A Fővárosi Törvényszék Mf.630497/2008/4. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 100. §, 103. §, 104. §, 153. §, 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 5. §, 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 37. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Patassyné dr. Dualszky Katalin, Prander Gyuláné, Stark Marianna

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság

...Mf. ....../2008/4

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság dr. Fóris Ferenc ügyvéd /... / által képviselt felperes neve és címe felperesnek-

dr. Tuska Éva ügyvéd /.../ által képviselt alperes neve és címe alperes ellen-

munkaviszony megállapítása és munkaviszony jogellenes megszűntetése tárgyában indult perében a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2007. december 14-én kelt .. M. ..../2004/30 sorszámú ítélet ellen a felperes által 31. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen az alperesnek 15 nap alatt 24.000 /Huszonnégyezer/ Ft másodfokú költséget.

A felmerült fellebbezési illeték a Magyar Államot terheli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A peres felek 2001. október 10-én megbízási szerződést írtak alá, melyben az alperes, mint megbízó megbízta a felperest, mint megbízottat az .... központi kapcsoló termében technikai kisegítő tevékenység ellátására. Az alperes 2004. június 1-jén kelt írásbeli intézkedésével a megbízási szerződést felmondta.

A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy 2001. szeptember 1. napjától fennálló jogviszonya munkaviszonynak minősül, melyet az alperes jogellenesen szűntetett meg és ezért Mt. 100. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 24.000 Ft perköltséget.

Indokolásában részletesen kifejtette, hogy a felperes foglalkoztatásának milyen munkaviszonyra jellemző ismérvei voltak. Így megállapította, hogy a szerződéskötéskor a felek a munkaszerződésre jellemző jogokban és kötelezettségekben állapodtak meg és a teljesítés is ennek megfelelően történt. A felek a tevékenység megnevezésével lényegében a felperes munkakörét határozták meg és az alperes ilyen néven nevezte a felperessel azonos feladatokat ellátó, munkaviszonyban foglalkoztatottakat is. A felek megállapodása a felperes személyes munkavégzési kötelezettségét írta elő /Mt. 103. § /1/ bekezdés d) pont/, az alperes a felperest előzetes beosztás alapján foglalkoztatta /Mt. 103. § /1/ bekezdés a) pont/, a felperes beosztására nem eseti jelleggel, hanem rendszeresen került sor, amikor a felperes jelenléti ív aláírására volt köteles. Az alperes foglalkoztatási kötelezettséget, míg a felperes rendelkezésre állási kötelezettséget vállalt magára. A felperes az alperes által kijelölt helyen, az alperes székhelyén végezte a munkáját /Mt. 103. § /1/ bekezdés a) pont/, munkája során a munkáltató eszközeit használta /Mt. 153. § /1/ bekezdés/, munkáját a műszaki vezető irányítása, ellenőrzése alatt és az utasítása szerint volt köteles ellátni /Mt. 104. §, 102. § /3/ bekezdés b) pont/. Mindezen megállapításai ellenére az elsőfokú bíróság arra vont le következtetést, hogy a felek között nem jött létre munkaviszony, mert a felperesnek a szerződés megnevezéséből, valamint abból is, hogy a jövedelmét nem munkaviszonyból származó jövedelemként vallotta be és táppénzben sem részesülhetett észlelnie kellett azt, hogy nem munkaszerződés alapján foglalkoztatják. Ezért az elsőfokú bíróság elutasította a felperes munkaviszony megállapítására irányuló és azon alapuló további keresetét is, mert munkaviszony hiányában az alperes keresettel támadott intézkedéseinek érdemi vizsgálatára, az alperes Mt. 100. §-a szerinti marasztalására nem volt jogi lehetőség.