A Kúria Kfv.37168/2014/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2007. évi I. törvény (Szmtv.) 1. §, 2. §, 8. §, 2009. évi XXIX. törvény (Bét.) 1. §] Bírók: Beniczkyné dr. Kelemen Gyöngyi, Fekete Ildikó, Kárpáti Zoltán

A határozat elvi tartalma:

Családtagi minőség bizonyítottsága hiányában a jogszabályi feltételek fennálltát tételesen vizsgálni kell a tartózkodási kártya kiállítása iránti eljárásban.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.III.37.168/2014/5.szám

A Kúria a dr. Szűcs A. Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. ... jogtanácsos által képviselt alperes ellen tartózkodási kártya tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. november 26. napján kelt 20.K.32.201/2013/6. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 20.K.32.201/2013/6. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 30.000 (harmincezer) forint kereseti és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes nigériai állampolgár ...-án érkezett Magyarországra, D típusú vízummal, majd beutazását követően tanulmányok folytatása célú tartózkodási engedélyt kapott. Ez folyamatosan meghosszabbításra került, utoljára 2010. január 23-ig rendelkezett tartózkodási engedéllyel. A felperes ellen a Budapesti Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Főosztály Gazdaságvédelmi Osztálya 2009. december 10-én őrizetbevétel elrendelésével büntetőeljárást indított. A Btk. 318.§ (1) bekezdésébe és (7) bekezdés a) pontja szerint minősülő különösen jelentős kárt okozó csalás bűntett kísérletének megalapozott gyanúja miatt. A Pesti Központi Kerületi Bíróság előzetes letartóztatását rendelte el, majd a Budai Központi Kerületi Bíróság házi őrizet elrendeléséről intézkedett, a felperes 2010. június 11-én szabadlábra került. A Fővárosi Bíróság 2010. november 30-én kelt házi őrizet megszüntetéséről szóló értesítése alapján a felperes magyarországi tartózkodási helye .... szám alatti ingatlanban található. A felperes büntetőeljárása a Fővárosi Bíróság 2011. február 14-én kelt ítéletével zárult, melyben első fokon a felperest, mint másodrendű vádlottat, bűnösnek mondta ki csalás bűntettének kísérletében, mint társtettest, és közokirathamisítás bűntettében mint társtettest, ezért halmazati büntetésül 1 év börtönbüntetésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. A felperes enyhítés végett fellebbezett.

A felperes 2010. december 23-án majd 2012. április 24-én és 2012. november 9-én tartózkodási kártya kiállítási kérelmet nyújtott be az elsőfokú hatóságnál, mint EGT állampolgár harmadik országbeli élettársa. Élettársaként ... jelölte meg, aki a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkezik, mert 2011. január 25-én került kiállításra részére a regisztrációs igazolás. A korábbi kérelmekhez hasonlóan a BÁH Budapest és Pest Megyei Regionális Igazgatósága mint elsőfokú hatóság a 2013. február 8. napján kelt 106-1-56.658/2012-Tk. számú határozatával a felperesi kérelmet a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény (a továbbiakban: Szmtv.) 1.§-a, valamint annak végrehajtásáról szóló 113/2007. (V.24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) alapján elutasította, azon indokkal, hogy a felperes magyarországi tartózkodási joga családtagként nem áll fenn, valamint nem rendelkezik magyarországi tartózkodáshoz elegendő forrással, az egészségügyi szolgáltatások fedezetéről nem képes gondoskodni, továbbá megállapította, hogy a felperes magyarországi tartózkodási joga megszűnt. A bekért adatok és iratok alapján az elsőfokú hatóság azt rögzítette, hogy a felperes és élettársa 2011. január 25-től rendelkeznek csak azonos magyarországi lakóhellyel, illetve tartózkodási hellyel. Az elsőfokú hatóság, mivel a felperes EGT állampolgár élettársára való tekintettel nyújtotta be kérelmét, az Szmtv. 8.§ (1) bekezdés b) pontjában foglalt három vagylagos feltétel fennállását vizsgálta. Ennek során megállapította, hogy az élettársi kapcsolat fennállásának igazolására úgy nyilatkoztak, hogy kizárólag a Magyar Köztársaság területén élnek élettársi kapcsolatban, és megállapítást nyert, hogy 2011. január 25-től rendelkeznek magyarországi közös lakó- vagy tartózkodási hellyel. Így az Szmtv. 8.§ (1) bekezdés b) pontja, első-második fordulatában szereplő feltétel nem teljesül a felperes vonatkozásában. A felperes nem csatolt olyan okiratot, hogy róla súlyos egészségügyi okból az EGT állampolgár személyesen gondoskodna, így nem igazolta az Szmtv. 8.§ () bekezdés b) pontja, harmadik fordulatában szereplő feltételt sem. Ezért nem engedélyezték EGT állampolgár családtagjaként történő tartózkodását. A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 2013. április 19. napján kelt 106-Tk-7043/2/2013. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes magyarországi tartózkodási joga megszűnt, és kötelezte, hogy Magyarország területét a határozat jogerőre emelkedésétől számított 3. hónap utolsó napjáig hagyja el. A jogerős határozat indokolása szerint a felperes és élettársa élettársi kapcsolata 2013. március 12-én bejegyzésre került az élettársi nyilatkozatok nyilvántartásába. Az Unió polgárainak és családtagjainak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38. EK Irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 2. cikk 2. b) alpontjára hivatkozással megállapította az alperes, hogy ezen rendelkezés alapján akkor minősül valaki családtagnak az Uniós polgár élettársaként, ha a fogadó tagállam jogszabályai a regisztrált élettársi kapcsolatot a házassággal egyenértékűnek tekintik. A magyar jogi szabályozás azonban kizárólag a 2009. évi XXIX. törvény szerinti azonos nemű párok között létrejött bejegyzett élettársi kapcsolathoz fűz az Irányelv 2. cikk 2. b) pontjában rögzített joghatást. Rögzítette a határozat, hogy az Szmtv. 8.§ (1) bekezdés b) pontja szerinti három feltétel egyike sem teljesül, ezért a felperes EGT állampolgár családtagjaként tartózkodása nem engedélyezhető. Mivel magyarországi tartózkodását családtagként nem engedélyezte, az alperes a további családtagi minőséghez kötődő feltételeket nem vizsgálta.

A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és az elsőfokú határozatra kiterjedő hatályon kívül helyezését, az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Hangsúlyozta, hogy élettársi közösségben él ..val, amely bejegyzésre került az élettársi nyilatkozatok nyilvántartásába 2013. március 12-én. Álláspontja szerint az Sztmv. 2.§ bi) pontjában foglaltak alapján családtagnak minősül. Hivatkozott az Irányelvre és kifejtette, hogy ha az olyan tartalmat kívánt volna adni az Szmtv. fenti pontjában foglaltaknak, amelyre az alperes hivatkozik, akkor ennek a jogi szabályozásban is meg kellett volna jelennie.