3105/2022. (III. 10.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.III.20.372/2021/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó gazdasági társaság az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be, amelyben kérte a Kúria Pfv.III.20.372/2021/2. számú végzése, a Győri Ítélőtábla Pf.II.20.140/2020/9/I. számú ítélete és a Veszprémi Törvényszék 14.P.20.251/2020/7/I. számú ítélete alaptörvény-ellenességének a megállapítását és megsemmisítését. Indítványozta továbbá, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg az Abtv. 46. § (2) bekezdés c) pontja alapján a jogalkotó azon mulasztását, hogy a 26/2013. (X. 4.) AB határozatban és az EUB C-98/14. számú előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítéletében megfogalmazott kártalanítási kötelezettségét nem teljesítette, nem alkotott erre vonatkozó jogszabályt.
[2] 1.1. A megelőző bírósági eljárásban megállapított tényállás szerint az indítványozó különböző vendéglátóhelyeken pénznyerő automatákat működtetett. Tevékenységét a szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) szabályozta akként, hogy a pénznyerő automaták üzemeltetése hatósági engedéllyel folytatható szerencsejáték-szervezési tevékenység volt. A pénznyerő automaták a gyártásuktól számított öt évre kaphattak működési engedélyt azzal, hogy a játékadó minden automatára a havi tiszta játékbevétel 40%-a volt. Az indítványozó által üzemeltetett pénznyerő automaták játékadóját 2005. november 1-jétől havi 100 000 forintban határozták meg. A játékadó mértékét az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló 2011. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Mód1tv.) úgy módosította, hogy a pénznyerő automaták tételes játékadója az indítványozó által üzemeltetett pénznyerő automaták vonatkozásában havi 500 000 forintra nőtt. Emellett pedig a pénznyerő automaták üzemeltetője negyedévente százalékos mértékű játékadó fizetésére is köteles volt, ha a pénznyerő automata tiszta játékbevétele a tárgynegyedévben a 900 000 forintot elérte, vagy meghaladta. Az Országgyűlés 2012. október 2-án elfogadta az Szjtv. módosításáról szóló 2012. évi CXLIV. törvényt (a továbbiakban: Mód2tv.), amely szerint pénznyerő automatát kizárólag játékkaszinóban lehet üzemeltetni. Emellett előírta, hogy a Mód2tv. hatálybalépését megelőzően kiállított játékterem engedélyek és pénznyerő automaták üzemeltetésére jogosító engedélyek a törvény hatálybalépését követő napon hatályukat vesztik.
[3] Az indítványozó keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 339. §-a alapján 5 615 927 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az indítványozó igényét a Mód1tv.-nek és a Mód2tv.-nek az uniós jogba ütközésére alapította, melynek kapcsán elsősorban az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) a C-98/14. számú [ECLI:EU:C:2015:386], ún. Berlington-ügyben hozott ítéletére hivatkozott. Emellett hivatkozott az Alkotmánybíróság 26/2013. (X. 4.) AB határozatában foglaltakra is.
[4] A Veszprémi Törvényszék mint elsőfokú bíróság a 14.P.20.251/2020/7/I. számú ítéletével a keresetet elutasította.
[5] A Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Pf.II.20.140/2020/9/I. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Döntésének indokolásában kiemelte, hogy az államnak a jogalkotásért való felelőssége tekintetében érvényesülő immunitás elve az utóbbi időben két irányból tört meg: egyrészt az uniós jogot az EUB határozatával igazoltan sértő tagállami jogalkotás körében, másrészt pedig uniós jogi elem hiányában az Alkotmánybíróságnak a jogalkotási tevékenység, illetve mulasztás alaptörvény-ellenességét megállapító határozata alapján (BH2020.239., Kúria Pfv.III.20.859/2019/4. számú ítélete).
[6] A másodfokú bíróság utalt arra, hogy hasonló tárgyú perekben az eljáró bíróságok jellemzően azzal az érveléssel utasították el a pénznyerő automatákat üzemeltető vállalkozások keresetét, hogy a tagállami felelősség megállapításához nem elegendő az uniós jog sérelmének elvi lehetősége (így például: BH 2020.239., Kúria Pfv.III.20.761/2018/12., Pfv.III.21.077/2018/6. és Pfv.III.20.501/2019/7. számú ítéletei). Az adott esetben ugyanakkor a másodfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy az indítványozó bizonyította az uniós tagállamközi tényállási elemet. Az indítványozónak ezért a perben azt kellett bizonyítania, hogy az állam kártérítési felelősségének az EUB által kidolgozott Brasserie-teszt szerinti feltételei fennállnak-e, azaz az uniós jogot sértő jogalkotás folytán sérült-e uniós joga, a jogsértés kellően súlyos-e, illetve a jogsértés és a kár között áll-e fenn közvetlen okozati összefüggés. Az adott esetben ugyanakkor a másodfokú bíróság rámutatott, hogy a kártérítés más feltételeinek hiányában ezekben a kérdésekben nem kellett állást foglalnia.
[7] A másodfokú bíróság ugyanis ítéletében azt állapította meg, hogy az alperesnek a régi Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti kárfelelőssége nem állapítható meg, mert az indítványozó nem tudta bizonyítani, hogy milyen kára merült fel és milyen összegben.
[8] A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy bár a 26/2013. (X. 4.) AB határozat meghozatala óta az indítványozó kártalanításban - erre vonatkozó jogszabály hiányában - valóban nem részesült, azonban e tény az állam kárfelelősségét nem alapozza meg, tekintettel arra, hogy az Abtv. 46. § (1) bekezdése alapján mulasztással előidézett alaptörvény-ellenességet az Alkotmánybíróság nem állapított meg, így a szükséges közjogi feltétel hiányzik (Kúria Pfv.III.20.656/2017/13. számú ítélete, [62] bekezdés).
[9] Az indítványozó felülvizsgálati kérelmét a Kúria a Pfv.III+.20.372/2021/2. számú végzésével a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 273. § (1) bekezdése alapján hivatalból elutasította. Döntésének indokolásában kiemelte, hogy a felülvizsgálati kérelem nem tartalmazta a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK véleményben foglalt követelményeknek megfelelően a jogerős ítélet által megsértett jogszabályhely megjelölését és a jogszabálysértés körülírását. A Kúria utalt arra, hogy az EUB ítélkezési gyakorlata az uniós jog kiegészítő jogforrása, de az erre történő hivatkozás nem pótolja a megsértettként állított uniós jog konkrét rendelkezésének a megjelölését. A felülvizsgálati kérelem ezt meghaladóan sem jelölt meg olyan jogszabályhelyet, amelyet az indítványozó álláspontja szerint a jogerős ítélet megsértett volna.
[10] 1.2. Az indítványozó álláspontja szerint az első- és másodfokú bírói döntés sérti az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdését, E) cikk (2) és (3) bekezdését, M) cikkét, O) cikkét, II. cikkét, VI. cikkét, XII. cikkét, XIII. cikkét, XV. cikk (1) és (2) bekezdését, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdését, XXX. cikk (1) bekezdését.
[11] Az indítványozó a Kúria támadott végzésével összefüggésben kifejtette, hogy álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelmében egyértelműen megjelölte a sérülni vélt jogszabályhelyeket, és megjelölte az ezekhez kapcsolódó - az azokkal ok-okozati összefüggésben lévő - károkat.
[12] 2. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[13] 2.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó jogi képviselője a Kúria végzését 2021. augusztus 31-én vette át, az alkotmányjogi panaszt pedig 2021. október 29-én nyújtotta be. Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz a Kúria végzésével szemben határidőben terjesztették elő.
[14] 2.2. Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság törvényi feltételeinek vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésén alapuló törvényi feltételeinek nem tesz eleget abban a részében, amelyben a Kúria végzésének alaptörvény-ellenességét állítja.
[15] Az Alkotmánybíróság megállapította ugyanis, hogy az indítványozó alkotmányjogi panasza a Kúria végzésének állított alaptörvény-ellenességével összefüggésben nem jelölte meg az Alaptörvénynek azt a rendelkezését, amelyet sérülni vél, illetve az indítvány ebben a vonatkozásban nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást arra nézve, hogy a Kúria döntése miért ellentétes az Alaptörvénnyel. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem alkalmas az indítvány érdemi elbírálásra, ha az indítvány nem tartalmazza "az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét" [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont], az Alaptörvény megsértett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1b) bekezdés d) pont, illetve az "indítványban foglalt kérelem részletes indokolását" [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont] (3007/2022. (I. 13.) AB végzés, Indokolás [17]).
[16] 2.3. Az Alkotmánybíróság rámutat arra is, hogy az indítványnak - az Abtv. 52. § (1b) bekezdésének f) pontja szerint - kifejezett kérelmet kell tartalmaznia a támadott jogszabályi rendelkezés, vagy bírói döntés megsemmisítésére, illetve az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában - annak tartalma szerint - jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség megállapítását kérte, tekintettel arra, hogy a jogalkotó nem tett eleget a 26/2013. (X. 4.) AB határozat indokolásában megfogalmazott kártalanítási kötelezettségnek.
[17] Az Abtv. 46. § (1) bekezdése azonban a jogalkotó általi mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség megállapítását az Alkotmánybíróság által hatáskörei gyakorlása során alkalmazható jogkövetkezményként szabályozza. Ebből következik, hogy ezen jogkövetkezmény alkalmazására irányuló indítvány előterjesztésére nincs jogszabályi lehetőség. Az indítványozó ezért ilyen tartalmú indítvány előterjesztésére nem jogosult.
[18] 2.4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-ában foglaltakra tekintettel megállapította, hogy a megelőző bírósági eljárásban az ügy érdemében hozott jogerős döntés a Győri Ítélőtábla Pf.II.20.140/2020/9/I. számú ítélete, amelyet azonban az indítványozó önálló alkotmányjogi panasszal nem támadott meg. Az alábbiakban ezért az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a Kúria végzésén keresztül a jogerős döntés alkotmányos felülvizsgálatának lehet-e helye.
[19] A jelen ügyben megállapítható, hogy a Kúria Pfv.III.20.372/2021/2. számú végzésével az ügy érdemét nem érintette, hanem azt állapította meg, hogy az indítványozó felülvizsgálati kérelme nem felel meg a régi Pp. 272. § (2) bekezdésében foglaltaknak, mert nem tartalmazza a jogerős ítélet által megsértett jogszabályhely megjelölését és a jogszabálysértés körülírását. A Kúria ezért a régi Pp. 273. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította.
[20] Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben kiemeli, hogy az Ügyrend 32. § (1) bekezdése értelmében az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panaszok esetében a jogorvoslati lehetőség kimerítésének kötelezettsége nem vonatkozik a felülvizsgálatra, mint rendkívüli jogorvoslatra. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz ezért akkor is benyújtható, ha törvény felülvizsgálati kérelem benyújtását is lehetővé teszi.
[21] Ha az indítványozó a felülvizsgálat lehetőségét kimeríti, a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott döntés tartalma az Alkotmánybíróság eljárására kihat. Abban az esetben ugyanis, ha a Kúria azt állapítja meg, hogy a felülvizsgálati eljárás lefolytatására nincs lehetőség, az Alkotmánybíróság a Kúriának a nem érdemi döntésén keresztül csak akkor vizsgálhatja az ügy érdemében hozott jogerős döntést, ha (i) az indítványozó a jogerős döntést a felülvizsgálati kérelem benyújtásával egyidőben alkotmányjogi panasszal határidőben megtámadta, vagy (ii) ha a Kúria végzését mérlegelési jogkörben hozta meg [Ügyrend 32. § (4) bekezdés, 1/2019. (XI. 25.) AB Tü. állásfoglalás I/5. pont].
[22] A jelen esetben megállapítható, hogy az indítványozó a jogerős döntést alkotmányjogi panasszal nem támadta meg, és a Kúriának a régi Pp. 273. § (1) bekezdésén alapuló döntése nem minősül olyan bírói döntésnek, amelyen keresztül a jelen ügyben a jogerős döntés állított alaptörvény-ellenessége vizsgálható volna.
[23] 3. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b), d) és e) pontjában foglalt követelményeknek, részben pedig az Abtv. 27. §-ában írt befogadási kritériumoknak. Erre tekintettel az indítványt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) és h) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2022. február 22.
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Czine Ágnes előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Horváth Attila alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Juhász Imre alkotmánybíró helyett
Dr. Juhász Miklós s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Sulyok Tamás alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/4065/2021.