BH 2020.11.329 I. A szomszédjogi sérelemre alapított, a szükségtelen zavarástól való tartózkodás tilalmának megsértésével keletkezett károk megtérítése iránti követeléseket a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre vonatkozó általános szabályok szerint kell elbírálni.

II. A zavarás fennállása bizonyításra szoruló ténykérdés, a zavarás szükségtelenségének megállapítása a bíróság mérlegelési tevékenységét igénylő jogkérdés. A zavarás ténye önmagában nem alapítja meg a kártérítési felelősséget, és csak akkor kell vizsgálni, hogy a perbeli ingatlanok értékcsökkenését eredményezte-e, ha a bíróság mérlegelési jogkörében eljárva a zavarás szükségtelenségére következtet.

III. Minden esetben egyedileg kell azt megítélni, hogy a lakóingatlanok közelében felállított mobil-átjátszó-torony létesítése és üzemeltetése sérti-e a tulajdonosoknak az ingatlanuk zavartalan, a meglévő környezeti adottságok használatához fűződő érdekét olyan mértékben, hogy az az általános tűrési küszöböt meghaladja [2013. évi V. tv. (Ptk.) 5:23. §, 6:519. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesek tulajdonában álló ingatlanok közelében az alperes 2015 novemberében jogerős építési engedély alapján 40 méter magas antennatartó tornyot és bázisállomást (a továbbiakban úgy is mint: hírközlési építmény) épített. A torony tetején folyamatosan villogó vörös fényjelzés van.

[2] Az alperes évek óta tervezte az építkezést, mert a fejlődő technológia és az ahhoz igazodó fogyasztói elvárásoknak megfelelő hírközlési szolgáltatás nyújtása érdekében növelnie kellett az M7 autópálya adott szakaszánál és annak környékén a lefedettséget. Számolt azzal is, hogy a környék lakosságszáma növekszik, a terület egyre jobban beépül, és ezzel növekedni fog a szolgáltatása iránti kereslet. Az alperes a tervezett hírközlési építmény helyéről éveken át egyeztetett a helyi önkormányzattal, a megvalósítás helyszíneként több lehetséges ingatlan is felmerült, majd a végleges helyszín mellett - egyéb tényezőkön kívül - a környezet gyér beépítettsége miatt is döntöttek.

[3] Az I., II., IV. és V. rendű felperes lakóházas ingatlanai és a III. rendű felperes tulajdonában volt beépítetlen telek körülbelül 2-4 km távolságra a városközponttól, a település közintézményeitől és a kereskedelmi hálózattól, a település olyan kies részén fekszenek, amelynek beépítettsége szórványos, nem voltak a környező telkeken lakóházak. Az ingatlanok az autópálya közvetlen közelében találhatók, az autópálya tengelyétől mért távolságuk körülbelül 60-80, illetőleg 350-400 méter. Az áram, víz- és gázközművek az utcában elérhetők voltak, de aszfaltburkolat és közvilágítás nem volt. A környék ingatlanforgalmi szempontból kevésbé volt kedvelt és keresett.

[4] A III. rendű felperes a hírközlési építmény megépítése után, 2017-ben az ingatlanát eladta.

[5] A felpereseket váratlanul érte az alperes beruházása, előtte arról velük nem egyeztettek. A megépült torony miatt elégedetlenek, mert az - látványa, fényhatásai miatt - zavarja őket az ingatlanaik használatában.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[6] A felperesek keresetükben kérték, hogy a bíróság az ingatlanaik közelében megépített hírközlési építmény létesítésével összefüggésben a szomszédjogi szabályok megsértésével a tulajdonukat képező ingatlanok forgalmi értékének csökkenése miatt kötelezze az alperest kártérítés megfizetésére. Az I. rendű felperes 2 450 000 forint, a II. rendű felperes 5 800 000 forint, a III. rendű felperes 500 000 forint, a IV. rendű felperes 1 500 000 forint, az V. rendű felperes 2 450 000 forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[7] Hivatkoztak a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:23. §-ára és 6:519. §-ára. Előadták, hogy a hírközlési építmény léte és működése szükségtelenül zavarja őket mint szomszédokat, és ezzel okozati összefüggésben az ingatlanaik forgalmi értéke csökkent. Álláspontjuk szerint az utcájuk végében található, ingatlanaikhoz közeli torony, bázisállomás és fényjelző berendezés létesítésével az alperes szükségtelenül, azaz az észszerű tűrési határon felül zavarta őket, mert a létesítmény tájidegen látvány, intimitásvesztést okoz, félelemkeltő és emiatt hátrányosan változott az ingatlanaik használhatósága, továbbá csökkent a forgalmi értékük. A szükségtelen zavarás tényét és az ingatlanok értékcsökkenésének mértékét álláspontjuk szerint a szakértői vélemény bizonyítja. Utaltak ezenfelül a tornyok egészségre káros hatásával összefüggésben köztudomásúnak tartott tényekre, valamint hivatkoztak több, hasonló ügyben hozott jogerős ítéletre. Álláspontjuk szerint az alperes nem tudta kimenteni magát a felelősség alól.

[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta annak jogalapját és összegszerűségét is. Szerinte sem a jogellenességet, azaz a szükségtelen zavarás tényét, sem a bekövetkezett kárt, az értékcsökkenést nem bizonyították a felperesek, de álláspontja szerint ezek bizonyítottsága esetén is mentesül a kárfelelősség alól, mert a felróhatóságát sikerrel kimentette. Utalt az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Eht.) 96. § (3) bekezdésére, továbbá a szakvéleményt kifogásolva vitatta a kár mértékét.

[9] A jogellenes magatartás körében álláspontja szerint a szükségtelen zavarás bekövetkeztének vizsgálatakor az Eht. 96. § (3) bekezdésében írtakra figyelemmel abból kell kiindulni, hogy a hírközlési építményt - tíz évig tartó keresés után - úgy helyezte el az érintett ingatlanon, hogy az a szomszédos ingatlanok tulajdonosait a jogaik gyakorlásában a környezetvédelmi, közegészségügyi, közbiztonsági és építésügyi jogszabályok által megszabott határértékeken belül - a körülmények által lehetővé tett - legkisebb mértékben zavarja. Mindezekre tekintettel szerinte a hírközlési építmény elhelyezése és működtetése során bekövetkező zavarás nem minősül szükségtelen zavarásnak, márpedig kártérítésre a zavarás önmagában nem, csak a szükségtelen zavarás ad alapot.

[10] A kimentés körében hivatkozott arra, hogy nem volt más olyan helyszín, ahol a létesítményt kisebb zavarással fel lehetett volna építeni.

[11] A kár tekintetében a szakvéleményt azért kifogásolta, mert álláspontja szerint az "prekoncepciózus", a szakértő olyan jogi, hírközlési, szakmai, orvosi, pszichológiai és sugárbiológiai kérdésekben foglal állást és von le hibás következtetést, amellyel kapcsolatban nyilvánvalóan nem rendelkezik kompetenciával. Mindemellett állította, hogy a szakvélemény szakmai hibákban is szenved, mert a forgalmi érték meghatározásához szükséges, megfelelő összehasonlító adatokat nem tartalmazza, a szakértő adatgyűjtése nem volt kellően széles körű, és nem támasztotta alá kellőképpen, hogy a hirdetési árakhoz képest a valós piaci értéket miért 15-20%-kal alacsonyabb összegben határozta meg. Álláspontja szerint a szakértő nem értékelte teljeskörűen az értékcsökkentő tényezőket. Kifogásolta, hogy a szakértő nem vette figyelembe értéknövelő tényezőként a mobil hang- és adatátviteli lefedettség javulását a perbeli ingatlanoknál, továbbá azt sem, hogy a bázisállomás 40 méter magas tornya azokat megvédve, villámhárítóként is funkcionál.