BH 1985.12.463 Pénzkezeléssel megbízott - hanyag kezelés vétségét elkövető - postai alkalmazott munkajogi felelősségére vonatkozó rendelkezések helyes értelmezése [Be. 55. §, 265. § (1) bek., Btk. 320. § (1) bek., Mt. 57. §, 58. § (1) bek., 60. §, Mt. V. 79. § (1) bek. b) pont, 80. § (1) bek., 82. § (2) bek.].

A járásbíróság végzésével megállapította, hogy a terhelt elkövette a hanyag kezelés vétségét, ezért 1 évi időtartamra próbára bocsátotta, egyben kötelezte, hogy a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kártérítés címén 50 000 forintot, valamint annak 1983. március 15. napjától járó évi 5%-os kamatát a postaigazgatóság magánfél részére fizesse meg.

A megállapított tényállás lényege a következő.

M. K-né, a postahivatal vezetője telefonon jelentette közvetlen felettesének, hogy gyermeke betegsége miatt a postahivatal vezetői teendőit nem tudja ellátni, ezért helyettest kért. A felettes utasította a terheltet, hogy a reggeli nyitáskor helyettesítés céljából jelentkezzék a postahivatalnál. A terhelt a M. K-né által lepecsételt borítékba helyezett páncélszekrény-kulcsot a kézbesítőtől átvette. Ezt követően a készpénzmaradványt részletező füzet alapján egyeztette a páncélszekrényben levő készpénzt, s azt rendben találta. A nap folyamán végezte a hivatali teendőket, majd záráskor a készpénzmaradványt - 103 958 forintot - összegezte, és azt a páncélszekrénybe elhelyezte. Ezután a lezárt páncélszekrény kulcsát borítékba tette, s lepecsételve átadta a kézbesítőnek a másnapi hivatalvezetőhöz történő továbbítás céljából. Az ún. közvetett átadásnak ez a módja szabálytalan volt, ugyanis a készpénzmaradvány meglétét a közvetítőnek is ellenőriznie és aláírásával igazolnia kellett volna.

Másnap reggel a kézbesítő a sértetlen borítékban levő kulcsokat továbbította M. K-nénak, aki a kézbesítők jelenlétében egyeztetni kezdte az előző napi pénzmaradványt. Ennek során észlelte, hogy 100 db 500 forintos bankjegy, azaz 50 000 forint hiányzik. A postaigazgatóság a bejelentés alapján azonnal vizsgálatot indított, a szóban levő pénzösszeg azonban nem került elő, s a hiány oka sem volt felderíthető.

Az első fokú bíróság - minthogy a terhelt a társadalmi vagyon kezelésével kapcsolatos kötelezettségének megszegésével gondatlanságból vagyoni hátrányt okozott - megállapította, hogy a terhelt elkövette a Btk. 320. §-ának (1) bekezdése szerinti hanyag kezelés vétségét, s ezért próbára bocsátotta. Egyidejűleg az érvényesített polgári jogi igényekre tekintettel a terheltet az Mt. 58. §-ának (1) bekezdésére alapozottan a teljes kár megtérítésére kötelezte.

A megyei bíróság mint másodfokú bíróság a járásbíróság végzését annyiban változtatta meg, hogy a postaigazgatóság magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy az első fokú bíróság tévesen kötelezte a terheltet az Mt. 58. §-ának (1) bekezdése alapján a teljes kár megtérítésére, mivel arra csak vétkesség esetén nyílik lehetőség. Az adott esetben az első fokú bíróság gondatlan bűncselekményt állapított meg a terhelt terhére, márpedig az Mt. V. 79. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a gondatlan bűncselekménnyel okozott kárért a dolgozó hat havi átlagkeresete erejéig felel. Minthogy a terhelt havi átlagkeresete nem tisztázott, az az iratokból nem állapítható meg, ez okból a polgári jogi igény elbírálása késleltetné az eljárást, amiért is a Be. 215. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva az igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította.

A megyei bíróság végzésének a polgári jogi igényt érintő indokolási része ellen emelt törvényességi óvás alapos.