A Kúria Bfv.731/2013/6. számú precedensképes határozata magántitok jogosulatlan megismerésének bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 267. §, 416. §, 426. §] Bírók: Feleky István, Katona Sándor, Krecsik Eldoróda

A határozat elvi tartalma:

Nem valósítja meg a magántitok jogosulatlan megismerésének bűntette törvényi tényállását az az elkövetői magatartás, amikor a terhelt ruházatába rejtett elektronikai eszköz útján rögzíti más lakásában az est valamennyi történését, beszélgetését. Ekkor ugyanis a sértett által a terhelt részére önként közöltek kerülnek rögzítésre, ami a terhelt részéről folyamatosan megismert adat rögzítésének tekinthető, nem pedig másnak a lakásában történt privát élettevékenység megfigyelésének, rögzítésének.

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság B.26388/2012/2., Fővárosi Törvényszék Bf.5230/2013/5., *Kúria Bfv.731/2013/6.* (BH 2014.5.134)

***********

KÚRIA

Bfv.II.731/2013/6.szám

A Kúria Budapesten, a 2013. év november hó 21. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A magántitok jogosulatlan megismerésének bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben a pótmagánvádló jogi képviselője útján benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Pesti Központi Kerületi Bíróság 32.B.26.388/2012/2. számú, illetőleg a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 22.Bf.5230/2013/5. számú végzését hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2012. november hó 30. napján - tárgyaláson kívül meghozott - 32.B.26.388/2012/2. számú végzésével a terhelt ellen magántitok jogosulatlan megismerésének bűntette miatt indult büntetőeljárást a Be. 267.§ (1) bekezdés a) pontja alapján megszüntette.

A végzés indokolása szerint a pótmagánvádló sértett jogi képviselője útján a Budaörsi Városi Ügyészséghez 2012. május hó 29. napján vádindítványt nyújtott be a Btk. 178/A.§ (1) bekezdés b) pontjába ütköző és a (3) bekezdés d) pontja szerint minősülő jelentős érdeksérelmet okozva elkövetett magántitok jogosulatlan megismerésének bűntette miatt.

A pótmagánvádlói vádindítvány benyújtása az Érdi Rendőrkapitányság 13110/1852/2011. bü. számú nyomozás megszüntető határozatán, illetőleg a Budaörsi Városi Ügyészség B.3627/2011/5. számú panasz elbírálásáról hozott határozatán alapult.

A végzés annak megállapítása mellett, hogy a sértett pótmagánvádlói fellépésének akadálya nem volt, a benyújtott vádindítvány pedig megfelelt a törvény által előírt alaki és tartalmi kellékeknek, tényállásként az alábbiakat rögzítette.

A terhelt 2008-2009. év szilveszterét egy négyfős társaságban, Sz.-né R. A. házában töltötte. A baráti összejövetelen - a házigazdán kívül - a sértett, a terhelt és barátnője, B. A. vettek részt.

A terhelt a házba lépés időpontjától kezdődően ruházatába rejtett, professzionális hangrögzítőt használt, amely az este valamennyi történését, beszélgetését rögzítette, közel 6 és fél órás hanganyagot készített. A hangfelvétel elkészítéséről sem a sértett, sem a házigazda, Sz.-né R. A. nem bírt tudomással, arra felhatalmazást nem adtak.

E hangfelvételt - ismeretlen személy és pontosan meg nem állapítható időpontban - eljuttatta a Székesfehérvári Nyomozó Ügyészséghez. A Heves Megyei Bíróság előtt a pótmagánvádló sértett ellen hivatali visszaélés bűntette miatt folyamatban volt büntetőeljárásban a kérdéses hangfelvétel a sértett nyilatkozatait tartalmazó részletét a vádhatóság bizonyítékként használta fel. A vádhatóság által felajánlott bizonyítékot a Heves Megyei Bíróság elmarasztaló ítéletében a pótmagánvádló terhére értékelte, így kétséget kizáróan rögzíthető, hogy a beszélgetések rögzítése, a hangfelvétel elkészítésének ténye a sértettnek jelentős érdeksérelmet okozott.

E tényállás alapján a Btk. 178/A.§ b) pontjába ütköző, és a (3) bekezdés d) pontja szerint minősülő jelentős érdeksérelmet okozva elkövetett magántitok jogosulatlan megismerésnek bűntettével vádolták meg a terheltet.

Az elsőfokú bíróság a Be. 267.§ (1) bekezdés a) pontján alapuló eljárást megszüntető végzése indokolásában azt rögzítette, hogy a terhelt - annak ellenére, hogy fele részben a kérdéses lakásnak az elkövetéskor tulajdonosa volt - jelen bűncselekmény megvalósulása szempontjából számára a lakás idegennek, azaz másnak a lakásának tekintendő, mivel a kérdéses lakásnak nem volt használója, birtokosa, tehát a terhelt nem a saját, hanem más lakásában rögzítette a beszélgetést. Tényként állapította meg azt is, hogy a rögzítés helyszínéül szolgáló lakás a sértett számára is idegen, azaz más lakása volt.

Az indokolás szerint noha a hangfelvétel rögzítése magánlakásban történt, a kérdéses hangrögzítés nem magánlakásban folyó privát tevékenység, azaz a lakás használójának magánélet körébe tartozó cselekvéseinek beszélgetéseinek kifürkészésére, az intim szféra megfigyelésére, rögzítésére irányult, hanem kifejezetten a terhelt és a sértettek vele folytatott beszélgetéseinek rögzítésére.

A bíróság álláspontjaként azt fogalmazta meg, hogy a beszélgetés rögzítésének a módja megfelel a tényállásban lefektetett "technikai eszköz alkalmazásával történő megfigyelés illetve rögzítés" kritériumainak, és az kétségtelenül titkosan, azaz az érintett tudta nélkül történt, ezen közléseket, információkat azonban a sértett nemhogy titkolta a terhelt előtt, hanem éppen a terheltnek szánta, az érintett tehát nyilvánvalóan azt nem kívánta előtte titokban tartani.

Miután megítélése szerint a terhelt cselekménye nem irányult még eshetőlegesen sem a kérdéses lakásban történt egyéb privát tevékenységének megfigyelésére, rögzítésére, hanem egyedül és kizárólag az összejövetelen folytatott, főként a sértett és a terhelt közt négyszemközt zajló beszélgetések során kifejezetten a terhelt tudomására hozandó közlések rögzítése történt, azaz önmagában a beszélgetés rögzítésével a sértett magántitokhoz fűződő személyiségi joga nem sérült, a cselekmény így nem tekinthető tényállásszerűnek. Ekként a terhelttel szemben indult eljárást bűncselekmény hiányában megszüntette.

Az első fokú végzés ellen a pótmagánvádló jogi képviselője 2012. december 20. napján fellebbezést terjesztett elő, mely fellebbezést a Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2013. március hó 1. napján kelt 22.Bf.5230/2013/5. szám alatti végzésével elutasította, arra hivatkozással, hogy az nem jogosulttól származik, a pótmagánvád jogi képviselőjének nincs önálló fellebbezési joga.

A fellebbezés elutasítása következtében a Pesti Központi Kerületi Bíróság végzése 2013. március hó 1. napján jogerőre emelkedett.