1524/B/1992. AB határozat
a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 182. §-a (1) bekezdése valamint 227. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 182. §-a (1) bekezdésének valamint 227. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság a jogszabály kiegészítésére és személyi hatályának kiterjesztésére irányuló kérelmet visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Indítványozó beadványában a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) 182. § (1) bekezdésének és 227. §-ának alkotmányellenességét állította. Álláspontja szerint a hivatkozott jogszabályi rendelkezések azzal, hogy a korlátolt felelősségű társaság tagjai háromnegyedének szavazatához kötik a tag társaságból való kizárásának, illetőleg a társaság megszűnésének kimondását és érvényes taggyűlési határozatba foglalását, a két- valamint a háromszemélyes társaságok vonatkozásában alkotmányellenes joggyakorlat kialakulását eredményezik a következők miatt.
2. A Gt. 182. § (1) bekezdése szerint a taggyűlés legalább háromnegyedes szótöbbséggel kimondhatja annak a tagnak a kizárását, aki a törvényben vagy a társasági szerződésben foglalt kötelezettségének írásbeli felszólítás ellenére sem tesz eleget, vagy akinek a társaságban maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné. A kizárást az ok megjelölésével kell közölni; e rendelkezéstől a társasági szerződés érvényesen nem térhet el. Ugyenezen szakasz második bekezdése szerint az érintett tag a kizárás kérdésben nem szavazhat, ám a harmadik bekezdés értelmében a kizárást kimondó határozattal szemben a határozat közlésétől számított harminc napos jogvesztő határidőn belül bírósághoz fordulhat; egyébként a keresetindításnak a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
A Gt. 227. §-a szerint a társaság megszűnésének elhatározásához a taggyűlésnek legalább háromnegyedes szótöbbséggel meghozott határozata szükséges; a társasági szerződés a törvény eme rendelkezésétől sem térhet el érvényesen.
3. Indítványozó álláspontja szerint háromnegyedes szótöbbséggel elfogadott határozat a társaságok egyik típusánál, a két- illetőleg a háromszemélyes társaságoknál - fogalmi lehetetlensége okából - nem hozható meg. A törvény szerinti többségű határozat meghozatala lehetetlenségének problémája alapvetően a kizárás kérdéskörében vetődik fel különös élességgel, ugyanis a kétszemélyes társaságoknál - mivel az a tag, akinek a kizárásáról dönteni kell, a 182. § (2) bekezdése értelmében nem vehet részt a szavazásban, és így a másik tag egymaga jelenti azt a száz százalékot, amelyhez a hetvenöt százalékot viszonyítani kell - a másik tagnak a kizárás melletti állásfoglalása a kizárni kívánt tagot tagsági jogaitól megfosztja. Mivel pedig a kizárt tag üzletrészét árverés útján kell értékesíteni, illetőleg ennek sikertelensége esetén az üzletrészt be kell vonni, a kizárás egyidejűleg tulajdontól való megfosztást is eredményez, tehát a kizárás így egyben a tulajdonhoz való alkotmányos alapjog sérelmével is jár.
A Gt.-nek azok a rendelkezései, amelyek a kizárt tagnak a bírósághoz való fordulás jogát biztosítják, indítványozó véleménye szerint nem egyenlítik ki a kizárást kimondó határozat által okozott hátrányokat, többek között azért sem, mivel a perindításnak a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya. Így ameddig a bírósági jogvédelem eredményeképpen megszületik a jogellenes kizárásról hozott társasági határozatot megsemmisítő ítélet, az üzletrész tulajdonosát a határozat már megfosztotta tulajdonától.
Az előadottakra tekintettel indítványozó kérte, hogy az álláspontja szerinti alkotmányellenességet az Alkotmánybíróság vagy a jogszabályi rendelkezés megsemmisítésével vagy a jogszabály kiegészítésével illetve személyi hatályának megváltoztatásával küszöbölje ki.
4. Az Alkotmánynak indítványozó által felhívott rendelkezései a következők. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése szerint Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. A 13. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
II.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálat keretében megkereste a Legfelsőbb Bíróság elnökét álláspontjának kifejtése céljából, és határozatát a megkeresésre adott válaszban foglaltak figyelembevételével hozta meg.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az üzletszerű közös gazdasági tevékenység folytatására, és az ebből a tevékenységből származó nyereség megszerzése céljából létrehozott gazdasági társaság működésének alapvető feltétele, hogy a társaság tagjai magukra nézve kötelezőnek ismerjék el a társaságnak a jogszabályok keretei között hozott határozatait. Amennyiben erre valamelyik tag nem képes vagy nem hajlandó, társaságban való maradása veszélyezteti a társaság céljainak megvalósulását, és ezáltal a többi tag érdekeit. Erre tekintettel vezette be a Gt. a kizárás intézményét, amelynek alkalmazása révén lehetőség van arra, hogy a társaság megváljon attól a tagjától, aki nem felel meg az előzőekben megfogalmazott, vele szemben követelményként támasztható kívánalmaknak.
A Gt. a kizárást társasági fajtánként külön szabályozza; a jelen vizsgálat tárgyát képező korlátolt felelősségű társaság esetében három jogcímét ismeri. A törvény erejénél fogva ki kell zárni azt a tagot, aki a szolgáltatni vállalt törzsbetétet a kitűzött póthatáridőn belül sem szolgáltatja a társaság részére [164. § (3) bek.]. Kizárható a tag, ha a törvényben meghatározott vagy a társasági szerződésben vállalt kötelezettségét írásbeli felszólítás ellenére sem teljesíti [182. § (1) bek. első mondatának első fordulata], kizárható továbbá a tag, amennyiben társaságban való maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné [182. § (1) bek. első mondatának második fordulata].
A kizárásról mindhárom esetben a taggyűlés határoz. Az első esetben, amennyiben a kizárt tag vitatja a kizárás jogszerűségét, (hasonlóan a kizárásról hozott határozathozatalnál a kizárás ellen szavazó taghoz) a törvény 44-45. §-ában, a határozathozatalnál kisebbségben maradt tag részére biztosított általános keresetindítási jog alapján bírósághoz fordulhat, amely szerv azután dönt a kizárás jogszerűsége felől. A második és harmadik esetben a jogszabály különös, csak erre az esetre alkalmazható keresetindítási jogot biztosít a taggyűlés által kizárt tagnak. A keresetindításnak a határozat végrehajtására egyik esetben sincs halasztó hatálya. Az általános keresetindítási jog gyakorlása esetében azonban a bíróság a határozat végrehajtását felfüggesztheti (44-45. §), míg a speciális keresetindítási jog gyakorlása esetében a jogszabály végrehajtás felfüggesztéséről nem rendelkezik (182. §).
1.1. A törvény erején alapuló, mérlegelést a taggyűlés számára lehetővé nem tevő kizárási határozat [164. § (3) bek.] meghozatala alkotmányossági aggályokat nem kelthet. Ebben az esetben ugyanis a taggyűlés nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel, határozatát az alapul szolgáló feltételek megvalósulása esetén meg kell hoznia. Amennyiben ennek a törvényen alapuló kötelezettségének nem tesz eleget, a törvényességi felügyeletet gyakorló bíróság az irányadó jogszabályok alapján orvosolja a jogsértést.
1.2. Alkotmányossági szempontból nem kelthet aggályokat Gt. 182. § (1) bekezdésében szabályozott kizárási jogcímeknek (amikor a társaság azért zárhatja ki tagját, mert az nem teljesített valamilyen - törvény vagy társasági szerződés által reá rótt - kötelezettséget, illetőleg mert a tag társaságban való maradása a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné) mikénti értelmezése sem. A bíróságok felett elvi irányítást gyakorló, és így a jogalkalmazás egységét biztosítani hivatott Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 20659/1993. sz. ítéletében (BH 1993.11.665) például arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szavazati arány számításánál kizárólag a kizárásról döntő taggyűlésen jelenlévők által képviselt szavazati arány veendő számításba. Amint az a hivatkozott ítélet alapján nyilvánvaló, az indítványozó által kifogásolt rendelkezés mikénti értelmezése a joggyakorlat értelmezése révén feloldható.
Mivel a tagok általános szabályként taggyűlés tartása nélkül is hozhatnak határozatot [192. § (1) bek.], előfordulhat, hogy kizárási határozatot is így hoznak: a tagot taggyűlés tartása nélkül zárják ki a társaságból, amint azt a Legfelsőbb Bíróság már hivatkozott Pf. III. 20659/1993. sz. ítélete a kizárást kimondó határozat jóváhagyásakor megállapította. A Legfelsőbb Bíróság ebben az ítéletében úgy foglalt állást, hogy a jogszabály helyes értelmezése mellett megfelelő biztosítékai vannak annak, hogy ne szülessék jogellenes taggyűlési határozat.
2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Gt. szabályai megfelelő értelmezés mellett nem fenyegetik a jogbiztonságot. A megfelelő jogszabályértelmezésre garancia a Legfelsőbb Bíróságnak az Alkotmányban biztosított az a joga (47. §), hogy elvi irányítást gyakoroljon a bíróságok működése felett. A Gt.-nek a Legfelsőbb Bíróság általi értelmezése az egységes joggyakorlat kialakulását biztosítani képes.
A jogszabály miniszteri indokolásának a 182. §-hoz fűzött szövege azt tartalmazza, hogy a kizárás kivételes eszköz lehet a társaság működése során, mert a taggyűlésnek olyan jogkört biztosít, amelynek helytelen gyakorlása könnyen visszaéléshez, a kisebbségben maradt, kizárást kimondó határozat hatálya alatt álló tag alkotmányos jogainak súlyos megsértéséhez vezethet. Az indokolás szerint a törvény ennek ellensúlyozására biztosítja a kizárt tagnak azt a jogot, hogy a határozatban foglalt döntés ellen bírósághoz fordulhasson. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a bírósághoz fordulás jogának a kizárt tag számára történő biztosítása megfelelő biztosíték arra, hogy az esetleg jogellenesen kizárt tag bírósági jogvédelmet kérjen.
3. A kizárást kimondó határozat bíróság általi felülvizsgálata a biztosítéka annak is, hogy a jogellenesen kizárt tag tulajdonhoz való alkotmányos alapjoga sérelmet ne szenvedjen. Mivel a kizárás esetében a taggyűlésnek nagy terjedelmű mérlegelési jogköre van, ennek megfelelően a bíróság nemcsak a törvényességi felügyelethez hasonló tartalmú vizsgálatot végez, hanem érdemi, széles körű bizonyítást szükségessé tevő kérdésekben is állást foglal; megállapítja, hogy a tagnak a társaságban való maradása valóban nagymértékben veszélyezteti-e a társaság céljának megvalósulását. Amennyiben a bíróság az ügy minden körülményét mérlegelve ezt fontosnak tartja, a Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 20 575/1991. sz. ítéletében, valamint a Gf. II. 32 305/1990 (BH 1992.10.650) és Gf. II. 30 046/1993 (BH 1994.11.618) ítéleteiben elfoglalt álláspontja szerint a bíróság a kizárást kimondó határozat végrehajtását felfüggesztheti, és ítéletének meghozataláig a társaság nem rendelkezhet a kizárt tag üzletrészével. Amennyiben viszont az üzletrészt a bírósági eljárást megelőzően vagy az alatt már értékesítették, és a bíróság az eljárás befejezéseképpen a taggyűlési határozat jogellenességét állapítja meg, az üzletrész megszerzője tulajdonjogi védelmet nem élvez az eredeti tulajdonossal szemben, és az eredeti állapot helyreállítása nyomán köteles az üzletrész tulajdonjogáról lemondani.
4. Az indítványozó beadványában a felülvizsgálni kért jogszabályi rendelkezésnek az Alkotmány 9. § (1) bekezdésébe ütközése miatt a piacgazdaság sérelmét is állította. Az Alkotmánybíróság 33/1993. (V. 28.) valamint 21/1994. (IV. 16.) AB határozataiban megállapította (ABH 1993. 249. és ABK 1994. március, 17.), hogy a piacgazdaság alkotmányos feladat, amely a jogállamiság alapintézményeivel való összefüggésein kívül irreleváns minden alkotmányossági vizsgálatnál. A piacgazdasághoz senkinek sincs joga, reá alapjogsérelem nem alapítható. Ebből következően egyes jogszabályi rendelkezések közvetlenül a piacgazdaság alkotmányos elvét nem sérthetik, reá közvetlenül alkotmányossági kifogás nem alapítható.
5. A Gt.-nek azok a rendelkezései, amelyek a két- illetőleg a háromszemélyes társaságoknál a társaság megszűnésének kimondásánál kívánnak meg háromnegyedes szavazati arányt, a következők miatt nem alkotmányellenesek.
A társaság megszűnésének kimondásához megkívánt háromnegyedes szavazati arány éppen azt a célt szolgálja (hasonlóan a kizáráshoz), hogy a taggyűlés csak abban az esetben hozhasson ilyen nagy jelentőségű határozatot, amennyiben a társaság döntő többségét alkotó tagok ezt akarják. Természetesen a kisebbségben maradt tagot ugyanúgy megilleti a 44-45. §-ba foglalt általános keresetindítási jog, mint a társaság bármely más határozata esetén. Ebben az esetben azonban nem áll fenn annak reális veszélye, hogy ezáltal bármelyik tagnak alkotmányos alapjoga sérelmet szenvedjen. Nem áll fenn az alapjogsérelem veszélye egyrészt azért, mert a megszűnés kérdésében döntő határozat meghozatalakor minden tag részt vehet a szavazásban, másrészt a már előadottak értelmében a 44-45. §-ok alapján a bíróság akár fel is függesztheti a határozat végrehajtását. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványozónak eme állítását nem találta megalapozottnak.
6. Az Alkotmánybíróságnak a jogszabályi rendelkezés alkotmányellenessége esetén csak az alkotmányellenes rendelkezés megsemmisítésére van hatásköre. Erre való tekintettel az Alkotmánybíróság a törvény kiegészítésére illetőleg személyi hatályának megváltoztatására irányuló kérelmet visszautasította.
Az előadottakra tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
Budapest, 1995. január 17.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró