A Kúria Bfv.614/2016/9. számú precedensképes határozata vesztegetés bűntette (hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 122. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 11. §, 16. §, 416. §, 426. §, 470. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 127. §, 294. §] Bírók: Mészár Róza, Soós László, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

Az elkövető a cselekmény elkövetésekor még katonának minősült, azonban elbírálásakor már nem minősült katonának, ennek ellenére a katonai büntetőeljárás lefolytatása törvényes volt.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék Kb.138/2014/9., Fővárosi Ítélőtábla Kbf.65/2014/14., *Kúria Bfv.614/2016/9.* (BH 2017.3.78)

***********

KÚRIA

Bfv.I.614/2016/9. szám

A Kúria Budapesten, a 2016. év december hó 6. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt és védője, valamint a tűzoltó százados II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványát elbírálva a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 41(I.)Kb.138/2014/9. számú ítéletét és a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 6.Kbf.65/2014/14. számú végzését hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítványozó, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2014. június 4. napján meghozott 41(I.)Kb.138/2014/9. számú, és a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának 6.Kbf.65/2014/14. számú végzése folytán 2016. február 17. napján jogerős ítéletével bűnösnek mondta ki

- a nyugállományú tűzoltó alezredes I. rendű terheltet bűnsegédként, előírt hivatali helyzetével egyébként visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 294. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont, ac) alpont],

- a volt tűzoltó százados II. rendű terheltet előírt hivatali helyzetével egyébként visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 294. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pont, ac) alpont], és ezért mindkét terheltet két év hat hónap börtönbüntetésre, három év közügyektől eltiltásra és száz napi tétel, napi tételenként 2.000 forint pénzbüntetésre ítélte, megállapítva, hogy a szabadságvesztésből a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsáthatók feltételes szabadságra. Rendelkezett arról, hogy a kiszabott pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni, melynek végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó, és az I. rendű terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte az általa előzetes fogvatartásban töltött időt. Emellett a terhelteknek a pénzbüntetés megfizetésére tíz havi részletfizetést engedélyezett azzal, hogy egy havi részlet megfizetésének elmulasztása esetén a pénzbüntetés meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

-.-.-

A jogerős határozatok ellen az I. rendű terhelt és védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva, a II. rendű terhelt pedig a védője útján a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva felülvizsgálati indítványt terjesztett elő.

A felülvizsgálati indítványok alapján indult eljárásokat a Kúria egyesítette.

Az I. rendű terhelt és védője indítványában arra hivatkozott, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, mivel a terheltnek semmi köze sem volt az ügyhöz, emellett az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést követett el, amikor az egyik tanút nem oktatta ki a vallomástétel következményeire, továbbá az ügyet egy tárgyalási napon letárgyalta és ítéletet is hozott, holott erre a védelem nem volt felkészülve. Hivatkoztak arra, hogy a bűncselekmény elkövetésének idején az I. rendű terhelt már nyugdíjas volt, míg a II. rendű terhelt időközben leszerelt, így az ellenük folyó büntetőeljárásra nem volt irányadó a Be. 470. §-a, mivel sem a bűncselekmény elkövetésekor, sem az elbíráláskor nem volt egyik terhelt sem olyan fegyveres testület tagja, amelyre tekintettel katonai büntetőeljárásnak lett volna helye.

Álláspontjuk szerint a vád sem volt törvényes, mert nem tartalmazta, hogy az I. rendű terhelt mikor, milyen körülmények között követte el a vádbeli cselekményt, és mindez, valamint az, hogy a tanú zártan kezelt adatait az elsőfokú tanács elnöke nem ellenőrizte, feltétlen hatályon kívül helyezési ok.

Arra is hivatkoztak, hogy az eljárt bíróságok tévesen állapították meg a tényállást és téves az abból levont jogi következtetés is, a másodfokú bíróság a tényekkel ellentétesen állapította meg, hogy az I. rendű terhelt a II. rendű terhelttel egyetértésben kérte az 1.000.000 forintot, mert ilyen egyetértés vagy megállapodás soha nem történt, az ügyben aktív vesztegetőként a tanút kellett volna felelősségre vonni, mert az I. rendű terhelt soha nem ígért a II. rendű terhelt részére semmilyen összeget.

Végezetül arra is hivatkoztak, hogy a terhelti cselekmény legfeljebb csalást valósított meg, mivel jogtalan haszonszerzés végett a sértetteket tévedésben tartotta, és a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt az eljárt bíróságok törvénysértő büntetést szabtak ki.

Ezért azt indítványozták, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat változtassa meg, és hozzon a törvénynek megfelelő határozatot.

A II. rendű terhelt elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok az indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget, és emiatt a határozatok felülbírálatra alkalmatlanok. Ezen kívül több, kisebb súlyú eljárási szabálysértésre is utalt, valamint sérelmezte a tényállásban rögzítetteket is.

Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának másodfokú határozatát helyezze hatályon kívül, egyben kérte a felülvizsgálati eljárás soron kívüli lefolytatását, figyelemmel arra, hogy - helyesen - 2016. május 25. napján megkezdte a szabadságvesztés töltését.

Felülvizsgálati indítványának később előterjesztett kiegészítésében azonban ő is kifejtette, hogy az ügyben nem lett volna helye katonai büntetőeljárásnak, és ugyan a katonai bíró nem katonai büntetőeljárásra tartozó ügyekben is eljárhat, álláspontja szerint azonban a katonai ülnökök nem, így ők törvényi felhatalmazás hiányában jártak el, ekként az eljárást lefolytató bíróság nem volt törvényesen megalakítva, és ezért is a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség az I. rendű terhelt és védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

Álláspontja szerint a bíróságok törvényes vád alapján jártak el, mivel a Központi Nyomozó Főügyészség vádirata mindenben megfelelt a Be. 2. § (2) bekezdésében írt követelményeknek, így tartalmazta a terheltek büntető törvénybe ütköző cselekményének leírását és az elkövetés időpontját is.

Azonban megítélése szerint a vádemelés időpontjában, 2014. január 24. napján egyik terhelt sem tartozott a katonai büntetőeljárás hatálya alá, mivel szolgálati viszonyuk 2011. június 1., illetve 2013. március 4. napján megszűnt, ezért tévesen emelt a katonai büntetőeljárásra nem tartozó bűncselekmény miatt a katonai ügyész a katonai tanács előtt vádat, ez azonban a vád törvényességét nem érinti, mert közvádas bűncselekmény miatt a Be. 474. § (7) bekezdése alapján a katonai ügyész is jogosult vádat emelni.