BH 2020.12.381 I. A támogatási kérelemmel és támogatói okirattal létrejövő szerződéses jogviszonyban, amely a 272/2014. (XI. 5.) Korm. rend. (Kr.) 3. § (1) bek. 54. pontja alapján polgári jogi jogviszony, a kedvezményezett a támogatási összeg kifizetése iránti igényét - eredménytelen kifogást követően - polgári perben érvényesítheti. A kifogás elutasítása tárgyában hozott döntés nem lehet közigazgatási jogvita tárgya. A Kr. önálló eljárási és jogorvoslati szabályai a 2007. évi XVII. törvény 57/G. § alkalmazhatóságát nem teszik lehetővé.

II. Az indokolási kötelezettség mindössze azt az elvárást támasztja a bírósággal szemben, hogy a döntés indokolásának az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie, és nem minden egyes részletre [2017. évi I. tv. (Kp.) 4. § (1) bek., 47. § (1) bek., 48. § (1) bek., 272/2014. (XI. 5.) Korm. rend. (Kr.) 3. §, 152. § (1) bek., 153. § (4) bek., 153. § (6) bek., 2007. évi XVII. tv. (Eljárási tv.) 11. § (1) bek., 57/G. §].

A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2015. december 10. napján a Vidékfejlesztési Program (a továbbiakban: VP) keretében az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (a továbbiakban: EMVA) nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatás (a továbbiakban: VP-AKG) igénybevételére vonatkozó támogatási kérelmet nyújtott be a VP Irányító Hatóságként eljáró Agrárminisztérium, Vidékfejlesztési Programok Végrehajtásáért Felelős Helyettes Államtitkársága (a továbbiakban: IH) által közzétett "Agrár-környezetgazdálkodási kifizetés" címen VP-4-10.1.1.-15. kódszámú felhívás (a továbbiakban: pályázati felhívás) alapján. Az IH a kérelmet alkalmasnak minősítette és a támogatói okiratot 2016. május 1-jén kibocsátotta. A felperes, mint kedvezményezett 2016. május 4. napján Egységes területalapú kérelmen kifizetési kérelmet (Elsőéves kifizetési kérelem) terjesztett elő a 2016. gazdálkodási évre vonatkozóan a kérelemben megjelölt 59,4067 ha, Natura 2000 jogi jellegű területre.

[2] Az I. rendű alperes, mint a 2014-2020 programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 272/2014. (XI. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 26/A. §-ában kijelölt szervezetként, mint a VP Kifizető Ügynöksége (a továbbiakban: KÜ) a 2017. február 16-án kelt 1819415757. számon meghozott döntésével 3 195 816 forint kifizetéséről rendelkezett. Az I. rendű alperes a 2018. február 6. napján kelt 1915578080 számú döntésével a felperes kifizetési kérelmét elutasította, és a korábbi döntéssel teljesített előleg visszafizetésére kötelezte a felperest. A döntés jogorvoslati tájékoztatója szerint a Kr. 152. § (1) bekezdés a) pontja alapján ez ellen a II. rendű alpereshez lehet kifogást benyújtani.

[3] A felperes az I. rendű alperes eljárása és az általa alkalmazott szankció ellen 2018. február 12. napján kifogást terjesztett elő. Az I. rendű alperes a kifogásnak a Kr. 153. § (3a) bekezdése alapján az önrevízióra nyitva álló határidőn belül nem adott helyt, azt felterjesztette a II. rendű alpereshez. A II. rendű alperes a 2020. január 21. napján kelt EUJF/458/2020. iktatószámú döntésével a Kr. 153. § (4) bekezdés b) pontja alapján a kifogást elutasította. Jogorvoslati tájékoztatója a Kr. 153. § (6) bekezdése alapján tartalmazta, hogy a kifogás tárgyában hozott döntés ellen további kifogás előterjesztésének nincs helye.

Kereset és védirat

[4] A felperes 2020. január 30-án értesült a II. rendű alperes döntéséről, amellyel szemben 2020. február 28. napján keltezetten keresetlevelet terjesztett elő. Keresetében mind a kifogást elutasító, mind a kifizetési kérelmet elutasító szervet is alperesként perelte, megjelölte.

[5] Keresetlevelében elsődlegesen a II. rendű alperes EUJF/458/2020. iktatószámú döntésének megváltoztatását és a kifogás elutasítására utalás mellőzését kérte, kérte a kifogásnak helyt adással egyben a jogszerű állapot helyreállítása érdekében az I. rendű alperes által kiutalt támogatási előleg visszafizetését elrendelő döntés hatályon kívül helyezését és az I. rendű alperest kötelezését a kifizetési összeg megállapítására és kiutalására a Közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 89. § (1) bekezdés a) pontja, 92. § (1)-(2) bekezdései szerint. Abban az esetben, amennyiben a Kúria az elsődleges kérelem teljesítésének nem adna helyt, másodlagosan azt kérte, hogy a Kúria a Kp. 92. § (1) bekezdés a), b), c) pontjaira figyelemmel, a Kp. 89. § (1) bekezdés a), b) pontjai szerint semmisítse meg az I. és a II. rendű alperesek döntéseit és utasítsa az I. rendű alperest új eljárásra. Vitatta a kifizetési kérelme elutasításának és a visszafizetésre kötelezésnek a jogi és ténybeli indokait. A bíróság hatáskörét a Kp. 12. § (1) bekezdésére, 5. § (2) bekezdésére alapította. Előadta, hogy a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Eljárási tv.) 11. § (1) bekezdés a) pontja és 57/G. §-a értelmében a közjogi vitában közigazgatási per indítható.

[6] A II. rendű alperes a védiratában a Kp. 48. § (1) bekezdés b) pontja alapján a keresetlevél visszautasítását indítványozta. Azzal érvelt, hogy a peres felek között nem jött létre közigazgatási jogviszony, erre tekintettel a közigazgatási bíróság a jogvita elbírálására hatáskör hiányában nem jogosult. A Kr. nem ruházta fel közigazgatási hatósági jogkörrel az IH-t, sem a teljesítési segédként eljáró KÜ-t, ezért az nem hatóságként járt el, amelynek eredményeképpen a tárgyi ügy nem minősül közigazgatási jogvitának. A IH és a KÜ eljárása nem tartozik az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) hatálya alá sem, a Kr. önálló eljárási rendet alkotott. A kifogás a Kr. 152. § (1) bekezdése alapján került elbírálásra, a Kr. nem biztosít bírósági jogorvoslati utat a döntése ellen.

[7] Az I. rendű alperes védiratot nem nyújtott be.

Az elsőfokú bíróság végzése

[8] Az elsőfokú bíróság végzésével a keresetlevelet a Kp. 48. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásával visszautasította. A bíróság a Kp. 4. § (1), (3) és (7) bekezdései alapján először azt vizsgálta, hogy a felperes közigazgatási szerv közigazgatási cselekményét, illetőleg közigazgatási szerződést támadott-e a keresetlevelében. A Kúria 1/2012. (XII. 10.) KMK-PK véleményében (a továbbiakban: KMK-PK vélemény) foglaltak alapján rögzítette, hogy a pénzügyi támogatásokkal összefüggő perek az alapján minősülnek polgári vagy közigazgatási ügynek, hogy a támogatási jogviszony vonatkozásában valamely szervezet részére a jogszabály tételes rendelkezése biztosít-e közigazgatási hatósági hatáskört. Közigazgatási hatáskör azonban csak akkor állapítható meg, ha arról jogszabály - az első fokon eljárt hatóság megnevezésével - egyértelműen rendelkezik. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a jogviszonyban jelentkező közjogi elemek, vagy bármely résztvevő "közhatalmi-jellegű" státusza a támogatási döntést nem teszi közigazgatási határozattá, amennyiben jogszabály közigazgatási hatáskört a jogviszonyban szereplő szervezet részére kifejezetten nem biztosít, úgy a jogviszony az egyes közjogi elemek ellenére is polgári jogi jogviszonynak minősül és a jogvita a polgári bíróság hatáskörébe tartozik.