62019CJ0894[1]

A Bíróság ítélete (második tanács), 2021. október 21. Európai Parlament kontra UZ. Fellebbezés - Közszolgálat - Tisztviselők - Fegyelmi eljárás - Fegyelmi intézkedés - Igazgatási vizsgálat - Az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (1) bekezdése - Az objektív pártatlanság követelménye - Csatlakozó fellebbezés - Segítségnyújtás iránti kérelem elutasítása - Az Alapjogi Charta 41. cikkének (2) bekezdése - Meghallgatáshoz való jog. C-894/19 P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2021. október 21. ( *1 )

"Fellebbezés - Közszolgálat - Tisztviselők - Fegyelmi eljárás - Fegyelmi intézkedés - Igazgatási vizsgálat - Az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének (1) bekezdése - Az objektív pártatlanság követelménye - Csatlakozó fellebbezés - Segítségnyújtás iránti kérelem elutasítása - Az Alapjogi Charta 41. cikkének (2) bekezdése - Meghallgatáshoz való jog"

A C-894/19. P. sz. ügyben,

az Európai Parlament (képviselik: V. Montebello-Demogeot és I. Lázaro Betancor, meghatalmazotti minőségben)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2019. december 3-án benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

UZ (képviseli: J.-N. Louis avocat)

felperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: A. Arabadjiev, az első tanács elnöke, a második tanács elnökeként eljárva, I. Ziemele, T. von Danwitz, P. G. Xuereb és A. Kumin (előadó) bírák,

főtanácsnok: P. Pikamäe,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

a főtanácsnok indítványának a 2021. június 17-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Fellebbezésével az Európai Parlament az Európai Unió Törvényszéke 2019. szeptember 20-iUZ kontra Parlament ítéletének (T-47/18, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2019:650) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítélettel a Törvényszék egyrészről megsemmisítette a Parlament főtitkárának 2017. február 27-i, UZ-re az AD 13 besorolási fokozat 3. fizetési fokozatából az AD 12 besorolási fokozat 3. fizetési fokozatába való visszaminősítésével és az AD 13 besorolási fokozatban szerzett érdempontok lenullázásával járó fegyelmi szankciót kiszabó határozatát (a továbbiakban: visszaminősítésről és az érdempontok lenullázásáról szóló határozat) és másrészről a keresetet ezt meghaladó részében elutasította.

2. Csatlakozó fellebbezésével UZ azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet azon részében, amelyben a Törvényszék elutasította a segítségnyújtás iránti kérelmét elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelmét.

Jogi háttér

3. Az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának a jogvita idején hatályos változata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 24. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Az Unió segítséget nyújt minden tisztviselőnek, különösen olyan személy elleni eljárásban, aki a tisztviselő vagy családtagjai sérelmére, a tisztviselő beosztása vagy feladatainak ellátása miatt fenyegetést, becsületsértést, rágalmazást, illetve bármely, személy vagy vagyon elleni támadást követett el.

Az Unió egyetemlegesen megtéríti a tisztviselőnek az ilyen esetben elszenvedett kárt, amennyiben azt nem a tisztviselő szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása okozta, és az elkövetőtől nem tudott kártérítést kapni."

4. A személyzeti szabályzat 86. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) Azon tisztviselő vagy volt tisztviselő, aki az e személyzeti szabályzat szerinti kötelezettségeit szándékosan vagy gondatlanságból megsérti, fegyelmi intézkedéssel sújtható.

(2) Amennyiben a kinevezésre jogosult hatóság vagy az [Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF)] az (1) cikk értelmében vett mulasztás bizonyítékáról szerez tudomást, igazgatási vizsgálatot indíthat annak igazolására, hogy az említett mulasztás valóban megtörtént.

(3) A fegyelmi szabályokat, eljárásokat és intézkedéseket, valamint az igazgatási vizsgálatokra vonatkozó szabályokat és eljárásokat a IX. melléklet állapítja meg."

5. A személyzeti szabályzat IX. melléklete 16. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket tartalmazza:

"(1) A tanács meghallgatja az érintett tisztviselőt; a tisztviselő a meghallgatáson észrevételeit írásban vagy szóban, személyesen vagy egy képviselőn keresztül teheti meg. A tisztviselő tanúkat is hívhat.

(2) Az intézményt a tanács előtt a kinevezésre jogosult hatóság által e célra megbízott, az érintett tisztviselővel egyenlő jogokkal rendelkező tisztviselő képviseli."

6. A IX. melléklet 22. cikke értelmében:

"(1) "A tisztviselő meghallgatását követően a kinevezésre jogosult hatóság a tanács véleményének kézhezvételétől számított két hónapon belül az e melléklet 9. és 10. cikkében előírtak szerint határozatot hoz. A határozatot indokolni kell.

(2) Ha a kinevezésre jogosult hatóság úgy határoz, hogy szankció kiszabása nélkül zárja le az ügyet, erről haladéktalanul írásban tájékoztatja az érintett tisztviselőt. Az érintett tisztviselő kérheti e határozat iktatását személyes aktájában."

A jogvita előzményei

7. A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 1-27. pontja ismerteti, és azok a jelen eljárás szempontjából a következőképpen foglalhatók össze.

8. UZ 2009. január 1-jétől egységvezetői álláshelyet töltött be a Parlamentnél. Legutóbbi besorolása szerint az AD 13 besorolási fokozat 3. fizetési fokozatában volt.

9. 2014. január 24-én egységének tizenöt alkalmazottja közül tizennégyen (a továbbiakban: panaszosok) UZ által elkövetett lelki zaklatásra hivatkozva a személyzeti szabályzat 24. cikke alapján segítségnyújtás iránti kérelmet intéztek a Parlament főtitkárához.

10. E kérelem nyomán a személyzeti főigazgatóság (a továbbiakban: DG PERS) főigazgatója 2014. február 17-i levelében ideiglenes intézkedések meghozataláról tájékoztatta a panaszosokat. Ezen intézkedések azt foglalták magukban többek között, hogy másra bízzák az érintett egység személyzetének irányítását, és igazgatási vizsgálatot indítanak.

11. 2014. március 19-i levelében a Parlament főtitkára igazgatási vizsgálat megindításáról tájékoztatta UZ-t. Utóbbit 2014. november 20-án meghallgatta a DG PERS főigazgatója.

12. Két vizsgáló - a második az elsőt nyugdíjazás miatt helyettesítette - két jelentést készített, 2015. március 3-i és 2015. november 17-i dátummal. E jelentések alapján UZ-t 2015. június 17-én, illetve 2015. december 2-án meghallgatta a DG PERS főigazgatója.

13. 2016. január 6-i levelében a Parlament főtitkára arról tájékoztatta UZ-t, hogy a személyzeti szabályzatban foglalt kötelezettségek megszegése miatt a fegyelmi tanács eljárását kezdeményezték. A fegyelmi tanács UZ-t 2016. február 17-én, 2016. március 9-én, 2016. április 8-án és 2016. május 26-án hallgatta meg.

14. 2016. július 25-én a fegyelmi tanács egyhangúlag elfogadta a véleményét, amelyben az alábbi megállapítások szerepelnek:

"28 A fentiekre tekintettel a fegyelmi tanács azt javasolja a [kinevezésre jogosult hatóságnak], hogy az [UZ] által elkövetett valamennyi kötelességszegést egy egységes fegyelmi intézkedéssel sújtsa, amely az adott csoporton belüli, egy besorolási fokozattal történő visszaminősítésből áll.

29. Tekintettel [UZ]-nek a személyi állomány irányításával kapcsolatos súlyos mulasztásaira, valamint mivel az intézménynek gondoskodási kötelezettsége áll fenn [UZ]-vel, illetve azon személyekkel szemben, akiket a cselekményei érinthetnek, a fegyelmi tanács úgy véli, hogy a [kinevezésre jogosult hatóságnak] a személyzeti szabályzat által a részére biztosított lehetőségekhez mérten komolyan fontolóra kellene vennie [UZ-nek] a főtitkárságon belüli más típusú álláshelyre, de - amint azt ő maga is kérte - mindenképpen egy másik [főigazgatóságra] történő áthelyezését [...]".

15. 2016. szeptember 7-i levelében a fegyelmi tanács megküldte a véleményét UZ részére.

16. 2016. szeptember 20-i határozatával a Parlament főtitkára felhatalmazta a DG PERS főigazgatóját, hogy őt UZ-nak a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 22. cikke által előírt meghallgatásán képviselje, és megbízta azzal, hogy küldje meg számára UZ-nek a fegyelmi tanács által megfogalmazott véleményre vonatkozó esetleges észrevételeit.

17. 2016. október 4-i levelében a DG PERS főigazgatója felhívta UZ-t arra, hogy a személyzeti szabályzat IX. melléklete 22. cikkének (1) bekezdése értelmében jelenjen meg a 2016. október 20-i meghallgatáson, hogy kifejthesse a fegyelmi tanács véleményére vonatkozó észrevételeit. 2016. november 11-i levelében UZ megküldte észrevételeit a DG PERS főigazgatójának.

18. 2016. november 14-én a DG PERS főigazgatója meghallgatta UZ-t. E meghallgatás során UZ átadott egy feljegyzést, és a Parlament segítségét kérte azon fenyegetések miatt, amelyek őt az egységének tagjai részéről érték. A DG PERS főigazgatójának javaslatára UZ-t ideiglenesen áthelyezték egy másik egységhez.

19. 2007. február 27-én a Parlament főtitkára meghozta a visszaminősítésről és az érdempontok lenullázásáról szóló határozatot. 2017. március 2-i levelében tájékoztatta UZ-t a határozatáról, és felajánlotta számára egy másik egységhez, tanácsosi álláshelyre történő áthelyezését.

20. 2017. június 6-án UZ levélben a Parlament kinevezésre jogosult hatóságához fordult (a továbbiakban: kinevezésre jogosult hatóság), és panaszt terjesztett elő az említett határozattal szemben.

21. 2017. június 14-i levelében UZ a jelen ítélet 18. pontjában hivatkozott segítségnyújtás iránti kérelmének hallgatólagos elutasításával szemben panaszt terjesztett elő a Parlament főtitkáránál. 2017. július 20-i levelében a DG PERS főigazgatója elutasította UZ segítségnyújtás iránti kérelmét.

22. 2017. október 6-i levelével a Parlament elnöke elutasította UZ-nek a 2017. június 6-i és 14-i levelekben megfogalmazott panaszait.

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

23. A Törvényszék Hivatalához 2018. január 29-én benyújtott keresetlevelével UZ egyfelől a visszaminősítésről és az érdempontok lenullázásáról szóló határozat megsemmisítése, másfelől a segítségnyújtás iránti kérelmét elutasító határozat megsemmisítése iránt indított keresetet.

24. A visszaminősítésről és az érdempontok lenullázásáról szóló határozat megsemmisítése iránti kereseti kérelmei alátámasztására UZ két jogalapra hivatkozott, amelyek közül az első az igazgatási vizsgálat szabálytalanságán, a második pedig a fegyelmi tanács eljárásának szabálytalanságán, valamint a hatáskörrel rendelkező hatóság által az említett határozat meghozatalát megelőzően lefolytatott meghallgatás hiányán alapult.

25. Az első jogalap keretében UZ többek között azt állította, hogy az igazgatási vizsgálat lefolytatásával megbízott vizsgálók közül kettő, a "fegyelmi" résszel megbízott vizsgáló és a "zaklatásra" vonatkozó résszel megbízott vizsgáló nem rendelkezett a vizsgálatban való részvételhez szükséges pártatlansággal.

26. A megtámadott ítélet 65. pontjában a Törvényszék helyt adott a szóban forgó két vizsgáló pártatlanságának hiányára vonatkozó, UZ által előterjesztett érvelésnek, és ezzel helyt adott a visszaminősítésről és az érdempontok lenullázásáról szóló határozat megsemmisítésére irányuló kérelemnek. Mindazonáltal az igazságszolgáltatás megfelelő működéséhez fűződő indokokra tekintettel a Törvényszék célszerűnek tartotta a második jogalap vizsgálatát.

27. A második jogalappal kapcsolatban UZ többek között azt adta elő, hogy a fegyelmi tanács hat ülésének egyikén a Parlamentet két tag képviselte, illetve hogy ezen ülés végén őt és jogi képviselőjét a terem elhagyására szólították fel, miközben a Parlament két képviselője bent maradhatott, hogy a fegyelmi tanács tagjaival tanácskozzon. Ez szerinte a személyzeti szabályzat IX. melléklete 16. cikke (2) bekezdésének megsértését jelenti.

28. Másodszor UZ szerint kizárólag a Parlament főtitkára mint kinevezésre jogosult hatóság rendelkezett hatáskörrel a személyzeti szabályzat IX. melléklete 22. cikkének (1) bekezdésében foglalt meghallgatás lefolytatására. Márpedig a felperest a DG PERS főigazgatója, nem pedig a Parlament főtitkára hallgatta meg.

29. E tekintetben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a személyzeti szabályzat IX. melléklete 16. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Parlamentet nem képviselheti érvényesen a fegyelmi tanács hat ülése közül az egyikben két tisztviselő, mivel UZ-t ezen az ülésen csak egyetlen képviselő védte, és így eleve hátrányos helyzetben volt. A Törvényszék azt is megállapította, hogy a Parlament képviselőinek nem lehetett volna az ülésteremben maradniuk, hogy a fegyelmi tanács tagjaival tanácskozzanak, miközben a felperest és tanácsadóját a terem elhagyására szólították fel. A Törvényszék ebből a megtámadott ítélet 72. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy az eljárás e tekintetben is eljárási szabálytalanságot vet fel.

30. A Törvényszék a megtámadott ítélet 89. pontjában továbbá megállapította, hogy a visszaminősítésről és az érdempontok lenullázásáról szóló határozat meghozatala során nem tartották be a személyzeti szabályzat IX. melléklete 22. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételt, miszerint a kinevezésre jogosult hatóságnak magának kell lefolytatnia az érintett tisztviselő meghallgatását. Következésképpen a Törvényszék ezen ítélet 102. pontjában helyt adott az UZ arra vonatkozó jogalapjának, hogy a fegyelmi tanács munkájának befejezésekor a hatáskörrel rendelkező hatóság nem folytatta le a meghallgatást.

31. Ami a segítségnyújtás iránti kérelmet elutasító határozat megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmet illeti, a Törvényszék előbb emlékeztetett arra, hogy az adminisztráció még akkor sem kötelezhető arra, hogy segítséget nyújtson a konkrét és releváns bizonyítékok alapján szakmai kötelezettségei súlyos megszegésével gyanúsított, és emiatt fegyelmi eljárás alá vonható tisztviselőnek, ha ezen kötelezettségszegésre harmadik személyek jogellenes támadásai miatt került sor, majd a megtámadott ítélet 109. pontjában megállapította, hogy az UZ által előterjesztett segítségnyújtás iránti kérelem benyújtásakor már megindult vele szemben az igazgatási vizsgálat olyan tények miatt, amelyek, ha bizonyítást nyernek, fegyelmi eljárást vonhatnak maguk után. Ennélfogva a Törvényszék szerint a Parlamentnek jogában állt előzetes meghallgatás nélkül elutasítani a segítségnyújtás iránti kérelmet.

32. Következésképpen az említett ítélet 111. pontjában a Törvényszék elutasította a segítségnyújtás iránti kérelmet elutasító határozat megsemmisítése iránt UZ által benyújtott kérelmet.

33. A Törvényszék tehát a megtámadott ítélettel egyrészt megsemmisítette a visszaminősítésről és az érdempontok lenullázásáról szóló határozatot, másrészt a keresetet ezt meghaladó részében elutasította.

A felek kérelmei

A fellebbezési kérelmek

34. Fellebbezésében a Parlament azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

- utasítsa el az elsőfokú keresetet,

- mindegyik felet kötelezze a jelen eljárásban felmerült saját költségeinek viselésére, és

- UZ-t kötelezze az elsőfokú eljárás költségeinek viselésére.

35. UZ azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a fellebbezést; és

- a Parlamentet kötelezze mindkét eljárás költségeinek viselésére.

A csatlakozó fellebbezésben foglalt kérelmek

36. Csatlakozó fellebbezésében UZ azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet azon részében, amelyben az elutasítja a segítségnyújtás iránti kérelmét elutasító határozat megsemmisítése iránti kereseti kérelmet;

- semmisítse meg a Parlamentnek ezt a segítségnyújtás iránti kérelmet elutasító határozatát, és

- a Parlamentet kötelezze mindkét eljárás költségeinek viselésére.

37. A Parlament azt kéri, hogy a Bíróság:

- állapítsa meg, hogy a csatlakozó fellebbezés részben elfogadhatatlan, amennyiben a második jogalapra vonatkozik, és teljes egészében megalapozatlan, valamint

- UZ-t kötelezze a költségek viselésére.

A fellebbezésről

38. Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Parlament három jogalapra hivatkozik. Az első jogalap téves jogalkalmazáson, a tények elferdítésén és hiányos indokoláson alapul, azzal kapcsolatban, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az igazgatási vizsgálatot az objektív pártatlanság hiánya jellemezte. A második jogalap téves jogalkalmazáson, a tények elferdítésén és hiányos indokoláson alapul, azzal kapcsolatban, hogy a Törvényszék a fegyveregyenlőség elvének a fegyelmi tanács munkája során történő megsértését állapította meg. A harmadik jogalap téves jogalkalmazáson, a tények elferdítésén és az indokolás hiányán alapul, azzal kapcsolatban, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy UZ meghallgatáshoz való jogát megsértették.

Az első jogalapról

39. Az első fellebbezési jogalap négy részre tagolódik.

Az első jogalap első három részéről

- A felek érvei

40. Az első jogalap első, második és harmadik részében a Parlament azt állítja, hogy a Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítélet 52., 58. és 59. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Parlament nem nyújtott elegendő biztosítékot az igazgatási vizsgálat lefolytatásával megbízott két szóban forgó vizsgáló pártatlanságával kapcsolatos minden jogos kétely kizárására, elferdítette a tényeket és a bizonyítékokat, valamint az "objektív pártatlanság" fogalmának értékelése keretében téves jogi szempontokra támaszkodott, és ennélfogva figyelmen kívül hagyta az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikkét.

41. Közelebbről, a Parlament szerint az a körülmény, hogy az igazgatási vizsgálat "fegyelmi" részével megbízott két vizsgáló közül az egyiknek az e feladatkörbe történő kinevezését megelőzően - összességében véve korlátozott és esetleges, sőt, hiányos - tudomása volt az ügy tényállásáról, önmagában véve nem vet fel automatikusan olyan jogos kételyt, amely indokolná, hogy a Parlament az ügy tényállásáról semmilyen előzetes ismerettel nem rendelkező más személy közreműködését vegye igénybe.

42. Ezenkívül a Törvényszék nem vizsgálta megfelelően, hogy UZ félelmei alapján valóban indokolt volt-e a vizsgálók objektív pártatlanságára vonatkozó jogos kétely. Márpedig a Parlament szerint a jelen ügyben UZ félelmei alapján nem volt indokolt más vizsgálók kinevezése, figyelemmel elsősorban arra, hogy az érintett vizsgálók és e fél között nem áll fenn érdekellentét, másodszor pedig arra, hogy a vizsgálókat feladataik ellátása során más személyek is segítették. E tekintetben a Parlament azt állítja, hogy a Törvényszék előtt több vizsgálóra hivatkozott, és pontosította, hogy két vizsgálót neveztek ki a "fegyelmi" részre. A Törvényszék elé terjesztett iratokból az is megállapítható, hogy a vizsgálat "zaklatásra" vonatkozó részével több személyt bíztak meg.

43. Így a Törvényszék. annak figyelmen kívül hagyásával, hogy a szóban forgó vizsgálat két részét több vizsgáló folytatta le, hiányos tényállási elemekre támaszkodott, és nyilvánvaló értékelési hibát követett el azzal a megállapításával, hogy a két érintett vizsgáló pártatlanságának hiánya a fegyelmi eljárás egészének érvénytelenítéséhez vezethet. A Parlament szerint ugyanis az, hogy több vizsgáló volt, eloszlatta az egyikük pártatlanságával kapcsolatban felmerült kételyt.

44. A Parlament továbbá azt rója fel a Törvényszéknek, hogy elferdítette a bizonyítékokat, amikor a megtámadott ítélet 57. és 58. pontjában megállapította, hogy a "zaklatásra" vonatkozó rész vizsgálója a kijelölését megelőzően, amikor a munkahelyi zaklatással és annak megelőzésével foglalkozó tanácsadó bizottság elnöke volt, arra a következtetésre jutott, hogy UZ egységének vezetését másik személyre kell bízni. Márpedig a Parlament szerint a DG PERS főigazgatójának 2014. február 17-i határozatából - amelyet a Parlament be is nyújtott a Törvényszékhez - az következik, hogy a DG PERS főigazgatója, mint a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtás iránti kérelem elbírálására hatáskörrel rendelkező, kinevezésre jogosult hatóság, nem pedig a tanácsadó bizottság elnöke határozott az eltávolításra irányuló intézkedésekről.

45. UZ azt kéri, hogy a Bíróság ezt az érvelést mint megalapozatlant utasítsa el.

- A Bíróság álláspontja

46. A tények állítólagos elferdítését illetően az EUMSZ 256. cikkből és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből következik, hogy a fellebbezés jogkérdésekre korlátozódik. Következésképpen kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a releváns tények, valamint bizonyítékok megállapítására és értékelésére. E tények és bizonyítékok értékelése tehát az elferdítésük esetét kivéve nem minősül olyan jogkérdésnek, amelyet a Bíróság fellebbezés keretében felülvizsgálhatna. Az ilyen elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése szükséges lenne (2020. október 1-jei CC kontra Parlament ítélet, C-612/19 P, nem tették közzé, EU:C:2020:776, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47. A jelen ügyben a Parlament azt állítja, hogy a Törvényszék nyilvánvalóan elferdítette a tényeket, amikor azt állapította meg, hogy nem nyújtott elegendő biztosítékot arra, hogy a vizsgálók pártatlanságát illetően ki lehessen zárni minden jogos kételyt. A Törvényszék különösen azt a körülményt hagyta figyelmen kívül, hogy az igazgatási vizsgálatot több vizsgáló folytatta le.

48. A tények állítólagos elferdítésére alapított érv azonban a megtámadott ítélet téves értelmezéséből ered. A megtámadott ítélet 41-47. pontjából ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy a Törvényszék megfelelően figyelembe vette azt, hogy az igazgatási vizsgálatot több vizsgáló folytatta le, ez a körülmény azonban nem befolyásolta annak megállapítását, hogy jogos kétely merül fel az egyik vizsgáló pártatlanságával kapcsolatban.

49. Az ügy irataiból továbbá nem állapítható meg egyértelműen, hogy a Törvényszék elferdítette volna a tényeket annak megállapításával, hogy a vizsgálat "zaklatásra" vonatkozó részét egy vizsgáló folytatta le. Ennek megállapítása ugyanis nem zárja ki, hogy a vizsgálót a vizsgálata során más személyek is segítsék. Ez az érvelés tehát elfogadhatatlan, mivel a Parlament ezzel valójában azt kívánja elérni, hogy a Bíróság értékelje újból a tényeket, miközben nem bizonyítja azok elferdítését. Márpedig, amint az a jelen ítélet 46. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból is következik, az erre irányuló értékelés nem tartozik a Bíróság fellebbezéssel összefüggő felülvizsgálata körébe.

50. Ebből következően a tények állítólagos elferdítésére vonatkozó érvelést részben mint elfogadhatatlant, részben pedig mint megalapozatlant el kell utasítani.

51. Azzal kapcsolatban, hogy a Törvényszék tévesen értékelte volna az "objektív pártatlanság" fogalmát, emlékeztetni kell arra, hogy az Unió intézményei, szervei és hivatalai kötelesek tiszteletben tartani az Unió által biztosított alapvető jogokat, amelyek között szerepel a megfelelő ügyintézéshez való, a Charta 41. cikkében szabályozott jog (2019. március 27-iAugust Wolff és Remedia kontra Bizottság ítélet, C-680/16 P, EU:C:2019:257, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

52. A Charta 41. cikkének (1) bekezdése kimondja többek között azt, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül intézzék.

53. E tekintetben az intézményeket, szerveket és hivatalokat feladatuk végzése során terhelő pártatlansági követelmény az egyenlő bánásmód biztosítását célozza, amely az Unió alapját képezi. Ez a követelmény többek között az olyan helyzetek elkerülésére irányul, amelyekben összeférhetetlenség állhat fenn az intézmények, szervek és hivatalok nevében eljáró tisztviselők és meghatalmazottak részéről. Tekintettel a függetlenség és integritás garantálásának alapvető jelentőségére az uniós intézmények, szervek és hivatalok belső működését és kifelé mutatott képét illetően, a pártatlansági követelmény kiterjed minden olyan körülményre, amelyet a tisztviselőnek vagy alkalmazottnak, akinek egy ügyben állást kell foglalnia, észszerűen úgy kell tekintenie, mint amely harmadik személyek szemében alkalmasnak tűnhet az e tárggyal kapcsolatos függetlenségének csorbítására (2019. március 27-iAugust Wolff és Remedia kontra Bizottság ítélet, C-680/16 P, EU:C:2019:257, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54. Ahogyan továbbá a Törvényszék a megtámadott ítélet 38. pontjában rámutatott, ezen intézmények, szervek és hivatalok kötelesek a pártatlanság követelménye mindkét alkotóelemének megfelelni, tehát egyrészről a szubjektív pártatlanságnak, amelynek alapján az érintett intézmény egyik tagja sem mutathat elfogultságot vagy személyes előítéletet, másrészről pedig az objektív pártatlanságnak, amelynek megfelelően ezen intézménynek e tekintetben megfelelő biztosítékokat kell nyújtania az esetleges előítéletekkel kapcsolatos összes jogos kétely kizárására (2021. február 25-iDalli kontra Bizottság ítélet, C-615/19 P, EU:C:2021:133, 112. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E tekintetben a Bíróság pontosította, hogy annak bizonyítása céljából, hogy az igazgatási eljárásban eljáró szervezet nem kínál elégséges garanciákat egy esetleges előítéletre vonatkozó minden jogos kétely kizárásához, nem követelmény a pártatlanságának hiányának bizonyítása. Elegendő, hogy az e tekintetben fennálló jogos kételyt ne lehessen eloszlatni (lásd ebben az értelemben: 2019. március 27-iAugust Wolff és Remedia kontra Bizottság ítélet, C-680/16 P, EU:C:2019:257, 37. pont).

55. A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az is következik, hogy az, hogy a bírósági vagy közigazgatási határozat meghozatalában részt vevő személyeknek előzetes ismereteik vannak a tényekről, önmagában véve nem minősül olyan körülménynek, amely a határozatot érintő, a pártatlanság hiányában megnyilvánuló eljárási hibához vezethet. Az ilyen előzetes ismeretek ugyanis - amint erre a főtanácsnok indítványának 106. pontjában rámutatott - az érintett személyek által korábban vagy egyidejűleg folytatott szakmai tevékenységre tekintettel gyakran elkerülhetetlennek bizonyulnak. Így tehát annak megállapítására van szükség, hogy a konkrét esetben fennáll-e olyan összeférhetetlenség az intézmények, szervek és hivatalok nevében eljáró tisztviselők és alkalmazottak részéről, amely a kívülállók számára jogos kételyt kelt az adott eljárás pártatlanságát illetően.

56. A fenti megfontolások fényében kell értékelni, hogy a Törvényszék - ahogyan azt a Parlament állítja - megsértette-e az "objektív pártatlanság" fogalmát annak megállapításával, hogy abból, hogy az igazgatási vizsgálat "fegyelmi" részével megbízott két vizsgáló egyikének előzetesen már tudomása volt a tényekről, levonható az a következtetés, hogy a Parlament nem nyújtott elegendő biztosítékot arra, hogy a vizsgáló pártatlanságát illetően ki lehessen zárni minden jogos kételyt.

57. A Törvényszék ezzel kapcsolatban a megtámadott ítélet 51. pontjában rámutatott, hogy a DG PERS egyik tagja még a vizsgálat megindítását megelőzően találkozott az egyik panaszossal, aki a találkozón jelentette ennek a később vizsgálónak kijelölt személynek, hogy UZ - pontosabban a férjén keresztül - állítólagos szabálytalanságokra hivatkozva "bosszúból" feljelentette őt az OLAF-nál.

58. A Törvényszék a megtámadott ítélet 52. pontjában megállapította, hogy az ilyen körülmény jogos kételyt vethetett fel UZ-ben a vizsgáló pártatlanságát illetően, akire befolyással lehetett UZ állítólagos magatartásának - a panaszos előadása szerint - kivételesen rosszindulatú jellege.

59. Így először is, ellentétben azzal, amit a Parlament állít, a Törvényszék a "fegyelmi" résszel megbízott vizsgáló pártatlanságával kapcsolatos jogos kétely fennállását nem csupán arra alapította, hogy a vizsgáló előzetesen már ismerte az ügy tényállását, hanem arra is, hogy emiatt a vizsgálónak már eleve kedvezőtlen véleménye lehetett UZ magatartásáról. Márpedig meg kell állapítani, hogy az ilyen körülmény a jelen ítélet 54. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően jogos kételyt kelthet az említett vizsgáló pártatlanságát illetően, amit egyébként a Parlament sem vitat.

60. Az 54. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően továbbá a Törvényszék nem volt köteles annak vizsgálatára, hogy a vizsgálónak ténylegesen voltak-e előítéletei UZ-vel szemben. Elegendő, hogy az e tekintetben fennálló jogos kételyt ne lehessen eloszlatni.

61. Végül - amint arra a főtanácsnok az indítványának 130. pontjában rámutatott -, mivel a Parlamentnek megfelelő biztosítékokat kellett nyújtania minden jogos kétely kizárására, a Törvényszék a megtámadott ítélet 54. pontjában helytállóan állapította meg, hogy semmi nem mutat arra, hogy a Parlamentnek nehézséget okozott volna olyan személyt választania a tisztviselői közül, akinek az ügy tényállásáról semmilyen előzetes ismerete nem volt, és így vele kapcsolatban UZ-nek nem merülhetett volna fel jogos kételye.

62. A fentiekben ismertetett körülményekre tekintettel a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 59. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Parlament azáltal, hogy az igazgatási vizsgálat "fegyelmi" részével megbízott vizsgálóként a DG PERS egyik olyan tagját nevezte ki, aki már találkozott az egyik panaszossal, megsértette az őt terhelő objektív pártatlansági kötelezettséget.

63. Ami a Parlament arra vonatkozó érvelését illeti, hogy a bizonyítékok elferdítésén alapul a Törvényszék azon megállapítása, hogy az igazgatási vizsgálat "zaklatásra" vonatkozó részével megbízott vizsgáló részrehajlónak tekinthető, meg kell állapítani, hogy ez az érvelés a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul. Ez utóbbi 57. pontjában ugyanis a Törvényszék azt állapította meg, hogy az igazgatási vizsgálat "zaklatásra" vonatkozó részével megbízott vizsgáló a vizsgálóvá való kinevezését megelőzően annak a tanácsadó bizottságnak az elnöke volt, amely arra a következtetésre jutott, hogy UZ egységének vezetését másik személyre kell bízni. A Parlament állításával ellentétben a Törvényszék egyáltalán nem mondta ki, hogy az UZ egységvezetői tisztségéből való eltávolítására irányuló ideiglenes intézkedésekről az érintett vizsgáló határozott volna. Ellenkezőleg, a Törvényszék a megtámadott ítélet 3. pontjában megállapította, hogy a DG PERS főigazgatója közölte a panaszosokkal, hogy ideiglenes intézkedéseket fogadtak el, ezen ítélet 57. pontjában pedig azt, hogy a teljes tanácsadó bizottság, és nem csupán annak elnöke, javasolta a panaszosok segítségnyújtás iránti kérelmét követően azt, hogy UZ egységének vezetését bízzák másik személyre. E tekintetben a Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy az erre irányuló javaslat azoknak az ajánlásoknak a részét képezi, amelyeket az említett tanácsadó bizottság, beleértve annak elnökét is, a személyzeti szabályzat 24. cikke alapján meghozandó ideiglenes intézkedésekkel kapcsolatban megfogalmazhat.

64. A fentiekből következően a tények és bizonyítékok elferdítésére vonatkozó állítás nem bizonyított.

65. Következésképpen az első jogalap első, második és harmadik részét részben mint elfogadhatatlant, részben pedig mint megalapozatlant el kell utasítani.

Az első jogalap negyedik részéről

- A felek érvei

66. Az első jogalap negyedik részében a Parlament arra hivatkozik, hogy még ha feltételezzük is, hogy sor került eljárási szabálytalanságokra, a Törvényszéknek figyelembe kellett volna vennie az ügy valamennyi körülményét, ideértve a panaszosok jelentős számát és az UZ által elkövetett kötelezettségszegések súlyosságát, valamint azt a tényt, hogy UZ számos biztosítékot kapott, például az ügyvédje az eljárás valamennyi szakaszában jelen volt. A megtámadott ítélet indokolása hiányos, amikor a 64. pontjában azt állapítja meg, hogy ha az igazgatási vizsgálatot gondosan és pártatlanul folytatták volna le, akkor már az elején eltérően értékelték volna a tényállást, és a vizsgálat más következményekkel járt volna.

67. Ezenkívül a megtámadott ítélet indokolása ellentmondásos is, mivel a Törvényszék egyfelől úgy ítélte meg, hogy a tényeket másként is lehetett volna értékelni, és ezért a kinevezésre jogosult hatóság által elfogadottól eltérő eredmény is elképzelhető, másfelől az ítélet 106-109. pontjában azt állapította meg, hogy az UZ-nek felrótt kötelezettségszegés kellően súlyosnak és megalapozottnak tűnik ahhoz, hogy a segítségnyújtás iránti kérelmének elutasítását és a költségek viselésére való kötelezést indokolttá tegye.

68. UZ szerint a Parlament érvelését mint megalapozatlant el kell utasítani.

- A Bíróság álláspontja

69. Először is, ami a Parlament arra irányuló érvelését illeti, hogy a megtámadott ítélet indokolása hiányos, mivel a Törvényszék nem vette figyelembe az ügy ténybeli körülményeit, köztük az UZ-nek felróható kötelezettségszegések súlyosságát és a panaszosok számát, valamint az UZ-t a fegyelmi eljárásban megillető olyan garanciákat, mint az ügyvédje jelenléte a fegyelmi eljárás valamennyi szakaszában, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 296. cikkben előírt indokolási kötelezettség olyan lényeges eljárási szabálynak minősül, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik. A határozat indokolása ugyanis azon indokok formális kifejezéséből áll, amelyeken a határozat alapul. Ha ezen indokok hibában szenvednek, az a határozat érdemi jogszerűségét érintheti, de annak indokolását nem, ami megfelelő lehet annak ellenére, hogy hibás indokokat fejt ki. Ebből az következik, hogy az indokolási kötelezettség megszegésére vagy az indokolás elégtelenségére alapozott jogalap keretében a jogi aktus megalapozottságát vitató kifogások és érvek nem bírnak jelentőséggel (2020. október 22-iEKETA kontra Bizottság ítélet, C-274/19 P, nem tették közzé, EU:C:2020:853, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2021. január 14-iManea kontra CdT végzés, C-892/19 P, nem tették közzé, EU:C:2021:30, 91. pont).

70. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet sérti-e az indokolási kötelezettséget, mielőtt megvizsgálnánk, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta-e a jogot, amikor nem vette figyelembe az összes releváns ténybeli körülményt.

71. A jelen ügyben a Törvényszék a megtámadott ítélet 60. és 61. pontjában mindenekelőtt emlékeztetett arra az állandó ítélkezési gyakorlatára, amely szerint egyrészt az eljárási hiba akkor igazolhatja egy aktus megsemmisítését, ha e szabálytalanság hiányában az eljárás eltérő eredményre vezethetett volna, másrészt az ilyen vizsgálat keretében figyelembe kell venni az adott ügy valamennyi körülményét, különösen a kifogások jellegét és - az alkalmazottat megillető biztosítékokhoz viszonyítva - az elkövetett eljárási szabálytalanságok mértékét.

72. A Törvényszék továbbá ezen ítélet 62. és 63. pontjában megállapította, hogy a fegyelmi eljárás első szakaszát képező igazgatási vizsgálattól függ, hogy a kinevezésre jogosult hatóság hogyan gyakorolja a vizsgálat következményeit illető mérlegelési jogkörét, és hogy e következmények végső soron fegyelmi intézkedés kiszabásához vezethetnek-e. A Törvényszék ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy a kinevezésre jogosult hatóság ezen vizsgálat és az érintett alkalmazott meghallgatása alapján értékeli először is azt, hogy helye van-e a tulajdonképpeni fegyelmi eljárás megindításának, másodszor azt, hogy annak adott esetben a fegyelmi tanácshoz való fordulást is magában kell-e foglalnia, harmadszor pedig a fegyelmi tanács előtti eljárás megindítása esetén az említett tanács elé terjesztett tényállást.

73. Végül a megtámadott ítélet 64. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy mivel a kinevezésre jogosult hatóság hatásköre nem kötött, nem zárható ki, hogy ha az igazgatási vizsgálatot gondosan és pártatlanul folytatták volna le, az említett vizsgálat a tények eltérő kezdeti értékeléséhez vezetett volna, ennek következtében más következményekkel járt volna.

74. A fentiekből az következik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 62. és 63. pontjában jogilag megkövetelt módon indokolta az ezen ítélet 64. pontjában szereplő következtetését. Ezért az indokolási kötelezettség megsértésére alapított érvet mint megalapozatlant el kell utasítani.

75. Másodszor, a Parlament arra irányuló érvelését illetően, hogy a Törvényszéknek a fegyelmi eljárást érintő szabálytalanságok következményeinek értékelése során figyelembe kellett volna vennie olyan ténybeli körülményeket, mint az UZ-nek felróható kötelezettségszegések súlyossága, a panaszosok száma és azt a tényt, hogy UZ ügyvédje a fegyelmi eljárás minden szakaszában jelen volt, meg kell állapítani, hogy ez az érvelés elfogadhatatlan, mivel a Parlament ezzel valójában azt kívánja elérni, hogy a Bíróság értékelje újból a tényeket, miközben nem bizonyítja, hogy a Törvényszék elferdítette azokat. Márpedig, amint az a jelen ítélet 46. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, az erre irányuló értékelés nem tartozik a Bíróság fellebbezéssel összefüggő felülvizsgálata körébe.

76. Harmadszor, ami a Parlament azon érvelését illeti, amely szerint a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 64. pontjában foglalt következtetése ellentmond a megtámadott ítélet 106-109. pontjában szereplő megállapításainak, elegendő arra rámutatni, hogy ez utóbbi pontok nem a fegyelmi eljárásra, hanem az UZ által a személyzeti szabályzat 24. cikke alapján benyújtott segítségnyújtás iránti kérelem vizsgálatára vonatkoznak, így semmilyen ellentmondás nem állapítható meg.

77. A fentiekből az következik, hogy az első jogalap negyedik részét részben mint elfogadhatatlant, részben pedig mint megalapozatlant el kell utasítani.

78. Következésképpen az első jogalapot részben mint elfogadhatatlant, részben pedig mint megalapozatlant teljes egészében el kell utasítani.

A második és harmadik jogalapról

79. A fellebbezés második és harmadik jogalapja a megtámadott ítélet indokolásának azon része ellen irányul, amelyben a Törvényszék részben helyt adott az UZ által felhozott második jogalapnak, amely a fegyelmi tanács eljárásának szabálytalanságára, valamint arra vonatkozott, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság e tekintetben nem hallgatta meg.

80. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a fellebbezés keretében a Törvényszék határozatának mellékesen kifejtett indokolása ellen irányuló kifogásokat mint hatástalanokat el kell utasítani, mivel nem vezethetnek az ítélet hatályon kívül helyezéséhez (2020. november 12-iGollnisch kontra Parlament ítélet, C-676/19 P, nem tették közzé, EU:C:2020:916, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

81. Márpedig a megtámadott ítéletnek a második és harmadik fellebbezési jogalap keretében kifogásolt indokolása mellékesen kifejtettnek tekinthető. A Törvényszék ugyanis, miután helyt adott az igazgatási vizsgálat szabálytalanságára alapított első jogalapnak, és úgy ítélte meg, hogy az UZ által a visszaminősítésről és az érdempontok lenullázásáról szóló határozat megsemmisítése iránt előterjesztett kérelmeknek helyt kell adni, célszerűnek tartotta - amint az a megtámadott ítélet 66. pontjából is kitűnik - az igazságszolgáltatás megfelelő működéséhez fűződő indokokra tekintettel az UZ által másodikként hivatkozott jogalap vizsgálatát.

82. Ennélfogva a második és harmadik jogalapot mint hatástalant el kell utasítani.

83. A fenti megfontolások összességéből következően a fellebbezést el kell utasítani.

A csatlakozó fellebbezésről

84. Fellebbezésének alátámasztására UZ két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt a Charta 41. cikke (2) bekezdésének, a másodikat pedig a Charta 48. cikkének megsértésére alapítja.

Az első jogalapról

A felek érvei

85. A csatlakozó fellebbezés első jogalapjával UZ azt kifogásolja, hogy a Törvényszék megsértette a Charta 41. cikkének (2) bekezdését. UZ szerint e rendelkezés alapján a Parlamentnek meg kellett volna hallgatnia őt azelőtt, hogy a személyzeti szabályzat 24. cikke alapján benyújtott segítségnyújtás iránti kérelmét elutasította volna.

86. A Parlament szerint UZ érvelését mint megalapozatlant el kell utasítani.

A Bíróság álláspontja

87. UZ arra hivatkozik, hogy a Parlamentnek a Charta 41. cikke (2) bekezdésének megfelelően meg kellett volna hallgatnia őt, mielőtt úgy határozott volna, hogy a segítségnyújtás iránti kérelmét elutasítja.

88. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében a megfelelő ügyintézés elve magában foglalja többek között azt a mindenkit megillető jogot, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák.

89. A meghallgatáshoz való jog mindenki számára biztosítja azt a lehetőséget, hogy hasznos és hatékony módon ismertethesse az álláspontját minden közigazgatási eljárásban és minden olyan határozat elfogadása előtt, amely az érdekeit hátrányosan érintheti (2020. június 4-iEKSZ kontra De Loecker ítélet, C-187/19 P, EU:C:2020:444, 68. pont; 2020. június 25-iHF kontra Parlament ítélet, C-570/18 P, EU:C:2020:490, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

90. A fentiekből megállapítható, hogy a meghallgatáshoz való jog kettős célra irányul. Egyfelől az iratanyag vizsgálatát szolgálja, és azt, hogy a tényeket a lehető legpontosabban és helyesebben fel lehessen tárni, másfelől lehetővé teszi a hatékony védelem biztosítását az érintett számára. A meghallgatáshoz való jog különösképpen annak biztosítására irányul, hogy minden sérelmet okozó aktust az ügy teljes ismeretében hozzanak meg, és többek között célja annak lehetővé tétele az illetékes hatóság számára, hogy valamely hibát kijavítson, vagy az érintett személy számára, hogy személyes helyzetére vonatkozó olyan tényekre hivatkozhasson, amelyek a határozat meghozatala mellett vagy ellen szólnak, illetve arról, hogy annak mi legyen a tartalma (2020. június 4-iEKSZ kontra De Loecker ítélet, C-187/19 P, EU:C:2020:444, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

91. A Bíróság továbbá korábban már tisztázta, hogy az a személy, aki a személyzeti szabályzat 24. cikke alapján amiatt nyújtott be segítségnyújtás iránti kérelmet, mert fenyegetések érték, a megfelelő ügyintézés elve alapján hivatkozhat az őt érintő tényekkel kapcsolatos meghallgatáshoz való jogra (lásd ebben az értelemben: 2020. június 4-iEKSZ kontra De Loecker ítélet, C-187/19 P, EU:C:2020:444, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

92. A jelen ügyben az a határozat, amellyel a DG PERS főigazgatója elutasította az UZ által a személyzeti szabályzat 24. cikke alapján benyújtott segítségnyújtás iránti kérelmet, a Charta 41. cikkének (2) bekezdése értelmében vele szemben meghozott és őt hátrányosan érintő egyedi intézkedésnek minősül.

93. Márpedig a Törvényszék az UZ által benyújtott segítségnyújtás iránti kérelmet elutasító határozat megsemmisítésére irányuló kérelem elutasítását a megtámadott ítélet 107. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra alapozza, amely szerint az adminisztráció még akkor sem kötelezhető arra, hogy segítséget nyújtson a konkrét és releváns bizonyítékok alapján szakmai kötelezettségei súlyos megszegésével gyanúsított, és emiatt fegyelmi eljárás alá vonható tisztviselőnek, ha ezen kötelezettségszegésre harmadik személyek jogellenes támadásai miatt került sor, valamint az ezen ítélet 108. és 109. pontjában említett tényekre.

94. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 177. cikke (1) bekezdésének c) pontjából és 178. cikkének (3) bekezdéséből az következik, hogy a fellebbezésben pontosan elő kell adni az ítélet vagy végzés azon vitatott részeit, amelyek hatályon kívül helyezését kérik, valamint az e kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket (lásd analógia útján: 2021. május 6-iGollnisch kontra Parlament ítélet, C-122/20 P, nem tették közzé, EU:C:2021:370, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

95. Márpedig a jelen ügyben UZ nem adja elő, hogy a Charta 41. cikke (2) bekezdésének megsértése mennyiben érvénytelenítette volna a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 106-109. pontjában foglalt indokolását, amellyel a Törvényszék elutasította az általa benyújtott segítségnyújtás iránti kérelmet elutasító határozat megsemmisítése iránti kérelmet.

96. UZ többek között azt sem fejti ki megfelelő jogi érvekkel, hogy a megtámadott ítélet 107. pontjában említett ítélkezési gyakorlat miért nem alkalmazható a jelen ügyre. UZ továbbá nem hivatkozik az ezen ítélet 108. és 109. pontjában említett tények elferdítésére sem.

97. Ebből az következik, hogy az UZ által benyújtott csatlakozó fellebbezés nem felel meg a jelen ítélet 94. pontjában ismertetett követelményeknek.

98. Következésképpen az első jogalapot mint hatástalant el kell utasítani.

A második jogalapról

A felek érvei

99. A csatlakozó fellebbezés második jogalapjával UZ arra hivatkozik, hogy a Törvényszék azáltal, hogy elutasította a DG PERS főigazgatójának az UZ segítségnyújtás iránti kérelmét elutasító határozata megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmet, figyelmen kívül hagyta a Chartát, különösen annak 48. cikkét. A Parlament ugyanis vélelmezte UZ bűnösségét, és ezáltal megsértette az ártatlanság vélelmének e cikkben foglalt elvét.

100. A Parlament szerint UZ érvelését mint elfogadhatatlant, de mindenesetre mint megalapozatlant el kell utasítani.

A Bíróság álláspontja

101. Emlékeztetni kell arra hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EUMSZ 256. cikk, az Európai Unió Bíróságának alapokmánya 58. cikkének első bekezdése és az eljárási szabályzat 178. cikkének (3) bekezdése szerint a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt részeit, valamint a kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket (lásd analógia útján: 2020. június 25-iSchneider kontra EUIPO ítélet, C-116/19 P, nem tették közzé, EU:C:2020:501, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

102. Márpedig, mivel UZ csupán általános jellegű kijelentést tett, és nem fejtette ki jogilag megkövetelt módon, hogy álláspontja szerint a Törvényszék mennyiben sértette meg a Charta 48. cikkét, az általa felhozott érvelés nem felel meg az előző pontban említett követelményeknek.

103. Következésképpen a második jogalapot mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

104. A fenti megfontolásokra tekintettel a csatlakozó fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

105. A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

106. A Parlamentet, mivel a fellebbezése tekintetében pervesztes lett, UZ kérelmének megfelelően kötelezni kell a jelen fellebbezéssel kapcsolatban felmerült költségek viselésére.

107. UZ-t, mivel a csatlakozó fellebbezése tekintetében pervesztes lett, a Parlament kérelmének megfelelően kötelezni kell a csatlakozó fellebbezéssel kapcsolatban felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a fellebbezést és a csatlakozó fellebbezést elutasítja.

2) A Bíróság az Európai Parlamentet kötelezi a fellebbezéssel kapcsolatos költségek viselésére.

3) A Bíróság UZ-t kötelezi a csatlakozó fellebbezéssel kapcsolatos költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.