának (1) bekezdése feljogosítja a fogyasztóvédelmi hatóságot annak tényállásbeli megítélésére, hogy a Grtv. 4. §-ában felsorolt általános, illetve egyes reklámok közzététele tilalmának megsértése fennáll-e.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Grtv. nem írja elő, hogy a bíróság vagy más hatóság által már megállapított jogsértés hatására léphet fel csak az alperesi hatóság. A Grtv. adja meg a jogot az alperesnek, hogy az eset összes körülményeinek mérlegelésével megítélje azt, hogy egy adott reklám kegyeleti jogot, vagy éppen személyhez fűződő jogot sért-e.

Kifejtette a másodfokú bíróság, hogy nem vitásan jogos elvárás egy jogszabállyal szemben annak egyértelmű, félre nem érthető nyelvtani szövegezése.

A Grtv. 16. §-a (2) bekezdésének hatályos szövege a másodfokú bíróság álláspontja szerint inkább tágító, mint szűkítő rendelkezés. A kérelmező jogát hangsúlyozza ki az eljárás megindítására, vagyis a jogalkotó lehetővé teszi az eljárás megindítását olyan esetben is, amikor a hatóság nem lép fel, nem érzékeli a jogsértést, vagy nem akar fellépni, mert megítélése szerint a megjelent fotó, reklám nem sért közérdeket, de a képen, vagy a reklámban magát felismerő személy szubjektív meggyőződése az, hogy a kép személyiségi jogait sérti.

A Grtv. 16. §-ának (2) bekezdése tehát azt kívánja alátámasztani, hogy a kérelmező kérheti, kikényszerítheti az eljárás megindítását.