A Fővárosi Törvényszék P.22219/2020/5. számú határozata. [1948. évi XIII. törvénycikk 4. § (1) bek., 1949. évi VII. törvénycikk 11. § (1) bek.] Bíró: Pákozdi Zoltán

Fővárosi Törvényszék 2

4.P.22.219/2020/5-I

Fővárosi Törvényszék

4.P.22.219/2020/5.

A Fővárosi Törvényszék

Noerr & Társai Iroda (ügyvéd címe., ügyintéző: dr. Nádasdy Zoltán ügyvéd), az Ormai és Társai CMS Cameron McKenna LLP Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe, ügyintéző: dr. Ormai Gabriella ügyvéd), az Okányi Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe, ügyintéző: dr. Okányi Zsolt ügyvéd) és a Dr. személy63 Gergely Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe, ügyintéző: dr. személy63 Gergely ügyvéd) által képviselt felperes felperesnek - a Rátky és Társa Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe, ügyintéző: dr. Rátky személy1 ügyvéd) által képviselt, a cég3 Zrt. (képviselő címe) által képviselt I.r. alperes I. r., a Balsai Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe, ügyintéző: dr. Balsai személy7 ügyvéd) által képviselt III.r. alperes (III.r. alperes címe.) III. r. és az Őszy Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe., ügyintéző: dr. Őszy Tamás ügyvéd) által képviselt Iv.r. alperes IV. r. alperesek ellen tulajdonvédelem iránt indított perében a bíróság meghozta az alábbi

ítéletet:

A bíróság a keresetet elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.r. alperesnek bruttó 25.000.000.- (azaz Huszonötmillió) Ft perköltséget.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a III.r. alperesnek bruttó 25.000.000.- (azaz Huszonötmillió) Ft perköltséget.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a IV.r. alperesnek bruttó 25.000.000.- (azaz Huszonötmillió) Ft perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye a Fővárosi Ítélőtáblához, melyet a Fővárosi Törvényszéken kell előterjeszteni.

Fellebbezés esetén a Fővárosi Ítélőtábla előtt a jogi képviselet kötelező.

A fellebbezési határidő lejárta előtt a peres felek kérhetik, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el.

Ha a fellebbezés csak a perköltség nagyságára, vagy viselésére, a teljesítési határidőre, vagy az állam által előlegezett költség viselésére vonatkozik, illetőleg ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson bírálja el.

Indokolás

[1] Az család család első említésére 1186-ban került sor először, amikor egy okmányban úgy említik meg, mint név1, amely egy Csalló-közben letelepült törzs, majd 1590 körül jelent meg az a három testvér: gróf személy1, báró személy2, és személy3, akik az család de Galatha ágak megalapítói.

[2] Az család-család felemelkedése és ezzel a perbeli hitbizomány története a köznemesi sorból származó család személy1sal kezdődött, aki feleségül vette személy4nek, a felvidék egyik legvagyonosabb főkapitányának gazdag özvegyét, személy5t. A vagyon révén tekintélyes pozíciókhoz jutott, majd II. Mátyás magyar király, aki a Habsburg ház magyarországi uralkodásának biztosítása véget egyes magyar nemesi családok felemelésével kívánta az uralkodóhoz hű nemesi réteget kialakítani, 1613 tavaszán a Pozsonyi országgyűlésen bárói címet adományozott részére, testvéreivel személy2lel és személlyel3 együtt és ezt követően vármegye1, majd vármegye2 vármegye főispánjává, 1619-ben királyi tanácsossá nevezték ki, és grófi címet adományoztak neki. Felesége halála után második házasságát személlyel6 (1604-1641), személy6 özvegyével 1624-ben kötötte. Egy évvel később a vármegye3i országgyűlés a királyi Magyarország nádorává választotta. A vagyon egyben tartása céljából az első házasságából származó személy7t és második felesége első házasságból származó leányát, személy8 összeházasította. 1641-ben meghalt a család elsőszülött fia, személy7

[3] A család vagyonának alapját a XVII. században többnyire az adományos vagy zálogos természetű vagyoni elemek teremtették meg, amelyek később vegyes adomány jelleget öltöttek. A nagyobb értékű adománybirtokok, melyek a család tulajdonába kerültek, település1 és település2 uradalmak voltak azzal, hogy 1622. január 24-én II. Ferdinánd az család személy1 nádor által biztosított zálogkölcsön biztosítékaként a korábban Alsó-Ausztriához tartozó, vármegye3 vármegyében lévő település1 és település2 uradalmak és a hozzájuk tartozó jószágok birtokába bocsátotta, figyelembe véve azt is, hogy az 1621. december 31-i nikolsburgi békében írtaknak megfelelően a korábban az család-család által bírt település3 várát az család átengedték személy9nak.

[4] település1 uradalmat és tartozékait család személy1 az örököseire is kiterjedő hatállyal 1626. szeptember 25-én kapta adományba, majd még ugyanennek az évnek október 20-án család személy1 élete végéig zálogkölcsönbe kapta a település2i várát is.

[5] Az család-gyűjtemény ékszeranyagának legértékesebb darabjai család személy1 időszakából, a XVII. század első feléből származnak. Ezek számottevő részben a nádor működése idején jutott a családi tárházba. Az család családi kincsestárba a család2-családtól, a család3 vagyonából, továbbá család személy1 hadizsákmányaiból is szép számmal kerültek, amelyeket a vár újjáépítésével tett teljessé.

[6] család személy1 személy5val kötött házasságának köszönhetően rakta le a cími könyvtár alapkövét már a XVII. században a név3 kastélyában őrzött nyomtatványgyűjteménnyel, ugyanis család2 Orsolya Oláh személy1 esztergomi érsek unokahúgaként megörökölte nagybátyja vagyonát, annak híres könyvtárával.

[7] család személy1 végrendeletében úgy rendelkezett, hogy ingóságai osszák azon várak jogi sorsát, amelyben vannak, így ami település1ban található, az település1hoz, ami település2ban, az település2hoz tartozzék. A többi arany- és ezüstműveket pedig egyenlő részben rendelte elosztani 3 fia és 2 lánya között.

[8] család személy1 1645-ös halálakor az életében addig összegyűjtött különböző ékszerek és drágaságok, mindösszesen két, a település1i várban lévő teremben kerültek összegyűjtésre figyelemmel arra, hogy azokat több örököse között el kellett osztani.

[9] A település2i vár és tartozékainak végleges, családhoz történő csatolása 1648. szeptember 30-án azzal történt, hogy III. Ferdinánd magyar király végül nem személy12nek kérelmét hagyta jóvá, aki család személy1 Julianna utónevű gyermekének férjeként azt adományként kérte a királytól, hanem az 1646. január 6-i, család személy1 idősebb fiának, család személy63nak a kérelme szerint határozott, amely szerint az adomány birtokosai család személy63, Pál, illetőleg Ferenc, valamint az ő férfi leszármazóik lettek örökre és visszavonhatatlanul.

[10] Miután család személy63 az 1652-es Vezekényi csatában elesett, és házassága gyermektelen maradt, a település2i és a település1i jószágok birtokába család személy1 végrendeletének értelmében I. család Pál lépett, akit III. Ferdinánd nagykorúvá nyilvánított, és kinevezte az család személy7 és személy8 házasságából származó leány, család Orsolya gyámapjává, akivel utóbb, 1655-ben, X. Ince pápa diszpenzációjának birtokában, házasságot kötött.