A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21200/2018/2. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 254. §, (3) bek., 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 6. §, 349. §, (1) bek.] Bírók: Békefiné dr. Mózsik Tímea, Lesenyei Terézia, Pullai Ágnes

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.24965/2016/36., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21200/2018/2.*, Fővárosi Ítélőtábla Pf.21200/2018/9., Kúria Pfv.20859/2019/4., 3189/2021. (V. 19.) AB végzés, 3105/2022. (III. 10.) AB végzés

***********

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf...../2018/9.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Varga Zoltán ügyvéd (....) által képviselt felperes neve (....) felperesnek - a Nagy és Trócsányi Ügyvédi Iroda (...., ügyintéző: Dr. Detvay Lúcia ügyvéd) által képviselt alperes neve (képviseli: .....Nemzeti Vagyon kezeléséért Felelős Tárca nélküli Miniszter - ....) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék által 2018. szeptember 7. napján meghozott 4.P....../2016/36. számú ítélete ellen a felperes 37. sorszám alatti fellebbezése, valamint az alperes Pf/3. sorszám alatt benyújtott csatlakozó fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, az alperes javára megítélt elsőfokú perköltség összegét 1.000.000 (Egymillió) forint + áfa összegre leszállítja, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 500.000 (Ötszázezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget.

Köteles a felperes a alperes neve nak külön felhívásra megfizetni 2.500.000 (Kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 4.250.000 forint perköltséget, továbbá a alperes neve nak külön felhívásra 1.500.000 forint meg nem fizetett illetéket.

Az ítélet tényállása szerint a felperesi gazdasági társaság 1995. óta pénznyerő automatákat üzemeltetett játéktermekben, illetve vendéglátóhelyeken. Ennek keretében több pénznyerő automatát vásárolt és azokat egyéb berendezéseivel I. és II. kategóriába sorolt játéktermekben üzemeltette 19-20, illetve 45-55 darab nagyságrendben.

Az elsőfokú bíróság ismertette ítéletében az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló 2011. évi CXXV. törvény (Mód.tv.1.) 27. §-át, amely akként módosította a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvényt (Szjtv.-t), hogy ötszörösére emelte a pénznyerő automaták játékhelyenként fizetendő játékadóját, valamint százalékos mértékű adó befizetését is előírta. Az adóemelés jelentősen megdrágította a pénznyerő automaták üzemeltetését.

A 2012. évi CXLIV. törvény (Mód.tv.2.) 5. §-a olyan módosítást vezetett be az Szjtv. tekintetében, hogy a hatályba lépését követő naptól, 2012. október 11. napjától kezdődően megtiltotta a pénznyerő automaták kaszinón kívüli működtetését. A törvény alapján a pénznyerő automaták engedélyeit vissza kellett szolgáltatni, az automatákat meg kellett semmisíteni.

Kitért arra is, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálta az Szjtv. 2012. évi CXLIV. törvénnyel történő módosításának alkotmányosságát, azonban 26/2013. számú AB határozatában nem állapított meg alkotmánysértést és az indítványokat elutasította. Az AB határozat 168. pontjában azonban az Alkotmánybíróság megjegyezte, hogy "a jelen ügyben a kártalanítás biztosítása a jogállamiságból eredő elvárás, amelynek a jogalkotó a nemzetbiztonsági kockázattal kapcsolatos eljárás lezárása után eleget tehet."

Ismertette továbbá, hogy Dr. L.J. országgyűlési képviselő a módosított törvény elfogadását követő sajtótájékoztatóján pedig úgy nyilatkozott, hogy "a szerencsejáték ipar irányítói nagyon jómódú, politikai befolyást érvényesíteni akaró körök".

A felperes keresetében összesen 204.979.362 forint tényleges kár, elmaradt haszon, költség és kamatai, továbbá 1.000.000 forint nem vagyoni kár megfizetésére kérte az alperes kötelezését kártérítés címén.

Keresetét elsődlegesen azzal indokolta, hogy a pénznyerő automaták üzemeltetésének betiltása sérti a tulajdonhoz való jogát, a vállalkozás szabadságát, és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot. Állítása szerint a Mód.tv.1. és Mód.tv.2. törvény megalkotásában megtestesülő alperesi jogalkotás Magyarország Alaptörvényének hitvallásába, M. cikkébe, O cikkébe, XII. és XIII. cikkébe ütközik. Előadta, hogy a Mód.tv.1. hatályba lépését követően 51 automata működtetésének megszüntetésére, illetve szüneteltetésére kényszerült, a Mód.tv.2. rendelkezései következtében pedig a készülékek további üzemeltetésének lehetőségétől is elesett. Erre tekintettel a pénznyerő automaták, illetve alkatrészeik elértéktelenedése miatt tényleges kár érte, továbbá elesett az automaták további üzemeltetésének hasznától is.

Másodlagosan a Ptk. 349. § (1) bekezdésére alapítva, államigazgatási jogkörben okozott kárként érvényesítette igényét arra alapítva, hogy a jogalkotó a jogalkotásra vonatkozó törvényben foglalt szabályokat figyelmen kívül hagyva a jogszabályt hatásvizsgálat nélkül fogadta el, ezáltal a jogalkotásról szóló törvényt is megsértette. A jogalkotás eredményeként létrejött törvénymódosítás egyszerre korlátozott és vont meg jogot, másrészt a törvények meghozatalát nem előzte meg előzetes hatásvizsgálat, amelynek eredményeként a Mód.tv.1. jogellenesen elnehezítette, a Mód.tv.2. pedig ellehetetlenítette a pénznyerő automatákat üzemeltető gazdasági társaságok - köztük a felperes - működését.

Harmadlagosan a Ptk. 6. §-ára alapítva terjesztette elő keresetét hivatkozva arra, hogy önhibáján kívül érte károsodás, mert kellő alappal jóhiszeműen bízhatott abban, hogy a Mód.tv.1.-ben foglalt - a szerveralapú üzemeltetésre vonatkozó - rendelkezések hatályba fognak lépni.

Fentieken túl az uniós jog megsértésére is hivatkozott. Azt állította, hogy játéktermeiben uniós állampolgárok is játszottak, becslései szerint a játékosok 25%-a volt uniós állampolgár. Mindemellett az uniós polgárok rendelkezésére állt szolgáltatásaival, amelyeket az alperesi jogalkotás ellehetetlenített. A Mód.tv.1. akadályozta, illetve zavarta a szolgáltatás szabad nyújtását, mivel a pénznyerő automaták üzemeltetése gazdaságtalanná vált. A jogszabály nem volt alkalmas a kívánt cél elérésére, a jogsértés pedig kellően súlyos volt, mivel jelentős számú automata működését kellett megszüntetniük. Az alperesi magatartás és a kár között okozati összefüggés áll fenn és e szabályozás sérti a jogbiztonság, a bizalomvédelem elvét, valamint a felperes tulajdonhoz való jogát. A tiltás a felperes állítása szerint szintén jogellenes volt, a cél elérése nem valósult meg, az nem tekinthető legitimnek sem mivel rövid időn belül kaszinók nyíltak amelyek bárki számára elérhetőek voltak.

A felperes keresetében a fentieken túl személyiségi joga megsértése miatt nem vagyoni kártérítés iránti igénnyel is élt. Állítása szerint az alperes jóhírnevét, ügyvezetőjének és családtagjainak, valamint a vállalkozás alkalmazottjainak emberi méltóságát sértette Dr. L.J. kérdésbe burkolt azon állítása, mely azt a látszatot keltette, hogy a pénznyerő automaták üzemeltetése során jelentős eltitkolt jövedelmek léteznek, az üzemeltetők adót csalnak és manipulációkkal a játék tisztaságát is veszélyeztetik.