BH 2015.10.270 I. Ha a felülvizsgálati eljárásra azért került sor, mert az Alkotmánybíróság a jogerős határozatban alkalmazott jogszabályt megsemmisítette és az ilyen törvényi rendelkezés alkalmazásával meghozott jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát elrendelte, akkor a felülvizsgálatot lefolytató Kúriának ugyanazt a büntetőtörvényt kell alkalmaznia, mint amelyet a megtámadott határozatot hozó bíróság alkalmazott, de annak a rendelkezésnek a figyelmen kívül hagyásával, amelyet az Alkotmánybíróság megsemmisített.

II. A Btk. 2. §-a alkalmazásánál csak az elkövetéskori és az elbíráláskori törvény közötti választás lehetősége merülhet fel, ahol az elbírálás alatt a rendes eljárásban meghozott ügydöntő határozat jogerejét kell érteni, annak időpontjával együtt. A felülvizsgálati eljárás időpontjában hatályban levő új törvény a megtámadott határozat elbírálásának törvényességét, felülvizsgálhatóságát nem érinti.

III. Ha a bűncselekmény elkövetésekor és elbírálásakor egyaránt az 1978. évi IV. törvény volt hatályban, ám a felülvizsgálati indítvány benyújtása már a 2012. évi C. törvény hatályban léte alatt történt, az új Btk. felülvizsgálat során történő alkalmazása már azért sem lehetséges, mert ez olyan jogszabály alkalmazását eredményezné, amely sem az elkövetéskor, sem a (jogerős) elbíráláskor nem volt hatályban. [Btk. 2. §; 1978. évi IV. törvény 85. § (3) bek.; Be. 416. § (1) bek., 423. § (2), (4) bek., 426. §, 427. § (2) bek.]

[1]A törvényszék a 2012. október 10-én kelt ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli rablás bűntettében [1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: korábbi Btk.) 321. § (1) bek., (3) bek. a) pont], melyből egyrendbeli kísérlet, testi sértés bűntettének kísérletében [korábbi Btk. 170. § (1) és (6) bek. I. fordulat], valamint - a K. Városi Bíróság ítélete próbára bocsátást kimondó rendelkezésének hatályon kívül helyezése mellett - önbíráskodás bűntettében [korábbi Btk. 273. § (1) bek.], 2 rendbeli testi sértés bűntettében [korábbi Btk. 170. § (1) és (2) bek.] és személyi szabadság megsértésének bűntettében [korábbi Btk. 175. § (1) bek.].

[2]Ezért az I. r. terheltet halmazati büntetésül 6 évi fegyházbüntetésre és 6 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

[3]A terhelt terhére bejelentett ügyészi fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla a 2012. február 19-én kihirdetett és ugyanakkor jogerőre emelkedett ítéletével az I. r. terhelt fegyházbüntetését és a közügyektől eltiltás tartamát 7-7 évre súlyosította. Egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet az I. r. terhelt vonatkozásában helybenhagyta.

[4]A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség a Be. 417. § (2) bekezdésében meghatározott kötelezettsége folytán, a Be. 416. § (1) bekezdés e) pontjában írt okból - a terhelt javára - terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

[5]Indítványában utalt az Alkotmánybíróság 23/2014. (VII. 15.) AB határozatára, amely kizárta a folyamatban lévő ügyekben a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 2010. július 23. és 2013. június 30. napja között hatályos 85. § (4) bekezdésének alkalmazását, továbbá a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 2013. július 1. napjától hatályos 81. § (4) bekezdését pedig hatálybalépésére visszaható hatállyal megsemmisítette. Egyúttal az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. § (6) bekezdése alapján elrendelte a fenti törvényi rendelkezések alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát.

[6]Az indítvány ezt követően kiemelte, hogy jelen ügyben az eljárt elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában - a másodfokú bíróság által nem érintetten - kifejtette, miszerint a terhelt terhére rótt cselekmények a korábbi Btk. 137. § 17. pontjában felsorolt személy elleni erőszakos bűncselekmények, ezért a bűnhalmazatban lévő cselekmények legsúlyosabbikának büntetési tétele a korábbi Btk. 85. § (4) bekezdése alapján a kétszeresére emelkedik. A felfegyverkezve elkövetett rablás bűntettét a törvény öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, erre figyelemmel a terhelttel szemben öt évtől húsz évig terjedő szabadságvesztés szabható ki, melynek középmértéke a Btk. 83. § (3) bekezdése alapján 12 év 6 hónapi szabadságvesztés.

[7]A terhelt az ennek figyelembevételével kiszabott büntetését jelenleg is tölti, ezért a hivatkozott alkotmánybírósági határozat következményeképp a Legfőbb Ügyészség hivatalból köteles a felülvizsgálati indítvány benyújtására.

[8]E felülvizsgálati indítványt a Be. 423. § (2) bekezdés második mondata alapján az elbíráláskor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. A Legfőbb Ügyészség azonban részletesen kifejtette, hogy e rendelkezés értelmében nem a jelenleg hatályos - a konkrét esetben sem az elkövetéskor, sem a jogerős elbíráláskor hatályban nem volt - 2012. évi C. törvényt, hanem a jogerős ítéletben alkalmazott büntető jogszabályt - azaz jelen ügyben az 1978. évi IV. törvényt - kell alkalmazni, azonban az alkotmányellenesnek nyilvánított rendelkezés figyelmen kívül hagyása mellett.

[9]A fentiekre figyelemmel jelen ügyben a korábbi Btk.-t kell tehát alkalmazni, de a büntetést a korábbi Btk. 85. § (4) bekezdésének alkalmazása nélkül kell kiszabni. Ez azt eredményezi, hogy az irányadó büntetési tételkeret öttől húsz évig terjedő szabadságvesztésről - a korábbi Btk. 85. § (3) bekezdése szerint - öttől tizenöt évig terjedő tartamra csökken. Ugyancsak csökken a korábbi Btk. 83. § (3) bekezdése szerinti, a büntetés kiszabása során irányadó középmérték is, mégpedig 12 év 6 hónapról 10 évre.

[10]Ennek ellenére a Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a kiszabott büntetés így sem terjeszkedik túl az alkotmányos kereteken, sőt arányban áll a cselekmények tárgyi súlyával, az alanyi bűnösség fokával és a terhelt személyében rejlő társadalomra veszélyesség mértékével, így eltúlzottan súlyosnak nem tekinthető.

[11]Ezért a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 427. § (2) bekezdése alapján annyiban változtassa meg a jogerős ítéletet, miszerint a szabadságvesztés büntetést az I. r. terhelttel szemben a korábbi Btk. 85. § (1)-(3) bekezdése alapján tekinti kiszabottnak. Egyebekben viszont a támadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában tartsa fenn.

[12]A felülvizsgálati indítványra a terhelt nem, kirendelt védője azonban írásbeli észrevételt tett. Ebben azt az - e részében az indítvánnyal ellentétes - álláspontját fejtette ki, miszerint a Be. 423. § (2) bekezdés második mondata alapján az ügyben egyértelműen a 2012. évi C. törvényt kell alkalmazni, mint az elbíráláskor - azaz jelenleg - hatályos büntető jogszabályt. Ennek alapján pedig - a büntetési tételkeret és a középmérték csökkenésére figyelemmel - a büntetés mértékét is enyhíteni kell, és e törvény szabályozásának megfelelően - a Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontja szerint - kell meghatározni a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját is. Ezért az említett részeiben a jogerős ítéletnek az általa előadottak szerinti megváltoztatását, egyebekben pedig annak a hatályában való fenntartását indítványozta.