EH 2004.1157 Ha a munkáltató a közalkalmazott felmentését a vezetői megbízás visszavonásával összefüggő felmentési okra alapította, és a vezetői megbízást visszavonó intézkedés jogellenesnek bizonyult, ez a jogszerű felmentési indok hiánya miatt a felmentés jogellenességét vonja maga után [Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pont].
A munkáltatói jogkör gyakorlója a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással felmentéssel megszüntette. A felmentés indokolása szerint az alperes a felperes határozatlan időre szóló magasabb vezetői megbízását visszavonta és egyidejűleg a felperes végzettségének, illetve képesítésének megfelelő másik munkakört ajánlott fel, amelyet azonban a felperes nem fogadott el. A felperes a keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a felmentés jogellenességét és az alperest elmaradt munkabér, távolléti díj különbözet, ruházati költségtérítés, kéthavi átlagkeresetnek megfelelő összeg és perköltség megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójának a magasabb vezetői megbízás visszavonásáról rendelkező határozata jogellenes. Ezt az ítéletet a megyei bíróság helybenhagyta. Erre tekintettel a bíróság kifejtette, hogy a felmentési indok valósága nem állapítható meg, ha a felhozott indok, amely eredetileg megfelelt a valóságnak, később valótlannak bizonyul. Miután a felmentést az alperes a vezetői megbízás visszavonására alapította, a vezetői megbízás visszavonása azonban jogellenesnek bizonyult, a felmentés indoka nem való és okszerű.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét részben megváltoztatta és a felmentés jogellenességének megállapítására és az ehhez kapcsolódó anyagi követelésekre vonatkozó keresetet elutasította. Álláspontja szerint az a tény, hogy eljárási okból a vezetői megbízás visszavonásának jogellenességét a bíróság megállapította, a vezetői megbízás visszavonására alapított felmentést nem teszi jogellenessé. A felperes a felajánlott munkakört nem fogadta el, ezért az alperesnek a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontjára alapított felmentésen kívül nem volt más jogszerű lehetősége a helyzet rendezésére.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, a felmentés jogellenességének megállapítását, a Kjt. 34. § (4) bekezdése és (6) bekezdése szerinti jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Arra hivatkozott, hogy a vezetői megbízás visszavonásáról rendelkező munkáltatói intézkedés jogellenessége az erre alapított felmentés jogellenességét is maga után vonja és nincs jelentősége annak, hogy volt-e felajánlható munkakör az alperesnél, vagy sem.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontja alapján a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt - a (3)-(4) bekezdésben foglalt korlátozással - felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha a magasabb vezető, illetve vezető beosztás ellátásával történő megbízás visszavonását követően a közalkalmazott eredeti munkakörében való továbbfoglalkoztatására, ennek hiányában a végzettségének, illetve képesítésének megfelelő munkakör felajánlására nincs lehetőség, vagy a közalkalmazott a végzettségének, illetve képesítésének megfelelő munkakört nem fogadta el.
Az adott esetben az alperes a felperes vezetői megbízását visszavonta, azonban e munkáltatói intézkedés jogellenességét jogerős bírósági ítélet megállapította. Ebből - helyes értelmezés szerint - az következik, hogy a Kjt. 30. § (1) bekezdés c) pontjára alapított felmentés jogalapja megdőlt. Az elsőfokú bíróság helyesen következtetett arra, hogy a vezetői megbízás visszavonásának jogellenessége miatt, a felmentési indok valósága és okszerűsége hiányában a felmentés jogellenes. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a vezetői megbízás jogellenességének megállapítására milyen okból került sor.
A másodfokú bíróság téves jogi álláspontjából adódóan a felperes csatlakozó fellebbezésében a Pp. 247. § b) pontja alapján előterjesztett, további elmaradt munkabér iránti igényét nem bírálta el.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta, míg a további elmaradt munkabér iránti kereseti kérelem tárgyában a megyei bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.