31992L0112[1]

A Tanács 92/112/EGK irányelve (1992. december 15.) a titán-dioxid-ipar hulladékai által okozott szennyezés csökkentésére és lehetséges megszüntetésére kidolgozott programok közelítését szolgáló eljárásokról

A Tanács 92/112/EGK irányelve

(1992. december 15.)

a titán-dioxid-ipar hulladékai által okozott szennyezés csökkentésére és lehetséges megszüntetésére kidolgozott programok közelítését szolgáló eljárásokról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésére és különösen annak 100a. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára [1],

az Európai Parlamenttel együttműködve [2],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [3],

mivel a titán-dioxid-ipar hulladékai által okozott szennyezés csökkentésére és lehetséges megszüntetésére kidolgozott programok közelítését szolgáló eljárásokról szóló, 1989. június 21-i 89/428/EGK tanácsi irányelvet [4] a Bíróság 1991. június 11-én hozott ítélete megfelelő jogi alap hiányában [5] hatályon kívül helyezte;

mivel amennyiben a tagállamok megtették a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megfeleljenek az említett irányelv előírásainak, nincs szükség arra, hogy az ezen irányelvnek való megfelelés biztosítására új intézkedéseket hozzanak, feltéve, hogy a már megtett intézkedések az utóbbival összhangban vannak;

mivel az említett irányelv hatályon kívül helyezésével keletkezett joghézag kedvezőtlen hatással lehet a környezetre és a titán-dioxidot gyártó ágazat versenyfeltételeire; mivel az említett irányelv által létrehozott lényegi körülményeket szükséges visszaállítani;

mivel ezen irányelv célja a titán-dioxid-gyártás feltételeire vonatkozó nemzeti jogszabályok közelítése az iparágban tevékenységet folytató különböző termelők közötti verseny jelenlegi torzulásának kiküszöbölése és a magas szintű környezetvédelem biztosítása érdekében;

mivel a titán-dioxid-iparból származó hulladékról szóló, 1978. február 20-i 78/176/EGK tanácsi irányelv [6] és különösen annak 9. cikke megköveteli a tagállamoktól, hogy programokat dolgozzanak ki az 1978. február 20-án már meglévő ipari létesítményekből származó hulladékok által okozott szennyezés fokozatos csökkentésére és megszüntetésére;

mivel e programok a folyékony-, a szilárd- és a gáz-halmazállapotú hulladékok által okozott szennyezés csökkentésére 1987. július 1-jéig megvalósítandó általános célokat tűznek ki; mivel e programokat a Bizottsághoz be kellett nyújtani, hogy az megfelelő javaslatokat nyújthasson be a Tanácsnak azok közelítése érdekében, figyelemmel a hulladékok által okozott szennyezés csökkentésére és esetleg teljes megszüntetésére, valamint a titán-dioxid-iparban uralkodó versenyfeltételek javítására;

mivel a vízi környezet védelme érdekében a hulladéklerakást, és egyes hulladékok, különösen a szilárd és az erősen savas hulladékok kibocsátását meg kell tiltani, továbbá más hulladékok, különösen a enyhén savas hulladékok és a semlegesített hulladékok kibocsátását fokozatosan csökkenteni kell;

mivel a meglévő ipari létesítményeknek megfelelő hulladékkezelő rendszereket kell alkalmazniuk annak érdekében, hogy az előírt határidőkre elérjék a kitűzött célokat;

mivel e rendszerek bevezetésekor jelentős mértékű műszaki-gazdasági nehézségek léphetnek fel az egyes létesítményekből származó enyhén savas hulladékok és semlegesített hulladékok esetén; mivel ezért a tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani, hogy e rendelkezések alkalmazását elhalasszák azzal a feltétellel, hogy a szennyezés hatékony csökkentésére programokat dolgoznak ki és nyújtanak be a Bizottságnak; mivel abban az esetben, ha a tagállamok ilyen nehézségeket tapasztalnak, a Bizottságot fel kell hatalmazni a vonatkozó határidők meghosszabbítására;

mivel egyes hulladékok kibocsátásait illetően a tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani, hogy minőségi célok elérését tűzzék ki úgy, hogy az eredmények minden szempontból egyenértékűek legyenek a határértékek alkalmazásával kapott eredményekkel; mivel ezt az egyenértékűséget a Bizottság számára benyújtandó programban bizonyítani kell;

mivel a kén-dioxidra és a lebegő porra vonatkozó levegőminőségi határértékekről és irányértékekről szóló, 1980. július 15-i 80/779/EGK tanácsi irányelvben [7], valamint az ipari létesítmények által okozott levegőszennyezés elleni küzdelemről szóló, 1984. június 28-i 84/360/EGK tanácsi irányelvben [8] a tagállamok számára előírt kötelezettségek sérelme nélkül célszerű a levegő minőségét a titán-dioxid-iparból származó gáz-halmazállapotú kibocsátásokra vonatkozó, megfelelő emissziós előírások rögzítésével védeni;

mivel az intézkedések hatékony alkalmazásának igazolása érdekében a tagállamoknak vállalniuk kell, hogy ellenőrzik minden egyes létesítmény tényleges termelését;

mivel a titán-dioxid-iparból származó valamennyi hulladékképződést meg kell akadályozni, illetve a hulladékot újra kell hasznosítani, amennyiben az műszaki és gazdasági szempontból megvalósítható, és mivel e hulladékokat az emberi egészség, illetve a környezet veszélyeztetése nélkül kell hasznosítani, illetve ártalmatlanítani,

mivel ezen irányelv rendelkezései nem érintik a tagállamok jogát, hogy az ezen irányelv által szabályozott területeken szigorúbb környezetvédelmi rendelkezéseket tartsanak fenn, vagy bocsássanak ki;

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ezen irányelv a 78/176/EGK irányelv 9. cikkének (3) bekezdése által megkövetelt módon eljárásokat határoz meg a meglévő ipari létesítményekből származó szennyezés csökkentésére és megszüntetésére kidolgozott programok közelítésére, és célja a titán-dioxid-ipar versenyfeltételeinek javítása.

2. cikk

(1) Ezen irányelv alkalmazásában:

a) a szulfát-eljárás esetén:

- szilárd hulladék:

- a gyártáskor alkalmazott kénsavas feltárást követően visszamaradó oldhatatlan ércmaradék,

- ásványi vas-szulfát, azaz kristályos vas-szulfát (FeSO47H2O),

- erősen savas hulladék:

- a titanilszulfát-oldat hidrolízisét követő szűrési fázisból származó anyalúgok. Ha ezen anyalúgok kapcsolatba kerülnek olyan enyhén savas hulladékokkal, amelyek összességében 0,5 %-nál több szabad kénsavat és különböző nehézfémeket [9] tartalmaznak, az anyalúgot és a hulladékot erősen savas hulladéknak kell tekinteni,

- kezelési hulladék:

- erősen savas hulladék kezelése (töményítése vagy semlegesítése) során képződő, szűréssel eltávolított sók, iszapok és folyékony hulladékok, amelyek különböző nehézfémeket tartalmaznak, kivéve azokat a semlegesített és szűrt vagy dekantált hulladékokat, amelyek nehézfémeket csak nyomokban tartalmaznak, amelyeknek pH-ja a hígítást megelőzően 5,5 fölött volt,

- enyhén savas hulladék:

- mosóvizek, hűtővizek, kondenzátumok, valamint egyéb iszapok és folyékony hulladékok, amelyek nem tartoznak a fenti definíciók által meghatározott hulladékok közé, és amelyek 0,5 % vagy ennél kevesebb szabad kénsavat tartalmaznak,

- semlegesített hulladék:

- bármely folyadék, amelynek a pH-ja 5,5 fölött van, nehézfémeket csak nyomokban tartalmaz, és amelyet erős vagy enyhén savas hulladékból a savasság és a nehézfém-tartalom csökkentése érdekében végzett kezelés után szűréssel vagy dekantálással közvetlenül nyertek,

- por:

- a termelőüzemekből származó bármely por, különösen érc- és pigmentpor,

- SOx:

- a gyártási és a belső hulladékkezelési folyamatok különböző szakaszaiban felszabaduló, gáz-halmazállapotú kén-dioxid és kén-trioxid, beleértve a savcseppeket is;

b) a klór-eljárás alkalmazása esetén:

- szilárd hulladék:

- a gyártási folyamat során bevezetett, klórral nem reagáló, oldhatatlan ércmaradékok,

- a titán-tetraklorid előállításából származó, szilárd halmazállapotú fém-kloridok és fém-hidroxidok (a szűrést követően visszamaradó anyagok),

- a titán-tetraklorid előállításakor képződő kokszmaradékok,

- erősen savas hulladék:

- 0,5 %-nál több szabad sósavat és különböző nehézfémeket tartalmazó hulladék [10],

- kezelési hulladék:

- erősen savas hulladék kezelése (töményítése vagy semlegesítése) során képződő, szűréssel eltávolított sók, iszapok és folyékony hulladékok, amelyek különböző nehézfémeket tartalmaznak, kivéve azokat a semlegesített és szűrt vagy dekantált hulladékokat, amelyek nehézfémeket csak nyomokban tartalmaznak, és amelyek pH-ja a hígítást megelőzően 5,5 fölött volt,

- enyhén savas hulladék:

- mosóvizek, hűtővizek, kondenzátumok, valamint egyéb iszapok és folyékony hulladékok, amelyek nem tartoznak a fenti definíciók által meghatározott hulladékok közé, és amelyek 0,5 % vagy ennél kevesebb szabad sósavat tartalmaznak,

- semlegesített hulladék:

- bármely folyadék, amelynek pH-értéke 5,5 fölött van, nehézfémeket csak nyomokban tartalmaz, és amelyet erős vagy enyhén savas hulladékból a savasság és a nehézfém-tartalom csökkentése érdekében végzett kezelés után szűréssel vagy dekantálással közvetlenül nyertek,

- por:

- a termelő üzemekből származó bármely por, különösen érc-, pigment- és szénpor,

- klór:

- a gyártási folyamat különböző fázisaiban felszabaduló gáz-halmazállapotú klór;

c) a szulfát-eljárás vagy a klór-eljárás alkalmazása esetén:

- lerakás:

- a különböző anyagoknak hajókról vagy repülőgépről [11] a felszíni belvizekbe, tengerparti vizekbe, a parti tengerekbe vagy a nyílt tengerekbe történő bármely szándékos bevezetése.

(2) A 78/176/EGK irányelvben meghatározott fogalmakat azonos jelentésben használjuk ebben az irányelvben is.

3. cikk

A 2. cikkben meghatározott bármelyik szilárd hulladék, erősen savas hulladék, kezelési hulladék, enyhén savas hulladék vagy semlegesített hulladék lerakása 1993. június 15-től kezdődően tilos.

4. cikk

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megtiltsák a hulladékoknak az ország felszíni vizeibe, a belső tengerpart menti vizekbe, a felségvizekbe és a nyílt tengerekbe történő kibocsátását:

a) a szulfát-eljárás alkalmazása esetén a meglévő ipari létesítményekből származó szilárd hulladékra, erősen savas hulladékra és kezelési hulladékra:

- 1993. június 15. napjával kezdődően valamennyi fent felsorolt vízbe;

b) a klór-eljárás alkalmazása esetén a meglévő ipari létesítményekből származó szilárd hulladékra és erősen savas hulladékra:

- 1993. június 15. napjával kezdődően valamennyi fent felsorolt vízbe.

5. cikk

Azon tagállamok esetében, amelyeknél a 4. cikk szerinti határidők betartása súlyos műszaki és gazdasági nehézséget jelent, a Bizottság engedélyt adhat a határidő meghosszabbítására, feltéve hogy 1993. június 15-ig a Bizottság elé terjesztik e hulladékkibocsátások hatékony csökkentésére kidolgozott programjukat. E programnak a kibocsátások 1993. június 30-ig történő végleges megtiltását kell eredményeznie.

Ezen irányelv elfogadását követő legkésőbb három hónapon belül tájékoztatni kell a Bizottságot minden ilyen esetről, és meg kell tartani az ezzel kapcsolatos konzultációkat. A Bizottság tájékoztatja a többi tagállamot.

6. cikk

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a hulladékkibocsátás csökkentése érdekében, az alábbi rendelkezéseknek megfelelően:

a) szulfát-eljárást alkalmazó meglévő ipari létesítmények esetén:

- enyhén savas hulladék és semlegesített hulladék bármely vízbe történő kibocsátását 1993. december 31-ig az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére vonatkoztatott 800 kg össz-szulfát (ami azonos a szabad kénsavban és a fém-szulfátokban lévő SO4-ionokkal) mennyiségnél nem magasabb fajlagos értékre;

b) klorid-eljárást alkalmazó meglévő ipari létesítmények esetén:

- enyhén savas hulladék, kezelési hulladék és semlegesített hulladék bármely vízbe történő kibocsátását 1993. június 15-ig csökkentik az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére vonatkoztatott alábbi összklorid (ami azonos a szabad sósavban és a fém-kloridokban lévő Cl-ionokkal) fajlagos értékekre:

- semleges rutil használatakor 130 kg,

- szintetikus rutil használatakor 228 kg,

- salak használatakor 450 kg.

Amennyiben a létesítmény többféle ércet használ fel, a fajlagos értékeket a felhasznált ércek mennyiségének arányában alkalmazzák.

7. cikk

A hazai felszíni vizek kivételével a tagállamok legkésőbb 1994. december 31-ig meghosszabbítják a 6. cikk a) pontjában előírt határidőt, ha azt jelentősebb műszaki-gazdasági nehézségek megkövetelik, és feltéve hogy 1993. június 15-ig benyújtják a Bizottsághoz az ezen hulladékok kibocsátásának hatékony csökkentésére vonatkozó programot. E program lehetőséget adhat az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére vonatkoztatott alábbi fajlagos határérték elérésére a megadott időpontig:

- enyhén savas hulladék és semlegesített hulladék esetén: 1200 kg - 1993. június 15.,

- enyhén savas hulladék és semlegesített hulladék esetén: 800 kg - 1994. december 31.

Ezen irányelv elfogadását követő legkésőbb három hónapon belül tájékoztatják a Bizottságot minden ilyen esetről, és megtartják az ezzel kapcsolatos konzultációkat. A Bizottság tájékoztatja a többi tagállamot.

8. cikk

(1) A 6. cikk szerinti követelményekre figyelemmel a tagállamok választhatják azt, hogy a megfelelő határértékekhez kapcsolódó minőségi célokat úgy alkalmazzák, hogy azok hatásai a környezet védelme és a verseny torzulásának elkerülése szempontjából egyenértékűek az ezen irányelvben megállapított határértékek hatásaival.

(2) Ha a tagállam a minőségi célok alkalmazása mellett dönt, programot [12] nyújt be a Bizottságnak, amelyben bemutatja, hogy ezen intézkedések a környezet védelme és a verseny torzulásának elkerülése szempontjából egyenértékűek a határértékek által elérhető hatásokkal azokra a határidőkre, amikor e határértékeket a 6. cikk rendelkezéseivel összhangban alkalmazzák.

Ezt a programot legkésőbb 6 hónappal a tagállam által a minőségi célok alkalmazásának javasolt időpontja előtt nyújtják be a Bizottság számára.

Ezen programot a Bizottság a 78/176/EGK irányelv 10. cikkében meghatározott eljárásokkal összhangban értékeli.

A Bizottság tájékoztatja erről a többi tagállamot.

9. cikk

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a légkörbe történő kibocsátások csökkentése érdekében az alábbi rendelkezésekkel összhangban:

a) a szulfát-eljárást alkalmazó meglévő ipari létesítmények esetében:

i. a porkibocsátást a fő kibocsátóforrások esetén 50 mg/nm3 [13] értéket meg nem haladó értékre, minden egyéb forrás [14] esetén 150 mg/nm3 [15] értéket meg nem haladó értékre csökkentik 1993. december 31-ig;

ii. SOx esetében a titán-dioxid-gyártás feltárási és kalcinálási lépéseiből származó kibocsátásokat az előállított titán-dioxid tonnánkénti mennyiségére vonatkoztatva - SO2-egyenértékben számítva - 10 kg SOx értéket meg nem haladó értékre csökkentik 1995. január 1-jéig;

iii. a tagállamok megkövetelik, hogy savcseppek emissziójának megakadályozásához szükséges eszközöket szereljenek fel;

iv. a hulladéksav töményítését végző üzemek nem bocsátanak ki - SO2-egyenértékben számítva - 500 mg/nm3 SOx értéknél nagyobb mennyiséget [16];

v. a hulladék kezelése során képződő sók pörkölését végző üzemeket az SOx emisszió csökkentése érdekében felszerelik azzal az elérhető legjobb technológiával, amely még nem jelent túl nagy költséget;

b) a klorid-eljárást alkalmazó meglévő ipari létesítmények esetében:

i. a porkibocsátást a fő kibocsátóforrások esetén 50 mg/nm3értéket [17] meg nem haladó mértékre, minden egyéb forrás [18] esetén 150 mg/nm3 értéket [19] meg nem haladó értékre csökkentik 1993. június 15-ig;

ii. a klór-kibocsátást 1993. június 15-ig 5 mg/nm3 [20] napi átlagkoncentrációt meg nem haladó koncentrációra és bármely időpontban vizsgálva 40 mg/nm3 értéket meg nem haladó értékre csökkentik.

(2) Ezen irányelv nem érinti a 80/779/EGK irányelvben rögzített rendelkezéseket.

(3) A légkörbe történő SOx-kibocsátásokkal kapcsolatos mérési referenciamódszereket a melléklet ismerteti.

10. cikk

A tagállamok egyes létesítményeik tényleges termelésével összefüggésben a 6., 8. és a 9. cikkben meghatározott értékekre és a csökkenésekre vonatkozó megfigyelést végeznek.

11. cikk

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a titán-dioxid-iparból származó minden hulladék és különösen azon hulladékok, amelyek vízbe történő kibocsátása vagy öntése vagy légkörbe történő kibocsátása tilos:

- képződését elkerüljék vagy újrafelhasználását elvégezzék, ha az műszaki és gazdasági szempontból megvalósítható,

- újrafelhasználását vagy ártalmatlanítását az emberi egészség veszélyeztetése és a környezet károsítása nélkül végezzék el.

Ugyanezeket az elveket alkalmazzák a fent említett hulladék újrafelhasználásából vagy kezeléséből származó hulladékra is.

12. cikk

(1) Azon tagállamok, amelyek még nem tették meg a szükséges intézkedéseket ezen irányelv előírásainak teljesítése érdekében, legkésőbb 1993. június 15-ig hatályba léptetik ezen intézkedéseket. Haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot az irányelv követelményeinek kielégítésére elfogadott nemzeti rendelkezésekről.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz a hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell csatolni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat az előírásait, amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

13. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1992. december 15-én.

a Tanács részéről

az elnök

M. Howard

[1] HL C 317., 1991.12.7., 5. o.

[2] HL C 94., 1992.4.13., 158. o. ésHL C 305., 1992.11.23.

[3] HL C 98., 1992.4.21., 9. o.

[4] HL L 201., 1989.7.14., 56. o.

[5] Közösség kontra Tanács C-300/89. sz. ügyben 1991. június 11-én hozott ítélet (még nem tették közzé).

[6] HL L 54., 1978.2.25., 19. o. A legutóbb a 83/29/EGK irányelvvel (HL L 32., 1983.2.3., 28. o.) módosított irányelv.

[7] HL L 229., 1980.8.30., 30. o. A legutóbb a 89/427/EGK irányelvvel (HL L 201., 1989.7.14., 53. o.) módosított irányelv.

[8] HL L 188., 1989.7.16., 20. o.

[9] Ez a definíció vonatkozik arra az erősen savas hulladékra is, amit a 0,5 % vagy ennél kevesebb szabad kénsavtartalom eléréséig higítottak.

[10] Ez a fogalommeghatározás vonatkozik arra az erősen savas hulladékra is, amit a 0,5 % vagy ennél kevesebb szabad kénsavtartalom eléréséig hígítottak.

[11] "Hajón és repülőgépen" értjük a vízben közlekedő hajó és a levegőben közlekedő repülőgép valamennyi típusát. E kifejezés magában foglalja a légpárnás járművet, az úszó járművet, függetlenül attól, hogy önjáró-e vagy sem, valamint a rögzített vagy mobil úszóműveket.

[12] Ezen információt a 78/176/EGK irányelv 14. cikke előírásainak megfelelően kell átadni vagy külön, ha a körülmények ezt megkövetelik.

[13] Köbméter 273 K hőmérséklet és 101,3 kPa nyomás mellett.

[14] A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot azokról a kisebb forrásokról, amelyeket nem vesznek figyelembe az intézkedéseikben.

[15] Köbméter 273 K hőmérséklet és 101,3 kPa nyomás mellett.

[16] Új töményítési eljárások esetén a Bizottság hozzájárulhat ettől eltérő értékhez, ha a tagállamok be tudják bizonyítani, hogy nem állnak rendelkezésre olyan módszerek, amelyekkel el tudják érni ezt az előírást.

[17] Köbméter 273 K hőmérséklet és 101,3 kPa nyomás mellett.

[18] A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot azokról a kisebb forrásokról, amelyeket nem vesznek figyelembe az intézkedéseikben.

[19] Köbméter 273 K hőmérséklet és 101,3 kPa nyomás mellett.

[20] Ezek az értékek legfeljebb 6 gramm/tonna termelt titán-dioxid-mennyiségnek felelnek meg.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

A gáz-halmazállapotú SOx kibocsátások mérési referenciamódszere

Az SO2 és SO3, valamint az egyes létesítmények által kibocsátott, SO2-egyenértékben kifejezett savcseppek mennyiségeinek számításához figyelembe kell venni az adott tevékenység során kibocsátott gáz térfogatát és az SO2/SO3 azonos időtartam alatt mért átlagos értékét. Az időegység alatt kibocsátott SO2/SO3 mennyiségét azonos hőmérséklet és nedvességtartalom mellett kell meghatározni.

--------------------------------------------------