BH 2011.2.52 Az új Áfa. tv. hatályba lépését szabályozó átmeneti rendelkezések értelmezése. Az adójogszabály visszamenőleges hatályának vizsgálata körében az adókötelezettség keletkezésének időszakát kell irányadónak tekinteni. Nem tiltott visszamenőleges hatály az, ha a fordított Áfa. új szabályait a törvény hatályba lépése előtt megkötött vállalkozási szerződésekre kell alkalmazni [2007. évi CXXVII. tv. 269. §].

A felperes 2007. évben kötött 5 vállalkozási szerződésben új társasház kivitelezéséhez kapcsolódó építési-szerelési munkákat rendelt meg a K. Kft.-től (a továbbiakban: Kft.). A vállalkozó 2008. február 22. - március 7. közötti időszakban a szerződés szerinti munkálatok elvégzéséről 5 számlát bocsátott ki, amelyben áfát számított fel. A felperes a számlákban feltüntetett általános forgalmi adót levonható adóként elszámolta.

Az adóhatóság 2008. január-március hónapokra vonatkozóan általános forgalmi adónemben a felperesnél bevallások utólagos vizsgálatát végezte. Ellenőrzése során megállapította, hogy a fenti ügyletek az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: új Áfa. tv.) 142. § (1) és (7) bekezdése értelmében fordított adózás alá esnek, a vállalkozó tehát a számlában általános forgalmi adót nem számolhatott volna fel, azt a felperes, mint megrendelő volt köteles megfizetni. Ezért a felperes terhére 2008. I. negyedévére 7 849 000 Ft általános forgalmi adóhiányt állapított meg, amelyhez kapcsolódóan 10%-os mértékű adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. május 26-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az új Áfa. tv. 269. § (1) bekezdésének átmeneti szabálya folytán a kérdéses számláknál az új Áfa. tv. rendelkezéseit kellett alkalmazni.

A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.

A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes és a Kft. között 2007. évben csak a vállalkozási szerződést kötötték meg, illetve a vállalkozó megkezdte a munkálatokat, ami önmagában számla-kibocsátási kötelezettséget nem keletkeztetett. Ennek megfelelően 2007 évben a szerződő felek számára önadózással gyakorlandó jogok és kötelezettségek sem keletkeztek. A felperes áfa-kötelezettségére tehát az új Áfa. tv. rendelkezései voltak irányadók.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a megyei bíróság tévesen értelmezte az új Áfa. tv. 269. § (1) bekezdését. Kifejtette, hogy a felperes áfa-fizetési kötelezettségére a régi és az új Áfa. tv. is tartalmaz rendelkezéseket, ezért az új Áfa. tv. 269. § (1) bekezdése révén az áfa-kötelezettségre a régi Áfa. tv. rendelkezései az irányadók. Hangsúlyozta, hogy az átmeneti szabályokból nem olvasható ki az a bíróság által elfogadott jogértelmezés, hogy csak azok az átnyúló ügyletek adóznak a régi Áfa. tv. alapján, amelyek esetében már 2007. évben történt részteljesítés vagy előlegfizetés. Hivatkozott arra, hogy az e tárgyban kiadott APEH tájékoztató kötő erővel nem rendelkezik. Kifejtette, hogy az áfa-kötelezettség szempontjából jelentősége van annak a körülménynek is, hogy a vállalkozó a munkálatokat 2007. évben már megkezdte. Kiemelte, hogy a polgári jogi jogviszony és az adójogviszony ilyen mértékben nem válhat el egymástól. A vállalkozási szerződés megkötésekor ugyanis még a régi jogszabály volt hatályban. Az alperes, illetve a bíróság álláspontjának elfogadása esetén a felperes arra kényszerült volna, hogy a vállalkozási szerződést az új Áfa. tv. hatályba lépése miatt módosítsa. Előadta, hogy a vállalkozó arra tekintettel határozta meg a vállalkozói díjat, hogy beszerzéseinek általános forgalmi adóját levonhatja, a fordított adózás alkalmazásával hátrányosabb helyzetbe kerülne, mint a szerződés megkötésekor azt gondolhatta. Ezért a szerződő felek helyzetének és a logika szabályainak jobban megfelelne, ha a kérdéses számlákra a régi Áfa. tv. rendelkezéseit lehetne alkalmazni. Utalt arra, hogy az új Áfa. tv. 269. § (1) bekezdésének átmeneti rendelkezései erre lehetőséget adnak: a régi Áfa. tv. alkalmazandó, amennyiben az önadózással érintett jogok és kötelezettségekre az új és a régi törvény egyaránt rendelkezést tartalmaz. Véleménye szerint a megyei bíróság az említett átmeneti rendelkezéseket meg nem engedett módon kiterjesztően értelmezte.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint az új Áfa. tv. 269. § (1) bekezdésének átmeneti szabályai az Áfa. tv. 55. § (1) bekezdésével, 60. § (1) bekezdésével, 120. §-ával, 127. § (1) bekezdés a) pontjával, 168. § (1) bekezdésével, 169. § j) és k) pontjával együttesen értelmezve a perbeli esetben oly módon alkalmazandó, hogy a 2008 évben a vállalkozó által kibocsátott számlákra a fordított adózás új Áfa. tv. szerinti előírásai vonatkoznak. Hangsúlyozta, hogy önmagában a szerződéskötés, illetve a teljesítés megkezdése számla-kibocsátási kötelezettséget, önadózással gyakorlandó jogot és kötelezettséget nem keletkeztet.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.