BH 2022.5.121 I. A felülvizsgálati indítványt a benyújtásakor hatályos büntetőeljárási törvényben szabályozott okokra lehet alapítani.

II. A Be. 608. § (1) bekezdés h) pontjának I. fordulatában írt eljárási szabálysértés esetén kizárólag a beismerő nyilatkozat elfogadásáról döntő végzés meghozatala időpontjában fennálló tények és körülmények alapján vizsgálható. Olyan tényre, körülményre vagy nyilatkozatra, amelynek figyelembevételére a beismerő nyilatkozat elfogadásakor a bíróságnak nem volt lehetősége, illetve nem lett volna kötelessége figyelembe venni, a későbbiekben sem lehet eredményesen hivatkozni. Nem eredményezheti a Be. 608. § (1) bekezdés h) pont I. fordulatában írt eljárási szabálysértés megállapítását, ha a beismerést elfogadó végzés meghozatalát követően a terhelt a beismerésre és/vagy a tárgyalásról lemondásra irányuló nyilatkozatát megváltoztatja.

III. A terheltnek a beismerő nyilatkozat megtételekor és a tárgyalásról lemondásakor fennálló rejtett vagy kifejezett olyan indoka, ami nem érinti a Be. 504. § (2) bekezdés a) és b) pontjában foglaltakat, a beismerés elfogadása szempontjából közömbös.

A vádlott beismerő nyilatkozatának elfogadását követően, a Be. 505. § (1) bekezdésére figyelemmel, a vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését érintő bizonyításnak az előkészítő ülésen nincs helye.

IV. A Be. 608. § (1) bekezdés h) pontjának II. fordulata szerint feltétlen hatályon kívül helyezési ok, így a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontján keresztül felülvizsgálati ok is, ha az írásba foglalt ítélet tényállási elemei a bűncselekmény minősítését befolyásoló mértékben térnek el a vádirati tényállástól.

A bűncselekmény minősítését befolyásoló mértékű eltérés a tettazonosság körét meghaladó eltérésként értelmezendő. A tettazonosságot meghaladó mérték vizsgálatánál a korábbi gyakorlat továbbra is irányadó. A minősítést befolyásoló mértékű eltérés vizsgálatánál a vádirati tényállás helyes minősítéséhez képest eltérést eredményező, a vádirati tényállástól az ítéleti történeti tényállásban megjelenő ténybeli eltérést kell érteni.

V. A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján a Be. 608. § (1) bekezdés h) pontjának II. fordulatára alapított felülvizsgálati eljárásban is a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. Ebből következően a Kúria a vádirati tényállás és az ítéleti tényállás - megalapozottság vizsgálata nélküli - egyszerű összehasonlítását végzi el. Eltérés esetén megállapítja a vádirati tényállásban foglalt cselekmény helyes büntetőjogi minősítését, majd azt, hogy az ítéleti tényállás a vádirati tényálláshoz képest írt megállapításai eredményeztek-e a tettazonosság keretét túllépő, így a helyes minősítéshez képest eltérő minősítést. E felülvizsgálati ok megállapítására és ebből következően az ítélet hatályon kívül helyezésére kizárólag ezen feltételek együttes fennállása szolgáltat alapot [Be. 608. § (1) bek. h) pont, 504. § (2) bek., 183. § (1) bek., 522. § (1) bek., 525. § (1) bek., 565. § (1) bek., 649. § (2) bek. d) pont, 650. § (2) bek., 659. § (1) bek.].

[1] A járásbíróság az előkészítő ülésen meghozott ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki hatóság félrevezetésének vétségében [Btk. 271. § (1) bek.], ezért őt mint többszörös visszaesőt 1 év végrehajtandó szabadságvesztésre, valamint 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. A kiszabott szabadságvesztés-büntetést börtön fokozatban rendelte végrehajtani, megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Kötelezte a terheltet az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

[2] Az ítélet kihirdetése napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált.

[3] A jogerős ítélettel szemben a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyet arra alapozott, hogy az előkészítő ülésen jelezte: őt a büntetés-végrehajtási intézet személyzete bántalmazta, az ezzel kapcsolatos sérüléseket a bíróság a jegyzőkönyvben rögzítette; a bántalmazására és akkori élethelyzetére tekintettel azt szerette volna, hogy áthelyezzék őt egy másik büntetés-végrehajtási intézetbe, illetőleg érdekében állt az ügyész által felajánlott szabadságvesztés esetén annak összbüntetésbe foglalása. Állítása szerint a beismerő nyilatkozat megtétele előtt, amikor az ügyészség 1 év börtönt ajánlott fel, konzultált az ügyvédjével, aki megerősítette, hogyha beismerő nyilatkozatot tesz és elfogadja az ajánlatot, nem lesz összbüntetés és enyhébb ítélet sem. A terhelt állította, hogy olyan élethelyzetben volt, ami "ki volt használva", mivel azon volt, hogy elszállítsák, de őt nem szállították el. A felülvizsgálati indítványban tett nyilatkozata szerint már ragaszkodott a tárgyaláshoz való jogához, illetve állította, hogy a nyomozást elősegítette, ugyanakkor tagadta, hogy a jogerős ügydöntő határozatban megállapított bűncselekményt elkövette volna. Kifejtette, hogy M. L. tanú hamisan tanúskodott ellene. A felülvizsgálati indítványban állította, hogy valós az az ügy nyomozása során vallomásában végig fenntartott és az ítéleti tényállásban megjelölt tényállítás, miszerint egy általa nem ismert, a büntetés-végrehajtás állományába tartozó személy annak fejében, hogy a fogvatartottak között telefonok végett nyomozzon, felajánlotta, hogy ezért cserébe pszichoaktív anyaggal fizet, sőt az anyag átadása meg is megvalósult. Kifogásolta, hogy az előkészítő ülésen M. L. tanú nem volt jelen, így az ő vallomását így el sem lehet fogadni. Indítványozta, hogy váltsák le az ügyben eljáró ügyészt és a bírót. Kifogásolta, hogy a bíró nem engedte, hogy részletesen elmondja, mikor és hol érte őt a tettlegesség, nem készíttetett látleletet és nem szállíttatta át őt egy másik büntetés-végrehajtási intézetbe. Mindezek alapján az ítélet hatályon kívül helyezését és új tárgyalást, azon teljes körű bizonyítás lefolytatását indítványozta, ugyanakkor felajánlotta, hogy abban az esetben, ha az ítéletét egy másik ítéletével együtt összbüntetésbe foglalják, akkor eláll a vizsgálattól.

[4] A felülvizsgálati indítványához utóbb felterjesztésre került a terheltnek a büntető szakági elnökhelyettesnek írott, az összbüntetésbe foglalást szorgalmazó beadványa, és a felülvizsgálati indítványát egy újabb beadványában lényegében megismételte. Előadta, hogyha összbüntetésbe foglalják a felülvizsgálati indítvánnyal támadott ítéletben kiszabott szabadságvesztést, akkor "hagyjuk úgy, ahogy volt".

[5] A terhelt ismételten benyújtott beadványában tovább részletezte a felülvizsgálati indítványában foglaltakat azzal, hogy a Kúria hivatalból tegyen feljelentést M. L. tanú ellen hamis vád és becsületsértés, valamint a hatóság félrevezetése miatt, illetve előadta, hogy amennyiben a támadott alapítéletet meghozó bíró "elkészíti az összbüntetését", úgy "eláll a vizsgálattól".

[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában észrevételezte, hogy a terhelt lényegében a Be. 608. § (1) bekezdés h) pontjában meghatározott eljárási szabálysértésre, és ezáltal a Be. 649. § (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott felülvizsgálati okra hivatkozik, amikor azt sérelmezi, hogy az elsőfokú bíróság a bűnösséget beismerő nyilatkozatot a Be. 504. (2) bekezdésében meghatározott feltételek hiányában fogadta el.