BH 2023.1.19 A termőföld megőrzése jelentős nemzetgazdasági érdek. A Tfvt. 15/B. § (7) bekezdésében szabályozott földvédelmi járulék visszatérítésének a célja, hogy érdekeltté tegye az engedély jogosultját, a tájrendezés minél jobb minőségben való elvégzésében [2007. évi CXXIX. törvény (Tfvt.) 15/B. §, Alaptörvény 28. Cikk].

Pertörténet:

Pécsi Törvényszék K.701222/2021/8., Kúria Kfv.37344/2022/6. (*BH 2023.1.19*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A Szekszárdi Körzeti Földhivatal a felperes kérelmére 10298/2006. számú határozatában ásványi nyersanyag és meddőanyag deponálás céljából engedélyezte a korábban …/5-6. helyrajzi számon nyilvántartott termőföld végleges más célú hasznosítását. A földvédelmi járulék összegét a felperes maradéktalanul megfizette.

[2] A …/1. helyrajzi számú és a …/4. helyrajzi számú ingatlan legelő művelési ágban, a …/5. helyrajzi számú ingatlan fásított terület művelési ágban történő újrahasznosítását a Tolna Megyei Kormányhivatal Szekszárdi Járási Hivatala a 10245/2/2019. iktatószámú határozatával elfogadta.

[3] A felperes a 10245/2/2019. számú határozatra utalással 2019. október 4. napján kérelmet terjesztett elő a határozatban foglalt újrahasznosított területekre megfizetett földvédelmi járulék visszaigénylése iránt. Az alperes az érintett földrészleteken helyszíni szemlét tartott, melynek során megállapította, hogy az ingatlanokat az ingatlan-nyilvántartási művelési águknak megfelelően, legelő, illetve fásított területként hasznosítottak, azonban az FF/337/1/2021. iktatószámú határozatával a kérelmet elutasította. Kifejtette, hogy a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Tfvt.) 15/B. §-a 2013. november 1-jével került beiktatásra, mely rendelkezés célja a célkitermelőhely, az anyagnyerő hely és a külfejtéses bányászati tevékenység végzéséhez szükséges termőföld végleges máscélú hasznosításának engedélyezésére vonatkozó külön szabályok rögzítése volt. A határozat szerint a hivatkozott rendelkezés kizárólag e három célhoz kötötten alkalmazható.

[4] Az alperes határozata szerint a 10298/2006. számú határozat a termőföld végleges más célú hasznosítását a Tfvt. 15/B. §-ban megjelölt céloktól eltérően, ásványi nyersanyag és meddőanyag deponálás céljából engedélyezte. Az ebben a határozatban foglaltakra tekintettel a Tfvt. 15/B. §-ban foglalt - a célkitermelőhely, anyagnyerő hely és a külfejtéses bányászati tevékenység végzéséhez szükséges termőföld végleges más célú hasznosításának engedélyezésére vonatkozó - speciális szabályok a jelen ügyben nem alkalmazhatók.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A határozattal szemben előterjesztett keresetében a felperes az alperes határozatának megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az alperes nem bírálta el teljeskörűen a kérelmét, mivel csak a 10.298/2006. számú engedélyben megállapított földvédelmi járulékról rendelkezett, annak ellenére, hogy az eljárásban további három végleges más célú hasznosítási engedélyben (10.021-7/1995., 10.133/1995., 10.360/2002.) megállapított földvédelmi járulék megfizetését tanúsító banki igazolást csatolt be. Vitatta továbbá az alperes jogértelmezését, kifejtve, hogy az érintett ingatlanokon bányavállalkozóként külfejtéses bányászati tevékenységet végzett, melyet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bányatörvény) bányászati tevékenységet definiáló 49. § 4. pontja, valamint a feltárást definiáló 9. pontja alapján kell megítélni. Ezek alapján pedig a deponálás mint az ásványi nyersanyag és meddőanyag tárolása, lerakása a bányászati, azon belül a külfejtéses bányászati tevékenységnek elengedhetetlen része.

[6] Az alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. A határozatában foglaltak fenntartása mellett utalt arra, hogy a felperes kérelmében kizárólag az újrahasznosítást elfogadó 10245/2/2019. számú határozatra hivatkozott, a végleges más célú hasznosítást engedélyező határozatot vagy határozatokat és a megfizetett földvédelmi járulékot vagy járulékokat nem konkretizálta. Az alperes szerint továbbá az újrahasznosítási eljárás, illetve a Tfvt. 15/B. § (7) bekezdése szerint számított összeg megtérítése érdekében lefolytatott eljárás vonatkozásában a külfejtéses bányászati tevékenység fogalmát a Tfvt. 2. § 10. pontja szerint kell megítélni.

A jogerős ítélet

[7] A Pécsi Törvényszék jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperesi kérelem egyértelműen a 10245/2/2019. számú határozattal elfogadott újrahasznosítással érintett (Bátaszék 0219/1., 0219/4. és 0219/5. helyrajzi számú) ingatlanokra megfizetett földvédelmi járulék visszafizetésére korlátozódott, a felperes a kérelem megszövegezése során egyedül a 10245/2/2019. számú határozatot jelölte meg, majd az abban foglalt újrahasznosított területekre vonatkozóan kérelmezte a földvédelmi járulék visszafizetését. Alperes a támadott határozatában ezen három ingatlanhoz kapcsolódóan megfizetett földvédelmi járulék visszaigénylésére vonatkozó kérelmet utasította el, a felperesi kérelmet tehát kimerítette.

[8] A jogerős ítélet szerint a Tfvt. 15/B. §-ával bevezetett rendelkezések az általánostól eltérő szabályok alkalmazását teszik lehetővé a termőföld más célú hasznosításának engedélyezése során. Ezen eltérő szabályok egyike, hogy a Tfvt. 15/B. § (7) bekezdésére hivatkozással a jogosult kérheti az újrahasznosított területre kiszámított földvédelmi járulék 50%-ának megfelelő pénzösszeg megfizetését, amennyiben a célkitermelőhely létesítéséhez szükséges megelőző földvédelmi eljárásban a végleges más célú hasznosításért megállapított földvédelmi járulékot maradéktalanul megfizette. A Tfvt. 15/B. § (1) bekezdésére figyelemmel a célkitermelőhelybe a külfejtéses bányászati tevékenység is beletartozik, amely tevékenyég tartalma a Tfvt. 2. § 10. pontjában írt fogalommeghatározás alapján konkretizálható. Ezen definíció szerint a külfejtéses bányászati tevékenységbe földvédelmi szempontból a kutatás, feltárás és kitermelés műveletek tartoznak bele, amelyek eltérő rendelkezés hiányában a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Bányatörvény) 49. §-a alapján határozhatóak meg.

[9] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a Bányatörvény 49. § 4. pontjában adott definíció a jelen eljárásban nem volt alkalmazható és a Bányatörvény kutatás, feltárás és kitermelés fogalmát meghatározó 49. § 9., 15. és 17. pontjainak értelmezéséből arra a következtetésre jutott, hogy a külszíni bányászati tevékenység Tfvt.-ben meghatározott, földvédelmi eljárások során irányadó fogalmába nem tartozik bele az ásványi nyersanyag és meddőanyag deponálása, amely célból az érintett termőföldek végleges más célú hasznosítását az illetékes hatóság korábban engedélyezte. A megelőző eljárás során az alperesnek a Tfvt.-ben írtakat szem előtt tartva kellett eljárni, az abban írt fogalommeghatározások felhasználásával. A Tfvt. 2. § 10. pontja a külfejtéses bányászati tevékenységet a Bányatörvényben definiált olyan fogalmakkal írta le, melyek közül egyikük sem foglalja magában a kitermelt meddőanyag deponálását. Tény, hogy a bányászati tevékenységbe a fogalom Bányatörvény szerinti meghatározása alapján beletartozik a keletkező hulladékok kezelése, valamint az ásványvagyon gazdálkodás, azonban a Tfvt. -ben írt és a megelőző eljárás során irányadó külfejtéses bányászati tevékenység fogalma ennél szűkebb tartalommal került megalkotásra, melyet az alperes a határozatában helyesen értelmezett.