BH 2017.3.78 I. A büntetőeljárást a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő törvény szerint kell lefolytatni, és a bűncselekmény elbírálása során vagy az elkövetéskor, vagy az elbíráláskor hatályos büntetőtörvényt kell alkalmazni, azok kombinálása nem lehetséges. 2014. január 1. napjától kezdődően a hivatásos katasztrófavédelmi szerv hivatásos állományú tagja által a szolgálati helyen, illetve a szolgálattal összefüggésben elkövetett más - nem katonai - bűncselekmény elbírálására is kiterjed a katonai büntetőeljárás hatálya. Ezért, ha a terheltek egyike az elbíráláskor hatályos törvényi rendelkezés szerint a bűncselekmény elkövetésekor szolgálatot teljesítő hivatásos tűzoltótisztnek, ekként hivatásos katasztrófavédelmi szerv hivatásos tisztjének minősül, és az elbíráláskor hatályos törvény számára kedvezőbb elbírálást eredményez, vele szemben katonai büntetőeljárás lefolytatásának lehet helye akkor is, ha az elkövetéskor hatályos büntető anyagi jogi szabályok szerint nem minősült katonának. A katonai büntetőeljárásnak ilyen esetben azzal a terhelttárssal szemben is helye van, akinek cselekménye a tényállás szoros összefüggésére tekintettel nem különíthető el [Btk. 2. § (1) és (2) bek., 127. § (1) bek., Be. 11. § (1) bek., Be. 470.§ (3) bek., 471. § (1) bek. c) pontja]

II. Nincs helye felülvizsgálatnak, ha az indítványozó ugyan anyagi jogi törvénysértésre utal, illetve az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik, azonban valójában a bizonyítékok mikénti értékelését, az eljárt bíróságok mérlegelésének és a bűnösségre levont következtetéseinek helyességét, ezen keresztül pedig az irányadó tényállást támadja [Be. 416. § (1) bek. a) és c) pontja, 421. § (2) bek., 423. § (1) bek.].

[1] A törvényszék katonai tanácsa bűnösnek mondta ki

- a nyugalmazott tűzoltó alezredes I. r. terheltet bűnsegédként, hivatali helyzetével egyébként visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 294. § (1) bek., (3) bek. a) pont, ac) alpont],

- a volt tűzoltó százados II. r. terheltet hivatali helyzetével egyébként visszaélve elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 294. § (1) bek., (3) bek. a) pont, ac) alpont],

[2] és ezért mindkét terheltet két év hat hónap börtönbüntetésre, három év közügyektől eltiltásra és száznapi tétel, napi tételenként 2000 forint pénzbüntetésre ítélte, megállapítva, hogy a szabadságvesztésből a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsáthatók feltételes szabadságra. Rendelkezett arról, hogy a kiszabott pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni, melynek végrehajtási fokozatára a szabadságvesztés fokozata az irányadó, és az I. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte az általa előzetes fogvatartásban töltött időt. Emellett a terhelteknek a pénzbüntetés megfizetésére tízhavi részletfizetést engedélyezett azzal, hogy egyhavi részlet megfizetésének elmulasztása esetén a pénzbüntetés meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

[3] A másodfokon eljáró ítélőtábla katonai tanácsa az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[4] A jogerős határozatok ellen az I. r. terhelt és védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva, a II. r. terhelt pedig a védője útján a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozva felülvizsgálati indítványt terjesztett elő.

[5] A felülvizsgálati indítványok alapján indult eljárásokat a Kúria egyesítette.

[6] Az I. r. terhelt és védője indítványában arra hivatkozott, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, mivel a terheltnek semmi köze sem volt az ügyhöz, emellett az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértést követett el, amikor az egyik tanút nem oktatta ki a vallomástétel következményeire, továbbá az ügyet egy tárgyalási napon letárgyalta és ítéletet is hozott, holott erre a védelem nem volt felkészülve. Hivatkoztak arra, hogy a bűncselekmény elkövetésének idején az I. r. terhelt már nyugdíjas volt, míg a II. r. terhelt időközben leszerelt, így az ellenük folyó büntetőeljárásra nem volt irányadó a Be. 470. §-a, mivel sem a bűncselekmény elkövetésekor, sem az elbíráláskor nem volt egyik terhelt sem olyan fegyveres testület tagja, amelyre tekintettel katonai büntetőeljárásnak lett volna helye.

[7] Álláspontjuk szerint a vád sem volt törvényes, mert nem tartalmazta, hogy az I. r. terhelt mikor, milyen körülmények között követte el a vádbeli cselekményt, és mindez, valamint az, hogy a tanú zártan kezelt adatait az elsőfokú tanács elnöke nem ellenőrizte, feltétlen hatályon kívül helyezési ok.

[8] Arra is hivatkoztak, hogy az eljárt bíróságok tévesen állapították meg a tényállást és téves az abból levont jogi következtetés is, a másodfokú bíróság a tényekkel ellentétesen állapította meg, hogy az I. r. terhelt a II. r. terhelttel egyetértésben kért egymillió forintot, mert ilyen egyetértés vagy megállapodás soha nem történt, az ügyben aktív vesztegetőként a tanút kellett volna felelősségre vonni, mert az I. r. terhelt soha nem ígért a II. r. terhelt részére semmilyen összeget.

[9] Végezetül arra is hivatkoztak, hogy a terhelti cselekmény legfeljebb csalást valósított meg, mivel a terhelt jogtalan haszonszerzés végett a sértetteket tévedésben tartotta, és a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt az eljárt bíróságok törvénysértő büntetést szabtak ki.

[10] Ezért azt indítványozták, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat változtassa meg, és hozzon a törvénynek megfelelő határozatot.

[11] A II. r. terhelt elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok az indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget, és emiatt a határozatok felülbírálatra alkalmatlanok. Ezenkívül több, kisebb súlyú eljárási szabálysértésre is utalt, valamint sérelmezte a tényállásban rögzítetteket is.

[12] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú határozatot helyezze hatályon kívül.

[13] Felülvizsgálati indítványának később előterjesztett kiegészítésében pedig kifejtette, hogy az ügyben nem lett volna helye katonai büntetőeljárásnak, és ugyan a katonai bíró nem katonai büntetőeljárásra tartozó ügyekben is eljárhat, álláspontja szerint azonban a katonai ülnökök nem, így ők törvényi felhatalmazás hiányában jártak el, ekként az eljárást lefolytató bíróság nem volt törvényesen megalakítva, és ezért is a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését indítványozta.

[14] A Legfőbb Ügyészség az I. r. terhelt és védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta.

[15] Álláspontja szerint a bíróságok törvényes vád alapján jártak el, mivel a vádirat mindenben megfelelt a Be. 2. § (2) bekezdésében írt követelményeknek, így tartalmazta a terheltek büntetőtörvénybe ütköző cselekményének leírását és az elkövetés időpontját is.

[16] Azonban megítélése szerint a vádemelés időpontjában, 2014. január 24. napján egyik terhelt sem tartozott a katonai büntetőeljárás hatálya alá, mivel szolgálati viszonyuk 2011. június 1., illetve 2013. március 4. napján megszűnt, ezért tévesen emelt a katonai büntetőeljárásra nem tartozó bűncselekmény miatt a katonai ügyész a katonai tanács előtt vádat, ez azonban a vád törvényességét nem érinti, mert közvádas bűncselekmény miatt a Be. 474. § (7) bekezdése alapján a katonai ügyész is jogosult vádat emelni.