BH 2013.5.141 A helyi iparűzési adó szempontjából a taxiállomások telephelynek minősülnek, így törvényesen előírható az adott településen a már működő taxi-szolgáltatást végző vállalkozások iparűzési adóalanyként történő bejelentkezésének igazolása. [1990. évi C. tv. 35. § (1), (2) bek., 37. § (1) bek., 52. § (31) bek., 2012. évi XLI. tv. 12. § (3), (4), (5) és (6) bek.]

I.

1. Budapest Főváros Kormányhivatala (a továbbiakban: indítványozó) a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) 134. §-ába foglalt eredménytelen törvényességi felhívást követően a Mötv. 136. § (2) bekezdése alapján kezdeményezte Budapest főváros közterületein a taxiállomások létesítéséről, használatának és üzemeltetésének rendjéről szóló 39/2011. (VII. 7.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Főv. Kgy. rendelet) 9. § (3) bekezdés h) pontjának, valamint e rendelkezésekhez kapcsolódó 9. § (8a) bekezdésének törvényességi vizsgálatát és megsemmisítését.

A Főv. Kgy. rendelet vizsgálni kért rendelkezései a taxiállomás-használati engedély megadásának feltételül szabják, hogy a kérelmező az iparűzési adó alanyaként a Fővárosi Önkormányzathoz bejelentkezzen.

Az indítványozó szerint a rendelet megalkotásakor hatályos, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kt.) 19. § (2) bekezdése, illetve a tárgykört jelenleg szabályozó, a személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Szem. tv.) 12. § (3)-(6) bekezdése nem hatalmazta fel az önkormányzatot arra, hogy vállalkozás gyakorlásának előfeltételeként szabja az iparűzési adó fizetési kötelezettséget. Az adófizetés a törvények szerint nem előfeltétel, hanem következmény.

Az indítványozó szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 35. § (1)-(2) bekezdései, 37. § (1) bekezdése, és a telephely fogalmát meghatározó 52. § 31.a) pontja összevetéséből az következik, hogy a Hatv. szabályai nem kötelezik a székhellyel rendelkező és ez alapján már iparűzési adót fizető vállalkozókat arra, hogy ha tevékenységüket ki akarják terjeszteni más önkormányzat területére, akkor ott is telephelyet létesítsenek, s bejelentkezzenek adóalanyként a vállalkozás megkezdéséhez. A Főv. Kgy. rendelet vizsgált szabályai a Hatv. 35. § (1) bekezdésével és 37. § (1) bekezdésével ellentétben székhely vagy telephely létesítési kényszert eredményeznek a vállalkozók számára. Ilyen tartalmú szabály megalkotására az önkormányzatnak más törvény sem ad felhatalmazást.

A Hatv. 52. § 31.a) pontja meghatározza a telephely fogalmát. Az indítványozó szerint nem helyes a Fővárosi Közgyűlés azon értelmezése, amely szerint a taxiállomások telephelynek minősülnek, így a személy-taxi vállalkozót minden esetben telephellyel rendelkezőnek kell tekinteni. Az indítványozó előadta, hogy a Fővárosi Taxiállomásokat Üzemeltető Szolgáltató Nonprofit Kft. hivatalos tájékoztatásában ettől eltérően az szerepel, hogy a taxi vállalkozót fővárosi cím székhelyként, illetve telephelyként való bejegyeztetésének kötelezettsége terheli. Ezáltal a Hatv. 52. § 31.a) pontjának Fővárosi Önkormányzat általi értelmezése eltér a szolgáltató általi alkalmazástól, ami a jogbiztonságot sérti. Az indítványozó szerint a Főv. Kgy. rendelet valójában telephely létesítési kényszert ír elő más településen székhellyel vagy telephellyel rendelkező vállalkozók számára. Az indítványozó szerint a Hatv. telephely fogalmát definiáló 52. § 31.a) pontjában szereplő "ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közút" fogalom a taxi-szolgáltatást végző vállalkozókra nem vonatkozik, csak a vállalkozói tevékenység végzése érdekében ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető autópályákon, autóutakon, egyes főutakon történő közlekedést - s nem a várakozást - érinti.

Mindezek alapján kérte a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontjának, valamint 9. § (8a) bekezdésének felülvizsgálatát és megsemmisítését.

2. A Kúria Önkormányzati Tanácsa a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Eszi.) 52. §-a alapján felhívta az önkormányzatot, hogy az indítványra állásfoglalást terjeszthet elő.

Az önkormányzat állásfoglalásában tett formai észrevétele szerint a törvényességi felhívást követően a Fővárosi Közgyűlés módosította a rendeletet, így az indítvány formailag olyan rendelkezés felülvizsgálatára is irányul, amelyre vonatkozóan korábban törvényességi felhívással nem élt. Az önkormányzat ugyanakkor utal arra, hogy az indítványozó szerint a rendelet módosítása nem a felhívásnak megfelelően történt.

Az önkormányzat tartalmi észrevétele szerint nem helytálló az indítványozó azon álláspontja, amely szerint a vállalkozás gyakorlásának előfeltétele a helyi iparűzési adó alanyaként történő bejelentkezés, mivel a Főv. Kgy. rendelet 9. § (8a) pontja szerint a taxis a taxiállomás-használati engedély kiadását követő - tehát nem megelőző - 60 napon belül köteles az igazolást benyújtani. Az önkormányzat szerint a Főv. Kgy. rendelet megalkotásakor hatályos Kt. 19. § (2) bekezdésben foglalt felhatalmazással tartalmában azonos felhatalmazást ad a Szem. tv. 12. § (3) bekezdése, a felhatalmazásokon túl a Főv. Kgy. rendelet nem terjeszkedik túl. Az adófizetési kötelezettség teljesítése minden vállalkozó törvényben foglalt kötelezettsége.

Az önkormányzat szerint nem áll fenn a Hatv. 35. § (1) bekezdésébe és 37. § (1) bekezdésébe ütközés, mivel a Főv. Kgy. rendelet nem eredményez székhely vagy telephely létesítési kényszert. A Hatv. 52. § 31.a) pontjában található telephely-definíció tartalmazza "az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közutat", amelybe beletartozik a taxiállomás is. A fővárosi taxiállomások használója - mint a Hatv. értelmében fővárosi telephellyel rendelkező vállalkozó - a Fővárosi Önkormányzat illetékességi területén helyi iparűzési adó fizetésére kötelezett. Az önkormányzat ezen álláspontjának alátámasztására hivatkozott a közúti közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet (a továbbiakban: MT rendelet) 5/A. § (9) bekezdésére is. Az önkormányzat végül kifejtette, hogy az indítványozónak a Hatv. 52. § 31. a) pontjának "az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közút" szövegrészt érintő értelmezése fölülírja a Hatv.-t, s minden alapot nélkülöz. Az önkormányzat nyomatékosította, hogy a Hatv. telephely-fogalma a budapesti közutakon lévő ellenérték fejében igénybe vett taxiállomásokra is vonatkozik.

II.

Az indítvány nem megalapozott.

1. A Kúria Önkormányzati Tanácsa először is azt állapította meg, hogy az indítvány megfelel a törvényi feltételeknek. A Mötv. 136. § (2) bekezdése szerint "A kormányhivatal a helyi önkormányzat tájékoztatásának kézhezvételétől vagy a tájékoztatás adására nyitva álló határidő eredménytelen elteltétől számított tizenöt napon belül kezdeményezheti a Kúriánál az önkormányzati rendelet jogszabállyal való összhangjának felülvizsgálatát. A bírósági eljárás megindításával egyidejűleg az indítványt a kormányhivatal megküldi az érintett helyi önkormányzatnak." Az ügy irataiból megállapítható, hogy a kormányhivatal 2012. szeptember 6-ai keltezéssel tett törvényességi felhívást a Főv. Kgy. rendelet 9. § (3) bekezdés h) pontja vonatkozásban. A Főv. Kgy. rendelet ezen szövege tartalmában hasonló a végül is indítvány tárgyává tett 9. § (3) bekezdés h) pontjával és 9. § (8a) bekezdésével, az indítványozó által felvetett törvényességi probléma - nevezetesen az iparűzési adó alanyaként történő bejelentkezés előírása - azonos mind a törvényességi felhívásban, mind az indítványban. Az új, de tartalmában változatlan szöveget a Főv. Kgy. rendeletet módosító 80/2012. (XI. 16.) Főv. Kgy. rendelet állapította meg.